Kis hazánk átka, hogy a határain belül nem hagyja a tehetséges embereket kibontakozni. Ebben a cipőben jár interjúalanyunk is, a zeneszerző Héger Attila, aki érzelemdús muzsikájával sokkal kevésbé elismert, mint a lemezkiadók által favorizált álzenészek és tátika-előadók.

SG: Mutatkozz be az olvasóinknak, kit tisztelhetünk Héger Attilában?

HA: Ezúton is üdvözlöm a SuperGamez olvasóit. Magamról röviden, 31 éves múltam. Második feleségemmel, valamint éppen a gyermekkor és tinédzserkor határán evickélő leánygyermekünkkel élünk egy kis erzsébeti lakásban, a 'mi autónkat' használjuk, szóval semmi extra...:) A zeneszerzői pályafutásom kezdetéig az átlagosnál egy kicsit zárkózottabb fiatal voltam. Elvégeztem a gimnáziumot, néha eljártam bulikra, rendeztem amatőrszínházat, verseket írogattam, és ami fontos - ez már a jövőmre utalt -, akárcsak más kezdő zeneszerző, otthon éjszakánként komponálgattam saját zenéket. Készítettem a szobámban egy kis planetáriumot, forgó csillagokkal, lencsékkel és lámpákkal szimulálva a mennyezeten galaxisokat, fényködöket és közben Vangelis vagy Jarre zenéje szólt. Katonaság előtt és után egy teljesen hétköznapi munkahelyen végeztem lélekölő aktatologató munkát, alig vártam, hogy hazamehessek a hangszereimhez.


SG: Mikor kezdtél zenélni és mikor kezdtél el a számítógépes zenével komolyan foglalkozni? Van valami különös oka, hogy ezt választottad?

HA: Nyolc év zongoraiskola után kezdtem zenéket írni, úgy 15 éves lehettem ekkor. Zeneszerzést nem tanultam soha, ez egyfajta ösztönös képesség nálam, amit - remélem :) - sikeresen ötvözök a hangszeres tudással. 1992-ben jelentkeztem egy újsághirdetésre, ahol az akkori Novotrade keresett zeneszerzőt. Vittem egy demokazettát, ami kedvező fogadtatásra talált, így megbíztak a Bloodliners játék pályazenéinek elkészítésével. Három hónapig dolgoztam ezen a projekten olyan zenészekkel, mint Lippényi Gábor, Magyari András, Magyar Zsolt. A játék SEGA Genesisre készült, és igen jó lett, a sors és a kiadó azonban közbeszólt: soha nem került piacra. Mindazonáltal e munka után alkalmaztak, és jöttek sorban a játékok: a Museum Madness PC-re, a Deep Space Nine Genesisre, az Ecco 2... Ma ketten kellünk ahhoz, hogy a zenék megszólaljanak a játékainkban. Az én szerepen már tisztázott. Programozó-effektes kollégám, aki egyben a legjobb barátom is, Molnár 'duerer' László, akinek a tudása és szakmai tapasztalata egész egyszerűen felbecsülhetetlen - ha ő a Szilikon Völgyben látja meg a napvilágot, ma már milliárdos lehetne...

SG: Mely művek fűzödnek a nevedhez?

HA:
Ecco the Dolphin - Defender of the future (cinematic soundtrack),Dreamcast
Ecco the Dolphin 2. - SEGA Genesis
Contra`96: Legacy of War - PSX
Contra`97: The Contra Adventure - PSX + PC
Grossology - PC
Lost World/Jurassic Park - SEGA Genesis
Museum Madness - PC
Star Trek - Deep Space 9 - SEGA Genesis
Three Dirty Dwarves - SEGA Saturn + PC
Tiny Tank - PSX
Wacky Races - PSX + PC
és meg sok-sok midizene az USA gyerekhonlapra, a www.bonus.com-ra

SEGA Pico-ra:
Magic School Bus
Alex and Alice
Crayola Games
Winnie the Pooh
Mickey and Minnie
Ecco Junior

Hangszerelés Creative Wonders-nek:
Around the World in 80 days
The Junglebook

Soha ki nem adott projektek:
Bloodliners - SEGA Genesis
Free Willy - SEGA Genesis
War - PSX

SG: Mi a tapasztalatod a lemezkiadókkal?

HA: Mivel nem vagyok fehér selyeminges, bőrnadrágos fiúzenekar és rózsaszín műanyag cuccban vagy állatbőr utánzatban ugráló lányzenekar sem, így esélyem sincs az ún. "major"-öknél. A War of Angels albumot is egy indy kiadó adta ki még 1997-ben. Akkor azt hittem sínen vagyok, megjelent a lemez! Ennek három éve és azóta szinte semmi nem történt. A régi kiadóm itthon semmit nem tesz az ügyért, megelégszik azzal, hogy a befektetése megtérül. Külföldön az első albumom remek kritikákat kapott, de reklám nélkül nem megy ez a szekér sem. A második anyagra előszerződést kötött velem az Universal Records, mert lát benne fantáziát még kies kis hazánk jelenlegi igénytelen zenei trendjének ellenére is, de egy sok nullát tartalmazó csekkel rendelkező támogatót, mecénást kellene felmutatnom.

SG: Úgy tűnik, hogy a kedves feleséged, Kriszta sokat segít a szakmai munkában pl. a szervezés terén. Mesélnél erről részletesen?

HA: Tökéletesen kiegészítjük egymást Krisztával. Ő a múzsám is egyben. Egyúttal ő a "fókuszteszter" is, mindig vele hallgattatom meg elsőként a zenéimet, mert őszintén megmondja a véleményét. Én képtelen vagyok a szervezésre, nem érdekel, nem szeretem, utálok telefonálni, intézkedni. Kriszta nagyszerűen végzi mindezt, remek szervező, mindenre figyel, és még élvezi is. Ha azonosul egy feladattal, előbújik belőle a maximalizmus. A War of Angels első dala a szülinapjára készült, ezért a cím 4.12 (April Ride). Amíg ő mellettem van áradnak belőlem a zenék..

SG: Hogy érzed, mennyire vagy befutott zenész?

HA: Itthon 1000 százaléknyi erőfeszítés tizedannyit ér, mint nyugaton 10 százalék. Az utóbbi hetekben az internet segítségével végignéztem nyugaton élő pályatársaim életrajzait. Szomorúan tapasztaltam, hogyha a Lajtán túl születtem volna, ezekkel a zenékkel és portfolióval már befutott lehetnék, nem csak játékzene vagy saját albumok tekintetében, de akár a nagy mozi zenék, akár a reklámzenék piacán is. És persze feleennyi munkával, szervezéssel, idegeskedéssel, stb., stb.. Külföldön legalább lehetőséget adnak az embereknek bizonyításra, míg itthon egy igen szűk klikk fogcsikorgatva védi a megszerzett pozícóit. Honi optimizmussal csak annyit mondok, hogy itthon még nem vagyok igazán ismert zenész, de külföldön már komolyabb az érdeklődés irántam...:) SG: Mi volt a forduló pont, mi volt az az esemény amelytől számítva "beindultak a dolgok"?

HA: Az egyik a már említett zeneszerzői állás elnyerése a játékfejlesztő cégnél, a második az első albumom megjelenése és a harmadik az interneten történő megjelenésem. Ez utóbbi mindössze 2-3 hónapra tekint vissza, de az itt elért eredmények magasan túlszárnyalják minden elképzelésemet. Alig egy héttel azután, hogy az egyik zenei jellegű szolgáltató honlapján létrehoztunk egy oldalt saját zenéimnek, egyet pedig a játékzenéknek, mindkét kategóriában globális listavezető lettem. Saját zenéimmel hetekig tartottam klasszikus elektronikus műfajban az ottani USA TOP 40-et, a UK TOP 40-et, de előfordult dobogós helyezés a brazil charton is, és a helyezések alapján tetszettek a zenéim Mexikóban, Németországban is. Az internetnek köszönhető az is, hogy a második albumomat ihlető külföldi írókkal - Orson Scott Card és Ian Watson - nagyon kellemes levelezésben állunk. A Philoticweb-esek /OSC fansite-ja/ készítettek számomra egy aloldalt a honlapjukon és elkérték - real audio formában - az Orson Scott Card által ihletett három számot az új albumomról. Érkezett megkeresés Mexikóból és Brazíliából is, szeretnék a War of Angelst és a még meg sem jelent Books CD-t játszani rádióikban. Külföldi filmproducerekkel is kapcsolatban állunk, de ez még a jövő zenéje.

SG: Ki a példaképed?

HA: Vangelis, Mike Oldfield (a Tubular Bells III.-ig), Genesis, Yes, Pink Floyd, Solaris.

SG: Mely stílus áll hozzád legközelebb?

HA: Nem tudok kizárólagosan voksolni egy stílus mellett, jónak tartok minden zenét, ami hatással van rám, megráz drámai erejével, vagy keménységével, kimond vagy éreztet valamit. Így automatikusan kiesnek korunk műanyag-barbie-mulatós-nyálzenéi, ezeket feleslegesnek érzem, ezek csak kasszaorientált produktumok. Tucatnyi stílust műveltem már munkámból kifolyólag. A bossanovátol a grunge-ig mindig igyekeztem igényesen, az adott műfaj keretein belül maradva dolgozni. Mindent lehet jól vagy rosszul csinálni, ezért nagyon felbosszant, ha egy zenész olcsó, repetitív, igénytelen megoldásokat választ és nem hozza ki a maximumot az adott műfajból.

SG: Mi ihlet a komponálás közben?

HA: Ha játékzenét készítek, az adott játék igényei a meghatározók mind a hardver, mind a készülő szoftver tekintetében. Ami ilyenkor ihletet adhat az az elkészült pályák hangulata, látványa. Saját zenéimet az a belső világ ihleti, amiben az ember átégeti az őt érő külső hatásokat azon a kommunikációs eszközön, amit művészete közlésére használ. Mindig úgy érzem, hogy festek a hangszínekkel, érzelmeket, hangulatokat rajzolok meg velük és így nyújtom át a "világomat" a hallgatóknak.

SG: Merítettél már ihletet egy filmből, ha igen, melyikből?

HA: A legtöbb film hat rám, hangulatot, érzéseket kelt bennem, amelyek valamilyen szinten megjelennek zenéimben. Persze a zeneírás hátulütője, hogy az ember nem tud úgy meghallgatni egy zenét, hogy ne azt elemezné, figyelné, hogy milyen hangszínekkel, hangszerekkel operál a szerző. Állandóan azon töprengsz, hogy csinálnád jobban, vagy másképpen ugyanazt a témát. A legrosszabb az, ha felismerek egy hangszínt, vagy effektet, amit ugyanabból a szintiből használtak fel, amin én is dolgozom - kicsi a világ.... Filmek-filmzenék tekintetében nagy hatással volt rám a Star Wars, a Dune, az Indiana Jones, a Blade Runner, a Gladiator és persze még sok más film.

SG: Kik a legsikeresebb pályatársaid?

HA: Csak néhány igazi - ún. in-house - játékzeneszerzőt ismerek. Párral levelező viszonyban is vagyunk az interneten keresztül, és persze izgalmas versenyben a BeSonic.com game soundtrack site-ján, de mindenképpen meg kell emlitenem Bjorn Lynne nevét, aki a Team17 házizeneszerzője, őt nagyra becsülöm.

SG: A magyar zenészek mennyire ismertek a számítógépes zene világában?

HA: Legnagyobb sajnálatomra, nem igazán tudom. Egy olyan zeneszerzőt ismerek személyesen is, aki nem a cégünk projektjeiben vett részt, ő Dragon Gyuri, a számítógépesek világában jól ismert név, de ha jól tudom, már ő is felhagyott a foglalkozásszerű játékzene komponálással. Mivel kevés magyar játékfejlesztőről hallani, s mivel maga a játékfejlesztő szakma hazánkban hosszútávon nem is igen működik külföldi és egyben stabil anyagi háttér nélkül, csak a nálunk megfordult session zeneszerzők nevét említhetem: Lippényi Gábor, Magyar Zsolt, Bikics Tibor, Lerch István, Sallai Tibor. Ők egy-egy projektben vettek részt néhány track erejéig, kivéve Sallai Tibort, aki gitárosként is szerepelt olyan zenékben, ahol a megrendelő élő gitárjátékot kért. Végül, de nem utolsósorban szólni kell Magyari Andrásról, aki az első években a zenészet vezetője volt, a cégből történő kiválásáig menedzselte az itt folyó munkát.

SG: Mennyit keres egy sikeres zenész? Hogy jössz ki a keresetedből?

HA: Konkrét számok helyett: az Újvilágban egy múzeumi teremőr többet keres mint én.

SG: Meséld el milyen volt az első felszereleséd, és milyen felszerelést használsz most?

HA: A hősidőkben volt egy Roland D-5 szinti Alesis MMT-8 szekvencer, később Roland Soundcanvas SC-55, ezekhez előszőr Voyetra szekvencer progit használtam. Ez vígan elmuzsikált egy 286-oson is. Aztán jött a Cakewalk 2.0. Nem tudtam leszokni róla, ma a 9-es Cakewalkot használom, s bár kacsintgatok a Cubase felé, de egész egyszerűn nincs idő átszokni rá.

SG: Az tudjuk, hogy számítógépes játékokhoz írsz zenéket, de te magad szeretsz játszani? Ha igen, melyek a kedvenc játékaid?

HA: Imádom a stratégiai játékokat főleg a II. világháborúból. Hónapokig tartotta ébren a kíváncsiságomat a Close Combat harmadik és negyedik része. Szeretem a FPS-eket is a Soldier of Fortune-t éppúgy, mint a Thief Dark Projektet. Teljesen beleélem magam az űrszimulátorok világába - végignyomtam az összes X-Winget, Tie Fightert, az X-Beyond the Frontiert, a Wing Commandert, a Freespace-t. Az első játékprogram, ami megfertőzött, az Elite volt. Azóta is várom, hogy valaki egy az egyben megcsinálja, a mai kor követelményeinek megfelelő technikai javításokkal.

SG: Mit tervezel a jövőben, mit szeretnél elérni?

HA: Szeretném, ha kellő előkészités és reklám után megjelenne végre a második saját albumom. Nem akarom elkövetni ugyanazokat a hibákat mint az elsőnél.

SG: Milyen hasznos tanácsot tudsz adni a kezdő zenészeknek?

HA: Túl kell lépni az első sikerültebb zenék felett érzett eufórián, nem szabad megragadni azon a szinten. Arra kell gondolni, hogy mindig lehet fejlődni, mindig vannak jobb témák, jobb zenei megoldások. Hallgassanak rengeteg zenét, ne másolják a nekik tetsző megoldásokat, trükköket, hanem építsék be magukba és találjanak egyensúlyt a hangszínek, effektek és a látványos megoldások között. Valahol minden zeneszerzőben ott él a vágy, hogy hatásvadász elemekkel (is) lenyűgözze a közönséget, de ez önmagában nem szülhet jó zenét. A legegyszerűbb hangszínekkel is lehet csodát varázsolni.

Kapcsolódó linkek:
Héger Attila honlap
Letölthető zenék
Játékzenék