Szekeres Viktor
Körök - A halálvideó és az internet
Az egyik legijesztőbb horrorgonosz visszatért, és most már a Skype-olókat és netezőket sem kíméli.
Hogy tetszett a Körök?
A franc sem gondolta volna, hogy 15 évvel az első amerikai változat és 12 évvel a nagyot bukó és a franchise-terveket kinyíró folytatás után érkezik meg A kör-sorozat harmadik része, mely szemben a japán eredetivel egy klasszikus és modern környezetbe helyezett folytatás. Igen, a Körökben is még jelen van a videókazetta is, de mellette már pittyen az SMS, pörög a Skype és persze számítógépen nézik a fiatalok a halálvideót. De vajon miért nem töltik fel a YouTube-ra, hogy levethessék magukról a hét napon belül lecsapó Samara fenyegetésének béklyóit? Vagy..., lehet, hogy éppen ez lesz a Körök slusszpoénja, és nem érdemes a sajtóvetítés előtt megírni a kritika bevezetőjét?
A Körök sorsa sajnos nagyon hamar eldől. A kezdés jópofának tűnik, de inkább csak olcsó megoldás, a folytatás viszont már nem túl fantáziadús, hiszen csak arról szól, hogy valaki vesz egy VHS-lejátszót, amiben talál egy kazettát és megnézi. Nem sokkal később pedig megismerjük főhőseinket, akik elválaszthatatlan párt alkotnak, igaz, karakterizációt nem kapnak, ezt csak egy orfeuszi sztorival illusztrálják számunkra. Ők azok, akiket az élet egy időre mégiscsak szétválaszt, hogy ismét találkozva kiderüljön, az egyiknek már csak órái vannak hátra. Lehet tippelni, hogy ezután mi következik.
Ezt a felvezetést nem túl ötletesen és viszonylag hosszan prezentálják a filmben, mi is csak azért részleteztük, mert egyébként a szűkszavúbb történetre senki nem kapta volna fel a fejét. Persze jó eséllyel így sem teszi, hiszen ugyanolyannak tűnik, mint az előzőek, csak pepitában, és azzal a különbséggel, hogy látszólag csak kamuijesztgetős horrorra utaznak a készítők, és sutba vágják az eddigi mitológiát (a Kör 2 történéseinek egy részét mindenképp), mert minek az?
Mire a néző sikeresen elunja magát a hangulattalan, viszont legalább helyenként hirtelen hangeffektekkel dúsított első órán (más ijesztés, félelemforrás nincs is benne sajnos), és kezd kiábrándulni a Körökből, kiderül, hogy mégiscsak megkívánja a forgatókönyvíró piszkálni azt a bizonyos mitológiát. Jobb későn, mint soha, gondolhatnánk, azonban a Samarával kapcsolatos új felfedezéseket sem képes a film érdekesen tálalni. Klasszikus horroros húzásokat kapunk, olyanokat, amik olykor teljesen A kör-idegenek, és összességében is valahogy hatástalan a végeredmény.
A Körök végére egyértelművé válik, hogy a nagy készítői akarásnak nyögés, sőt, inkább lihegés lett a vége, mert a Juliát alakító Matilda Lutz valamiért képtelen abbahagyni a zihálást, ami idővel kifejezetten unalmassá, és a feszültséget totálisan megsemmisítő tényezővé válik. Pedig az iskolai Samara-szakkör ötlete nem lett volna hülyeség, de így, hogy csak minimális időt kap ez a szál, nem sokra megyünk vele. Az pedig, hogy ennyire kevés Samarát kapunk, az végképp érthetetlen. De legalább kiderült róla ez-az, és a befejező pár perc is kellőképpen gonosz.
A Körök sorsa sajnos nagyon hamar eldől. A kezdés jópofának tűnik, de inkább csak olcsó megoldás, a folytatás viszont már nem túl fantáziadús, hiszen csak arról szól, hogy valaki vesz egy VHS-lejátszót, amiben talál egy kazettát és megnézi. Nem sokkal később pedig megismerjük főhőseinket, akik elválaszthatatlan párt alkotnak, igaz, karakterizációt nem kapnak, ezt csak egy orfeuszi sztorival illusztrálják számunkra. Ők azok, akiket az élet egy időre mégiscsak szétválaszt, hogy ismét találkozva kiderüljön, az egyiknek már csak órái vannak hátra. Lehet tippelni, hogy ezután mi következik.
Ezt a felvezetést nem túl ötletesen és viszonylag hosszan prezentálják a filmben, mi is csak azért részleteztük, mert egyébként a szűkszavúbb történetre senki nem kapta volna fel a fejét. Persze jó eséllyel így sem teszi, hiszen ugyanolyannak tűnik, mint az előzőek, csak pepitában, és azzal a különbséggel, hogy látszólag csak kamuijesztgetős horrorra utaznak a készítők, és sutba vágják az eddigi mitológiát (a Kör 2 történéseinek egy részét mindenképp), mert minek az?
Mire a néző sikeresen elunja magát a hangulattalan, viszont legalább helyenként hirtelen hangeffektekkel dúsított első órán (más ijesztés, félelemforrás nincs is benne sajnos), és kezd kiábrándulni a Körökből, kiderül, hogy mégiscsak megkívánja a forgatókönyvíró piszkálni azt a bizonyos mitológiát. Jobb későn, mint soha, gondolhatnánk, azonban a Samarával kapcsolatos új felfedezéseket sem képes a film érdekesen tálalni. Klasszikus horroros húzásokat kapunk, olyanokat, amik olykor teljesen A kör-idegenek, és összességében is valahogy hatástalan a végeredmény.
A Körök végére egyértelművé válik, hogy a nagy készítői akarásnak nyögés, sőt, inkább lihegés lett a vége, mert a Juliát alakító Matilda Lutz valamiért képtelen abbahagyni a zihálást, ami idővel kifejezetten unalmassá, és a feszültséget totálisan megsemmisítő tényezővé válik. Pedig az iskolai Samara-szakkör ötlete nem lett volna hülyeség, de így, hogy csak minimális időt kap ez a szál, nem sokra megyünk vele. Az pedig, hogy ennyire kevés Samarát kapunk, az végképp érthetetlen. De legalább kiderült róla ez-az, és a befejező pár perc is kellőképpen gonosz.
|
Körök (Rings)
színes, feliratos, amerikai horror, 103 perc, 2017 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: F. Javier Gutiérrez forgatókönyvíró: Jacob Aaron Estes, Akiva Goldsman, David Loucka operatőr: Sharone Meir zeneszerző: Matthew Margeson producer:Laurie MacDonald, Walter F. Parkes szereplők: Matilda Lutz ( Julia) Alex Roe (Holt) Johnny Galecki (Gabriel) Aimee Teegarden (Skye) |
