Szekeres Viktor
Szellemirtók - Zokoghatnak az utálkozók
Hiába volt érdekes elképzelés a Szellemirtók rebootja a remek szereplőgárdával és az ígéretes készítőkkel, a végeredmény mégsem olyan lett, amit elvártunk volna.
Hogy tetszett a Szellemirtók?
Manapság egyre több filmet élesztenek fel, egyre több filmes sorozatot indítanak újra egy "10/20/30 évvel később" koncepcióra épített folytatással. Jövőre kapunk új Szárnyas fejvadászt egy új főszereplővel (és a régi főszereplő visszatérésével), egy új Trainspottingot a régi, megöregedett főszereplők visszatérésével, és lesz még egy Egyenesen átunk is, megint csak új főszereplőkkel (és egy régi főszereplő visszatérésével). A mostani Szellemirtókkal azonban úgy próbálják újraindítani a sorozatot, hogy nem Venkman doktorék univerzumát idézik meg, hanem egy teljesen újat teremtenek, saját mitológiával.
A történet ezúttal nem egy mondatos, hanem egy szavas, és benne van a címben. A Szellemirtókban szellemeket irtanak. A főszerepben két tudós barátot láthatunk, akik összeállnak, hogy a New York városában elszaporodó megmagyarázhatatlan jelenségeknek utánajárjanak. Esetükben nem hátrány, hogy oda vannak mindenért, ami paranormális, így nem éri őket sokként, hogy valóban természetfölöttivel van dolguk. Persze két fecske még a világon sehol sem csinált nyarat és nem mentett meg várost, így bevonnak még három embert a csapatukba, egy feltalálózsenit, egy biztonsági őrt és egy asszisztenst.
Nem kertelünk, az új Szellemirtók simán beilleszthető azon idei "nagy" filmek közé, melyeknek nagyobb volt a füstje, mint a lángja, vagy éppenséggel ígéretesebbnek tűntek koncepciójuk alapján, mint amilyenek lettek végül. A különbség azonban, hogy míg egy Deadpool úgy múlta alul saját ígéretét, hogy végeredményben bőven jól sikerült, a Suicide Squad pedig úgy lett csalódás, hogy elég felejthetővé silányult, a Szellemirtók valahol a kettő közé kerülve inkább identitását vesztve vergődik a semmiben.
A filmnek alapvetően könnyedre kellett volna sikerednie, azonban hiába törekednek a készítők a remek komikus főszereplőkkel a poénokra, néhol sajnos fullba' kényszerülnek nyomni a kretént, s jó pár remek, és őszintén vicces momentumot sikerül lerontani idiótaságokkal, valamint görcsös megfelelni vágyással. Tiszta sor, hogy hommage-t kellett adni az eredeti Szellemirtóknak is, azonban kevésbé erőltetett módját is lehetett volna választani a rajongók kiszolgálásának.
Ráadásul a döcögés nem a színészeken múlik. Miképp az eredeti film esetében, ezúttal is Saturday Night Live-os arcokhoz nyúltak, akik közül Kristen Wiig már befutott filmszínész, de a zseniális Kate McKinnon csak most mutathatta meg, hogy mit tud, hogy miért röhögünk rengeteget rajta hétről-hétre. Mellettük kár, hogy az egyébként totálisan kakukk Leslie Jones teljesen tipikus karaktert kap, az viszont felüdülés, hogy az egyszemélyes show-khoz szokott Melissa McCarthy itt abszolút csapatjátékosként funkcionál.
A komikus aspektus azért a hullámzó humorszínvonal ellenére is működik, az öt főszereplő nagyon egy hullámhosszon van, elkerülhetetlen volt, hogy rögtönzésekkel szórják meg a szkriptet. Azonban akik arra számítottak, hogy a film akciós, illetve sci-fi komponense érdekes lesz, azok valószínűleg csalódni fognak. Nyilván a látványra nem lehet panasz, dolgoztak a processzorok derekasan, de a fene nagy pusztítás - illetve takarítás - mégis elég monoton, amit hiába akarnak feldobni a színészek, kudarcot vallanak. Ráadásul hiába meta poén, a főellenség is teljesen felejthető, miképp összességében a történet is.
A 2016-os megközelítés érdekes módon azonban pont egy olyan közönséget teremt meg a filmnek, amely a 80-s évekbeli két Szellemirtókat kedvelt klasszikussá tette: a fiatalokét. Horrorisztikus megközelítés ide, természetfölötti oda, sokan gyerekként afféle tiltott gyümölcsként szerették meg a filmeket. És mindez a mostani Szellemirtókra is igaz. Eleinte ugyan ijesztő lehet a kisebbeknek a film (nem kicsit fejlődött a technika a három évtizeddel ezelőtti, ma már ósdinak ható megoldások óta), de idővel - a gyerekfejjel remekül és feltétel nélkül élvezhető humornak köszönhetően - ez finomodik. És ők talán a szívet sem fogják annyira hiányolni a végeredményből, mint mi, a tehetséges alkotógárda ugyanis nem mindig elegendő.
A szomorú az egészben az, hogy a premiert követően az előzetesen utálkozók zöme egy ideig csak némán fog hápogni, hiszen fogalmuk sem lesz arról, hogy milyen lett a film, így egy ideig ki kell, hogy vonják magukat az online diskurzusból. Illetve..., nyilván senkit nem akarunk becsapni, aki a netre téved, az ugyanúgy fog pro és kontra érveket olvasni a filmről, a különbség annyi lesz, hogy a pro érvek írói vélhetően a filmet látva, míg a másik oldal képviselői valószínűleg a film ismerete nélkül fognak szópárbajt vívni - legalábbis ha utóbbiakról racionális, az új Szellemirtókat messzire elkerülő viselkedést feltételezünk.
A vita egyébként parttalan, és éppen ez az oka annak, hogy az egyszeri ember nem nagyon fogja tudni belőni a vélemények alapján azt, hogy megérhet-e neki két órát az életéből, és esetleg ezeregynéhányszáz forintot egy harmadik Szellemirtók-mozi. Az egyik oldal ugyanis továbbra is irtózni fog attól, hogy új színészeket kell néznie a vásznon, és még akkor sem fogja elismerni, hogy jó volt a film, ha véletlenül élvezné. A másik oldal pedig már csak a dedós reakciók miatt, "csakazértis"-módon védeni fogja filmet. Pedig az új Szellemirtók nem szorul védelemre, hiszen abszolút teljes jogú epizód lett. Egy olyan, ami jó pár erénye mellett több sebből is vérzik, de összességében inkább pozitív lesz róla a közönség véleménye. Nyilván azért, mert akit nem érdekel és tudja, hogy utálná, az úgysem nézi meg, de ez a legtöbb filmre igaz.
A történet ezúttal nem egy mondatos, hanem egy szavas, és benne van a címben. A Szellemirtókban szellemeket irtanak. A főszerepben két tudós barátot láthatunk, akik összeállnak, hogy a New York városában elszaporodó megmagyarázhatatlan jelenségeknek utánajárjanak. Esetükben nem hátrány, hogy oda vannak mindenért, ami paranormális, így nem éri őket sokként, hogy valóban természetfölöttivel van dolguk. Persze két fecske még a világon sehol sem csinált nyarat és nem mentett meg várost, így bevonnak még három embert a csapatukba, egy feltalálózsenit, egy biztonsági őrt és egy asszisztenst.
Nem kertelünk, az új Szellemirtók simán beilleszthető azon idei "nagy" filmek közé, melyeknek nagyobb volt a füstje, mint a lángja, vagy éppenséggel ígéretesebbnek tűntek koncepciójuk alapján, mint amilyenek lettek végül. A különbség azonban, hogy míg egy Deadpool úgy múlta alul saját ígéretét, hogy végeredményben bőven jól sikerült, a Suicide Squad pedig úgy lett csalódás, hogy elég felejthetővé silányult, a Szellemirtók valahol a kettő közé kerülve inkább identitását vesztve vergődik a semmiben.
A filmnek alapvetően könnyedre kellett volna sikerednie, azonban hiába törekednek a készítők a remek komikus főszereplőkkel a poénokra, néhol sajnos fullba' kényszerülnek nyomni a kretént, s jó pár remek, és őszintén vicces momentumot sikerül lerontani idiótaságokkal, valamint görcsös megfelelni vágyással. Tiszta sor, hogy hommage-t kellett adni az eredeti Szellemirtóknak is, azonban kevésbé erőltetett módját is lehetett volna választani a rajongók kiszolgálásának.
Ráadásul a döcögés nem a színészeken múlik. Miképp az eredeti film esetében, ezúttal is Saturday Night Live-os arcokhoz nyúltak, akik közül Kristen Wiig már befutott filmszínész, de a zseniális Kate McKinnon csak most mutathatta meg, hogy mit tud, hogy miért röhögünk rengeteget rajta hétről-hétre. Mellettük kár, hogy az egyébként totálisan kakukk Leslie Jones teljesen tipikus karaktert kap, az viszont felüdülés, hogy az egyszemélyes show-khoz szokott Melissa McCarthy itt abszolút csapatjátékosként funkcionál.
A komikus aspektus azért a hullámzó humorszínvonal ellenére is működik, az öt főszereplő nagyon egy hullámhosszon van, elkerülhetetlen volt, hogy rögtönzésekkel szórják meg a szkriptet. Azonban akik arra számítottak, hogy a film akciós, illetve sci-fi komponense érdekes lesz, azok valószínűleg csalódni fognak. Nyilván a látványra nem lehet panasz, dolgoztak a processzorok derekasan, de a fene nagy pusztítás - illetve takarítás - mégis elég monoton, amit hiába akarnak feldobni a színészek, kudarcot vallanak. Ráadásul hiába meta poén, a főellenség is teljesen felejthető, miképp összességében a történet is.
A 2016-os megközelítés érdekes módon azonban pont egy olyan közönséget teremt meg a filmnek, amely a 80-s évekbeli két Szellemirtókat kedvelt klasszikussá tette: a fiatalokét. Horrorisztikus megközelítés ide, természetfölötti oda, sokan gyerekként afféle tiltott gyümölcsként szerették meg a filmeket. És mindez a mostani Szellemirtókra is igaz. Eleinte ugyan ijesztő lehet a kisebbeknek a film (nem kicsit fejlődött a technika a három évtizeddel ezelőtti, ma már ósdinak ható megoldások óta), de idővel - a gyerekfejjel remekül és feltétel nélkül élvezhető humornak köszönhetően - ez finomodik. És ők talán a szívet sem fogják annyira hiányolni a végeredményből, mint mi, a tehetséges alkotógárda ugyanis nem mindig elegendő.
A szomorú az egészben az, hogy a premiert követően az előzetesen utálkozók zöme egy ideig csak némán fog hápogni, hiszen fogalmuk sem lesz arról, hogy milyen lett a film, így egy ideig ki kell, hogy vonják magukat az online diskurzusból. Illetve..., nyilván senkit nem akarunk becsapni, aki a netre téved, az ugyanúgy fog pro és kontra érveket olvasni a filmről, a különbség annyi lesz, hogy a pro érvek írói vélhetően a filmet látva, míg a másik oldal képviselői valószínűleg a film ismerete nélkül fognak szópárbajt vívni - legalábbis ha utóbbiakról racionális, az új Szellemirtókat messzire elkerülő viselkedést feltételezünk.
A vita egyébként parttalan, és éppen ez az oka annak, hogy az egyszeri ember nem nagyon fogja tudni belőni a vélemények alapján azt, hogy megérhet-e neki két órát az életéből, és esetleg ezeregynéhányszáz forintot egy harmadik Szellemirtók-mozi. Az egyik oldal ugyanis továbbra is irtózni fog attól, hogy új színészeket kell néznie a vásznon, és még akkor sem fogja elismerni, hogy jó volt a film, ha véletlenül élvezné. A másik oldal pedig már csak a dedós reakciók miatt, "csakazértis"-módon védeni fogja filmet. Pedig az új Szellemirtók nem szorul védelemre, hiszen abszolút teljes jogú epizód lett. Egy olyan, ami jó pár erénye mellett több sebből is vérzik, de összességében inkább pozitív lesz róla a közönség véleménye. Nyilván azért, mert akit nem érdekel és tudja, hogy utálná, az úgysem nézi meg, de ez a legtöbb filmre igaz.
|
Szellemirtók (Ghostbusters)
színes, magyarul beszélő, amerikai akciókomédia, 117 perc, 2016 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: Paul Feig forgatókönyvíró: Katie Dippold és Paul Feig operatőr: Robert D. Yeoman zene: Theodore Shapiro producer: Amy Pascal szereplők: Melissa McCarthy (Abby Yates) Kristen Wiig (Erin Gilbert) Leslie Jones (Patty Tolan) Kate McKinnon (Jillian Holtzmann) Chris Hemsworth (Kevin) |
