Szekeres Viktor
Hurok - A magyar időutazós scifi
Mit tennél, ha találkoznál a barátnőddel, aki közölné veled, hogy az imént látott meghalni téged? Megpróbálnád helyre hozni a jelent? Vagy a múltat?
Hogy tetszett a Hurok?
Régi szívfájdalmunk, és valószínűleg sokan vannak így vele, hogy a zsánerfilm, mint olyan, kvázi nem létezik Magyarországon, már ami a mozifilmeket illeti. Az persze valahol érthető, hogy nem készülnek fantasyk vagy scifik, illetve horrorok (természetesen, ha eltekintünk a sufni projektektől), de hogy még krimikre se legyen igény itthon a producerek szerint (csak a bűnügyi filmekre), az igencsak meglepő. Főleg annak fényében, hogy nem egy krimiíró könyvei hatalmas népszerűségnek örvendenek itthon. A Budapest noirnak köszönhetően nemsokára kiderül, hogy lehet-e itthon sikert elérnie egy nyomozós sztorival a moziban, de aki zsánerfilmet keres, annak nem kell 2017-ig várnia, hiszen a Hurok a scifi műfaját képviseli. Vagy legalábbis valami hasonlót.
A Hurok története és fő csavarja sokkal hatásosabb, ha rejtve marad a néző előtt, de feltételezhetően, aki kritikát olvas, nem tervezte azonnal megnézni a filmet, a bizonytalanok közé tartozik, így mindenképp el kell lőni az alapszituációt. A főhős egy fiatal srác, aki illegális gyógyszerkészítmények csempészésével foglalkozik, és úgy dönt, hogy barátnőjével kiszáll az üzletből, de előtte még szakítani akar egy nagyot, hogy megalapozza a közös jövőjüket. Ezt persze a főnöke nem nézi jó szemmel, a srác pedig menekülőre fogja a dolgot, s eközben (szó szerint) összefut a barátnőjével, akit megdöbbent a találkozás, hiszen látta, ahogy meghal a srác. Valami tehát nagyon nincs rendjén.
A Hurok kapcsán mindenki azonnal más időutazós filmekre próbált asszociálni, többek között azért, hogy nagyjából körül lehessen írni egy ajánlás keretében, hogy mire is lehet számítani. Nos, a filmnek egyáltalán nem az Idétlen időkighez van köze, hanem inkább a spanyol Időbűnökhöz. Hasonló a koncepciója, mint ahogy a közel sem csilivili, abszolút földönjáró megvalósítás is stimmel. Hiába manipulálódik az idő, a film nem, mint scifi működik, hanem izgalmas krimi születik belőle, ami nézése közben az ember próbálja összerakni magában, hogy mi is történik valójában - aki tapasztalt, annak egy ideig ez menni is fog, de idővel őt is fogják meglepetések érni.
Míg a történet átgondolt, s szinte biztos, hogy a lyukakat keresők (és találók) érveit a rendező azonnal le tudná söpörni az asztalról, addig a film éppen egy másik fontos aspektusát, a karaktereit tekintve némiképp deficitesnek bizonyult. A főszereplő, Száraz Dénes jól hozza a főhős figuráját, a gond csak az, hogy nagyon nehéz közel kerülni hozzá, ami frankón meggátolja, hogy érzelmileg invesztáljunk a sztorijába, márpedig az abszolút elkerülhetetlen lenne, hiszen az ő utazását, és az idővonal helyreállítását megcélzó törekvéseit kell végigszurkolnunk.
Aki magyar, az természetesen elfogult a magyar filmekkel szemben, de manapság, amikor olyan remek, illetőleg teljesen jó hazai alkotásokat láthatunk a mozikban, mint a VAN, a Liza, a rókatündér, a Saul fia, a Félvilág vagy pedig a Veszettek (még folytathatnánk a sort egészen visszamenőleg A nyomozóig), már nem is meglepő, ha egy újabb premier kapcsán bólinthatunk elégedetten. A Hurok nem tökéletes film, de amellett, hogy végig leköti (és még agyalásra is kényszeríti) az embert, simán felveszi a versenyt mind történetét, mind megvalósítását tekintve egy nem kiemelt költségvetésű amerikai filmmel, nem rí le róla, hogy sokkal olcsóbb, nincs tele tipikus "magyar betegségekkel".
Az persze igaz, hogy még a pozitívabb véleménnyel lévők közül sem fogja nem mindenki az egekig magasztalni, de az apróbb botlásait és a bonyolultnak tűnő sztori ellenére is jelen lévő kiszámíthatóságát nagyszerűen elfedi az a tény, hogy a néző egy magyar időutazós filmet láthat. Márpedig ilyesmit pár éve nem hittük volna, hogy megérhetünk.
A nagy kérdés csak az, hogy akkor most a Hurokkal befellegzett-e a magyar scifinek? Nem lenne jó, hiszen ez a film is, valamint a tavalyi zsánerfilmes (de ugyancsak érdektelenséget kiváltó) próbálkozások nagy része is abszolút vállalhatóra, sőt, kifejezetten jóra sikeredett. És ki tudja, talán van arra is némi halvány esély, hogy a közönség csak az elkövetkező hetekben talál rá erre a filmre is, mert az biztos, hogy ötezer néző alatti debütálásra nem lehet műfajt alapozni.
A Hurok története és fő csavarja sokkal hatásosabb, ha rejtve marad a néző előtt, de feltételezhetően, aki kritikát olvas, nem tervezte azonnal megnézni a filmet, a bizonytalanok közé tartozik, így mindenképp el kell lőni az alapszituációt. A főhős egy fiatal srác, aki illegális gyógyszerkészítmények csempészésével foglalkozik, és úgy dönt, hogy barátnőjével kiszáll az üzletből, de előtte még szakítani akar egy nagyot, hogy megalapozza a közös jövőjüket. Ezt persze a főnöke nem nézi jó szemmel, a srác pedig menekülőre fogja a dolgot, s eközben (szó szerint) összefut a barátnőjével, akit megdöbbent a találkozás, hiszen látta, ahogy meghal a srác. Valami tehát nagyon nincs rendjén.
A Hurok kapcsán mindenki azonnal más időutazós filmekre próbált asszociálni, többek között azért, hogy nagyjából körül lehessen írni egy ajánlás keretében, hogy mire is lehet számítani. Nos, a filmnek egyáltalán nem az Idétlen időkighez van köze, hanem inkább a spanyol Időbűnökhöz. Hasonló a koncepciója, mint ahogy a közel sem csilivili, abszolút földönjáró megvalósítás is stimmel. Hiába manipulálódik az idő, a film nem, mint scifi működik, hanem izgalmas krimi születik belőle, ami nézése közben az ember próbálja összerakni magában, hogy mi is történik valójában - aki tapasztalt, annak egy ideig ez menni is fog, de idővel őt is fogják meglepetések érni.
Míg a történet átgondolt, s szinte biztos, hogy a lyukakat keresők (és találók) érveit a rendező azonnal le tudná söpörni az asztalról, addig a film éppen egy másik fontos aspektusát, a karaktereit tekintve némiképp deficitesnek bizonyult. A főszereplő, Száraz Dénes jól hozza a főhős figuráját, a gond csak az, hogy nagyon nehéz közel kerülni hozzá, ami frankón meggátolja, hogy érzelmileg invesztáljunk a sztorijába, márpedig az abszolút elkerülhetetlen lenne, hiszen az ő utazását, és az idővonal helyreállítását megcélzó törekvéseit kell végigszurkolnunk.
Aki magyar, az természetesen elfogult a magyar filmekkel szemben, de manapság, amikor olyan remek, illetőleg teljesen jó hazai alkotásokat láthatunk a mozikban, mint a VAN, a Liza, a rókatündér, a Saul fia, a Félvilág vagy pedig a Veszettek (még folytathatnánk a sort egészen visszamenőleg A nyomozóig), már nem is meglepő, ha egy újabb premier kapcsán bólinthatunk elégedetten. A Hurok nem tökéletes film, de amellett, hogy végig leköti (és még agyalásra is kényszeríti) az embert, simán felveszi a versenyt mind történetét, mind megvalósítását tekintve egy nem kiemelt költségvetésű amerikai filmmel, nem rí le róla, hogy sokkal olcsóbb, nincs tele tipikus "magyar betegségekkel".
Az persze igaz, hogy még a pozitívabb véleménnyel lévők közül sem fogja nem mindenki az egekig magasztalni, de az apróbb botlásait és a bonyolultnak tűnő sztori ellenére is jelen lévő kiszámíthatóságát nagyszerűen elfedi az a tény, hogy a néző egy magyar időutazós filmet láthat. Márpedig ilyesmit pár éve nem hittük volna, hogy megérhetünk.
A nagy kérdés csak az, hogy akkor most a Hurokkal befellegzett-e a magyar scifinek? Nem lenne jó, hiszen ez a film is, valamint a tavalyi zsánerfilmes (de ugyancsak érdektelenséget kiváltó) próbálkozások nagy része is abszolút vállalhatóra, sőt, kifejezetten jóra sikeredett. És ki tudja, talán van arra is némi halvány esély, hogy a közönség csak az elkövetkező hetekben talál rá erre a filmre is, mert az biztos, hogy ötezer néző alatti debütálásra nem lehet műfajt alapozni.
|
Hurok
színes, magyar scifi-thriller, 95 perc, 2016 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Madarász Isti forgatókönyvíró: Madarász Isti operatőr: Nagy András producer: Hutlassa Tamás szereplők: Száraz Dénes (Ádám) Martinovics Dorina (Anna) Anger Zsolt (Dezső) Hegedűs D. Géza (apa) |
