#1
A cikk szerintem nagyon korrekt. Egyrészt az autók nem mobiltelefonok, ahol van egy személyi asszisztens, meg arcfelismerő, és mint egy csetbot mutat bizonyos korlátozott intelligenciát, akár cselekszik is önállóan. Mert ugye itt mindezt úgy teszi, hogy emberi életet nem veszélyeztet, ha botlik max a pénztárcánk bánja, mert feleslegesen megrendel valamit az e-bay-ről, vagy a storeból. Az az intelligencia, ami egy személyi asszisztensnél még elmegy, botlásai mókásak, a kocsinál már nem elégséges, alulfejlett. Nincs meg a jogi, etikai, pszichológiai kompetenciája, amit a kocsinál már elvárnánk, hiszen a mi, vagy mások életéről dönt.
De ha meg is lenne a képessége, jogilag akkor is vitatható a dolog, mert a kocsi nem cselekvőképes személy. Ha az van amit a cikk is ír, ráadásul még az öntanulása miatt esetenként máshogy dönt, akkor pláne vitatható az egész, egyszerűen nincs joga emberek életéről dönteni bármi is a végeredmény.
Másrészt évek óta vannak ilyen járművek forgalomban, lásd a cikkben szereplő autómata kocsit, vagy a 4. metrót. Csakhogy ezekben az esetekben van egy óriási különbség, ugyanis ezek a járművek egy csökkentett komplexitású, korlátozott környezetben működnek. Szinte olyanok, mint egy fejlett lift, ami eldönti, hogy milyen sorrenben megy az emberekeért, meg nem csukja rá a polgárra az ajtót, ha az az utolsó pillanatban próbál beszállni. Ez azért még nem az asimovi MI csúcsa.
Ebből fakad az a nagyon jogos óhaj, hogy a gyártók talán csak azt ígérjék meg amit tudnak is teljesíteni.
#1