SG.hu
A NASA elsőként akar a Holdra lépni - ismét
A NASA vezetője, Bill Nelson szerint Amerika "űrversenyben van Kínával", és azt akarja, hogy űrhajósai előbb legyenek a Holdon, mint bárki más. Csak így tudják biztosítani, hogy idegen államok ne vegyék át a Föld kisérőjének víz- és egyéb erőforrásai felett az ellenőrzést.
A NASA az utolsó 1972-es Apollo-misszió óta az első emberi repülésre készül a Hold közelébe. Kedden az Artemis II küldetés előrehaladásáról tájékoztatta az újságírókat az amerikai űrügynökség vezetője, aki a sajtótájékoztatón felvázolta azokat a terveket, amelyek szerint a fél évszázaddal ezelőtti Apollo-küldetések szellemében "az egész emberiség számára" hosszú távú holdi bázist kívánnak létrehozni, ahonnan az űrhajósok a Marsig és azon túl is felfedezhetik a Naprendszert. Az egyik cél a Hold déli pólusán való leszállás, ahol a tudósok szerint víz és jég található - ami létfontosságú erőforrás az emberiség túléléséhez. "Nem akarom, hogy Kína érje el először a déli pólust emberekkel, és aztán azt mondják, hogy ez a miénk, maradjatok ettől távol. Ha valóban találunk ott bőséges mennyiségű vizet, amelyet a jövőbeli legénységek és űrhajók számára hasznosítani lehet majd, akkor biztosítani akarjuk, hogy ez mindenki számára elérhető legyen, nem csak annak, aki igényt tart rá" - mondta Nelson.
Oroszországnak is hasonló törekvései vannak és a Roszkozmosz most pénteken tervezi a Luna-25 indítását. Ez egy automata leszállóegység, amelyet a holdi poláris exoszféra regolitjának, plazmájának és porának vizsgálatára terveztek. Nelson szerint azonban Oroszország kevésbé jelent fenyegetést. Az USA évtizedek óta együttműködik a Roszkozmoszszal, és a Kreml valószínűleg még egy ideig nem lesz képes kozmonautákat küldeni a Holdra.
A három amerikai és egy kanadai most először láthatták az Orion űrhajót, amelyben meg fogják kerülni a Holdat
Az Artemis a NASA megaprogramja az emberek Holdra való visszatérésére. Az Artemis I egy pilóta nélküli tesztrepülés volt a Hold körül a NASA Space Launch System rakétájával és az Orion legénységi kapszulával. Az Artemis II ennek a küldetésnek az emberes változata lesz. Az Artemis III pedig a tervek szerint űrhajósokat - az első nőt és az első színesbőrű embert - juttat a Hold felszínére. Az Artemis II misszió 2024 novemberében fog indulni, és a négy űrhajóst küldene a Hold köré egy tíznapos út során. Ez lesz az Orion kapszula és a Space Launch System rakéta első legénységi tesztje. A csoportot Reid Wiseman, a NASA parancsnoka, Victor Glover pilóta, Christina Hammock Koch küldetésspecialista és Jeremy Hansen, a Kanadai Űrügynökség küldetésspecialistája alkotja. A héten először nézhették meg alaposan a holdi űrhajót, amelyben repülni fognak.
Az űrhajósok bekukkanthattak az Orion legénységi kapszula ajtaján, amely már nagyrészt készen van, és néhány utolsó tesztelésen megy keresztül, mielőtt a NASA floridai Kennedy Űrközpontjában összekapcsolják az energia- és hajtóműmodullal. "Mindannyian azt mondtuk, hogy kirázott minket a hideg, és ez tényleg így van" - mondta Christina Koch. "Fel vagyunk tüzelve" - mondta Wiseman. Szerinte az Artemis II küldetés sikere azt eredményezheti, hogy a következő csoport már a Hold felszínére léphet, a NASA megépíti a holdi Gateway előőrsöt, és az űrhajósok egy nap eljuthatnak a Marsra. "Az Artemis II a legkisebb lépés az Artemis-sorozatban" - mondta a parancsnok. Pam Melroy, a NASA helyettes adminisztrátora elmondta, hogy az űrügynökség az Artemis II repülése során a sugárzás legénységre gyakorolt hatásaira összpontosító kísérleteket fognak végezni.
A legénység e heti látogatása a Kennedy Űrközpontban messze nem az utolsó. A floridai űrrepülőtérre tett jövőbeli utazások során Koch és társai többször is bemásznak majd az Orion legénységi moduljába, hogy teszteket és ellenőrzéseket végezzenek. Valamikor jövőre felveszik narancssárga nyomásálló ruhájukat és beülnek az üléseikbe, hogy teljes körűen teszteljék az űrhajó szoftverét, a pilótafülke kijelzőit és a létfenntartó rendszert. "Nagyszerű volt belenézni" - mondta Reid Wiseman, az Artemis II parancsnoka. "A precízitás és kivitelezés gyönyörű. Nagyon jó látni, ahogy a tényleges hardver összeáll. Azokat a dolgokat, amiket eddig a kiképzésen tanultunk most a valóságban látni az űrhajóban. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy mennyire előrehaladott állapotban van ez a dolog. A hardver már majdnem kész."
Az 5 méter átmérőjű Orion legénységi modul majdnem több, mint egy méterrel szélesebb, mint az Apollo parancsnoki modulja volt a Hold felfedezésének első korszakából. Az űrhajó felső részét a NASA űrrepülőgépén repült hővédő csempékhez hasonló fekete szilikátlapok borítják. Az alsó részen az űrhajó fő hővédő pajzsa van rögzítve, amely egy fényvisszaverő ezüst bevonatot hordoz. Ez fogja majd fel a küldetés végén keletkező közel 2800 Celsius-fokos hőt, amikor a kapszula a hangsebesség 32-szeresének megfelelő sebességgel visszasüllyed a Föld légkörébe.
Jelenleg az Orion-kapszulát három oldalról nagy teljesítményű hangszórók halmaza veszi körül. Ezen a héten elkezdik a legénységi modult olyan hangokkal bombázni, amelyek a rakétaindítás akusztikus energiáját utánozzák. A közvetlen terepi akusztikai teszt célja annak biztosítása, hogy az űrhajó ellenálljon az SLS rakéta hajtóművei és gyorsítórakétái okozta intenzív robajnak. Ez az egyik utolsó nagy teszt, mielőtt a technikusok a Lockheed Martin által épített legénységi modult a NASA és az Európai Űrügynökség közötti megállapodás alapján az Airbus által készített Orion kiszolgálómodul tetejére emelik. Az Orion utolsó simításai a vártnál hosszabb időt vettek igénybe, és a két Orion-modul összekapcsolása most szeptember közepére várható, két-három hónappal később, mint ahogyan azt a NASA az év elején előre jelezte.
A start időpontját tehát az Artemis II küldetés legénységi moduljának előkészítése határozza meg, hiszen az űrhajósok a Hold túlsó oldala körüli nagyjából 10 napos hurokrepülésük alatt itt fognak lakni. Az előkészületek "néhány héttel" elmaradnak az ütemtervtől, így az Artemis II 2024 november végi indítási dátuma valószínűleg nem lesz tartható, a 2025-ig halasztás már most valószínűsíthető.
Az Orion űrhajó hővédő csempéi
Más mérnökök az első tesztrepülésen használt kapszula és rakéta alkatrészeit korszerűsítik és javítják. Az SLS hordozórakéta magfokozatát például javítani kell. A NASA azt is próbálja még kideríteni, hogy mi okozta, hogy a hőpajzs - amelyet arra terveztek, hogy megvédje az Orion holdkapszulát, amikor visszatér a Földre - a vártnál jobban elégett. Jim Free, az űrhivatal igazgatóságának társadminisztrátora szerint ez a probléma jelenleg a "legnagyobb nyitott kérdés" a Holdra való visszatérés előkészítésében. A leválás módja kissé egyenetlen volt, eltérések voltak a hővédőpajzs különböző részeinél. Végül azonban a hőpajzs megvédte a kapszulát, és az Orion biztonságosan zuhant az ejtőernyők alatt a Csendes-óceánba.
Jelenleg a hőpajzs teljesítményét ívsugaras és szélcsatornás tesztekkel vizsgálják. "Megpróbáljuk megismételni az Artemis I-en látott állapotot" - mondta Debbie Korth, az Orion programvezető-helyettese. "Az Artemis II hőpajzsa ugyanilyen kialakítású, így most nagyrészt a röppályákat vizsgáljuk, hogy milyen röppályán fogunk repülni, hogy megpróbáljuk minimalizálni a veszteséget." Szintén van valami probléma az Orion kiszolgálómodul elektromos rendszerével az űrhajó kioldó- és rögzítőcsavarjaival. A NASA illetékesei kedden mindent megtettek azért, hogy hangsúlyozzák az Artemis II legénységének biztonsága melletti elköteleződésüket. "Nyilvánvalóan a megfelelő döntést fogjuk meghozni, hogy biztonságban legyenek" - mondta Free, amikor a hőpajzs vizsgálatáról kérdezték. "Ha ez a döntés az, hogy valami drasztikus dolgot kell tennünk, akkor megtesszük, de jelenleg azon az úton haladunk, hogy megtaláljuk a kiváltó okot, és majd onnan döntünk véglegesen."
Amint a modulok összeillesztésre kerülnek, a mérnökök az egész Orion űrhajót egy sor integrált nyomástesztnek vetik alá, amelyek az űrhajó környezetszabályozó és létfenntartó rendszerét vizsgálják. A létfenntartó hardver még nem repült az űrben. "Azt hiszem, a legnagyobb újdonság az lesz, hogy ezek az új rendszerek hogyan reagálnak az előttünk álló tesztsorozatra" - mondta Korth. Az Orion űrhajó átadását a gyártócsapattól a Kennedyben működő üzemeltetési csapatnak jövő áprilisra tervezik. Ezután az Orion a Kennedy közeli üzemanyagtöltő létesítménybe költözik, ahol feltöltik hajtóanyagokkal, majd az összeállító épületbe gurul, hogy az SLS rakétára rakják. Az SLS holdrakéta Boeing által épített magfokozata a tervek szerint novemberben érkezik a Kennedyre a New Orleans-i gyárból. Ez lehetővé teszi, hogy februárban megkezdődhessen a rakéta egymásra helyezése a szerelőépületben.
Az Artemis II legénysége a Csendes-óceánba fog érkezni, a mentést egy hete próbálták el
Ha csúszik is néhány hónapot az Artemis II, nem lesz jelentős esemény a NASA mélyűrkutatási programjainak késésekkel teli történetében. Az Artemis II utáni következő Artemis-küldetés a tervek szerint jelenleg a program első holdraszállását kísérli meg, ismét az SLS holdrakétával és az Orion űrhajóval, illetve összekapcsolódik majd a SpaceX Starship által felvivésre kerülő kereskedelmi leszállóegységgel. A Hold déli pólusán történő leszállás a Starship leszállóegység és az Axiom Space által kifejlesztett új űrruhák felkészültségétől függ. Ezek a projektek valószínűleg szintén nem lesznek készen a NASA által az Artemis III 2025 végére kitűzött indítási ütemterv szerint. Az is jogos kérdés, hogy az Orion űrhajó és az SLS rakéta készen áll majd-e addigra az Artemis III számára. Ha az Artemis III leszállási küldetése 2026-ra vagy későbbre tolódik, akkor nem sokat számít, hogy az Artemis II 2024 végén vagy 2025-ben repül-e.
A NASA nem siet, sőt, Free kedden elismerte, hogy a NASA alternatív küldetésprofilokat fontolgat az Artemis III számára arra az esetre, ha a Starship és az Axiom űrhajók jelentős késedelmet szenvednének. A SpaceX-nek először a Starship rakétát kell pályára juttatnia. A következő Starship tesztindításra néhány hónapon belül sor kerülhet. Ezután még számos tesztrepülésre lesz szükség, beleértve a Starship üzemanyag-utántöltésének kipróbálását a Föld körüli pályán, amely képesség nélkül a Starship nem érheti el a Holdat. Végül a SpaceX azt tervezi, hogy a Starship űrhajósok nélkül száll le a Holdra, mielőtt elkötelezné magát a legénységgel történő leszállás mellett.
Free elmondta, hogy a NASA tisztviselői nemrégiben találkoztak a SpaceX csapatával a Starship dél-texasi fejlesztési helyszínén. A SpaceX a NASA rendelkezésére bocsátotta az Artemis III leszállásáig elérendő mérföldkövek frissített ütemtervét, de Free nem kívánt az ütemterv részleteiről beszélni. "Azt hiszem, ezt a közeljövőben megnézzük és frissítjük, miután lesz egy kis időnk megemészteni" - mondta Free. "Lehet, hogy végül más küldetést fogunk repülni" - mondta Free. "Ha ilyen nagy csúszásaink vannak, megnézzük, hogy tudunk-e más küldetéseket is teljesíteni, ha erre lehetőség van. Jelenleg még mindig vizsgáljuk a menetrendjüket."
A NASA az utolsó 1972-es Apollo-misszió óta az első emberi repülésre készül a Hold közelébe. Kedden az Artemis II küldetés előrehaladásáról tájékoztatta az újságírókat az amerikai űrügynökség vezetője, aki a sajtótájékoztatón felvázolta azokat a terveket, amelyek szerint a fél évszázaddal ezelőtti Apollo-küldetések szellemében "az egész emberiség számára" hosszú távú holdi bázist kívánnak létrehozni, ahonnan az űrhajósok a Marsig és azon túl is felfedezhetik a Naprendszert. Az egyik cél a Hold déli pólusán való leszállás, ahol a tudósok szerint víz és jég található - ami létfontosságú erőforrás az emberiség túléléséhez. "Nem akarom, hogy Kína érje el először a déli pólust emberekkel, és aztán azt mondják, hogy ez a miénk, maradjatok ettől távol. Ha valóban találunk ott bőséges mennyiségű vizet, amelyet a jövőbeli legénységek és űrhajók számára hasznosítani lehet majd, akkor biztosítani akarjuk, hogy ez mindenki számára elérhető legyen, nem csak annak, aki igényt tart rá" - mondta Nelson.
Oroszországnak is hasonló törekvései vannak és a Roszkozmosz most pénteken tervezi a Luna-25 indítását. Ez egy automata leszállóegység, amelyet a holdi poláris exoszféra regolitjának, plazmájának és porának vizsgálatára terveztek. Nelson szerint azonban Oroszország kevésbé jelent fenyegetést. Az USA évtizedek óta együttműködik a Roszkozmoszszal, és a Kreml valószínűleg még egy ideig nem lesz képes kozmonautákat küldeni a Holdra.
A három amerikai és egy kanadai most először láthatták az Orion űrhajót, amelyben meg fogják kerülni a Holdat
Az Artemis a NASA megaprogramja az emberek Holdra való visszatérésére. Az Artemis I egy pilóta nélküli tesztrepülés volt a Hold körül a NASA Space Launch System rakétájával és az Orion legénységi kapszulával. Az Artemis II ennek a küldetésnek az emberes változata lesz. Az Artemis III pedig a tervek szerint űrhajósokat - az első nőt és az első színesbőrű embert - juttat a Hold felszínére. Az Artemis II misszió 2024 novemberében fog indulni, és a négy űrhajóst küldene a Hold köré egy tíznapos út során. Ez lesz az Orion kapszula és a Space Launch System rakéta első legénységi tesztje. A csoportot Reid Wiseman, a NASA parancsnoka, Victor Glover pilóta, Christina Hammock Koch küldetésspecialista és Jeremy Hansen, a Kanadai Űrügynökség küldetésspecialistája alkotja. A héten először nézhették meg alaposan a holdi űrhajót, amelyben repülni fognak.
Az űrhajósok bekukkanthattak az Orion legénységi kapszula ajtaján, amely már nagyrészt készen van, és néhány utolsó tesztelésen megy keresztül, mielőtt a NASA floridai Kennedy Űrközpontjában összekapcsolják az energia- és hajtóműmodullal. "Mindannyian azt mondtuk, hogy kirázott minket a hideg, és ez tényleg így van" - mondta Christina Koch. "Fel vagyunk tüzelve" - mondta Wiseman. Szerinte az Artemis II küldetés sikere azt eredményezheti, hogy a következő csoport már a Hold felszínére léphet, a NASA megépíti a holdi Gateway előőrsöt, és az űrhajósok egy nap eljuthatnak a Marsra. "Az Artemis II a legkisebb lépés az Artemis-sorozatban" - mondta a parancsnok. Pam Melroy, a NASA helyettes adminisztrátora elmondta, hogy az űrügynökség az Artemis II repülése során a sugárzás legénységre gyakorolt hatásaira összpontosító kísérleteket fognak végezni.
A legénység e heti látogatása a Kennedy Űrközpontban messze nem az utolsó. A floridai űrrepülőtérre tett jövőbeli utazások során Koch és társai többször is bemásznak majd az Orion legénységi moduljába, hogy teszteket és ellenőrzéseket végezzenek. Valamikor jövőre felveszik narancssárga nyomásálló ruhájukat és beülnek az üléseikbe, hogy teljes körűen teszteljék az űrhajó szoftverét, a pilótafülke kijelzőit és a létfenntartó rendszert. "Nagyszerű volt belenézni" - mondta Reid Wiseman, az Artemis II parancsnoka. "A precízitás és kivitelezés gyönyörű. Nagyon jó látni, ahogy a tényleges hardver összeáll. Azokat a dolgokat, amiket eddig a kiképzésen tanultunk most a valóságban látni az űrhajóban. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy mennyire előrehaladott állapotban van ez a dolog. A hardver már majdnem kész."
The #Artemis II crew got a first look at the @NASA_Orion spacecraft that is slated to fly them around the Moon in late 2024. pic.twitter.com/fOt4MQq79n
— NASA's Kennedy Space Center (@NASAKennedy) August 8, 2023
Az 5 méter átmérőjű Orion legénységi modul majdnem több, mint egy méterrel szélesebb, mint az Apollo parancsnoki modulja volt a Hold felfedezésének első korszakából. Az űrhajó felső részét a NASA űrrepülőgépén repült hővédő csempékhez hasonló fekete szilikátlapok borítják. Az alsó részen az űrhajó fő hővédő pajzsa van rögzítve, amely egy fényvisszaverő ezüst bevonatot hordoz. Ez fogja majd fel a küldetés végén keletkező közel 2800 Celsius-fokos hőt, amikor a kapszula a hangsebesség 32-szeresének megfelelő sebességgel visszasüllyed a Föld légkörébe.
Jelenleg az Orion-kapszulát három oldalról nagy teljesítményű hangszórók halmaza veszi körül. Ezen a héten elkezdik a legénységi modult olyan hangokkal bombázni, amelyek a rakétaindítás akusztikus energiáját utánozzák. A közvetlen terepi akusztikai teszt célja annak biztosítása, hogy az űrhajó ellenálljon az SLS rakéta hajtóművei és gyorsítórakétái okozta intenzív robajnak. Ez az egyik utolsó nagy teszt, mielőtt a technikusok a Lockheed Martin által épített legénységi modult a NASA és az Európai Űrügynökség közötti megállapodás alapján az Airbus által készített Orion kiszolgálómodul tetejére emelik. Az Orion utolsó simításai a vártnál hosszabb időt vettek igénybe, és a két Orion-modul összekapcsolása most szeptember közepére várható, két-három hónappal később, mint ahogyan azt a NASA az év elején előre jelezte.
A start időpontját tehát az Artemis II küldetés legénységi moduljának előkészítése határozza meg, hiszen az űrhajósok a Hold túlsó oldala körüli nagyjából 10 napos hurokrepülésük alatt itt fognak lakni. Az előkészületek "néhány héttel" elmaradnak az ütemtervtől, így az Artemis II 2024 november végi indítási dátuma valószínűleg nem lesz tartható, a 2025-ig halasztás már most valószínűsíthető.
Az Orion űrhajó hővédő csempéi
Más mérnökök az első tesztrepülésen használt kapszula és rakéta alkatrészeit korszerűsítik és javítják. Az SLS hordozórakéta magfokozatát például javítani kell. A NASA azt is próbálja még kideríteni, hogy mi okozta, hogy a hőpajzs - amelyet arra terveztek, hogy megvédje az Orion holdkapszulát, amikor visszatér a Földre - a vártnál jobban elégett. Jim Free, az űrhivatal igazgatóságának társadminisztrátora szerint ez a probléma jelenleg a "legnagyobb nyitott kérdés" a Holdra való visszatérés előkészítésében. A leválás módja kissé egyenetlen volt, eltérések voltak a hővédőpajzs különböző részeinél. Végül azonban a hőpajzs megvédte a kapszulát, és az Orion biztonságosan zuhant az ejtőernyők alatt a Csendes-óceánba.
Jelenleg a hőpajzs teljesítményét ívsugaras és szélcsatornás tesztekkel vizsgálják. "Megpróbáljuk megismételni az Artemis I-en látott állapotot" - mondta Debbie Korth, az Orion programvezető-helyettese. "Az Artemis II hőpajzsa ugyanilyen kialakítású, így most nagyrészt a röppályákat vizsgáljuk, hogy milyen röppályán fogunk repülni, hogy megpróbáljuk minimalizálni a veszteséget." Szintén van valami probléma az Orion kiszolgálómodul elektromos rendszerével az űrhajó kioldó- és rögzítőcsavarjaival. A NASA illetékesei kedden mindent megtettek azért, hogy hangsúlyozzák az Artemis II legénységének biztonsága melletti elköteleződésüket. "Nyilvánvalóan a megfelelő döntést fogjuk meghozni, hogy biztonságban legyenek" - mondta Free, amikor a hőpajzs vizsgálatáról kérdezték. "Ha ez a döntés az, hogy valami drasztikus dolgot kell tennünk, akkor megtesszük, de jelenleg azon az úton haladunk, hogy megtaláljuk a kiváltó okot, és majd onnan döntünk véglegesen."
Amint a modulok összeillesztésre kerülnek, a mérnökök az egész Orion űrhajót egy sor integrált nyomástesztnek vetik alá, amelyek az űrhajó környezetszabályozó és létfenntartó rendszerét vizsgálják. A létfenntartó hardver még nem repült az űrben. "Azt hiszem, a legnagyobb újdonság az lesz, hogy ezek az új rendszerek hogyan reagálnak az előttünk álló tesztsorozatra" - mondta Korth. Az Orion űrhajó átadását a gyártócsapattól a Kennedyben működő üzemeltetési csapatnak jövő áprilisra tervezik. Ezután az Orion a Kennedy közeli üzemanyagtöltő létesítménybe költözik, ahol feltöltik hajtóanyagokkal, majd az összeállító épületbe gurul, hogy az SLS rakétára rakják. Az SLS holdrakéta Boeing által épített magfokozata a tervek szerint novemberben érkezik a Kennedyre a New Orleans-i gyárból. Ez lehetővé teszi, hogy februárban megkezdődhessen a rakéta egymásra helyezése a szerelőépületben.
Az Artemis II legénysége a Csendes-óceánba fog érkezni, a mentést egy hete próbálták el
Ha csúszik is néhány hónapot az Artemis II, nem lesz jelentős esemény a NASA mélyűrkutatási programjainak késésekkel teli történetében. Az Artemis II utáni következő Artemis-küldetés a tervek szerint jelenleg a program első holdraszállását kísérli meg, ismét az SLS holdrakétával és az Orion űrhajóval, illetve összekapcsolódik majd a SpaceX Starship által felvivésre kerülő kereskedelmi leszállóegységgel. A Hold déli pólusán történő leszállás a Starship leszállóegység és az Axiom Space által kifejlesztett új űrruhák felkészültségétől függ. Ezek a projektek valószínűleg szintén nem lesznek készen a NASA által az Artemis III 2025 végére kitűzött indítási ütemterv szerint. Az is jogos kérdés, hogy az Orion űrhajó és az SLS rakéta készen áll majd-e addigra az Artemis III számára. Ha az Artemis III leszállási küldetése 2026-ra vagy későbbre tolódik, akkor nem sokat számít, hogy az Artemis II 2024 végén vagy 2025-ben repül-e.
A NASA nem siet, sőt, Free kedden elismerte, hogy a NASA alternatív küldetésprofilokat fontolgat az Artemis III számára arra az esetre, ha a Starship és az Axiom űrhajók jelentős késedelmet szenvednének. A SpaceX-nek először a Starship rakétát kell pályára juttatnia. A következő Starship tesztindításra néhány hónapon belül sor kerülhet. Ezután még számos tesztrepülésre lesz szükség, beleértve a Starship üzemanyag-utántöltésének kipróbálását a Föld körüli pályán, amely képesség nélkül a Starship nem érheti el a Holdat. Végül a SpaceX azt tervezi, hogy a Starship űrhajósok nélkül száll le a Holdra, mielőtt elkötelezné magát a legénységgel történő leszállás mellett.
Free elmondta, hogy a NASA tisztviselői nemrégiben találkoztak a SpaceX csapatával a Starship dél-texasi fejlesztési helyszínén. A SpaceX a NASA rendelkezésére bocsátotta az Artemis III leszállásáig elérendő mérföldkövek frissített ütemtervét, de Free nem kívánt az ütemterv részleteiről beszélni. "Azt hiszem, ezt a közeljövőben megnézzük és frissítjük, miután lesz egy kis időnk megemészteni" - mondta Free. "Lehet, hogy végül más küldetést fogunk repülni" - mondta Free. "Ha ilyen nagy csúszásaink vannak, megnézzük, hogy tudunk-e más küldetéseket is teljesíteni, ha erre lehetőség van. Jelenleg még mindig vizsgáljuk a menetrendjüket."