Hunter
Mítoszok az egészségről: mennyi vizet igyunk naponta?
Napi nyolc pohár víz. Ez az a mítosz, amiről nehéz meggyőzni az embereket, hogy nincs létjogosultsága. Szinte mindenki úgy gondolja, hogy nem iszik elég vizet, a napi nyolc pohárnak azonban semmilyen tudományos alapja nincs, állítja a New Scientist.
Senki sem tudja igazán, honnan is származik ez a "szabály". Van, aki a palackozó üzemekkel kapcsolatban gyárt összeesküvés elméleteket, de sok orvos és egészségügyi szervezet is évtizedeken keresztül hirdette, sőt hirdeti mind a mai napig ezt a tézist. A forrás valószínűleg az Egyesült Államok Kutatási Tanácsának (NRC) 1945-ös ajánlása lehet, ami minden egyes bevitt kalóriához 1 milliliter víz elfogyasztását tanácsolja. Ez összességében 2,5 litert jelent a férfiak, illetve 2 litert a nők esetében.
Az NRC akkoriban azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy jelentős mennyiségű vizet viszünk be az elfogyasztott ételekkel, ami kémiai úton széndioxiddá és további vízzé bomlik le. Vagyis, ha nem végzünk viszonylag nagy melegben kemény fizikai munkát, vagy intenzív sportot, azaz nem izzadunk ki több vödörnyi vizet, akkor elegendő napi 1 liter, vagy nyolc másfél deciliteres pohárnyi folyadék, ami a brit egészségügy minisztérium ajánlásában szerepel, így a végeredmény 1,2 liter lesz.
A poharak mellett maga a víz is félrevezető, egyéb gyakorta fogyasztott folyadékok, beleértve a teát és a kávét is képesek biztosítani a szükséges vizet, magyarázta Heinz Valtin, az amerikai Darthmouth Orvosi Egyetem vese specialistája, aki átfogóan kutatta területet. Ennél a pontnál többen felkaphatják a fejüket, az általános nézet szerint ugyanis a koffein tartalmú italok nem számítanak, mivel vízhajtó hatásúak, vagyis arra ösztönzik a testet, hogy több vizet adjanak le, mint amit az italból nyernek. Nos, ez sem igaz. Egészséges felnőttekkel végzett vizsgálatok 2000-ben bebizonyították, hogy nincs különbség a vízfelvételben a koffein tartalmú italok és a sima vizet fogyasztók esetében, sőt még az enyhén alkoholos italok is inkább hidratálnak, mint dehidrálnak.
Azzal persze nem érdemes vitába szállni, hogy a tiszta víz jobb, mint más italok, de a lényeg, hogy amennyiben egészségesek vagyunk, elegendő tea, tej, gyümölcslé vagy egyéb folyadék bevitelével bármilyen hátrány ér minket.
A mítosz utolsó kapaszkodója, hogy azért kell innunk, mert mire megszomjazunk, már komoly dehidráltság van jelen. Ez koránt sincs így. Barbara Rolls a Pennsylvania Állami Egyetem táplálkozás kutatója közel 30 évvel ezelőtt bebizonyította, jóval azelőtt megszomjazunk, hogy jelentős test folyadékot vesztenénk. Már a vér koncentrációjának mindössze 2 százalékos emelkedése ivásra észtet minket, miközben a test hivatalosan csak 5 százalék fölötti emelkedés esetén tekinthető dehidráltnak. Tehát nyugodjunk meg, és bízzunk a szervezetünkben. Ne hajszoljunk bele magunkat a literszámra való vízivásba, ha az nem esik jól - ennek ugyanis veszélyei is lehetnek - és nyugodtan igyuk az ízlésünknek legmegfelelőbb italt, ha megszomjazunk.
Senki sem tudja igazán, honnan is származik ez a "szabály". Van, aki a palackozó üzemekkel kapcsolatban gyárt összeesküvés elméleteket, de sok orvos és egészségügyi szervezet is évtizedeken keresztül hirdette, sőt hirdeti mind a mai napig ezt a tézist. A forrás valószínűleg az Egyesült Államok Kutatási Tanácsának (NRC) 1945-ös ajánlása lehet, ami minden egyes bevitt kalóriához 1 milliliter víz elfogyasztását tanácsolja. Ez összességében 2,5 litert jelent a férfiak, illetve 2 litert a nők esetében.
Az NRC akkoriban azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy jelentős mennyiségű vizet viszünk be az elfogyasztott ételekkel, ami kémiai úton széndioxiddá és további vízzé bomlik le. Vagyis, ha nem végzünk viszonylag nagy melegben kemény fizikai munkát, vagy intenzív sportot, azaz nem izzadunk ki több vödörnyi vizet, akkor elegendő napi 1 liter, vagy nyolc másfél deciliteres pohárnyi folyadék, ami a brit egészségügy minisztérium ajánlásában szerepel, így a végeredmény 1,2 liter lesz.
A poharak mellett maga a víz is félrevezető, egyéb gyakorta fogyasztott folyadékok, beleértve a teát és a kávét is képesek biztosítani a szükséges vizet, magyarázta Heinz Valtin, az amerikai Darthmouth Orvosi Egyetem vese specialistája, aki átfogóan kutatta területet. Ennél a pontnál többen felkaphatják a fejüket, az általános nézet szerint ugyanis a koffein tartalmú italok nem számítanak, mivel vízhajtó hatásúak, vagyis arra ösztönzik a testet, hogy több vizet adjanak le, mint amit az italból nyernek. Nos, ez sem igaz. Egészséges felnőttekkel végzett vizsgálatok 2000-ben bebizonyították, hogy nincs különbség a vízfelvételben a koffein tartalmú italok és a sima vizet fogyasztók esetében, sőt még az enyhén alkoholos italok is inkább hidratálnak, mint dehidrálnak.
Azzal persze nem érdemes vitába szállni, hogy a tiszta víz jobb, mint más italok, de a lényeg, hogy amennyiben egészségesek vagyunk, elegendő tea, tej, gyümölcslé vagy egyéb folyadék bevitelével bármilyen hátrány ér minket.
A mítosz utolsó kapaszkodója, hogy azért kell innunk, mert mire megszomjazunk, már komoly dehidráltság van jelen. Ez koránt sincs így. Barbara Rolls a Pennsylvania Állami Egyetem táplálkozás kutatója közel 30 évvel ezelőtt bebizonyította, jóval azelőtt megszomjazunk, hogy jelentős test folyadékot vesztenénk. Már a vér koncentrációjának mindössze 2 százalékos emelkedése ivásra észtet minket, miközben a test hivatalosan csak 5 százalék fölötti emelkedés esetén tekinthető dehidráltnak. Tehát nyugodjunk meg, és bízzunk a szervezetünkben. Ne hajszoljunk bele magunkat a literszámra való vízivásba, ha az nem esik jól - ennek ugyanis veszélyei is lehetnek - és nyugodtan igyuk az ízlésünknek legmegfelelőbb italt, ha megszomjazunk.