Az online keresők alapvetően megváltoztatták a tudósok és a főiskolai, egyetemi tanárok életét és munkáját. A keresők gyors hozzáférést tesznek lehetővé a szükséges információkhoz, de egyben segítenek a tanároknak a plágiumok kiszűrésében is.

Peter Haber történész és kutató azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a tudomány miként létezhet, működhet a Google korszakában. Néhány évtizeddel ezelőtt egy tudósnak, ha információkat akart szerezni, gyakran el kellett látogatnia egy könyvtárba, kartotékokat átlapoznia, könyveket kellett megrendelnie és volt, hogy napokig, hetekig várt az általa kért adatokra. Ezzel szemben napjainkban csak leül a számítógép elé, beírja az általa keresett szót vagy fogalmat a keresőbe és néhány másodperc múlva megjelennek a képernyőjén a kért információk. Azonban joggal merül fel a kérdés: ez egyáltalán tudományos munkának nevezhető-e?

Haber ezt a folyamatot Google-szindrómának nevezte el. A szakember történelmet, szociológiát, filozófiát és államjogot tanult, majd tíz évvel ezelőtt Jan Hodellel közösen megalapította a Hist.net-et, ami egy történelemtudományi digitális médiaplatform. A digital.past kutatóprojekt keretében három éve az új médiák történelemtudományokra gyakorolt hatását kutatja.

"Sokan elfelejtik azt is, hogy önmagában az információ még nem értékes és nem is jelent tudást. Amikor a Google-ben keresünk valamit, gyakran meg is találjuk a választ. Azonban néha olyan furcsa érzésünk lehet, mintha tudnánk, hogy a válasz nem teljes. Mintha lennie kellene ott még valaminek. Aki csak gyorsan rákeres valamire, annál nem biztos, hogy előjön ez az érzés. De, aki például egy tudományos dolgozatot készít, annak átfogó munkát kell végeznie és tudnia kell, hogy hol találhatja meg a forrásokat. A korábbi évtizedekben szinte kizárólag a könyvtári katalógusok jelentették az egyetlen kutatási lehetőséget. Ezeknél azonban tudni kellett, hogy milyen címszó alapján keressünk. Nem voltak teljes szövegek vagy szövegrészek, csak címszavak és úgynevezett metaadatok, vagyis információk az információkról" - hangsúlyozta a kutató.

Peter Haber szerint a mostani folyamat káros, mivel fennáll az a veszély, hogy minden a Google előtti korszakból származó forrás idővel elveszhet. A szakember úgy vélte, hogy az a legnagyobb probléma, hogy a felhasználók mindig találnak valamit a keresőkkel és sokan ezzel meg is elégszenek, nem vágynak teljesebb ismeretekre. Az emberek többsége úgy van vele, hogy megszerezte azt, amire kíváncsi volt, minek menjen el még egy könyvtárba is. A másik gondot a találatok minősége jelenti. A bibliotékákban lévő könyveket minden bizonnyal olyan kiadók adták ki, amelyek ügyeltek a minőségre. Ugyanez a Google által kiadott találatok esetében közel sem mondható el.

"A tudományos szocializáció fontos része, hogy az ember megtanulja, hogyan kezelje a forrásokat. Ráadásul a könyveknél vannak elő- és utószavak, függelékek, amelyekből fontos kiegészítő információk derülhetnek ki. Ezekből megtudható, hogy a mű szerzője milyen területen mozog, milyen könyveket olvasott, mielőtt megírta volna az alkotását. Amikor viszont a Google-ben keresünk, akkor az olyan mintha egy nagy ládában kutatnánk és valamit kihúzunk. Ott azonnal nincsenek kiegészítő információk, csak egy találat. Ha többet szeretnénk tudni, ismét keresnünk kell. Azonban, ha nem tudjuk, hogy honnan származik a mű, mik a forrásanyagai, akkor viszont a keresési folyamat is nehezebb" - szögezte le végül Peter Haber.