Gyurkity Péter
Programozható őssejteket állítottak elő
Az új eljárással sokban leegyszerűsödik a legtöbb szövet alkotásához szükséges őssejtek előállítása.
A japán RIKEN és a bostoni Brigham and Women's Hospital kutatói közös munkájuk révén egy olyan új módszerrel állítottak elő embrionális, programozható őssejteket, amely jelentős mértékben leegyszerűsíti a procedúrát és a jövőben lehetővé teszi az alkalmazásterület kiszélesítését. Az egereken végzett kísérletben intenzív stimulációval kényszerítették vissza a felnőtt őssejteket az eredeti embrionális állapotba, így ezek a jövőben szinte minden szövet alkotásában szerepet kaphatnak.
Az még egyelőre kérdéses, hogy a megoldás emberi sejtek esetében is alkalmazható lesz-e, ám a bejelentést máris nagy áttörésként értékelik, mivel a STAP (stimulus-triggered acquisition of pluripotency) révén az eddigieknél jóval könnyebben, egy harmadik úton állíthatunk elő felnőtt őssejtekből úgynevezett pluripotens őssejteket, ehhez nincs szükség azok megfelelő időben, még embrionális stádiumban történő levételére, vagy külső gének (DNS) bevonására, és elméletileg bárki számára, személyre szabottan gyárthatunk majd le embrionális-őssejteket, amelyeket azután számos különböző terápia során alkalmazhatnánk, például szövetek megalkotására, növesztésére.
Az eljárás során a felnőtt őssejteket extrém stresszhatás éri, ilyen például az oxigén megvonása. A megpróbáltatást túlélő példányok egy speciális, embrionális állapotba húzódnak vissza, így azok programozhatóvá, pluripotenssé válnak, vagyis mindössze a megfelelő környezetben kell pátyolgatni őket, hogy szinte bármilyen szövetet létrehozhassunk belőlük. Ez egyben arra utal, hogy a felnőtt szervezet is képes ezen embrionális-őssejtek megalkotására, jóllehet normál körülmények között itt mindössze az állandóan megújuló szervek normális megújulását, illetve specializált sejtek felfrissítését, javítási munkálatokat láthatunk. Legalább ilyen fontos körülmény, hogy a STAP révén kisebb az esély a tumor kialakulására, mint ahogy azt korábban megfigyelték.
A kutatók abban reménykednek, hogy néhány éven belül emberi sejteken is hasonló eredményre jutnak, és lehetővé válik az őssejtek programozhatósági szintjének módosítása, amely a gyógyászatban széles körben elterjedhet majd. Egyebek mellett a rákos megbetegedések és az öregedés folyamatát szeretnék közelebbről vizsgálni.
A japán RIKEN és a bostoni Brigham and Women's Hospital kutatói közös munkájuk révén egy olyan új módszerrel állítottak elő embrionális, programozható őssejteket, amely jelentős mértékben leegyszerűsíti a procedúrát és a jövőben lehetővé teszi az alkalmazásterület kiszélesítését. Az egereken végzett kísérletben intenzív stimulációval kényszerítették vissza a felnőtt őssejteket az eredeti embrionális állapotba, így ezek a jövőben szinte minden szövet alkotásában szerepet kaphatnak.
Az még egyelőre kérdéses, hogy a megoldás emberi sejtek esetében is alkalmazható lesz-e, ám a bejelentést máris nagy áttörésként értékelik, mivel a STAP (stimulus-triggered acquisition of pluripotency) révén az eddigieknél jóval könnyebben, egy harmadik úton állíthatunk elő felnőtt őssejtekből úgynevezett pluripotens őssejteket, ehhez nincs szükség azok megfelelő időben, még embrionális stádiumban történő levételére, vagy külső gének (DNS) bevonására, és elméletileg bárki számára, személyre szabottan gyárthatunk majd le embrionális-őssejteket, amelyeket azután számos különböző terápia során alkalmazhatnánk, például szövetek megalkotására, növesztésére.
Az eljárás során a felnőtt őssejteket extrém stresszhatás éri, ilyen például az oxigén megvonása. A megpróbáltatást túlélő példányok egy speciális, embrionális állapotba húzódnak vissza, így azok programozhatóvá, pluripotenssé válnak, vagyis mindössze a megfelelő környezetben kell pátyolgatni őket, hogy szinte bármilyen szövetet létrehozhassunk belőlük. Ez egyben arra utal, hogy a felnőtt szervezet is képes ezen embrionális-őssejtek megalkotására, jóllehet normál körülmények között itt mindössze az állandóan megújuló szervek normális megújulását, illetve specializált sejtek felfrissítését, javítási munkálatokat láthatunk. Legalább ilyen fontos körülmény, hogy a STAP révén kisebb az esély a tumor kialakulására, mint ahogy azt korábban megfigyelték.
A kutatók abban reménykednek, hogy néhány éven belül emberi sejteken is hasonló eredményre jutnak, és lehetővé válik az őssejtek programozhatósági szintjének módosítása, amely a gyógyászatban széles körben elterjedhet majd. Egyebek mellett a rákos megbetegedések és az öregedés folyamatát szeretnék közelebbről vizsgálni.