SG.hu
Nagyon összeveszett egymással a Meta és a Deutsche Telekom
A fogyasztói alkalmazások nagy forgalmat és bevételt generálhatnak, de egyes szolgáltatók szerint nem kapnak méltányos részesedést azért, hogy a hálózati infrastruktúrájukon keresztül továbbítják ezt a forgalmat. Adott esetben a két fél együtt tud működni, de Németországban pont az ellenkezőjére van példa. Szerdán a Meta és a Deutsche Telekom is olyan blogbejegyzéseket tett közzé, amelyekben hivatalosan és nyilvánosan bejelentették, hogy véget vetnek az egymáshoz fűződő közvetlen peering-kapcsolatuknak.
"Hónapokig tartó megbeszélések után meglepett és csalódottan vettük tudomásul a Deutsche Telekommal folytatott tárgyalások megszakadását” - írja bejegyzésében a Meta. "Németországban és világszerte számtalan olyan elszámolásmentes peering-megállapodást kötöttünk a távközlési szolgáltatókkal, amelyek lehetővé teszik a felhasználók számára a kiváló minőségű és gyors hozzáférést az alkalmazásainkhoz”. "A Meta nagyon durván megsérti a szabályokat” - írja a DT egy mintegy két órával később közzétett bejegyzésében. "A Meta megpróbál visszaélni elsöprő alkupozíciójával, hogy lejárassa az európai távközlési iparág és a fogyasztók jogos aggályait és elkerülje a méltányos fizetést.” Közlésük szerint "továbbra is díjat számítunk fel a Metának az adatátviteli szolgáltatásáért”.
A Meta azt állítja, hogy most egy harmadik fél tranzitszolgáltatóval dolgozik együtt, hogy szolgáltatása „ne szenvedjen fennakadást”. A két nyilvános nyilatkozat a két vállalat között évek óta tartó harcok csúcspontja. Ez az egyik legnyilvánosabb példája a távközlési cégek és az internetes tartalomgyártók között továbbra is folyó vitáknak. Konkrétan az a kérdés, hogy a szolgáltatók jogosan kérnek-e pénzt a nagy forgalom továbbításáért, vagy a tartalomszolgáltató platformok jogosan állítják, hogy létezésük mindkettőjük számára előnyös, hiszen a nagy sávszélességet igénylő szolgáltatás erős eladási érv az ügyfelek számára. Ez a gondolat a hálózatsemlegesség sokat vitatott fogalmát is érinti, mert azok a szolgáltatók, amelyek a legnagyobb bajban érezték magukat a nagy adatforgalom miatt, odáig mentek, hogy szándékosan csökkentették a szolgáltatási szintet.
A történet annyi dióhéjban, hogy még 2010-ben a DT és a Meta (akkoriban Facebook) olyan megállapodást kötött, amelynek értelmében a DT 24 privát összekapcsolási pontot különít el 50 porttal és 5000 gigabit/s adatátviteli sebességgel 7 helyszínen „a Meta szolgáltatásainak kizárólagos használatára”, amelyek közé tartozik a Facebook, az Instagram és a WhatsApp. A Meta ezért évente mintegy 5,8 millió euró sávszélességtől függő díjat fizetett. A Meta 10 év után kérte, hogy a DT 40%-kal csökkentse az árat. A DT nemet mondott, és helyette 16%-os kedvezményt ajánlott.
Mielőtt megegyezhettek volna, lecsapott a világjárvány. A Meta az év végén felmondta a megállapodást, de 2021 márciusában a DT felajánlotta a Metának, hogy „a fogyasztók érdekében” továbbra is használhatja a portokat, amíg nem kötnek hivatalos új megállapodást, nyilvánvalóan bízva abban, hogy ez így lesz, és hogy a Meta végül fizet valamit. A Meta továbbra is használta az összekapcsolási pontokat, de fizetés tekintetében másképp gondolkodott. Az „elszámolásmentes peering” koncepcióra hivatkozva egyszerűen nem fizetett semmit. (A mai blogbejegyzésben a Meta erre is hivatkozik, mint a DT-vel kötött közvetlen peering-megállapodások alapvető elemére).
"Mi, és sok más internetes cég, kölcsönös, költségmentes kapcsolatban állunk több ezer más távközlési szolgáltatóval szerte a világon. Az ilyen kapcsolat az elfogadott globális szabvány, és ezek mindkét fél számára elszámolásmentesen működnek, mert mindenki számára előnyösek.” Nos, úgy tűnik, a „mindenki” nem foglalja magában a DT-t. A szolgáltató 2022 decemberében ezért beperelte a Meta németországi leányvállalatát. A Meta végül vesztett, és a bíróság 20 millió euró megfizetésére kötelezte a Metát. A DT indoklása azon alapult, hogy a Meta portok használata „kölcsönös megállapodáson és viszonylag egyenlő forgalom cseréjén alapult. A szerződés felmondásával a Meta gyakorlatilag az adatainak ingyenes, prémium kategóriás kezelését követelte meg. A DT szerződéses alapon ugyan lehetővé teszi az elszámolásmentes peeringet, de csak előre meghatározott kritériumok alapján, ami itt nem történt meg.
A Meta kísérlete, hogy ezt vitassa, nem sikerült. Ezért történt most végleges szakítás a vállalatok között. Hogy ebben a kérdésben a Meta vagy a DT oldalára állunk-e, az attól függ, hogy melyik félnek származik több vagy kevesebb bevétele és profitja ebből az üzletből, valamint attól a nagyobb elvtől, hogy a hozzáférés szabadsága azonos-e azzal a szabadsággal, hogy annyi sávszélességet használjunk, amennyire egy szolgáltatáshoz szükségünk van.
A Meta egy felhasználóra jutó átlagos bevétele tízszeresére nőtt a 2010-es eredeti szerződés megkötése és az egy évtizeddel későbbi felmondás közötti évek alatt. A Meta legutóbbi negyedéves eredményei szerint az egy főre jutó átlagos bevétel az alkalmazások szélesebb családja esetében 11,89 dollár volt. A DT bevétele ezzel szemben ez idő alatt csökkent. Ráadásul mindez még az 5G-re való átállással kapcsolatos, a DT által végrehajtott hálózati fejlesztésekbe történő befektetések figyelembevétele előtt történt, ami magyarázatot adhat arra, hogy a DT miért akar ellentételezést a Meta-tól.
Azonban minden történetnek két oldala van. A Stanford Law School Center for Internet and Society a DT-t „zsarnoknak” nevezi, és az egész folyamatot, ahogyan az jelenleg zajlik, a Meta „megzsarolásának”. „Most fogjuk látni, hogy Európa legnagyobb és legerősebb távközlési vállalata, a Deutsche Telekom rákényszerítheti-e a weboldalakat és alkalmazásokat, hogy úgynevezett „hálózati díjakat” fizessenek, amikor a DT ügyfelei által kért filmeket, oldalakat és adatokat szállítják” - írja Barbara van Schewick, a Stanford professzora. A nagy kérdés az lesz, hogy mi történik most a Meta szolgáltatásaival az országban, és hogy a szabályozó hatóságok belekeverednek-e. Tekintettel arra, hogy ez a kérdés több országot és több vállalatot érint, érdemes figyelni a következményeket.
"Hónapokig tartó megbeszélések után meglepett és csalódottan vettük tudomásul a Deutsche Telekommal folytatott tárgyalások megszakadását” - írja bejegyzésében a Meta. "Németországban és világszerte számtalan olyan elszámolásmentes peering-megállapodást kötöttünk a távközlési szolgáltatókkal, amelyek lehetővé teszik a felhasználók számára a kiváló minőségű és gyors hozzáférést az alkalmazásainkhoz”. "A Meta nagyon durván megsérti a szabályokat” - írja a DT egy mintegy két órával később közzétett bejegyzésében. "A Meta megpróbál visszaélni elsöprő alkupozíciójával, hogy lejárassa az európai távközlési iparág és a fogyasztók jogos aggályait és elkerülje a méltányos fizetést.” Közlésük szerint "továbbra is díjat számítunk fel a Metának az adatátviteli szolgáltatásáért”.
A Meta azt állítja, hogy most egy harmadik fél tranzitszolgáltatóval dolgozik együtt, hogy szolgáltatása „ne szenvedjen fennakadást”. A két nyilvános nyilatkozat a két vállalat között évek óta tartó harcok csúcspontja. Ez az egyik legnyilvánosabb példája a távközlési cégek és az internetes tartalomgyártók között továbbra is folyó vitáknak. Konkrétan az a kérdés, hogy a szolgáltatók jogosan kérnek-e pénzt a nagy forgalom továbbításáért, vagy a tartalomszolgáltató platformok jogosan állítják, hogy létezésük mindkettőjük számára előnyös, hiszen a nagy sávszélességet igénylő szolgáltatás erős eladási érv az ügyfelek számára. Ez a gondolat a hálózatsemlegesség sokat vitatott fogalmát is érinti, mert azok a szolgáltatók, amelyek a legnagyobb bajban érezték magukat a nagy adatforgalom miatt, odáig mentek, hogy szándékosan csökkentették a szolgáltatási szintet.
A történet annyi dióhéjban, hogy még 2010-ben a DT és a Meta (akkoriban Facebook) olyan megállapodást kötött, amelynek értelmében a DT 24 privát összekapcsolási pontot különít el 50 porttal és 5000 gigabit/s adatátviteli sebességgel 7 helyszínen „a Meta szolgáltatásainak kizárólagos használatára”, amelyek közé tartozik a Facebook, az Instagram és a WhatsApp. A Meta ezért évente mintegy 5,8 millió euró sávszélességtől függő díjat fizetett. A Meta 10 év után kérte, hogy a DT 40%-kal csökkentse az árat. A DT nemet mondott, és helyette 16%-os kedvezményt ajánlott.
Mielőtt megegyezhettek volna, lecsapott a világjárvány. A Meta az év végén felmondta a megállapodást, de 2021 márciusában a DT felajánlotta a Metának, hogy „a fogyasztók érdekében” továbbra is használhatja a portokat, amíg nem kötnek hivatalos új megállapodást, nyilvánvalóan bízva abban, hogy ez így lesz, és hogy a Meta végül fizet valamit. A Meta továbbra is használta az összekapcsolási pontokat, de fizetés tekintetében másképp gondolkodott. Az „elszámolásmentes peering” koncepcióra hivatkozva egyszerűen nem fizetett semmit. (A mai blogbejegyzésben a Meta erre is hivatkozik, mint a DT-vel kötött közvetlen peering-megállapodások alapvető elemére).
"Mi, és sok más internetes cég, kölcsönös, költségmentes kapcsolatban állunk több ezer más távközlési szolgáltatóval szerte a világon. Az ilyen kapcsolat az elfogadott globális szabvány, és ezek mindkét fél számára elszámolásmentesen működnek, mert mindenki számára előnyösek.” Nos, úgy tűnik, a „mindenki” nem foglalja magában a DT-t. A szolgáltató 2022 decemberében ezért beperelte a Meta németországi leányvállalatát. A Meta végül vesztett, és a bíróság 20 millió euró megfizetésére kötelezte a Metát. A DT indoklása azon alapult, hogy a Meta portok használata „kölcsönös megállapodáson és viszonylag egyenlő forgalom cseréjén alapult. A szerződés felmondásával a Meta gyakorlatilag az adatainak ingyenes, prémium kategóriás kezelését követelte meg. A DT szerződéses alapon ugyan lehetővé teszi az elszámolásmentes peeringet, de csak előre meghatározott kritériumok alapján, ami itt nem történt meg.
A Meta kísérlete, hogy ezt vitassa, nem sikerült. Ezért történt most végleges szakítás a vállalatok között. Hogy ebben a kérdésben a Meta vagy a DT oldalára állunk-e, az attól függ, hogy melyik félnek származik több vagy kevesebb bevétele és profitja ebből az üzletből, valamint attól a nagyobb elvtől, hogy a hozzáférés szabadsága azonos-e azzal a szabadsággal, hogy annyi sávszélességet használjunk, amennyire egy szolgáltatáshoz szükségünk van.
A Meta egy felhasználóra jutó átlagos bevétele tízszeresére nőtt a 2010-es eredeti szerződés megkötése és az egy évtizeddel későbbi felmondás közötti évek alatt. A Meta legutóbbi negyedéves eredményei szerint az egy főre jutó átlagos bevétel az alkalmazások szélesebb családja esetében 11,89 dollár volt. A DT bevétele ezzel szemben ez idő alatt csökkent. Ráadásul mindez még az 5G-re való átállással kapcsolatos, a DT által végrehajtott hálózati fejlesztésekbe történő befektetések figyelembevétele előtt történt, ami magyarázatot adhat arra, hogy a DT miért akar ellentételezést a Meta-tól.
Azonban minden történetnek két oldala van. A Stanford Law School Center for Internet and Society a DT-t „zsarnoknak” nevezi, és az egész folyamatot, ahogyan az jelenleg zajlik, a Meta „megzsarolásának”. „Most fogjuk látni, hogy Európa legnagyobb és legerősebb távközlési vállalata, a Deutsche Telekom rákényszerítheti-e a weboldalakat és alkalmazásokat, hogy úgynevezett „hálózati díjakat” fizessenek, amikor a DT ügyfelei által kért filmeket, oldalakat és adatokat szállítják” - írja Barbara van Schewick, a Stanford professzora. A nagy kérdés az lesz, hogy mi történik most a Meta szolgáltatásaival az országban, és hogy a szabályozó hatóságok belekeverednek-e. Tekintettel arra, hogy ez a kérdés több országot és több vállalatot érint, érdemes figyelni a következményeket.