Gyurkity Péter
Könnyebben megtalálhatjuk az életnek otthont adó bolygókat
Erre a következtetésre jutottak a kutatók a csillagok összehasonlítása után.
Az exobolygók kutatása kiemelt területnek számít, itt legutóbb arról számolhattunk be, hogy a szín alapján azonosítanák be ezen planétákat, a könnyebb besorolás érdekében. Szakemberek egy másik csoportja eközben azon dolgozik, hogy egyszerűbben megtaláljuk azon példányokat, amelyek az életnek is otthont adhatnak.
A Cambdridge Egyetem és a Medical Research Council Laboratory of Molecular Biology (MRC LMB) közös munkája során arra a következtetésre jutottak, hogy a Naphoz hasonló példányok nagyobb eséllyel indíthatják be az élet kialakulását az őket körülvevő, szilárd felszínnel rendelkező bolygókon. A magyarázat szerint az ultraibolya-sugárzás a kulcsfontosságú tényező, ez pedig azon csillagok esetében éri el a megfelelő szintet, amelyek a Naphoz hasonló hőmérséklettel rendelkeznek. A sugárzás bizonyos kémiai reakciókat vált ki, ez pedig elvezethet az élet alkotóelemeinek felbukkanásához, ehhez azonban nyilván az is szükséges, hogy az adott bolygó a lakható zónán belül helyezkedjen el, folyékony vízzel a felszínén.
Az MRC LMB kutatói már 2015-ben kiadtak egy tanulmányt, amely szerint a Földbe becsapódó aszteroidák szenet hoztak magukkal, ez pedig reakcióba lépett a légkörben lévő nitrogénnel. Eként jelenhetett meg az egyébként nagyon is mérgező hidrogén-cianid (kéksav), amely eső formájában a felszínre hullott, itt pedig az ultraibolya-sugárzás hatására egyéb elemekkel lépett interakcióba, az RNS alkotóelemeit hozva létre. Laboratóriumi körülmények között igyekeztek megvizsgálni, hogy mekkora sugárzás szükséges ahhoz, hogy meghaladják a sötétben, fény nélkül lejátszódó folyamatokat, így jutottak el végül a fenti következtetéshez. A hűvösebb csillagok ugyanis nem produkálnak elegendő fényt ahhoz, hogy beinduljon ez a gyorsabb folyamat, kivéve, ha erős napkitörések ezt lépésről-lépésre előmozdítják.
A kitűnő jelöltek között sorolják fel a Kepler-452b exobolygót, amelyet korábban is a Föld unokatestvéreként írtak le, itt azonban szükség lesz az új teleszkópokra (James Webb és TESS), hogy további adatokat kapjunk.
Az exobolygók kutatása kiemelt területnek számít, itt legutóbb arról számolhattunk be, hogy a szín alapján azonosítanák be ezen planétákat, a könnyebb besorolás érdekében. Szakemberek egy másik csoportja eközben azon dolgozik, hogy egyszerűbben megtaláljuk azon példányokat, amelyek az életnek is otthont adhatnak.
A Cambdridge Egyetem és a Medical Research Council Laboratory of Molecular Biology (MRC LMB) közös munkája során arra a következtetésre jutottak, hogy a Naphoz hasonló példányok nagyobb eséllyel indíthatják be az élet kialakulását az őket körülvevő, szilárd felszínnel rendelkező bolygókon. A magyarázat szerint az ultraibolya-sugárzás a kulcsfontosságú tényező, ez pedig azon csillagok esetében éri el a megfelelő szintet, amelyek a Naphoz hasonló hőmérséklettel rendelkeznek. A sugárzás bizonyos kémiai reakciókat vált ki, ez pedig elvezethet az élet alkotóelemeinek felbukkanásához, ehhez azonban nyilván az is szükséges, hogy az adott bolygó a lakható zónán belül helyezkedjen el, folyékony vízzel a felszínén.
Az MRC LMB kutatói már 2015-ben kiadtak egy tanulmányt, amely szerint a Földbe becsapódó aszteroidák szenet hoztak magukkal, ez pedig reakcióba lépett a légkörben lévő nitrogénnel. Eként jelenhetett meg az egyébként nagyon is mérgező hidrogén-cianid (kéksav), amely eső formájában a felszínre hullott, itt pedig az ultraibolya-sugárzás hatására egyéb elemekkel lépett interakcióba, az RNS alkotóelemeit hozva létre. Laboratóriumi körülmények között igyekeztek megvizsgálni, hogy mekkora sugárzás szükséges ahhoz, hogy meghaladják a sötétben, fény nélkül lejátszódó folyamatokat, így jutottak el végül a fenti következtetéshez. A hűvösebb csillagok ugyanis nem produkálnak elegendő fényt ahhoz, hogy beinduljon ez a gyorsabb folyamat, kivéve, ha erős napkitörések ezt lépésről-lépésre előmozdítják.
A kitűnő jelöltek között sorolják fel a Kepler-452b exobolygót, amelyet korábban is a Föld unokatestvéreként írtak le, itt azonban szükség lesz az új teleszkópokra (James Webb és TESS), hogy további adatokat kapjunk.