Erre a következtetésre jutottak a kutatók egy új tanulmányban.

A szakemberek számára tulajdonképpen a Cassini űrszonda 2005-ös útja, valamint az akkor készült felvételek és mérések óta visszatérő kérdést jelent, hogy miként lehet jelen folyékony víz az Enceladus viszonylag vékony jégtakarója alatt. Egy tanulmány készítői szerint megoldották a problémát, az általuk elvégzett szimulációk alapján megtalálták a választ.

A Nature Astronomy oldalán közzétett tanulmányban megjegyzik, hogy a Szaturnusz hatodik legnagyobb holdja, amelynek átmérője nagyjából 500 km, a korábbi elméletek szerint éppen kisebb mérete és apró magja miatt legfeljebb jégtakarót mutathatna fel, ez alatt azonban nem lehetne folyékony víz, mivel a szükséges hő generálásához gyakorlatilag a Földön lévő legnagyobb erőműhöz, a kínai Három-szurdok-gáthoz hasonló teljesítményű energiaforrásra lenne szükség. Mivel ez nincs jelen, a szakemberek számára meglepetést jelentett a felszín alatti óceán, amely a mintegy 20-25 km vastag jégpáncél alatt található. Innen kisebb-nagyobb repedéseken keresztül víz, szerves molekulák, valamint egyéb anyagok jutnak az űrbe, amit a Cassini is regisztrált, a kérdés pedig azóta megválaszolatlan maradt.

Az anyagot elkészítő kutatók szerint a számítógépes szimulációk révén megtalálták a megoldást, ami a Szaturnusz által kifejtett gravitációs hatásban, valamint az Enceladus magjának összetételében rejlik. Ez utóbbi ugyanis akár 20-30 százalékban törmelékes kőzetet és vizet tartalmazhat, amely az árapály-jelenség hatására, az állandó súrlódás révén hőt generál, a melegebb víz pedig kiáramolhat az óceánba, ahonnan – különösen a déli-sarki régióban – a repedéseken keresztül tör elő. Ezért nem fagyott meg az itt lévő víz mindössze 30 millió év alatt, hiszen ez a folyamat nemcsak évmilliókig, de akár évmilliárdokig is elhúzódhat, biztosítva a szükséges hőt.

Az ottani körülmények tehát akár az élet megjelenéséhez is megfelelő feltételeket teremthetnek, a helyzet pedig egyhamar nem fog megváltozni.