Kiderült a Föld legszívósabb organizmusának egyik, a sugárzással szembeni ellenállásának titka.

A medveállatkák (Tardigrada) parányi, nyolclábú lények. Leggyakoribb életterük a zuzmók és mohák életközösségei, de a világ bármely pontján fellelhetők, így homokdűnékben, mocsarakban, gleccserekben, kőfalakon, háztetőkön, óceáni üledékekben, hőforrásokban, radioaktív hőforrásokban, forró kénforrásokban, jég alatt, tengerparton, tengerben, édesvízben.

Legfőbb tulajdonságuk az extrém túlélési képességük. Képesek életben maradni a világűr vákuumában, ellenállni a különböző hőmérsékleteknek az abszolút nullától közel 100 Celsius fokig, a legmélyebb óceán fenekén uralkodó nyomás hatszorosának, a dehidratációnak, és az éveken át tartó fagynak. Mindezek mellett jókora sugárdózisokkal is képes megküzdeni, melyek a legtöbb földi életformára nézve halálos lennének. Ennek mikéntjét fejtették meg most japán kutatók.

A titok nyitja egy furcsa protein, amit egyfajta pajzsként fejlesztettek ki DNS-ük számára, a sugárzás roncsoló hatása elleni védelmére. A Dsup jelű (Damage supressor, avagy sérülés elfojtó) fehérje látszólag fizikailag rásimul a DNS-re egy burkot képezve a sérülések ellen, anélkül, hogy megbolygatná normális működését, emellett pedig megsemmisíti a DNS-károsító reaktív oxigén származékokat. "Feltevésünk szerint a Dsup szorosan kötődik a DNS-hez, hogy pajzsként védje a környezeti terheléstől, elérhetetlenné téve minden károsító ágens számára" - magyarázta Takezaku Kunieda, a Tokiói Egyetem kutatója. "Ismereteink szerint ez az első azonosított DNS-sel kapcsolatos fehérje, amihez DNS védelem, valamint radioaktivitással szembeni tolerancianövekedés társítható."


Kunieda és munkatársai az egyik legstressztűrőbb medveállatka faj, a Ramazzottius varieornatus génállományának szekvenálása során fedezték fel a Dsup-ot. Meglepetésükre a fehérje az emberi májsejteket is megvédte a sugárzás okozta károsodásoktól, miután azokat genetikai módosítással rávették a Dsup termelésre. "A Dsup-ot előállító emberi sejteknél 40-50 százalékkal csökkent a röntgensugárzás okozta DNS roncsolódás a kontroll sejtekhez képest" - mondta Kunieda. Természetesen ezt a védelmet egy teljes élőlénynél felépíteni sokkal bonyolultabb, mint egy adott sejtnél a laboratóriumban kitenyészteni.

A jövőbeli alkalmazásokat tekintve a Dsup megvédheti az egészséges emberi sejteket a rákterápiák során, vagy a kozmikus sugárzástól. "Hasznos lehet az űrrepüléseknél, a sugárterápiáknál és a sugárzásban dolgozók esetében" - taglalta Kunieda, hozzátéve, hogy mindezt a távoli jövőre vizionálja. Pusztán azonban azért, mert elméletileg több sejt képes a túlélésre egy Dsup termelő élőlényben, ez nem garantálja a túlélését, mivel egyes létfontosságú sejtek vagy szervek elpusztulhatnak a fokozott DNS védelem ellenére, figyelmeztetnek a kutatók.

A medveállatka sem csupán a Dsup-nak köszönheti szélsőséges túlélési képességét. Genomját átfésülve Kunieda más védelmet nyújtó gének másolatait is felfedezte. A reaktív oxigén származékok semlegesítéshez szükséges enzimekből 16 másolattal rendelkeznek, míg a legtöbb élőlény csupán tízzel, a DNS javító MRE11 génekből az átlagos egy helyett pedig négy áll a rendelkezésükre.