Counter-Strike (x)
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
Igy dalolt az ötven asszony, ötven kárhozott bus asszony, egymáshoz mind oly hasonló ébenfürtü, alabastrom testü ötven testvérasszony igy dalolt a Léthe-réten, lélekfák közt, mákvirág közt, óriási amphorák közt, Léthe mellett, hol a szél
Csak daloljunk: Meggyilkoltuk – s emlékezzünk: férjeinket – csak daloljunk, bár nem értjük, és meritsünk és üritsünk; úgy sem tudjuk abbahagyni; és daloljunk, bár nem értjük, mert különben némaság van, és a némaság oly félõs! néma, rengeteg sötétség: a sötétség nem beszél –
Régi szavak járnak vissza elsötétült lelkeinkbe, mint sötétben nagy szobákba utcáról behullott fények; mit jelentenek? hiába próbálunk rá emlékezni; mit jelent az, hogy: szeretni? mit: kivánní? és: ölelni? a homályban mindhiába kérdezzük az árnyakat.
ötven kárhozott bus asszony felvilágból lehozott és lelkeikbe visszajáró félig értett félemléket fojtott hangon énekel:
„Meggyilkoltuk férjeinket, ötven daliás nagy férfit és szerettünk, csak szerettünk, Isten tudja, kit szerettünk, vágykancsóból meritettünk, meritettünk, üritettünk, fenn a zöldvilágu földön, az aranyos nap alatt –
„Meggyilkoltuk férjeinket, ötven daliás nagy férfit és szerettünk, csak szerettünk, Isten tudja, kit szerettünk, vágykancsóból meritettünk, meritettünk, üritettünk, fenn a zöldvilágu földön, az aranyos nap alatt –
majd merítve, majd üritve, mindhiába, mert az ötven bûvös edény tölthetetlen mint a tenger önmagától megapad és elhuzódik és az ötven bûnös asszony Léthe vízét alabastrom amphorákba mindörökre csak hiába tölti szét.
Ötven asszony, alabastrom testtel, ébenszinü hajjal érzõn, mégis öntudatlan öntögetve szakadatlan félig értett dalra kel,
Ötven asszony, alabastrom testtel, ébenszinü hajjal érzõn, mégis öntudatlan öntögetve szakadatlan félig értett dalra kel,
át a réten, hol a Léthe (ez a rét a Léthe réte) száz belémosott bünöktõl szennyes vizzel, elfelejtett õs bünöktõl szennyes vizzel körbe folyva nem enyész,
nem enyész, nem ér tengerbe, hanem hétszer körbe-körbe, vissza önmagába]: ottan ötven asszony kárhozottan ötven órjás amphorába mindhiába, mindhiába tölti könnyét és vizét.
nem enyész, nem ér tengerbe, hanem hétszer körbe-körbe, vissza önmagába]: ottan ötven asszony kárhozottan ötven órjás amphorába mindhiába, mindhiába tölti könnyét és vizét.
érzõn, mégis öntudatlan nyujtja lombát mozdulatlan, mozdulatlan és sötéten, át a réten,
na gyorsítok, mert mennem kéne 😄
na gyorsítok, mert mennem kéne 😄
Óriási karcsu gyászfák ágaikat sohse rázzák: [minden águk egy-egy lélek, öngyilkos bús régi lélek, mely most néma fán tenyész;
ötven kárhozott bus asszony óriási alabastrom amphorákba mindhiába töltögeti drága nedvét, drága Léthébõl meritett sohasem elég vizet.
óriási amphorákba, alabastrom amphorákba ötven asszony, bünös asszony karcsu vázát megmeritve, majd meritve, majd üritve kárhozott bús ötven asszony mindörökre töltöget,
Muhahaha, beszedtechnika targybol, ne tudd meg hanyszor kellett ezt elmondanom
Az alkoholmentes sör az első lépés a guminők felé.
ha lenne, akkor most megdobbant volna a szivem
Az alkoholmentes sör az első lépés a guminők felé.
hol a tók acéltükörként mozdulatlan elterülnek, pillák könnyen szenderülnek, mert a pillák legyezõje, habszövetnek fodrozója sohase jár ott, a szél:
Lenn a csöndes alvilágban, szellõtlen, bús alvilágban, asphodelosok között, hol asphodelos meg se moccan, gyászfa nem bókol galyával, mákvirág szirmát nem ejti, mert a szél ott mélyen alszik, alszik asphodelos ágyban, mélyen alszik, nem beszél,
ne reménykedj 😄
még a ***** német se tudott kifogni rajtam, sõt ! ezután megyek csak olvasni azt, amit szeretnék.
még a ***** német se tudott kifogni rajtam, sõt ! ezután megyek csak olvasni azt, amit szeretnék.
De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk dalát.
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk dalát.
"Moderáld magad, ne nekem kelljen!"
Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd.
Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!
Áll néma csend - légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik.
Ha, ha! elõ síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma...
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd.
Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!
Áll néma csend - légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik.
Ha, ha! elõ síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma...
"Moderáld magad, ne nekem kelljen!"
Meglátom én! - s parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegûl,
Minden velsz énekest!
Szolgái szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett
A híres lakoma.
S Edvárd király, angol király
Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány.
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegûl,
Minden velsz énekest!
Szolgái szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett
A híres lakoma.
S Edvárd király, angol király
Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány.
"Moderáld magad, ne nekem kelljen!"
De vakmerõn s hivatlanúl
Elõáll harmadik,
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:
Elhullt csatában a derék -
No halld meg, Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.
Emléke sír a lanton még -
No halld meg, Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd.
Elõáll harmadik,
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:
Elhullt csatában a derék -
No halld meg, Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.
Emléke sír a lanton még -
No halld meg, Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd.
"Moderáld magad, ne nekem kelljen!"
Máglyára! el! igen kemény
Parancsol Eduárd
Ha! lágyabb ének kell nekünk:
S belép egy ifjú bárd.
Ah! lágyan kél az esti szél
Milford öböl felé,
Szüzek siralma, özvegyek
panasza nyög belé.
Ne szülj rabot te szûz! anya
ne szoptess csecsemõt! -
S int a király. S elérte még
a máglyára menõt.
Parancsol Eduárd
Ha! lágyabb ének kell nekünk:
S belép egy ifjú bárd.
Ah! lágyan kél az esti szél
Milford öböl felé,
Szüzek siralma, özvegyek
panasza nyög belé.
Ne szülj rabot te szûz! anya
ne szoptess csecsemõt! -
S int a király. S elérte még
a máglyára menõt.
"Moderáld magad, ne nekem kelljen!"
Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyûl az éji vad:
Te tetted ezt, király!
Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sírva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyûl az éji vad:
Te tetted ezt, király!
Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sírva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!
"Moderáld magad, ne nekem kelljen!"
Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg,
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.
Elzengi, mond az agg,
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.
"Moderáld magad, ne nekem kelljen!"
Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
nincs rá állítólag megfelelõ kereslet...
Szem-szájnak kellemes,
nincs rá állítólag megfelelõ kereslet...
"Moderáld magad, ne nekem kelljen!"