Huszonöt éve jelent meg a Windows XP
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#2
"Cserében megszűnt a perifériák és a beépített kártyák "közvetlen" elérése"
Bocs, kimaradt az elsődleges ok: hogy a Windows 9x alatt bizonyos régebbi és DOS-os programok még a rendszer szokásos illesztőprogramjait megkerülve is hozzáférhettek eszközökhöz, erőforrásokhoz. Az NT-ben már csak a rendszeren keresztül, védetten lehetett hozzájuk férni. Gyakorlatilag nem fordulhat elő, hogy egy program hibás működése miatt a továbbiakban elérhetetlenné válnak, foglalva maradnak, miután egy program futása véget ér. Hibák persze mindig vannak, de a felépítés sokat számít.
Utoljára szerkesztette: _tki_, 2026. 10. 26. 15:58
Bocs, kimaradt az elsődleges ok: hogy a Windows 9x alatt bizonyos régebbi és DOS-os programok még a rendszer szokásos illesztőprogramjait megkerülve is hozzáférhettek eszközökhöz, erőforrásokhoz. Az NT-ben már csak a rendszeren keresztül, védetten lehetett hozzájuk férni. Gyakorlatilag nem fordulhat elő, hogy egy program hibás működése miatt a továbbiakban elérhetetlenné válnak, foglalva maradnak, miután egy program futása véget ér. Hibák persze mindig vannak, de a felépítés sokat számít.
Utoljára szerkesztette: _tki_, 2026. 10. 26. 15:58
#1
"A Windows XP elhozta a Windows NT rendszermagját a fogyasztói számítógépekre, felváltva az elavult DOS-t, annak korlátozásaival és illesztőprogramjaival együtt."
Helyesen: "korlátaival", mert itt nem szándékos korlátozásról van szó, hanem a technológia határairól. A vessző is helytelen az "annak" előtt, mivel a mondat vége a DOS-ra vonatkozó kiegészítés, az elválasztás nem is hozna plusz információt. És igazából a Windows 9x család felváltására kell gondolni, ill. azok illesztőprogramjaira, vagyis device driver-eire. Igaz, ez más mondatban szerepel, össze lehet rakni. De a DOS sok helyen egyszálú volt, ami sérülékenységet is jelentett és a teljesítményt is korlátozta, vagyis útban volt. Egy rosszul működő program kevésbé lett képes a többi futását és főleg a rendszerét összekuszálni, az erőforrásokat elérhetetlenné tenni stb.
Egyébként a rendszerbe beépülő illesztőprogramok szerkezetében az volt a nagy technológiai váltás a 9x és az NT közt, hogy eddig egyetlen hibásan működő eszköz vagy annak szoftvere is képes volt feltartani, leállítani, megfagyasztani az egész rendszert. Az új módszer szerint ha pl. friss adat, információ érkezett egy-egy kártyától, csatlakoztatott eszköztől, akkor ezek az illesztőprogramok csak nyugtázták feléjük, hogy tudomásul vették az igényt, de a feldolgozás részletekben is történhetett és már nem folyt olyan magas szinten, hogy az egész operációs rendszer futását könnyedén megakadályozza.
Cserében megszűnt a perifériák és a beépített kártyák "közvetlen" elérése, ami azt jelenti, hogy sok felhasználói szoftver működésképtelenné vált, kénytelen volt a rendszerbe beépülő illesztőprogramokat használni, ha léteztek, ill. ha nyújtottak olyan hozzáférést, amire szükség lett volna. Csakhogy egy csomó illesztőprogram arra épített, hogy gyakorlatilag utasításról utasításra kiszámítható időben tud a hardware-eszközéhez fordulni, azt pontosan vezérelni, azzal kommunikálni, és ezzel sok eljárás elvben is lehetetlenné vált. Mindez akkora váltást jelentett, hogy gyakran csak bonyolultabb hardware- és software-eszközökre való cserével lehetett megvalósítani. Mehetett volna rosszabbul is, de az NT bevezetése óta eltelt már egy kis idő, ami segített az előkészületekben és az elfogadásban.
A számítógépek fejlődésével az ilyen belső működéseknek a részletei érzékelhetetlenek lettek. Persze a nagyobb megakadások lehetősége továbbra is megvan, de a valószínűségét sikerült nagyon kicsire csökkenteni, ill. a több processzormag léte is segít. Mindebben nemcsak a programozási módszerek javítása, hanem még a szoftverek ellenőrzésének, minősítésének módja is részt vesz. Ezek mindegyike elég fájdalmas pont és nagy költség, de a standard és fejlettebb, intelligensebb megoldások, pl. az USB elterjedése miatt már ritkán kell egyedi, saját rendszerkomponenseket készíteni.
Helyesen: "korlátaival", mert itt nem szándékos korlátozásról van szó, hanem a technológia határairól. A vessző is helytelen az "annak" előtt, mivel a mondat vége a DOS-ra vonatkozó kiegészítés, az elválasztás nem is hozna plusz információt. És igazából a Windows 9x család felváltására kell gondolni, ill. azok illesztőprogramjaira, vagyis device driver-eire. Igaz, ez más mondatban szerepel, össze lehet rakni. De a DOS sok helyen egyszálú volt, ami sérülékenységet is jelentett és a teljesítményt is korlátozta, vagyis útban volt. Egy rosszul működő program kevésbé lett képes a többi futását és főleg a rendszerét összekuszálni, az erőforrásokat elérhetetlenné tenni stb.
Egyébként a rendszerbe beépülő illesztőprogramok szerkezetében az volt a nagy technológiai váltás a 9x és az NT közt, hogy eddig egyetlen hibásan működő eszköz vagy annak szoftvere is képes volt feltartani, leállítani, megfagyasztani az egész rendszert. Az új módszer szerint ha pl. friss adat, információ érkezett egy-egy kártyától, csatlakoztatott eszköztől, akkor ezek az illesztőprogramok csak nyugtázták feléjük, hogy tudomásul vették az igényt, de a feldolgozás részletekben is történhetett és már nem folyt olyan magas szinten, hogy az egész operációs rendszer futását könnyedén megakadályozza.
Cserében megszűnt a perifériák és a beépített kártyák "közvetlen" elérése, ami azt jelenti, hogy sok felhasználói szoftver működésképtelenné vált, kénytelen volt a rendszerbe beépülő illesztőprogramokat használni, ha léteztek, ill. ha nyújtottak olyan hozzáférést, amire szükség lett volna. Csakhogy egy csomó illesztőprogram arra épített, hogy gyakorlatilag utasításról utasításra kiszámítható időben tud a hardware-eszközéhez fordulni, azt pontosan vezérelni, azzal kommunikálni, és ezzel sok eljárás elvben is lehetetlenné vált. Mindez akkora váltást jelentett, hogy gyakran csak bonyolultabb hardware- és software-eszközökre való cserével lehetett megvalósítani. Mehetett volna rosszabbul is, de az NT bevezetése óta eltelt már egy kis idő, ami segített az előkészületekben és az elfogadásban.
A számítógépek fejlődésével az ilyen belső működéseknek a részletei érzékelhetetlenek lettek. Persze a nagyobb megakadások lehetősége továbbra is megvan, de a valószínűségét sikerült nagyon kicsire csökkenteni, ill. a több processzormag léte is segít. Mindebben nemcsak a programozási módszerek javítása, hanem még a szoftverek ellenőrzésének, minősítésének módja is részt vesz. Ezek mindegyike elég fájdalmas pont és nagy költség, de a standard és fejlettebb, intelligensebb megoldások, pl. az USB elterjedése miatt már ritkán kell egyedi, saját rendszerkomponenseket készíteni.