Torrenten töltötték le a betanítási adatokat az Anthropic munkatársai
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#4
A türelem dicséretes, de egyáltalán nem, és pont erről a pluszról, annak felismeréséről van szó, ami a jó művek sajátja, amikre a művészet szót elvileg használjuk. Ezek a legmagasabb szintű tudatossággal készülnek, aminek utánzásához nem elég egy AI boszorkánykonyhája, bármilyen meghökkentő is, amikre már képesek ezek a módszerek.
Pl. adott egy technikailag jó szöveg; ez könnyebb példa. Egyeseknek elegendően hatásos lesz és úgy érzik, ők kaptak is valamit. Mások számára viszont nem tartalmas, nem elég árnyalt, hogy gyönyörködtessen, hogy újat adjon és tudattágító legyen, stb. - ezekkel a fogalmakkal csak próbáljuk közelítgetni azt a bizonyos többletet. Ők többet képesek átlátni, komolyabb alkotásokat is biztonsággal képesek megkülönböztetni egymástól. Persze nem egyszerű objektívnek lenni, és az sem garantált, hogy hány oldal után derül ki mindez, de kiderül, vagyis nem valami teljesen légből kapott mércéről, rangról, relatív ízlésről beszélünk.
A zenében ehhez hasonlóan létezik egy olyan dolog, hogy zenei beszéd, ott az a plusz tulajdonság. Ezt sem lehet pontosan elmondani, miben áll, csak körülírni, de elég gyorsan felismerhető, a hiánya meg még inkább. Csak hát minél közvetlenebbül ható műfajról van szó; szöveg, vers, zene (ez utóbbi a legtisztább forma történet és más perverziók nélkül...), annál nehezebb és annál szubjektívabb a befogadás az említett tudatosságon belül. A komolyzene ilyen értelemben összefüggően, jó arányérzékkel képes beszélni, van benne egy folyamat, szellemi izgalom, amihez képest minden más hígabb.
Ebből a szempontból a jazz sem akkora dolog, csak az még egy könnyebben befogadható terület, azért szokott példa lenni. Az annyiból érdekes, hogy legalább már néhány szót képes kimondani, de nagyon-nagyon ritkán képes komolyabb szervezettségre. A könnyű meg egyszerűen kifejezéstelen, megrekedt az 1x1-nél, dögletes a belső egyformasága, mindent halálra ismétel, mintha mindenki hülye lenne (nem csoda, hiszen az ösztönökre gyakorolt hatás a lényeg, nem az értelemre), a szólamok primitívek, helyette az énekes akar mindenáron elmondani valamit (azt nem úgy kell. :-) ) stb. stb., estig lehet sorolni.
Szóval nyugodtan elhiheted, ha az amúgy nem tudatos AI keverget ki valami "sajátot" komolyabb darabokból, az pillanatok alatt lelepleződik az értőbb közönség előtt, nem lesz kérdés - a többi zene viszont általában szabad préda, ahogy említettem. Csak éppen semmi jelentősége (a jogot leszámítva), mert a legtöbben a könnyű műfajok sekély vízében is levegőért kapkodnak és elsüllyednek, ami a megkülönböztetést illeti, annyit sem látnak át, fognak fel a zenéből - az ő bajuk.
Utoljára szerkesztette: _tki_, 2026. 09. 08. 14:28
Pl. adott egy technikailag jó szöveg; ez könnyebb példa. Egyeseknek elegendően hatásos lesz és úgy érzik, ők kaptak is valamit. Mások számára viszont nem tartalmas, nem elég árnyalt, hogy gyönyörködtessen, hogy újat adjon és tudattágító legyen, stb. - ezekkel a fogalmakkal csak próbáljuk közelítgetni azt a bizonyos többletet. Ők többet képesek átlátni, komolyabb alkotásokat is biztonsággal képesek megkülönböztetni egymástól. Persze nem egyszerű objektívnek lenni, és az sem garantált, hogy hány oldal után derül ki mindez, de kiderül, vagyis nem valami teljesen légből kapott mércéről, rangról, relatív ízlésről beszélünk.
A zenében ehhez hasonlóan létezik egy olyan dolog, hogy zenei beszéd, ott az a plusz tulajdonság. Ezt sem lehet pontosan elmondani, miben áll, csak körülírni, de elég gyorsan felismerhető, a hiánya meg még inkább. Csak hát minél közvetlenebbül ható műfajról van szó; szöveg, vers, zene (ez utóbbi a legtisztább forma történet és más perverziók nélkül...), annál nehezebb és annál szubjektívabb a befogadás az említett tudatosságon belül. A komolyzene ilyen értelemben összefüggően, jó arányérzékkel képes beszélni, van benne egy folyamat, szellemi izgalom, amihez képest minden más hígabb.
Ebből a szempontból a jazz sem akkora dolog, csak az még egy könnyebben befogadható terület, azért szokott példa lenni. Az annyiból érdekes, hogy legalább már néhány szót képes kimondani, de nagyon-nagyon ritkán képes komolyabb szervezettségre. A könnyű meg egyszerűen kifejezéstelen, megrekedt az 1x1-nél, dögletes a belső egyformasága, mindent halálra ismétel, mintha mindenki hülye lenne (nem csoda, hiszen az ösztönökre gyakorolt hatás a lényeg, nem az értelemre), a szólamok primitívek, helyette az énekes akar mindenáron elmondani valamit (azt nem úgy kell. :-) ) stb. stb., estig lehet sorolni.
Szóval nyugodtan elhiheted, ha az amúgy nem tudatos AI keverget ki valami "sajátot" komolyabb darabokból, az pillanatok alatt lelepleződik az értőbb közönség előtt, nem lesz kérdés - a többi zene viszont általában szabad préda, ahogy említettem. Csak éppen semmi jelentősége (a jogot leszámítva), mert a legtöbben a könnyű műfajok sekély vízében is levegőért kapkodnak és elsüllyednek, ami a megkülönböztetést illeti, annyit sem látnak át, fognak fel a zenéből - az ő bajuk.
Utoljára szerkesztette: _tki_, 2026. 09. 08. 14:28
_tki_ írta (#2):
Mondjuk, a könnyűzenénél kevés dolog érdekel kevésbé, olyan végtelenül primitív mindabban, ahova az ember a zenével, a zenében el tud jutni. Egy zsebszámológép is rég elég a feladatra, a közel mínusz végtelen előállítására tartalomban, muzikalitásban - a többi csak show, pántlikás díszcsomagolás a semmi körül, de az nagyon megy. Művész az öreganyjuk... : -) Bár magyarul kicsit többet jelent ez a szó, mint más nyelveken, angolul. Csupán ezzel a művészeti ággal bánik a legmostohábban a világ, ezt képes a legkevésbé megérteni, bár lassacskán a többivel is így leszünk. Úgyhogy aki nem hallja a különbséget a valódi és az AI által újratermelt anyagok közt, annak úgyis mindegy, az még ezen a szinten sincs. Viszont a jog, az jog.
Hát igazából, szerintem naiv azt gondolni, hogy nem lehet akárkit megfingatni egy kontrollált tesztben, ahol általa ismeretlen zenékről kell eldöntenie, hogy az most AI, vagy sem. A műfaj legyen mondjuk Jazz, vagy Klasszikus. Az gondolom neked sem túl hihetetlen, hogy elektronikában esélytelenhez konvergál a dolog.
#2
Mondjuk, a könnyűzenénél kevés dolog érdekel kevésbé, olyan végtelenül primitív mindabban, ahova az ember a zenével, a zenében el tud jutni. Egy zsebszámológép is rég elég a feladatra, a közel mínusz végtelen előállítására tartalomban, muzikalitásban - a többi csak show, pántlikás díszcsomagolás a semmi körül, de az nagyon megy. Művész az öreganyjuk... : -) Bár magyarul kicsit többet jelent ez a szó, mint más nyelveken, angolul. Csupán ezzel a művészeti ággal bánik a legmostohábban a világ, ezt képes a legkevésbé megérteni, bár lassacskán a többivel is így leszünk. Úgyhogy aki nem hallja a különbséget a valódi és az AI által újratermelt anyagok közt, annak úgyis mindegy, az még ezen a szinten sincs. Viszont a jog, az jog.
#1
Nagyobb kárt az emberiségnek mint a mesterséges intelligencia eddig még senki nem okozott. Mostmár lehet versenyezni az AI-val, hogy ki uralja a világot.