Generációs összeomlás az oktatásban, egyre több diák küzd az értő olvasással
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#2
Nagyon-nagyon óvatosan fogalmaznak, pedig óriási a baj. : -) Vagyis még sokkal mélyebb és régebbi a probléma. Évtizedek óta írom, ahol csak szóba kerül, hogy színvonalas szövegek olvasása, művészet kell az árnyalt gondolkodás, felnőtt elme kialakulásához, és ez alól nincs kibúvó. Meg persze érzelmi érettség. Nem véletlenül volt mindig is alapvető része az alapoktatásnak valamiféle bevezetés és útmutatás ebbe, ill. a nevelés. De közös erővel sikerült a szellemi értékeket a többség számára nevetségessé tenni és a tudatukból még a minőség fogalmát is kiirtani, megváltoztatni. És akkor még a tudományos-technikai civilizáció elutasítását, tagadását nem is említettem a tudomány és a technika terén. Elképesztően sötét kor várható.
Persze minden generáció lázadt, vagy éppen a környezete változott nagyot, és egyre többet bontott le az elődeinek hagyományaiból, aminek mindig voltak számba vehető okai. Volt egy felívelés és egy csúcspont valahol az elmúlt évszázadban, a szabadság és a verseny egy darabig igen hatékonynak bizonyult a nyugati világban. A különbség csak annyi, hogy a korábbiaknak még maradt műveltség és józanság a környezetükben, amiből még a lázadók is felszedtek valamennyit és arról az alapról akartak mások lenni - ma meg már nincs hova hátrálni, elfogyott a tartalék, a szellemi semmi egy nagy zsákutca.
Hiába keringenek erről gondolatok, hogy mit is kellene megjavítani, nyilván szükséges próbálkozni, de mindig a tömegek viselkedése a meghatározó. Mondhatjuk, hogy befolyásolják őket, olyan átfogóan, ahogy még sohasem, de a felelősség nagyon is közös. Már néhány józan egyetemi oktató is kuriózum. És a tömegek ismét elszabadultak, csak megint másképpen. Ezen már nincs mit cifrázni, csak túlélni a zuhanás alján a csattanást és reménykedni, hogy esetleg a következők számára lesz még újrakezdés. Kicsi az esély valami sokkal jobbra, mert a történelem során a legtöbb tulajdonságunkat már kipróbáltuk, nincs miben reménykedni, mégis bármi megtörténhet, mert találékony ez a faj és nagyon veszélyes.
Persze minden generáció lázadt, vagy éppen a környezete változott nagyot, és egyre többet bontott le az elődeinek hagyományaiból, aminek mindig voltak számba vehető okai. Volt egy felívelés és egy csúcspont valahol az elmúlt évszázadban, a szabadság és a verseny egy darabig igen hatékonynak bizonyult a nyugati világban. A különbség csak annyi, hogy a korábbiaknak még maradt műveltség és józanság a környezetükben, amiből még a lázadók is felszedtek valamennyit és arról az alapról akartak mások lenni - ma meg már nincs hova hátrálni, elfogyott a tartalék, a szellemi semmi egy nagy zsákutca.
Hiába keringenek erről gondolatok, hogy mit is kellene megjavítani, nyilván szükséges próbálkozni, de mindig a tömegek viselkedése a meghatározó. Mondhatjuk, hogy befolyásolják őket, olyan átfogóan, ahogy még sohasem, de a felelősség nagyon is közös. Már néhány józan egyetemi oktató is kuriózum. És a tömegek ismét elszabadultak, csak megint másképpen. Ezen már nincs mit cifrázni, csak túlélni a zuhanás alján a csattanást és reménykedni, hogy esetleg a következők számára lesz még újrakezdés. Kicsi az esély valami sokkal jobbra, mert a történelem során a legtöbb tulajdonságunkat már kipróbáltuk, nincs miben reménykedni, mégis bármi megtörténhet, mert találékony ez a faj és nagyon veszélyes.
#1
Érdekes cikk. Biztos szomorúak lennének miatta a fiatalok... ha megértenék...
A pesszimista látja a nehézségeket a lehetőségekben, de az optimista látja a lehetőségeket a nehézségekben. (Winston Churchill) Spark of Insanity