6
-
t_robert #6 Hát korlátlan kapacitású és tárolás idejű technológia nem létezik. Főleg ma, amikor 1 nap alatt annyi információ keletkezik, mint régebben 1000 év alatt.. Ebben benne van a 179,7 millió cocás videó na meg a fontos dolgok is. Friss példa az elmúlt hetekben... Elköltöztem régi házamból. volt vagy 200 darab VHS videó kazettám. Igaz vagy évtizede nincsen már hozzá VHS magnó müködő. Mint ahogy kilószámra szórtam ki a szemétbe a régi floppykat, de még CD és DVD lemezeket, újságokat, könyveket. Antikváriumnak nem kell csak abból vesznek meg pár példányt ami nekik nincsen készleten. Darabját 250 forintért. Még akkor is ha 3000 forintos könyv volt. Nagyjából odacipelni nem érdemes, így papir hulladék. volt vagy 1300 könyvem, amiből végül megmentettem 400-500 darabot. Ennyinek tudtam helyet szorítani az új lakhelyemen. De kidobásra került compakt kazetták a mai audió eszközeimben már nincsen magnó kazetta lejátszás. Dobáltam ki hanglemezeket is. Amihez már szintén nincsen lemezlejátszóm. Egyszerüen elavult tartalom és tárolási technológia. Pont ugyan ez van minden adatátrolással. De már évtizeddel ezelött is mikor előkerült pár régi számítógépes mágnes szalag a titkosszolgálatok levéltárából. Csak senki nem tudta, hogy mi van rajta. És eszközök se igazán léteztek, amivel el lehetett volna olvasni. teljesen más tehnológa és teljesen más kódolás. végül kellett vagy fél év mire sikerült megoldani a 20-30 éves adathordozó átkonvertálását a mai eszközre, hogy meg tudják nézni mi a franc van rajtuk egyáltalán. EBCDIC kódülás ASCII-re.... Olyan gyorsan változik a technológia, hogy elérhetetlenné válik a tartalom már műszakilag is. Nagyjából már 7-8 éve nincsen az otthoni asztali számítógépemben optikai meghajtó. Van egy külső USB csatolású amit úgy évente 2-szer csatlakoztatok rá a gépre...... -
peterx #5 Hát reménykedni lehet, hogy ezekből tanultak anno.. meg az egy teljesen más kor volt, ma már sokkal könnyebb, sokkal megbízhatóbb tárolási módszerek vannak. -
Cat #4 Elvileg igazatok lenne, de rengeteg sztorit olvastam pont az ellenkezőjéről. Pl. Apollo-11 eredeti holdraszállási felvételei (az eredeti, úgynevezett SSTV szalagokat újrahasznosították, vagy egyszerűen elvesztették), a Challenger űrsikló hangfelvételei (a pilótafülkében zajló beszélgetések csak részlegesen maradtak fenn), a BBC Doctor Who epizódjai (a BBC rutinszerűen törölte és újrahasznosította a videoszalagokat), a Hirosimáról készült filmfelvételek (évekig titkosítva voltak és rosszul tárolták) stb. -
peterx #3 Azért szerintem érdemes hozzátenni, hogy ami elveszik az "annyit is ér".. valószínűleg 95%-ka szemét amiért nem kár hogy nem használunk fel folyamatosan CO2-t a tárolásukra, mert az igazán fontos adatokról mindig gondoskodni fognak a tulajok, pl. többszörös/párhuzamos mentésekkel, majd újra lementés ha túl öreg a tároló, stb. Szerencsére az adatokat gyakorlatilag a végtelenségig lehet sokszorosítani/lemásolni.
Utoljára szerkesztette: peterx, 2026.01.03. 00:04:17 -
#2
Jó hosszú cikk a semmiről.
Biztos volt egy barlangfal, amelyik anno megrajzolta, hogy a barlangomlásokkal elveszik a történelem egy része. Csak az is odaveszett.
Aztán a kőtáblánál ugyanez lehetett. Persze nem (csak) barlangomlás miatt.
Ha olvasnám a nyomtatott "sajtót", akkor tuti ott is felütőtte már a fejét a dolog.
Amúgy meg, aminek vessznie kell, az had vesszen. Ha nem volt senki, aki úgy gondolta, hogy meg kell menteni, akkor nem volt elég lényeges a megmentéshez. -
_svd_ #1 Alapvetően eddig sem sem volt más a helyzet.
Korábban a könyvek jelentették az információ túlélésének esélyét.
A könyvek többsége elveszett. Ha objektívek vagyunk, nem feltétlenül a legértékesebbek maradtak meg az utókor számára. Az ízlés, politika és vallás nagyon meghatározta a könyvek túlélésének esélyét.
A ma keletkezett információk redundanciája hatalmas. Tovább nehezíti a dolgot, hogy a tartalom valóság alapja sokszor kétséges.