5
-
#5
A "segélyhívó rendszer"-ról Whistlindiesel jut eszembe nála mind a segélyhívó, mind a márka diszpécser szolgálat gyakran aktiválódik valamiért :D
https://youtu.be/Gio3DSTkQH4?si=jvphy8NVwfUdWLdz&t=782 -
Dodo55 #4 A termékek / szolgáltatások minőségének fejlesztésére van értelme gyűjteni. Bár az tény, hogy ez talán hullámzik az egyes időszakok között, de most épp egy olyan korszak kellős közepén vagyunk, amikor igen is hozna ez egyébként önmagában többletbevételt, mivel az általános világpiaci színvonal zuhanása miatt érdemi méreteket öltött társadalmi bojkott van a keresleti oldalon jelen, ami számos irányból megfigyelhető és még mindig nem látható, hogy kezdene visszafordulni: lakossági megtakarítások növekedése / piacok likviditásának elapadása, tartós és (a megfelelő módszerekkel kevésbé tartósnak tervezettek is) műszaki cikkek átlagéletkorának meredek növekedése, DIY szemlélet egyre meghatározóbb térhódítása az átlagemberek körében is, stb...
Magyarán ha a cégek nem térnek vissza a fogyasztók felé konstruktív, az ár-érték arányt mindig növelő, a mindenkori társadalmi vagyont folyamatosan gyarapító piaci beállítottság felé (és ezzel összhangban a politika is nem mozdul meg a gördülékenyebb piaci működést ismét lehetővé tevő intézkedések irányába - az egészséges versenyt megfullasztó szabályozások kritikus és radikális revíziója, hidegháborús piaci korlátozások letörése), akkor köszönhetően annak, hogy a már legyártott és eladott, működőképességében megőrizhető termékek állománya többnyire elegendő a civilizáció rövidtávon zökkenőmentes fenntartásához, egyszerűen elzárjuk a cégeket (és ha annyira hűek hozzájuk, akkor természetesen a politikusokat is) a bevételeiktől, amíg jobb belátásra nem hajlandóak térni. És itt még egyébként abba érdemes belegondolni, hogy míg ők gazdasági társaságok révén igen nehezen képesek a tőlük így megvont pénz helyett alternatív elszámolási rendszerekkel fenntartani a működésüket, addig a fogyasztói réteg valójában csak az alapvető biológiai életfeltételeket biztosító javakra van rászorulva (nyilván emiatt a teljes gazdaság alól nem lehet, illetve nem szabad egyetlen mozdulattal kivonni a működő tőkét, de az egyensúlyi folyamatok dinamikáját tiszteletben tartva a kritikus szektorok védelme adott), minden más már csak opcionális / kényelmi dolog és mint mondtam, ezek jelenleg mindennél nagyobb mértékben kényelmesen rendelkezésre is állnak már a többség saját tulajdonaként, amiket ráadásul ugye egyre szélesebb körben megtanulunk önerőből karbantartani, javítani, működésük egyéb feltételeit biztosítani.
Érdekesség továbbá, hogy terjed egy elmélet az úgynevezett "Great Reset" folyamatáról, amit a nagytőkés szektor valami egyletének a gyűlésén emlegettek és ebbe sokan belelátnak valami olyasmit, hogy ők akarnak itt valamiféle újraelosztást véghezvinni, a társadalomtól visszavéve a tőkét. Szerintem viszont itt a kontextust sokan félreértették és itt valójában nem ők akarják ezt véghezvinni, hanem szembesültek azzal, hogy ezt a társadalom készül pont hogy velük szemben véghezvinni, amiért mostanában felháborítóan hanyagul teljesítik a fogyasztói társadalmi alku rájuk eső részét. Kapásból így ugye rögtön érthetőbb, hogy miért mernek a nyilvánosság előtt ilyen kijelentéseket tenni, hiszen ebben az értelmezésben sokkal inkább áldozati, vagyis inkább műmártíri szerepben tehették ezt. Nekem már csak azért is ez az értelmezés tűnik logikusabbnak, mert ugye míg ők jól körülhatárolható entitások, addig a társadalom egy relatív egyenletes eloszlású, nagy denzitású közeg és ebből adódóan a tőke visszavétele sokkal inkább az ő esetükben tűnik fizikailag lehetséges történésnek (lásd a fenti rebellis likviditás elapasztás), mint sem a társadalom esetében, ami gyakorlatilag sűrűn körbeöleli a bolygót és zárt egyensúlyi rendszereket tart fent (tehát nem hajtható végre rajta olyan érvényes művelet, hogy kivonás). Igen, a mostanában kibontakozott hidegháborús kereskedelmi törésvonalak létrehozása viszont már elképzelhető, hogy a részükről lenne egy kétségbeesett (és egyelőre megnyugatatóan elkésettnek tűnő) kísérlet ennek az áthatolhatatlan egységnek a bomlasztására.
Utoljára szerkesztette: Dodo55, 2024.09.07. 13:52:25 -
kvp #3 "az adatok diszkriminatív célú felhasználását kellene totálisan tiltani, egyenesen bűncselekménnyé nyilvánítani, függetlenül az adatszerzés módjától is."
Ha nem hasznalhatjak fel diszkriminaciora, akkor nincs ertelme gyujteni. Csak azert eri meg begyujteni az adatokat, hogy kategorizalhassanak azok alapjan. Ez az adatelemzes celja es a kategorizalt adatok barmilyen celu eladasa jelenti azt a beveteli forrast ami miatt megeri az egesz.
A jotekony felhasznalas nem hoz hasznot az adatot gyujto cegek szamara, csak a vevoknek jelentene elonyt. Viszont a vevok a legtobb esetben ezert nem hajlandoak fizetni, igy bevetelt sem generalna, de meg ha generalna is, akkor sem elegendot a jelenlegi haszonszint eleresehez. Gazdasagilag csak a diszkriminacios celu adatgyujtes hoz kello merteku hasznot. A kerdes csak az, hogy a cegek hogyan tudjak ezt legalis modon rakenyszeriteni a vevokre es mit lehet tenni torvenyhozasi szinten a teljes diszkriminacios celu adatgyujtesi ipar ellehetetlenitese nelkul. (a politikusok szamara fontos, hogy az oket fizeto cegek tovabbra is tudjanak hasznot termelni, mivel abbol fizetik oket is) -
Dodo55 #2 A mai komplex rendszerek üzemeltetése nagyon nehézkes a rengeteg adat gyűjtése nélkül és a visszásságok fő oka szerintem az, hogy a törvényalkotók teljesen rossz végén fogják meg a kérdést. Nem magát az adatgyűjtést, adatkezelést kellene szabályozni, hanem az adatok diszkriminatív célú felhasználását kellene totálisan tiltani, egyenesen bűncselekménnyé nyilvánítani, függetlenül az adatszerzés módjától is. A sok bonyolult jogi szabályozás így eltörölhető lenne, nem hátráltatná sem az innovációt, nem járna súlyos versenyhátránnyal a kisebb szereplők számára, sem a felhasználói élményt nem tenné tönkre sok területen, ellenben a tényleges visszaélések esetén elrettentő példákat lehetne szolgáltatni. A cél tehát a jótékony felhasználás gördülékenységének helyreállítása és ezzel együtt a kártékony felhasználási célokkal szembeni zéró tolerancia bevezetése. A határt pedig könnyű objektív mód meghúzni, hiszen jótékony felhasználás, aminek eredményeképp a termék / szolgáltatás reálértéke nő, kártékony pedig minek eredményeképp csökken. Az árváltoztatás egyértelműen lekövethető, a reálérték pedig bizonyos skálák mentén lehetne meghatározható, pl. elérhető funkciók száma, meghibásodások gyakorisága, stb...
Utoljára szerkesztette: Dodo55, 2024.09.06. 20:50:52 -
kvp #1 Egy szabalysertes es valoszinuleg egy torvenysertes tortenhetett. A szabalysertes az volt, hogy tul bonyolult es hosszu licensz szerzodest irattak ala az autolicensz vasarlokkal, amit igy nem tudtak vegigolvasni. (az auto teljes mertekben nem kerulhet a vevo tulajdonaba, az auto araert csak licenszeli annak hasznalati jogat, amit a gyarto barmikor visszavonhat)
A masik ami lehet torvenysertes is, hogy ha valaki nem jarult hozza az adatgyujteshez, akkor (az elerheto dokumentumok alapjan) a beepitett navigacio es tavoli szoftverfrissites mellett kikapcsoltak a torvenyileg kotelezo baleseti segelyhivo rendszert is. Ennek deaktivalasara elvileg nem volt joga a gyartonak semmilyen korulmenyek kozott, mivel e nelkul ma mar nem ertekesithet jarmuvet.
A szabalysertes csoportos maganjogi perben vizsgalhato, a torvenysertes pedig kozlekedesbiztonsagi eljarasban. Elobbi karteritest, az utobbi tomeges visszahivasokat jelenthet.