2
-
Adamcsaka #2 Én már rájöttem, hogy az emberi\állati\Természeti kreativitást nem lehet pótolni gépekkel úgy hogy lélek is legyen az adott alkotásban; de Csak abban az esetben igen, hogyha az emberiség képes volna élőlényként tekinteni az .a.i-ra\androidokra\robotokra is: vagyis, mint érzéki lényekre.....de akkor hol vagyunk mi és mi marad belőlünk? Kell-e hogy maradjon belőlünk valami? A UNiverzumi szemszögből mi történik épp?
Egy-egy alkotáshoz azért ragaszkodunk szerintem, mert olyankor lehet benne valami lelki mélység és mivel az összefüggések, amelyek hasonlóságokat mutatnak a lelkiállapotunkkal az adott mű hullámzásai közben: beleszeretünk és együtt érzünk önmagunkkal is. HOgyha a Star Wars utolsó Vader maszkos levételes jelenetről kiderülne (=és az egész Csilagok háborújáról), hogy egy gép rendezte és alkotta\építette és ötlötte ki az egészet: a minőség ellenére is olyan sikeres filmnek számítana-e? Vagy csak azért számít minőségnek bizonyos körökben, mert több száz ember tette bele évekig az energiáját abba, hogy minden apró kis elemét a filmnek valósághűre alkossa?!! Az embereket szeretjük, akik alkottak, vagy csak azt, amit látunk a képernyőn? HOgyha androidokat képzelnénk a filmek mögé; Ugyan azt az értéket képviselné-e, mintha egy másik ember akarna átadni nekünk valamit a multimédiával, vagy dühösek lennénk? MI egy alkotás valódi értéke és számít-e az, hogy honnan származik főleg akkor: amikor megfogja a lelkünket.!? Vagy csak akkor számít igazán?!
Utoljára szerkesztette: Adamcsaka, 2024.09.06. 21:10:12 -
kvp #1 Generativ MI mar volt a Rogue-ban is 1980-ban. A veletlenszeru terkepeket generaltak vele. Az MI uj felhasznalasa a muveszeti tartalmakat, kepeket, zeneket es a kreativ tartalmakat, azaz a story-t generalja. Mig az elso egy repetitiv es monoton tervezesi folyamatot automatizalt hogy minden ujrajatszas mas terkepen tortenjen, addig a mai fejlesztesek a kreativitast potoljak es a celjuk a fejlesztesi koltsegek radikalis csokkentese. Ez sajnos a minosegen is latszik.