3
  • Major
    #3
    Ez a komment a pártkönyvedbe egy dicséretet biztos ér.
  • ostoros
    #2
    A USA alapvetően a világ vérét szívja, ez elsősorban dél Amerika, Afrika, illetve Ázsia és Európa bizonyos részeit jelenti. immár lassan 150 éve. Egyszerűen oda áramlik a tőke ahol eleve koncentráltabb, mindössze erről van szó. Csakhogy ma már egyre inkább Kínába áramlik az a tőke, ami eddig őket táplálta. És, mivel hozzá szoktak, függők is lettek tőle. Úgy érzik jár nekik.
    Mint minden függő, ha megjelennek az elvonási tünetek, mindent megtesznek, hogy újabb forrásból szerezzenek még. ha az nem sikerül, akkor kétségbe esnek és agresszívvá válnak, azt pedig a verbális és akár fizikai támadás is követheti, saját barátaikkal és szövetségeseikkel szemben is.
    Mint minden függő, ilyenkor a környezetét elidegeníti önmagától, és ezt észre véve azt gondolja mindenki ellene fog össze és elárulja őt.
    A vége az, hogy a drogost sorsára hagyják és hagyják egy árokban heverni és figyelmen kívül hagyják a létezését. Jelenleg efelé halad az USA, a pária státusz felé. És ezen az sem segít hogy nála vannak sokkal jobban megvetett országok.
    Illetve annyiban segít, hogy eljátszhatják a jófiú szerepét, aki megvéd minket a mumustól, védelmi pénzért cserében.
    Utoljára szerkesztette: ostoros, 2023.04.23. 02:40:06
  • Dodo55
    #1
    NIncs baj azzal, ha az USA fellépni próbál a Kínaiak világhódító üzletpolitikája ellen ilyenekkel, csak oldják már meg, hogy ez az Európai piacon ne eredményezzen olyan tarthatatlan hiánypiaci állapotokat, amik mára kialakultak. Megfelelő a kompenzáció is, pl. az USA állama állná az ott gyártott termékek EU-s vámját, hogy az Európai fogyasztók kedvező áron juthassanak amerikai alternatívákhoz a kínai / Kínában gyártott termékekhez képest. De csak egy egyszerű példát mondtam, mindegy hogyan oldják meg, a végeredmény számít, hogy az európai fogyasztók végre ne azt érezzék, hogy az USA végsősoron a mi faszunkkal veri a csalánt és ne legyenek az európaiak napról napra egyre inkább amerikaellenesek, főleg amikor az oroszok, akik már nem egyszer nyomasztották itt európában a nemzeteinket, pont itt tombolnak észtvesztve a szomszédságban. Nagyon nem lenne jó tehát, ha az USA hálátlanul mostoha és tapintatlan piaci húzásai miatt elkezdenének masszívan az elmúlt évizedekben kedvezőbbnél kedvezőbb piaci ajánlatokkal csábító, de a mi civilizációink számára nehezen bevehető módszerekkel kormányzott és kisebb országok szuverenitását egyre bátrabban katonai eszközökkel döntögető keleti világ felé teljesen átfordulni az EU-s államok. Franciaország tudtommal a hetekben már tett is olyan ijesztő lépéseket, ami erre az irányra való határozott ráfordulásnak, illetve az USA-tól való mélyen sértődött eltávolodásnak tűnik, úgyhogy elég élesnek néz ki innen a helyzet, az utolsó pillanatokban lehetünk. Ha a németek is kinyitják a szájukat a kínos mosolygás helyett, esetleg elkezdik feszegetni az északi tengeren történtek hátterét, akkor ott már európai szinten akkora tömeg elmozdulásáról beszélünk, aminek a gravitációja feltételezhetően húz majd mindenki mást is magával. És ez az egész azért baj, mert társadalmi gyökereit tekintve az USA egy európai nemzet, kultúráját, civilizációs berendezkedését tekintve sokkal inkább összetartozik velünk (még ha azóta ott egynéhány téren el is terjedtek meredekebb dolgok és persze politikai síkon már egy jó ideje kikiálltották az európai történelmi gyarmattartó birodalmaktól való függetlenségüket), mint sem a keletibb szomszédaink. Tehát a lényeg, hogy lehet Kínával pofoszkodni, csak akkor az emiatt feldúlt piacainkon álljanak előzékenyen és barátain helyt a minket érő károk kapcsán.