2
-
kvp #2 Az automatizalt epitesi teruletek letrehozasanak egyetlen akadalya az emberek jelenlete. Ha minden embert ki tudunk zarni egy epitkezesrol (vagy legalabbis a munkagepek munkateruleterol), akkor az automatizalas joreszt trivialis feladatta valik. Csak a kiszamithatatlan emberi tenyezot kell elotte kizarni.
Egyebkent egy epitesi teruleten tipikusan lehet referenciapont halozatot hasznalni, tehat tobb elozoleg pontosan kimert referencia oszlopot (tornyot), amiket akar lidar-ral akar mas modszerekkel kepesek azonositani a munkagepek. Ha ez megvan, akkor onnantol milimeteres pontossaggal iranyithato minden halozatba kotott munkagep az elozetesen megadott tervek szerint. A trukk az, hogy az intelligenciat nem elso sorban a gepekbe kell rakni, hanem a kozponti iranyitasi rendszerbe, ami egyszeru onjaro szerszamkent kepes kezelni a gepeket. Viszont a munkagepek gyartoi nem informatikai cegek, igy teljesen mas megkozelites szerint dolgoznak mint mondjuk egy ipari cnc-ket keszito ceg. Marpedig az epitoipari automatizalas leginkabb a mai cnc/ipari robot alapu gyartosorokhoz hasonloan oldhato meg koltseghatekonyan. -
#1
Ahogy a cikk végén levő példa is mutatja az autonóm közlekedés is több, mint hogy adott jármű végigmenjen optimális/legrövidebb/akármilyen szempont szerint generált útvonalon.
A munkagépek környezetében nem csak az a probléma, hogy pl nincsenek a forgalmat segítő jelzések, táblák, útjelzések, haenm mellette az autónál elfogadható kb 10 cm nagyságrendű helymeghatározás sem biztos hogy elég.
Emellett, ami nagyon fontos, hogy a járműnek "tisztában kell lennie" a fizikai környezet jellemzőivel. És ez az önvezető kocsiknál is fontos lehet, ami a több 10 t-ás munkagépnél úgy jelentkezik, hogy rámehet-e adott felületre, a közúti járműnél pedig inkább úgy, hogy az előtte levő akadály egy nejlonzacskó/gumilabda, vagy egy kőtömb, a kátyu milyen mély, meg lehet-e kockáztatni belemenni stb.