11
-
Agyturbinikusz #11 A művészet értelmezhető akár több síkon is, hiszen nekem is vannak olyan gondolataim amit nem tudok leírni semmilyen formában.
Az érzések ugyan így. Viszont egy művészeti alkotás készüljön bárhogy is, képes lehet ezeket a gondolatokat érzelmeket visszaadni, kiváltani másik emberből.
Tömören ezt érzem a művészet lényegének, amit verbalisan nem lehet kifejezni azt is át tudjuk adni valahogy. -
noland #10 Igen, végsősoron el lehet jutni az absztarkciónak arra a fokára mikor minden (emberi művelet) művészetnek tűnik, a disznóvágástól a programozásig. De visszatérve a realitásba, igen, az emerek szeretik ha a képzőművészet kézzelfogható marad ill. megragadható lehet vagy olyan kontextusba helyezhető ahol "megszólal" és értelmet nyer.
Azonban sajnos az esztétika már eljutott oda, hogy a művészt mint kiválasztó/ válogató személyt is definiálja. Van ebben valami eröltetett újító szándék. A minimalizmus és koceptualizmus még reflektálni akar az elidegenedett társadalomra, hogy akkor nesze nektek egyétek amit csináltatok, viszont a tradicionális stilusok/eljárások képesek csak gyógyítani, és ez mindig háttérbe szorul. Szerintem, csak is teljes egzisztenciális tudatában lévő ember képes művészetet létrehozni.
-
#9
Az "élő" képen túl a művészet része a szimbólumok használata, illetve a kifejezés szimbolizmusa is.
Ha a művészet értelmezése szubjektív, annak egyéni definíciója is az. Valaki tág határokkal, szabadon értelmezi, valaki szigorú szabályoknak megfelelően. Egy bizonyos szabadságon túl minden létező művészetnek tekinthető és a szigorú értelmezés is végső soron ide mutat vissza vallási tradíciók által.
Az esztétika ugyancsak szubjektívnek tűnik, miközben konkrét, erősen meghatározó alapjai vannak.
Azért azt hiszem a legtöbb ember a művészetet emberi alkotásokra vonatkoztatja, és abba nem fér bele az embernélküli, szoftveres kreáció.
-
noland #8 Részemről volt öröm a beszélgetés, hogy valaki a mai világból lenyúlt, megmozdult a művészetért. :) -
Agyturbinikusz #7 Tudod, ezzel úgy vagyok, hogy mindenki szeresse azt ami néki tetszik, a csoportosítás, max információ átadásához jó.
Egy kép esetében, egyszerűbb a képet megnézni (hála a modern világának) mint hogy körbe kelljen írni.
Sokat agyaltam azon, hogy pl négyzet nem létezik sőt kör sem, ezek mind absztrakt fogalmak matematikai síkon, ebből gyorsan levezethető, hogy bármilyen csoportosítás csak elég hanyag megközelítő értéket ad.
Gyakorlatilag az atomokat leszámítva minden egyedi, bár ott sincsen teljes egyformaság, hiszen vannak az izotópok is, és a quantum világ miatt lehet ezt tovább feszegetni, csak akkor sosem lesz vége.
Köszönöm az értelmes társalgást, már hiányzott nagyon. -
noland #6 Általában az ember szeret mérni, rendszerezni, összegyűjteni, azért is, hogy később hivatkozhasson rá, ez is adja az értékét.
Én úgy értettem, hogy a kép él, hogy számomra egy képnek (egy kétdimenziós alkotásnak) olyan elementális ereje van, mintha ott lenne/lennék (egy háromdimenziós valóságban), mintha megfogható valóság lenne (a művész látásmódjában). És ezt nem feltétlenül a precizitásával éri el, hanem ahogy mondtad azt a szubjektív érzetet kelti, ha úgy tetszik van egy aurája. Én ezt egy Van Gogh kiállításon éreztem, és "élőben" élőbbek voltak azok a képek mint egy album printjei (természetesen).
Ha valakinknek tetszenek ezek a képek akkor lelkük rajta, és ki lehet persze fogni jót is, mint ahogy a bolhapiacokon is vannak marha jó nyomatok, nem egyel szemeztem már. :) -
Agyturbinikusz #5 Ez a szubjektív megítélés, mert ugye mint jelent az pl: a kép él?
Valakinek pl ezek a képek okoznak örömet, tetszik nekik.
A művészet lényege pont az lenne, hogy ne próbáld skatulyaba tuszkolni, hanem nézd meg, ha tetszik akkor nézegessed, ha nem sétáljunk tovább.
Miért akar az ember mindent megmérni qvantalni?
Leonard Cohen jut eszembe a Future című számával.
Nagyon jó a szövege. -
noland #4 Igazad van. Ez sokkal komplexebb dolog, próbáltam egy egyszerűsített vonalat húzni. Szerintem, a művészet a qvalitásban is keresendő, tehát függetlenül, hogy megrendelés vagy sem, amit ma művészetnek tartunk az elenyésző része a valaha létrejött alkotásoknak. Másik kritérium a helyes kontextus, a mértéktartás, arányérzék, forma és tartalom, stb.
És visszatérve, ezek azért nem jó képek mert lélektelenek, lehet érdekesek, meglepőek, de láthatóan gépiesek, és végsősoron fizikailag sem megfelelők, szvsz.
-
Agyturbinikusz #3 Az ugye megvan, a legtöbb művész a múltban is megrendelésre gyártotta a képeket?
Tudod király/csata/feleség/gyerek/vallásos marhaság/stb...
Akkor most ezen mi a furcsa?
Utoljára szerkesztette: Agyturbinikusz, 2022.10.01. 23:36:35 -
noland #2 Ha megfigyeled még a Mona Lisán is lesznek ecsetvonások, gesztusok, rétegek. A festészetnek csak egy része a gondolat, és kreativitás, a másik fele a technikából adódó esetlegesség, és inspiráció. Szóval photoshoppolni és megfesteni valamit az két külön dolog, ez a gép csak az előbbit tudja, stílusa nincs, ahogy érzései sem. Pár mátrixot variál, és így jön létre a nagy durranás, a hűha érzés.
Kb. azt tudja mintha megbíznál egy élő festőművészt, hogy készítsen el a nappalidba egy képet az elképzelésed szerint.
Vagy pl. egy Van Gogh ot nézve brutálisan élőnek hatnak a képek, ez sose, sose lesz képes azt utolérni. Szerintem még jó ideig nem kell tőle félni, hogy ez bedönti a műtárgypiacot. :) -
#1
A kortárs festőművészeket akár helyettesítheti is. Ebenguba.