2
-
kalapos01 #2 Gyula. Tán szentté avatja a film? Nem láttunk már elég filmet gyilkosokról és rosszemberekről? Akár valós történeteket is? Egy kis történetmesélés, egy kis dramatizálás vélhetően egy érdekes figuráról, ennyi - az már csak plusz, ha még hozzá is tesz ahhoz a képhez, ami kialakult róla az emberben, s mely kép nyilván felületes, hiszen a sajtóból rakta össze. -
KGyula1101 #1 Szép napot kívánok mindenkinek!
Előre bocsátom, nem láttam "A Viszkis" című filmet, ellenben a filmmel kapcsolatos vélemények (vagy inkább adok-kapok) nagy részét átfutottam a Facebook portálon (már, ami eljutott hozzám).
Nem láttam tehát, és még nem tudom, hogy megnézem-e?
Amikor beharangozták a filmforgatást, egy rövid kommünikében jeleztem aggályaimat. Miért? Mert Fülöp Valter jutott eszembe, aki annak idején azt mondta, "A whiskys nyomában" című könyvét "nagy mérgében" írta, mert nehezen viselte, hogy az "istenadta nép" (copyright: Arany János) piedesztálra emel egy közönséges bűnözőt, már-már hőst faragva belőle. Nota bene: Fülöp Valter könyvének megjelenése előtt kettő, a whiskyst hozsannázó kiadvány is napvilágot látott.
Szögezzük le (én leszögezem): Ambrus Attila nem Rózsa Sándor vagy Csuklyás Robin, de nem is valamiféle igazságosztó nemzeti hős, hanem egy megátalkodott fegyveres bankrabló, egy sorozatelkövető, aki, ha kellett fegyvert használt, pontosabban lőtt, mert a személyre irányuló célzott lövést a vele szemben folyamatban volt büntetőeljárás során nem bizonyították (ezért nem ítélték el emberölés kísérlete miatt).
Finomítsuk a dolgokat: Ambrus Attila egy bűnöző volt, hiszen a büntetését letöltötte, a tettét megbánta, jó útra tért stb. És mégis (vagy mégsem): talán nem kellene szentté avatni.
A 25 perces werkfilm pedig mindezektől függetlenül nézhető, ennyi talán még elviselhető belőle.
[KGyul@]