2
-
mcganyol #2 Amit írsz az szerintem nettó hülyeség.
Analóg kulcsot (pl. lakáskulcs), például elég egyszerű hamisítani (a forgalomban lévo kulcsok 99.9%-át), erről kismillió videót találsz a youtube-on, pár tízezer forint befektetéssel otthon is meg tudod csinálni a trükkök nagy részét.
Az it manapság nagyrészt asszimetrikus kulcsos kriptón alapul. Ebben az a lényeg, hogy a privát kulcsod (ami nagyon leegyszerűsítve, egy mocskos nagy primszám, amit te magad találtál ki) más nem ismeri. Ha ezt a számsort olyan könnyű lenne lenyúlni / kicsalni (vagy akármilyen megfigyelésekből kitalálni) akkor pl nem lehetne az interneten biztonságosan bankolni. Vagy pl digitálisan aláírni.
Amire még gondolhattál, azonosítás alatt, hogy a publikus kulcs tényleg ahhoz tartozik-e, mint amit állít magáról az akié. Erre vannak mindenesetre a nagy hitelesítők. Itt valóban van némi nehézség, mert ugye leglább egy valakiben meg kell bízzál (root certificator), hogy ő az, akinek mondja magát.
De szerintem nem erre gondoltál, mert egy teljes katyvasz amit idehánytál technika fejlődéséről, meg másolást megakadályozó IT megoldásról, meg digitálisról.
Utoljára szerkesztette: mcganyol, 2017.05.17. 16:29:31 -
#1
Bármilyen digitális azonosítás-biztonság bizonyos szempontból önellentmondás. Az analog azonosítási eljárás azon alapul, hogy van egy valamilyen tárgyad,tulajdonságod ami hozzád köthető és nehezen másolható.
A digitális meg, hogy erről a tárgyról/tulajdonságról készítesz egy bárhány példányban, minőségromlás nélkül, tökéletes azonossággal másolható digitális kódot. Persze vannak digitális, IT módszerek arra, hogy ezt a másolást aztán megakadályozzák, de a technika ugye mindig fejlődik.
Nem az a kérdés, hogy miről, milyen bonyolult számsort csinálsz, hanem hogy ezt milyen könnyen tudják tőled kicsalni. És általában marha könnyen!