15
-
Irasidus #15 A gravitáció nem porszívóként működik, idézlek: "tessék nyugodtan elhinni". Kulcsszó, Roche-határ. A többit rád bízom.
![]()
-
Lapajka #14 Botor spekuláció ez is. Ugyebár egy Föld jellegű bolygó, ha a hozzá való csillagba "ütközik" az nem ütközés, hanem kb azt jelenti, hogy az adott nap beszippantja a bolygót, mint kacsa a nokedlit (bár az arányok még eltérőbbek... egy Föld jellegű bolygó egy a mi Napunk jellegű csillaghoz képest kb egy borsszemnyi (holdja meg porszemnyi)... semmi sem történik ha beszívja, kb egy közepes napkitörésnek megfelelő a fizikai hatása, sem porfelhő sem felvillanás, sem semmi a világon... A Jupiter alsó hangon kb a Nap 10%-ányi méretű... tehát az már valóban átmérőben nagy viszonylag (de még mindig NAGYON KICSI hogy ütközésről beszéljünkm tehát az is valójában beszippantás, beleolvadás), azonban ráadásul SŰRŰSÉGE KISEBB SOKKAL MINT A FÖLDÉ!!! Ha netán valaki nem tudta volna... és ugyebár NEM SZILÁRD, hanem gázbolygó... Egy gázbolygó meg, bármekkora is, ütközésnél kb beleolvad eggyé olvad egy csillaggal, ami szintén ugyebár magfúzió állapotban levő gázból áll, lényegében két extrém sűrű gázfelhő olvad össze, megintcsak por vagy elhalványulás kizárt, de valóban felvillanás viszont már lehet, hiszen itt azért már a csillag méretéhez és energiájához képest számottevő energia szabadul fel nyilván.... Ilyen esetben, ha bekebelez egy csillag egy gázóriást, általában az a nap felvillan, aztán pedig konstans nagyobb energiája marad (legalábbis a haldoklásáig), hiszen a gázóriás nyilván táplálja a csillagot, több energiája lesz, növekszik akár a mérete is de sugárzása és fénye szinte biztosan. A Jupiter holdjait nevetséges megemlíteni (azaz Jupiter méretű gázóriást és annak a jellemző holdjait), mert azok megintcsak porszemnyiek... a világon SEMMI különösebb fizikai hatásuk nincs e holdaknak, ha beolvadnak egy csillagba.... Pláne nem ilyen távolságból... Tehát tessék egészen nyugodtan elhinni, hogy sem Jupiter jellegű gázóriással való összeolvadása vagy annak beszippantása, pláne nem annak holdjai okozták/okozzák ezt a bizonyos megmagyarázatlan jelenséget... Maradjunk abban, hogy továbbra is sötétben tapogatózunk és továbbra is akár az is lehet a válasz erre az anomáliára, hogy egy szupercivilizáció csapolja meg e bizonyos csillag energiáját... ennyi -
gybfefe #13 "Az egymást követő halványulásokat megmagyarázhatja az esetleges törmelék, amely az ütközés után visszamaradhatott, ez ugyanis valóságos káoszt teremthet a csillag körül, időről-időre kitakarva fényének egy részét, amit persze a Kepler rögtön érzékel. " - a rögtön itt mintegy 1480 évet jelent :) -
gforce9 #12 Az hogy mi és mennyire befolyásol valamit az nem ilyen egyszerű. Adott egy átlátszó 1 nm-es 3mm vastag üvegtábla. Mennyi szennyező anyagot kell belekeverni, hogy átlátszatlan legyen? Nagyon parányi mennyiséget. Bár ebben az esetben nem erről van szó, mégis érdemes kicsit nyíltabban gondolkodni, mert meglepő tud lenni, hogy 1-1 agyagfajtának a tulajdonságaira mennyire nagy hatással tud lenni csekély mennyiségű szennyező anyag. -
Irasidus #11 Ez okoskodás. Ha egy csillag elnyel egy bolygót, az nem azt jeleneti, hogy beszippantja, mivel ez nem porszívó, és a gravitáció sem így működik. Mielőtt elérné a csillagot az árapályerők darabokra szaggatják a bolygót, és a bolygó anyaga egy akkréciós korongot alkot a csillag körül. Ez évezredekre elsötétíti a csillagot, amíg szép lassan a törmelék bespirálozik a csillagba. Szó sincs arról, hogy a csillagba bekerülő anyag okozna gondod, hanem körülötte a törmelék. Milyen bolygó? Hát, ma már biztosan tudjuk, hogy a csillagoknak vannak bolygói, és a bolygók nem óramű pontossággal menetelnek a pályájukon, hanem kaotikus bolygópályákon haladnak, és előfordul ilyen ütközés. És végül, a csillagászat nem úgy működik, hogy hasamra csapok, és okoskodok, hogy minek mekkora az esélye, meg szerintem így megy úgy, miközben a valóságtól távolabb nem is lehetne amiket írtál. Ezt még olvasni is fájt.
Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2017.01.25. 11:29:14 -
inkvisitor #10 Ha a Jupiter nem ütközne, hanem alacsony sebességgel beleolvadna a napba, akkor a Felszínre kerülő nagy mennyiségű hideg gáz felmelegítése több évre elsötétítené a nap LÁTHATÓ fényét. A külső réteg sugárzása, amit látunk megszűnne, és nem is térne vissza egy jó darabig.
A nap sugárzási kapacitásának 15,8 évre lenne szüksége ahhoz, hogy a Jupiter tömegű hidrogénmennyiséget felhevítse 6000 fokra.
Ez már önmaga elég rossz, de az igazi gond ezután jönne. A felmelegített gázt még ionizálni kell, hogy világítani kezdjen és a korábbi fényerő visszatérjen. Ez jóval több energiát igényel.
Egy Jupiter tömegnyi Hidrogén ionizálása a nap teljesítményével dolgozva ~215 évig tart.
Ha valakit részletesebben érdekel a téma és a számítások, itt keresgéljen.
https://www.quora.com/What-would-happen-if-Jupiter-were-to-collide-with-the-Sun -
Lapajka #9 Nehéz ezt eléggé logikusan és racionálisan elgondolni. Mivel bolygó ugyebár a kicsi Mars is (a Plutó már hivatalosan nem ugyebár), és bolygó a Jupiter is.. Ha a pl a Merkúr vagy a Mars ütközne a Nap-ba, az nem is ütközés lenne, hanem kb inkább az, hogy a Nap beszippantaná (odavonzaná és beolvasztaná) a bolygót, ergo minimális törmelék lenne, mert elnyelné, beleolvadna a Napba, tekintve hogy apró kis borsszemecske a Naphoz képest... Ha a Jupiter ütközne a Napnak, na az már keményebb "ellenfél volna", mert az bazi nagy (némelyek szerint egy kihűlt csillag) csak ott meg az a "baj", hogy gázbolygó, ergo megintcsak nem igazán lenne törmelék, max egy irgalmatlan nagy felvillanás (és valami maradék nagy gázfelhő esetleg, kérdés hogy az mennyire takarna el fényt), és nemhogy csökkenne a fénye a Napnak,hanem jelentősen növekedne, a hiszen a Jupiter sűrű gáztömege (gázból áll a Nap is) eggyé olvadna a Napéval, és azért az nem borsszemnyi, hanem kb a Nap tizedrésze ugyebár a Jupiter mérete.... Tehát kérdés, hogy ha tegyük fel, valóban bolygó ütközött bele és törmelék felhő csökkenti az ide látszó fényét, mégis MILYEN BOLYGÓ? Először is kéreggel bíró szilárd köpenyű, kőzetből álló bolygónak kell lennie, mert törmelék felhőt csak annak a szétrobbanása alkot, már ha ELÉG NAGY!!! Hiszen amint írtam a Mars vagy a Merkúr (de amúgy a Föld vagy a Vénusz is) kb úgy tűnne el a Napban, mint ahogy egy kavics a tengerben, semmiféle jelentős törmelék nem lenne, beleolvadna... Egy Jupiter méretű szilárd bolygó, az már valóban nem így hatna kölcsön a Nappal, hanem valóban lenne egy nagy törmelék felhő vagy gyűrű (bár kérdés hogy MEDDIG, hiszen a Nap gravitációja, fokozatosan elnyelné, hője beolvasztaná mindet.. tehát x idő alatt, megintcsak eltűnne minden... Ergo igencsak nagy méretű és szilárd köpenyű bolygóval kellett hogy ütközzön ehhez (csak a baj az, hogy ilyen méretű szilárd köpenyű bolygók nincsenek, az ilyen gigantikus bolygók már, ahogy a Jupiter: gázóriások! A kőzetből, fémből bármilyen megszilárduló, így ütközésnél jelentős törmeléket alkotni képes bolygók kicsik ahhoz jellemzően, hogy ilyen jelenséget okozzanak egy esetleges, csillaggal való ütközésnél, azaz inkább abba olvadásnál), hogy a törmelék felhője képes legyen tartósan 22%-al is akár csökkenteni annak a csillagnak a fényét.... Szerintem erre az esély igencsak csekély... nemde?
Utoljára szerkesztette: Lapajka, 2017.01.25. 04:36:21 -
overseer-7 #8 én ezzel egyet értek.. szerintem nagyobb az esélye annak, hogy két bolygó őssze csappant mint hogy egy bolygó és egy csillag ment egymásba..
a bolygók kívül vannak.. az után hogy egy obj igazodik és felveszi a sík pályát. előbb végig kell mennie a bolygók között.
és ha mindet elkerülte.. azután csapódhat be a csillagba....
szerintem.. -
#7
A halványulást okozhatja a bolygó (ha valóban égitest csapódott a csillagba) kémiai összetétele is, pl. tudjuk, a vas mit okoz egy csillagnál ha a magjában keletkezik ... -
Kryon #6 Összehasonlítási alapom nincs, de az, hogy egy másfél naptömegű csillagot, egy mondjuk akár Jupiter méretű bolygó is úgy elintézzen, hogy 100 éven keresztül halványuljon a fénye (addig van adat), az nekem nem kerek.
Szerintem ha ez ütközés miatt van, akkor ott valami nagyobb dolog ütközött, nem egy bolygó, mondjuk egy barna törpe, vagy két bolygó koccant össze, és esett szét, nem a csillagba csapódtak, ezért nem oszlik a törmelék, mert olyan távolságban kering a csillagtól, ahol stabil pályán maradhat hosszú ideig. Mondjuk csak találgatok, de ebben az esetben a csillagászok is azt csinálják. -
gforce9 #5 Van összehasonlítási alapod, hogy téged nem győz meg? Mármint úgy értem, látott már valaki (pl. te) csillagba ütköző bolygót és annak hatását? -
Kryon #4 Az a csillag már vagy száz éve halványul. Nem inkább fényesednie kellene, ahogy oszlik a törmelék? Ráadásul elvileg nem is akármekkora fényerő csökkenésről van szó. Nehéz elhinni, hogy egy bolygó elnyelése így és ilyen hosszú időre kitakarhat egy csillagot, méghozzá erősödő mértékben, még ha Jupiter méretű is az a bolygó. Ez elvileg egy Naphoz hasonló csillag, nem valami kis vörös törpe. Nem tűnik meggyőző magyarázatnak. -
#3
Ha a "nagy számok törvényét" nem veszed figyelembe, attól még ugyanakkora marad a valószínűség. Ezt a szófordulat nem illik az adott példához. -
overseer-7 #2 feltételezem, hogy több interstelláris bolygó bolyong a csillagközi térben mint amennyi kötött pályán kering egy csillag körül.
Csak idő kérdése, hogy egy ilyen bolygó rossz helyen legyen rossz időben..
Talán sokkal kisebb az esélye a frontális ütközésnek mint a befogásnak.. de a nagy számok törvényét figyelembe véve kis valószínűséggel de előfordulhat nagyon könnyen.
-
Pares #1 "Az egymást követő halványulásokat megmagyarázhatja az esetleges törmelék, amely az ütközés után visszamaradhatott, ez ugyanis valóságos káoszt teremthet a csillag körül, időről-időre kitakarva fényének egy részét, amit persze a Kepler rögtön érzékel."
Azt hittem, hogy ezt a részét a történetnek már egyszer megvizsgálták, és nem találták valószínűnek (vagy kizárták?!). Vagyis ez is jóformán csak részben ad magyarázatot.
