5
  • mrzed001
    #5
    Amúgy tényleg vicces, hogy én is centrál konzervatívnak vallom magam, de mégis liberálisabban állok a dolgokhoz (pl szólás, vélemény és gondolatszabadság), mint az idehaza magukat balos "demokratának" valló liberálisok (akik tényleg szélsőjobbos, nevezhetjük akár náci módszereknek is, amivel harcolnak ellene).
    Nagyon el van itt curvulva valami.

    A Klik meg talán próbálja megoldani inkább azt, hogy kifizesse a számláit, és ne zárják el a gázt meg a fűtést iskolák tömegeiben.
  • Tetsuo
    #4
    Azt ne mond, hogy a nácikoktól rettegni kell, mert bármikor megismétlődhet a 2. vh! :-D
    Ez kamu. Sokkal nagyobb és reálisabb problémák vannak a világban, amitől igazán félni kellene, pl. a cionizmus.
    Az is érdekes, hogy ideológiai alapon szelektálnak tanárokat meg lassan mindenkit, mint Kádár idejében, mindezt a demokrácia és a libsi elvek hazug indokával.

    Nem vagyok náci, és nem tetszik, ha valaki Hitlerrel - főleg ily primitíven - viccelődik, de én toleránsabb vagyok, mint az álliberális söpredék.
    Az hazugság, hogy a magyarországi zsidók (akik előtt térden csúszik az egész kormány, a rendőrség jobban védi őket, mint a magyarokat stb.) egy Facebook-on megosztott képtől rettegnek és háborút vízionálnak. Ha így van, pénzért és több térdencsúszásért teszik...

  • dzsagon
    #3
    Az ellenforradalmár, fasiszta elemeket ütni kell! - jól mondta Pelikán elvtárs.
  • SaGa
    #2
    Az a baj, hogy te is egy elképzelt "liberalizmussal" harcolsz. Amiről itt hosszasan irkáltál azt sokféleképp lehet nevezni, de liberalizmusnak pont nem.
    A liberalizmus legfőbb alaptétele: mindenki saját maga felelős a saját tetteiért. Nem a társadalom, a megmondó emberek, a hangok a fejében, a rossz gyerekkor, hanem ő maga. A másik legalább ennyire fontos alaptétel: mindenkit hagyni kell a maga módján, elképzelései szerint gondolkodni, cselekedni addig, míg ezzel nem okoz kárt a társadalomnak, a többi embernek.

    Ahogy az a bizonyos rabbi(?) mondta: ne tégy olyat másokkal, amit nem szeretnél, hogy veled megtegyenek.

    Na innen kezdve gondold végig újra az egészet.

    A tanítónéni (vicceskedve) nácult egy kicsit? Innen nézve, igen. Káros lehet ez a társadalomra nézve? Jelen tudomásunk (a múlt század '30-as '40-es éveinek tanulsága) igen. Felelősséget kellene vállalnia azért, amiket leírt? Illene.
    Itt a mese vége.
    Utoljára szerkesztette: SaGa, 2015.08.26. 07:32:45
  • Amergin
    #1
    "elítélnek minden rasszista, antiszemita, sálálá, sálálá..." Ne ítéljék el, hanem -libertárius értékrendjükből kifolyólag és persze a világnézeti SEMLEGESSÉG okán- TOLERÁLJÁK szépen, és a sokszínűség és a másság szeretete jegyében ÖLELJÉK MAGUKHOZ ezt a véleményt is! Milyen véleményszabadság az, ami retorzióval jár? Hol vagytok, toleranciabajnokok? Hol van ilyenkor a "csárlihebdó"? Ilyenkor kéne megmutatni, hogy nem csak pofázzátok a toleranciát, hanem gyakroljátok is! Hol van ilyenkor a helszinki emberijogi kúrvaanyja, a Társaság a Szabadságjogokért, meg a többi takonyka? Miért nem "emelik fel szavukat" a vélemény és világnézet miatti hátrányos megkülönböztetés ügyében?
    Megmondom én: mert az érintett nem a mi kutyánk kölyke, azért, bazdmeg! Nem kell komolyan venni a nagy fennkölt értékeinket, mert azok csak minket, liberálisokat illetnek meg. A mihozzánk képesti másként gondolkodókat csak a mesében illeti meg ez.
    A szép elveinket nem vesszük komolyan, hanem leszarjuk...de azért elvárjuk mindenkitől, hogy ő viszont vegye komolyan: azt verjük bele az iskolában, azt hallja templomban is és a politikusoktól is, hogy legyen békés, toleráns és elfogadó mindenkivel.... kivéve, ha a zsidó szellemiségűek valamilyen cimkét ragasztanak valakire, mert akkor viszont el kell határolódni tőle és "ki kell rekeszteni". Lám a kirekesztés ellen minduntalan ágálók maguk is kirekesztők lettek. Akkor most üdvös kirekeszteni, vagy nem üdvös kirekeszteni?
    Persze a szemforgatók megmondják: megint csak attól függ, hogy valaki a mi kutyánk kölyke-e...
    És persze csak hogy kiverjem a biztosítékot:

    "SZÜLETÉSNAPOMRA

    Harminckét éves lettem én -
    meglepetés e költemény
    csecse
    becse:
    ajándék, mellyel meglepem
    e kávéházi szegleten
    magam
    magam.
    Harminckét évem elszelelt
    s még havi kétszáz sose telt.
    Az ám,
    Hazám!
    Lehettem volna oktató,
    nem ily töltőtoll koptató
    szegény
    legény.
    De nem lettem, mert Szegeden
    eltanácsolt az egyetem
    fura
    ura.
    Intelme gyorsan, nyersen ért
    a "Nincsen apám" versemért,
    a hont
    kivont
    szablyával óvta ellenem.
    Ideidézi szellemem
    hevét
    s nevét:
    "Ön, amig szóból értek én,
    nem lesz tanár e féltekén" -
    gagyog
    s ragyog.
    Ha örül Horger Antal úr,
    hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
    sekély
    e kéj -
    Én egész népemet fogom
    nem középiskolás fokon
    taní-
    tani!"

    Hajszálpontosan ez van itt is.