17
-
gforce9 #17 Látszik, hogy a cikkben szereplő módszer csak akkor mond valamit, ha az a fontos tényező, hogy a csillag mennyivel forog, már ismert. Különben a felszíni jelenségek a csillagnak torzíthatják az eredményt. Innetől kezdve a tudományos világ is ezt szem előtt fogja tartani. Bakik mindig vannk. És természetesen meg lehet kérdőjelezni az eredményeket, de csak úgy, hogy azért nagyjából képben vagyunk a vizsgálati módszerek elvi hátterével. Nem pedig úgy, ahogy a 2-es Hsz-ben történt. Sértésnek meg miért venném? Ez a műszerek határterülete jelenleg, eddigis voltak bakik ezután is lesznek.
"Hat te irtad, hogy egy napfolt evekig is fennmaradhat"
A napunknál hónapokig fennmaradnak, a bomlásuk jelenleg a legjobb tipp szerint a mágneses erővonalaknak köszönhető egy kisebb csillag esetében, lassabb forgásnál valószínűleg ez a mágneses erő is kisebb, persze ez is csak tipp, de logikus tipp. Így ott egy napfolt tovább fennmaradhat. És mivel kiderült, hogy a spektrumváltozás a csillagfelszínről érkezik, mert megegyezik a forgási periódussal így nyilván napfolt lesz vagy kiseséllyel valami olyan dolog, amit nem ismerünk, bár a színkép lapján a csillag anyaga felmérhető és ha nagyon nem tér el a többitől, túl nagy extrát várni tőle értelmetlen. Főleg, hoyga napunk esetében a napfoltokat már rég ismerjük, logikus feltételezés, hogy más csillagoknál is van ilyen és pont rá is illik a jelenségre. -
nextman #16 Hat te irtad, hogy egy napfolt evekig is fennmaradhat, legalabbis a cikk szerint.
Ne vedd amugy sertesnek, en szeretek mindent megkerdojelezni, es mindennel vitatkozni, amig 100% be nem bizonyitjak nekem.
Ez a cikk pl. elgondolkodtatott rola, hogy vajon mennyire megbizhato az exobolygok detektalasa ugy alapjaiban. -
gforce9 #15 Hát ebben az esetben abból az irányból látjuk, mert a megmaradt 3 bolygó felfedezéséhez is az kellett korábban. Ha nem a keringési síkból látjuk, hanem valamennyire elfordulva, akkor is van valamekkora periodikusság, ha pedig pont tengelyirányból, akkor kb semmit sem látunk. Attól azért messze vagyunk, hogy egy csillagon lévő napfolt kóválygását direktben lássuk. A napfoltok persze tűnhetnek el és keletkezhetnek. De napra pontosan 3-4x ugyanakkor és ugyanakkora? Ez eléggé hihetetlen :) -
gforce9 #14 Nem tudok róla, hogy ez a jelenség egyértelműen kimutatható lenne. De lehet jár már ott a technika, napi szinten azért nem vagyok képben ezzel :) -
amitakartok #13 @gforce9
Nem csak a fényerő változik áthaladáskor; ha a bolygónak van légköre, az ideiglenesen meglátszik a színképben. -
nextman #12 Es ha nem a keringesi sikbol latjuk?
Attol meg egy napfolt lehetne periodikus, es azt hinnenk, hogy egy keringesi sikban levo exoplanetat latunk, vagy nem? -
gforce9 #11 Ja még annyi, hogy ha esetleg nem lenne tiszta a közeledő-távolodó színképváltozás: A közeledő-távolodó mentőautóra kell gondolni. Közeledőnél magasabb távolodónál mélyebb hangot hallunk. A frekvencia más. Ugyanez történik a fénnyel is, csak nagyonpici mértékben, amit csak műszerekkel lehet kimérni. -
gforce9 #10 "A tömegét és átmérõjét ismerve" = elég az átmérő, hülyeséget beszélek :) -
gforce9 #9 22 fényév az viszonylag közeli, szóval van róla elégé normális kép.
Az alapelv ugyanaz, mint a bolygók detektálásánál. Ha kering körülötte egy bolygó és mi a keringésisíkból látjuk a csillagot, akkor a csillagot hol közeledni, hol távolodni látjuk. Mert ugye nem a bolygó kering a csillag körül, hanem a közös tömegközéppontjuk körül keringenek, ami valószínűleg a csillagon belül van, szóval messziről a csillag csak imbolyog kicsit, míg a bolygó kerülgeti. Ez az imbolygás viszont azzal jár, hogyha közelít felénk a csillag, akkor színképe a kék, ha távolodik, akkor a vörös felé tolódik. Ez kimérhető, több mint 10 éve erre már van technika. Mostanra már ez a mérési módszer odáig finomodott, hogy a forgó gömb két széléről érkező fényt is tudják analizálni. Az egyik széle közeledik a csillagnak a másik távolodik, mert ugye forog. Így meg lehet mérni a két széle közötti színképkülönbséget. A tömegét és átmérőjét ismerve ebből már kikalkulálható, hogy mekkora a forgási sebessége. -
nextman #8 Hogyan tudjak a forgasi idot kiszamolni?
Gondolom van 3 pixelnyi kep a csillagrol, es az alapjan kell... -
gforce9 #7 A megfigyelés alapját pont az adta, hogy hasonló színképhullámzást mutatott ahhoz képest, mintha egy bolygó rángatná ide oda. A hullámzás periódusa 130 nap volt. Hogy ezt meg lehessen figyelni, kellett pár ciklus. Legalább 3-4 ami kb 1 éves megfigyelési idő :) Kellett odafigyelni ehhez eléggé. Csak kiderült pont annyival forog a csillag (130nap alatt), mint a hullámzás periódusa. Így szinte biztos, hogy felszíni képződmény a csillagon, mert ahhoz marhanagy véletlen kéne, hogy egy bolygó keringési ciklusa megegyezzen a központi csillag forgási ciklusával. -
nextman #6 Vagy csak nem voltak eleg figyelmesek. -
gforce9 #5 Hát ez nyilván hosszúéletű volt, különben nem lett volna ennyire becsapós. -
nextman #4 Viszont a napfolt szerencses esetben nem egy allando jelenseg, csak ideiglenesen eszlelheto. -
gforce9 #3 Napfolt esetén a fény spektruma más, mert alacsonyabb a hőmérséklet ott. Bolyagóáthaladás esetén csak a fényerő esik vissza. Nem ugyanazt okozza a kettő. Jól megkülönböztethető messziről is, mert mindkét jelenség elég pontosan mérhető. -
#2
Csak szólok, hogy a látható fényt közvetlenül lecsökkentő jelenség a napfolt is ugyanúgy mint amikor egy bolygó halad el a csillaga és a kepler távcső között. Csak ilyen távolságból nem tudják megmondani, hogy egy "aprócska" bolygó teljesen eltakar a fényből, vagy egy nagyobbacska napfolt részben...
-
hgaben90 #1 A francba... Pakolhatom ki a bőröndömet!