The Stanley Parable
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
Szeretem a cicákat
Szeretem a cicákat
\"If you want to go fast, go alone. If you want to go far, go together.\"
"He who makes a beast out of himself gets rid of the pain of being a man" - Dr Johnson
"Ha a trendet követed és a trenddel mész, akkor a trend elmúlik és te is elmész..." Az 1000. nyár
"He who makes a beast out of himself gets rid of the pain of being a man" - Dr Johnson
Szeretem a cicákat
"He who makes a beast out of himself gets rid of the pain of being a man" - Dr Johnson
Spoiler (katt a megjelenítéshez)
(Több helyrõl is beteszem, hogy tovább látható maradjon)
Ha esetleg az ábrán nem szereplõ befejezést vagy egyéb érdekességet találtok, lécci írjátok be, hogy a készülõ magyarításban azt is le tudjuk tesztelni.
Egyébként a Bard's Tale: New Adventures-re emlékeztetett ez az egész játék, ott vitatkozott folyton a narrátor és a fõhõs. Az egy király játék volt, a szinkron a közepesnél bénább diablo-klónt nálam instant klasszikussá tette.
"He who makes a beast out of himself gets rid of the pain of being a man" - Dr Johnson
"He who makes a beast out of himself gets rid of the pain of being a man" - Dr Johnson
Szeretem a cicákat
Btw zseniális a játék, mikor kijött a "standalone" vagy 5-6 órán keresztül nyúztam megállás nélkül.
shaken, not stirred
A narrator meghulyult es 10szer ujrainditotta a jatekot de csak nem akart jo lenni😄
"He who makes a beast out of himself gets rid of the pain of being a man" - Dr Johnson
Spoiler (katt a megjelenítéshez)
A történelem nagy tragédiája, hogy az Aurora helyett a Titanic süllyedt el. (Meg az, hogy a világot elárasztották a konteóhív?k...) i5-2400S 2.5GHz, HD7850 2GB, 8 GB RAM
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
A kaktusz is azért szúr, mert soha nem simogatják... Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés. n_n
A The Stanley Parable önmagát first person felfedezõ játékként definiálja, a felfedezés pedig az Antichamber-höz hasonló módon válik a játék központi elemévé: míg az Antichamber-ben a térrõl alkotott elképzeléseinket cáfolta meg a játék úton-útfélen, így arra késztetve a játékost, hogy õ maga is kételkedni kezdjen bennük, addig a The SP esetében a történetmeséléssel és a felfedezéssel kapcsolatos legalapvetõbb beidegzõdéseink lesznek minimum kétségesek.
A játék kiindulópontján megismerkedünk a játék összes szereplõjével. Egyikük a címszereplõ Stanley, aki egy nagy épületben dolgozik, munkája pedig abból áll, hogy egy billentyûzet gombjait kell megnyomnia a képernyõn megjelenõ utasítások alapján, a másik szereplõ pedig a narrátor, akitõl az elõbbieket, és a játék során még oly sok mindent megtudunk. Kalandjaink pedig azzal a drámai fordulattal kezdõdnek, hogy hirtelen elapad a Stanley munkájához szükséges utasítások folyama, és mint kiderül, az épületbõl mindenki más eltûnik.
Forrás: Gamestar
Nos, ebben a topikban összegyûjthetjük hányféle lehetõség, és befejezés létezik 😊
"He who makes a beast out of himself gets rid of the pain of being a man" - Dr Johnson