15
  • iopi
    #15
    Ez alapján a filmzene sem természetes. Vagy szoktál az utcán lassítottan sétálni andalító zenére? :D
  • kukucs1919
    #14
    Egy kis más megközelités:-))Nekem tetszik:-))
    http://www.youtube.com/watch?v=-Cj9Je1Lqko
  • Zoliz
    #13
    Egyetértek. A Bosszúállók meg lehetett volna fél órával hosszabb, mert az is mestermunka.
  • Nos
    #12
    Nekem nagyon tetszett a film. Baromi jó operatőri munka. De egy fél órával lehetett volna rövidebb.
  • sandor8206
    #11
    engem csak azért nem érdekel, mert eléggé lerágott csont már ez a mű, annak ajánlható aki nem ismeri sztem
  • asgh
    #10
    Sok minden van a filmekben, ami nem természetes, de működik.
    A lassítás pl. nem természetes, mert ha nem vagy durván begombázva, akkor nem lassítva látod magad körül az eseményeket. Ennek ellenére nem mondanám, hogy pl. a 300 szar, mert nem természetes, pedig ha visszagyorsítanál benne minden jelenetet valós időre, akkor az egész film alig lenne hosszabb 45 percnél.
    Ugyanez a helyzet az énekléssel. Van amikor működik, van amikor nem.
    Persze lehet szeretni meg utálni műfajokat, de felesleges e mellé valami egzaktnak szánt ideológiát gyártani, mert akkor sem mondasz vele többet, mint hogy "nem szeretem az éneklős filmeket".
  • Vaszilij Artyom
    #9
    Nekem nem túlzottan jött be, pedig nekem még a Grease is tetszett.
    Itt mentek a színészek énekeltek de kb köze nem volt a történethez, csak a pillanatnyi lelki állapotukhoz.
    Az meg külön zavaró volt, hogy folyamatosan az orlyukukat kellett nézni, merthát ez nem előre felvett éneklés volt
  • paj01
    #8
    Megnéztem, mert eddig műveletlen voltam és nem ismertem A nyomorultak történetét, ezért úgy gondoltam ez remek alkalom. Egyetlen gondja, hogy túl hosszú. Körülbelül 30-40perc volt számomra ami élvezeti értékkel bírt a többi üresjárat. Ha 100percbe belebírták volna sűríteni akkor még a nem éppen műkedvelő mozizóknak is lehetne ajánlani. Az eleje még leköt, ahogy felveszi az ember a fonalat, követi a történetet +a látvány is megfelelő. Aztán jön Hathaway szólója ami tényleg zseniális abszolút egy kis csúcspontja a filmnek. Aztán kezd lanyhulni az érdeklődés, elkezdik zavarni az embert az állandó énekléssel előadott párbeszédek. Aztán jön S.B. Cohen és H.B. Carter és színt visz a dologba, humoros jelenetekkel. Jól játszák a csaló szélhámost ők ketten:)Az a rész is tetszett. Viszont ezután szinte csak vontatottabb részek következnek, zajlik a történet mesélés de zavaró a folyamatos kornyikálás a párbeszédek alatt. Ja maradt még egy rész, a film abszolút csúcspontja a forradalom előtti este. Zeneileg ez a tetőpont, a különböző zenei témák összeharmonizálása remek, aki szereti a műfajt, annak ez a libabőrös rész:)Aztán jön még a forradalmi téma a vége meg ismét langyi. Vannak jelenetek amiket szívesen visszanéznék, de teljes egészében a filmet megint nem ülném végig...
  • Wittgen
    #7
    Ennek ez a sajátossága. Én sem járok operába, nem nézek musical-eket, de ez a film nagyon bejött.
  • willcox
    #6
    A filmek túlnyomó részében van filmzene. De nem a szereplők énekelnek, vagy éppen táncolnak, hanem csak a megfelelő hangulathoz/hatáshoz ad zenei (többnyire hangszeres) aláfestést. Ezzel semmi gondom nincs. De ha leállnak énekelni és táncolni a cselekmény közben, az röhejes.
  • willcox
    #5
    "Nem állnak le nótázni és folytatják utána, hanem a cselekmény közben énekelnek." - még rosszabb. Ami nem természetes, azt ki nem állhatom, és ez nem természetes.
  • Katalizátor
    #4
    Naná, hogy a zenékkel rendelkező filmeken nevelkedett embereknek picit fura, de régen nagyon is hatásosnak számított ez a műfaj, és napjainkban is hatalmas rajongótábora van.
  • kalapos01
    #3
    Nem állnak le nótázni és folytatják utána, hanem a cselekmény közben énekelnek. Nem mintha ez változtatna bármin is. (Szerintem csak nem tudod kettéválasztani, hogy az ő világukban ők nem énekelnek, csak nekünk adják át a színészek dalban, amit el akarnak mondani. Ezért színházi műfaj. Olyan, mint az elnagyolt gesztusok a színpadon és a közönségnek beszélés. Azok sem a valóságukban történnek, csak nekünk adják elő így. Innentől kezdve, ha jó a zene, akkor az mindenképp plusz élvezeti fok. Az pedig tény, hogy dalban a dráma is jobban kijön.)
  • willcox
    #2
    A musical-eket kifejezetten utálom. Olyan, mint az operett, amit szintén utálok. Nincs is annál nevetségesebb dolog, amikor a cselekmény közben mindenki leáll nótafázni meg táncikálni. És utána, mintha mi sem történt volna, folytatódik a cselekmény. Röhej a köbön!
    Nekem a nyomorultak filmes megvalósításában csak egy verzió jöhet számításba: az, amelyikben Jean Gabin a főszereplő. Az összes többi felejtős.
  • xido
    #1
    Na..ez a felirat dolog érdekes fejlemény...Annak idején lepett meg hasonló a Jézus Krisztus Szupersztár honi dvd kiadásán,mikor is értelmezési fordítást fedeztem fel,rímektől mentes műfordított,hivatalos dalszövegek helyett..és valahol tetszett is ez a módi