A nyomorultak - A tavalyik év egyik legjobbja?

Ez alapján a filmzene sem természetes. Vagy szoktál az utcán lassítottan sétálni andalító zenére? 😄

Egy kis más megközelités:-))Nekem tetszik:-))
http://www.youtube.com/watch?v=-Cj9Je1Lqko

Egyetértek. A Bosszúállók meg lehetett volna fél órával hosszabb, mert az is mestermunka.

Nekem nagyon tetszett a film. Baromi jó operatõri munka. De egy fél órával lehetett volna rövidebb.

engem csak azért nem érdekel, mert eléggé lerágott csont már ez a mû, annak ajánlható aki nem ismeri sztem

Sok minden van a filmekben, ami nem természetes, de mûködik.
A lassítás pl. nem természetes, mert ha nem vagy durván begombázva, akkor nem lassítva látod magad körül az eseményeket. Ennek ellenére nem mondanám, hogy pl. a 300 szar, mert nem természetes, pedig ha visszagyorsítanál benne minden jelenetet valós idõre, akkor az egész film alig lenne hosszabb 45 percnél.
Ugyanez a helyzet az énekléssel. Van amikor mûködik, van amikor nem.
Persze lehet szeretni meg utálni mûfajokat, de felesleges e mellé valami egzaktnak szánt ideológiát gyártani, mert akkor sem mondasz vele többet, mint hogy "nem szeretem az éneklõs filmeket".

Nekem nem túlzottan jött be, pedig nekem még a Grease is tetszett.
Itt mentek a színészek énekeltek de kb köze nem volt a történethez, csak a pillanatnyi lelki állapotukhoz.
Az meg külön zavaró volt, hogy folyamatosan az orlyukukat kellett nézni, merthát ez nem elõre felvett éneklés volt

Megnéztem, mert eddig mûveletlen voltam és nem ismertem A nyomorultak történetét, ezért úgy gondoltam ez remek alkalom. Egyetlen gondja, hogy túl hosszú. Körülbelül 30-40perc volt számomra ami élvezeti értékkel bírt a többi üresjárat. Ha 100percbe belebírták volna sûríteni akkor még a nem éppen mûkedvelõ mozizóknak is lehetne ajánlani. Az eleje még leköt, ahogy felveszi az ember a fonalat, követi a történetet +a látvány is megfelelõ. Aztán jön Hathaway szólója ami tényleg zseniális abszolút egy kis csúcspontja a filmnek. Aztán kezd lanyhulni az érdeklõdés, elkezdik zavarni az embert az állandó énekléssel elõadott párbeszédek. Aztán jön S.B. Cohen és H.B. Carter és színt visz a dologba, humoros jelenetekkel. Jól játszák a csaló szélhámost õk ketten😊Az a rész is tetszett. Viszont ezután szinte csak vontatottabb részek következnek, zajlik a történet mesélés de zavaró a folyamatos kornyikálás a párbeszédek alatt. Ja maradt még egy rész, a film abszolút csúcspontja a forradalom elõtti este. Zeneileg ez a tetõpont, a különbözõ zenei témák összeharmonizálása remek, aki szereti a mûfajt, annak ez a libabõrös rész😊Aztán jön még a forradalmi téma a vége meg ismét langyi. Vannak jelenetek amiket szívesen visszanéznék, de teljes egészében a filmet megint nem ülném végig...

Ennek ez a sajátossága. Én sem járok operába, nem nézek musical-eket, de ez a film nagyon bejött.

A filmek túlnyomó részében van filmzene. De nem a szereplõk énekelnek, vagy éppen táncolnak, hanem csak a megfelelõ hangulathoz/hatáshoz ad zenei (többnyire hangszeres) aláfestést. Ezzel semmi gondom nincs. De ha leállnak énekelni és táncolni a cselekmény közben, az röhejes.

"Nem állnak le nótázni és folytatják utána, hanem a cselekmény közben énekelnek." - még rosszabb. Ami nem természetes, azt ki nem állhatom, és ez nem természetes.

Naná, hogy a zenékkel rendelkezõ filmeken nevelkedett embereknek picit fura, de régen nagyon is hatásosnak számított ez a mûfaj, és napjainkban is hatalmas rajongótábora van.

Nem állnak le nótázni és folytatják utána, hanem a cselekmény közben énekelnek. Nem mintha ez változtatna bármin is. (Szerintem csak nem tudod kettéválasztani, hogy az õ világukban õk nem énekelnek, csak nekünk adják át a színészek dalban, amit el akarnak mondani. Ezért színházi mûfaj. Olyan, mint az elnagyolt gesztusok a színpadon és a közönségnek beszélés. Azok sem a valóságukban történnek, csak nekünk adják elõ így. Innentõl kezdve, ha jó a zene, akkor az mindenképp plusz élvezeti fok. Az pedig tény, hogy dalban a dráma is jobban kijön.)

A musical-eket kifejezetten utálom. Olyan, mint az operett, amit szintén utálok. Nincs is annál nevetségesebb dolog, amikor a cselekmény közben mindenki leáll nótafázni meg táncikálni. És utána, mintha mi sem történt volna, folytatódik a cselekmény. Röhej a köbön!
Nekem a nyomorultak filmes megvalósításában csak egy verzió jöhet számításba: az, amelyikben Jean Gabin a fõszereplõ. Az összes többi felejtõs.

Na..ez a felirat dolog érdekes fejlemény...Annak idején lepett meg hasonló a Jézus Krisztus Szupersztár honi dvd kiadásán,mikor is értelmezési fordítást fedeztem fel,rímektõl mentes mûfordított,hivatalos dalszövegek helyett..és valahol tetszett is ez a módi