1846
Akusztikai szórakoztató elektronika
-
#562
A fenébe! Nem akarja az igazságot...
![]()
-
#561
Az is jó, de én konkrétan erre gondoltam: 
![]()
Nincs véleményem az UHERről, ahhoz kevés az infó. -
#560
No igen..
A régi szép idők emlékére.
Vélemény az Uher pörgetőről? -
#559
Főleg az tetszik, ahogy elnevezted... 
![]()
-
#558
Megfejtettem ám az elsőt is... -
#557
Illetve még egy ráadás Mucha kollégának:
régi és új örök harca dúl
-
#556
Addig is míg eldől a totyik sorsa, pakolok pár képet.
Hiszen végül is ezért született ez a totyik
dual dn165e egyik
dn 165e másik
és a kar kiegyensúlyozója
dual dms 220 szemből
és a kar kiegyensúlyozója (ami szép, az szép)
uher at95e (tűcsere előtt)
és a kar kiegyensúlyozója (a változatosság kedvéért)
s végül, együtt a banda :) (beüzemelésre várva)
no akkor egyelőre ennyi
-
#555
Én is szeretlek hawer :) -
#554
Franc a pofádba!
-
#553
Legalább Musa "sértődős" chy :) kolléga mellé néha benéz valaki :)
Remélem stílusváltás után is "maradsz" readonly :P -
#552
"readonly mód" ez jó!
-
#551
Én readonly módban jelen vagyok itt. -
#550
Nem tudom, hogy egyelőre lenne é értelme.
Rajtad kívül senki be sem néz. Már írtam is ez ügyben a modiknak.. -
#549
Zeffentyű! Nem akarsz a hificsojcénak a hágéja lenni? -
#548
-
#547
Ja, bocs: tavaly előtti
-
#546
Egy tavalyi cikk: Linn Sondek 
-
#545
És ugyanebből a forrásból:
Amit egy fejhallgatóval sosem csinálsz meg :)
És egy jó példa a "sufni hi-fire":
![]()
-
#544
Na jó. Akkor csak a magam szórakoztatására
Sok jó hi-fi kis helyen is elfér :)
Figyelem! A videó privát kollekciót is tartalmazhat!
(Hé Zef! Ez tök jó!...Örülök, hogy tetszik :)
-
#543
Üdv a betérőknek.
Nem kell csodálkozni, hisz mint tudjuk:
a főnixmadár is feltámad olykor hamvaiból
Hoztam pár képet azoknak, akik szeretik..
..az első egy 1960-as darab. A mai napig is kifogástalanul működő példányt
a családi birtokon őrizzük:
![]()
a kis Capri csöves erősítője jó pár integrált társát megszégyeníti hangteljesítményével.
..a következő kép gyakorlatilag egy tűt ábrázol, ami mondanom sem kell ma már hivatalosan sehonnét sem szerezhető be. Az ára pont emiatt felbecsülhetetlen. Legutóbb 60 ezret (forintot) kínáltak érte. Feleslegesen. Ez a példány nem eladó:
![]()
..jöhet a gép fotója is, amiből kivettük ezt a tűt..
a helyére került Ortofon tű ára szintén 50 rongy felett volt:
![]()
Ezt a Technics példányt gondolom felesleges bárkinek is bemutatnom.
Etalon a lemezjátszók között.
Mára végezetül két másik ritkaság. Egy Dual és egy Harman Kardon.
Természetesen a Dual aranyozott rca aljzatokkal:
![]()
..és akkor szemből is. Ezen két audiophile hi-fi elem (megjegyzem mindkettő kifogástalanul műxik) egyik legkiemelkedőbb tulajdonsága a hangzás után, az ára. A hk-val párom lepett meg tavaly, 20 rongyra alkudta le, a Dual-ért pedig szintén tavaly 5 ezret szurkoltam le egy használtcikk kereskedőnek. Persze nem hittem el neki, hogy műküdik. Ebben a tudatban is tettem bele egy audio cd-t itthon.
Tévedtem. A cd-t az utolsó zeneszámig végighallgattam. Egyetlenegy sercenést, hibát vagy ugrást sem tapasztaltam. Ezért mondtam nemrég odaát egy másik fórumon: az audiophile "feeling" nem mindig csak sok pénz kérdése:
![]()
Várom már a lakásfelújítás végét..amikor nem csak "ők", hanem a kedvenc barázdabillegetők is a helyükre kerülnek majd.. -
#542
szépek. eltehetnéd nekem, hátha egyszer majd még beugrom értük 
meg persze pár használaton kívüli hi-fi ketyeréért is
megegyezünk.
de majd csak ha megjöttem, úgy júli vége felé.. -
#541
Akko' még egy adag energy. Zeph komának, mert én nem szeretem ezeket nagyon...
![]()
-
#540
Mit is mondhatnék?
[apró]...talán...[/apró]
MUHAHA -
#539
2011 november 5-én
zephyr retiring befejezte 3 éves sg-s pályafutását.
tagsága törölve lett.
game over. -
#538
Nekem is van még néhány példány. -
#537
a legendás hi-fi magazinok (1979-1992)
még mindíg megrendelhetőek cd-romon!
akár innen is :) **katt**
az idézetek is onnan származnak. -
#536
Zenemûvészek
Ámde hogy a hangreprodukció tényleg mennyire áttranszformáltan jeleníti meg a zenét, az abból is kiderül, hogy a zenemûvészek - akiknek pedig "dalból van a lelkük" - általában nem jó hifiítészek. Pedig mennyire nagy reményeket fûztem hozzájuk! Néha beváltották ezeket a reményeket - máskor viszont nagyon csúnyán melléfogtak. Egyszer A-B vaktesztet csináltam a 700 fontsterlinges Naim NAP 250 teljesítményerõsítõ és az Orion SE 1025 mini-erõsítõ teljesítményfokozata között. Kérem az Olvasót, fogadja el becsületszavamra, hogy a Naim tényleg jobban szólt - csakhogy ezt nem is volt olyan könnyû kihallani, részben a kontrollberendezés gyengéi, részben pedig a kapcsolóberendezéssel, a hosszú kábelekkel, a közbeiktatott potméterekkel behozott hibák miatt. A kísérletnek éppen
azt kellett kiderítenie, hogy vajon rövidpróbán (40-50 perc alatt), kontrollált körülmények között sikerül-e kiválasztani azt a hangképet, amely hosszú távon halálbiztosan szebb, jobb, zeneibb, hallgathatóbb. Nos, két neves hegedûmûvész vendégem az Orionra szavazott, és csak az
alkalmi zsûri harmadik tagja (történetesen Uhrman György, a Hanglemezgyár zenei szerkesztõje, aki azonban "csupán" bölcsész) vallotta meg pironkodva, hogy eszerint õ biztosan téved, de neki a másik hangkép tetszik jobban... Arról is meggyõzõdhettem számos alkalommal, hogy a "zenemûvész mint olyan" mennyire nem minõsíthetõ egynemû kategóriának. Például a magyar CD-korongok meghallgatásakor (HFM 16.) kitûnõ zenemûvészeknek nagyon tetszett a mûsor. Más, hasonlóképpen kitûnõ zenemûvészek viszont digitítiszt kaptak tõle.
Csak találgatni tudok: lehet, hogy a zenemûvészek túlságosan az egyes szólamokat akarják kihallani, és kevésbé fordítanak figyelmet a zenei-akusztikai történés egészére? Mindenesetre tény, hogy a zenemûvész többnyire másképpen hallgat zenét, mint a zeneszeretõ közönség. És az is tény, hogy fehér holló az olyan zenész, akinek "mûszaki hallása" van, tehát kapásból kiszúrja valamely hifi-készülék
hangjában azokat a hibákat, amelyeket most még nem vennénk észre: csak napokkal késõbb kezdenének bosszantani bennünket.
Magazinok
Több szaktekintély már nincs hátra, hacsak a különféle hifi-magazinokat nem számítjuk a szaktekintélyek közé. Az illem azt diktálja, hogy a saját ítélõképességünk korlátait legalább annyira behatóan, vagy még behatóbban is taglaljuk, mint a többiekét. Nos, mi tudjuk az illemet: tesztmódszereink ingatagságát már a kezdet kezdetén, 6 évvel ezelõtt kritika tárgyává tettük. Visszalapozva 3.
kiadásunkhoz, elégtétellel állapítom meg, hogy Szeánszológiánk ma sem igen szorul kiegészítésre, mert szinte minden olyan buktatóra kitér, amelyen orra lehet bukni és amelyen azóta gyakran orra is buktunk. Emlékeztetõül végigszaladok a cikk 16 paragrafusán, egy-egy mondatban foglalva össze a lényegüket: a szeánsz hitelességét rontó tényezõket.
1.§. Gyártási szórás.
2.§. Készülékek nem-optimális elhelyezése a szeánszon.
3.§. Interface-jelenségek.
4.§. A kontroll-berendezés gyatraságai.
5-6.§. Teszt- és etalonkészülékek hiánya.
7-9.§. Kábelek, kapcsolók, szintszabályzók kiszámíthatatlan hatása.
10-11.§. A tesztmûsor bizonytalanságai.
12.§. A különféle zsûrorok ítélõképességének korlátai
(e fejezetünknek éppen ez a tárgya!).
13.§. Az A-B teszt korlátai.
14.§. A rövidpróba korlátai.
15-16.§. A zsûri befolyásolhatósága.
A Szeánszológia persze csupán a tesztmódszerekrõl szól, tehát technikái dolgokról, nem pedig a hifi-szakírók attitûdjérõl. Pedig a hifi-magazinokkal szemben nagyon sok vádat lehet felhozni. Mindenekelõtt azt, hogy el kell tartaniuk magukat, mégpedig hirdetésekbõl, vagyis nem veszhetnek össze a gyárakkal-kereskedõkkel, kénytelenek mindenkirõl jót írni. A legtöbb hifi-újság tényleg ilyen,
és nem véletlen, hogy sajtószemlénkben mi körömszakadtáig ragaszkodunk a két nagy angol folyóirathoz, mint olyan információforráshoz, amely egy végeláthatatlan sivatag oázisaiban fakad. Ami a hazai újságot, a Hifi Magazint illeti, mi nyilván elfogultak vagyunk magunkkal szemben,
Olvasóinknak kell eldönteniök, vádoljanak-e bennünket részrehajlással. Természetesen a mi vállalkozásunk is rászorul a reklámbevételekre, dehát Magyarországon igazából nincs is hifi-ipar, tehát nem is tarthatna el bennünket - a hirdetõket jórészt más szakmákból toborozzuk. Ennyit a védelmünkre.
Más kérdés, hogy minden újságírót igenis le lehet kenyerezni egyvalamivel: szép szóval, mint bármely más embert. (A Public Relations nem olyan haszontalan találmány, mint a nagyképû, angolból átvett kifejezés hallatán gondolnánk.) Az újságíró gyanakvó,
rosszhiszemû emberfajta, azt hiszi, hogy õt mindenki át akarja vágni, és ebben nem is téved nagyot. Ha nagyritkán értelmesen, felkészülten és - elsõ benyomásra - nyíltan tájékoztatják, túlcsorduló hálát érez, és ez esetleg csökkenti a harci kedvét, amikor kritikát ír. Legalábbis
átvillan az agyán, hogy "ha levágom, akkor legközelebb hogyan nézek abba a bánatos, kék, õszinte szemébe?!" Ezt az érzést minden újságíró ismeri, és amennyire tud, küzd is ellene. Egy nagy angol zenekritikusról azt olvastam, hogy noha minden koncerten ott volt, õt senki sem ismerte, és õ sem ismert egyetlen mûvészt sem személyesen, tehát tökéletesen elfogulatlanul ítélhetett. Sajnos, többségünk ezt nem teheti meg. Emberek vagyunk, emberekkel érintkezünk.
Végül ne feledjük el, hogy aki a szaktekintély posztjára pályázik, annak mindenekelõtt szaktudással kell bírnia. A Hifi Magazin mögött minden kétséget kizárólag szakértelem áll, csak az a kérdés, hogy milyen fajta, Sólymos Antal, barátom és társszerkesztõm nagyon nem szereti, ha az õ szaktudására hivatkozom (és vele takaródzom), de itt azért mégis meg kell említenem, hogy ebben a szakmában õ valóban
elismert szabványügyi, méréstechnikai szakember. Kicsit mulattatott is, amikor egyszer vitába keveredtünk valakivel arról, hogy hogyan kell mérni a magnókat. Azzal nyilván nem érvelhettünk, hogy a mágneses hangrögzítéssel foglalkozó szabványbizottságban SA is - helyet foglalt - vagy éppen õ elnökölt. Ezt most nem azért mondom el, hogy tekintélyt kovácsoljak belõle. Éppen ellenkezõleg: újra rá szeretnék mutatni, hogy bár hobbink mûszaki szabványokon és méréstechnikán alapul, ezeknek ismerete önmagában véve még senkit sem tesz illetékessé, hogy döntsön a High Fidelity peres ügyeiben. Hiszen ott sokkal összetettebb dolgokról van szó (mint ezt az elõzõ fejezetben bõvebben kifejtettem).
SA persze ezt éppolyan jól tudja, mint én. Vagy még jobban is.
És hát ami az én szakképzettségemet illeti, az legfeljebb arra jogosít fel, hogy újságot szerkesszek, újságcikkeket írjak. Erre is szükség van, elvégre gondolatainkat egy magazin hasábjain kell megosztaniunk az Olvasóval, de nyilvánvaló, hogy nem pályázhatok a szaktekintély méltóságteljes és nyugdíjas posztjára. Szeretek zenét hallgatni, rengeteget kísérletezem, folyvást töprengek és kínlódom és bajban vagyok, igyekszem átvállalni az Olvasó lelki terheit - úgy érzem, engem ezért fizetnek. Noha nem mentem tanárnak (pedig középiskolai tanár volnék én, kéremszépen), nagyon jól megtanultam, milyen érzés, ha az ember csak két leckével tart elõbbre, mint az osztály többsége. (És akkor még nem is szóltam az eminensekrõl!) Néha "kezdõktõl" kapok levelet. Azzal kezdik, ogy "elnézést a laikus kérdésért...". Teljes szolidaritásomról biztosítok minden levélírót: nem tudnak feltenni annyira laikus kérdést, amilyet én már fel ne tettem volna az utóbbi 20 évben Sólymos Antalnak vagy többi kollégánknak. Ambícióm csupán annyi, hogy megpróbálom rendezni, mederbe terelni az Olvasó gondolkodását. Szeretném megosztani vele a tapasztalataimat és megtanítani õt jól kérdezni. De nem dönthetek sem õhelyette, sem más helyett. Gyakran már annak is örülnék, ha sajátmagam helyett dönteni tudnék.
Itt most abba is hagyom az írást. Mint láthattuk, a fekete macskát senki sem fogja meg nekünk. Sajátmagunknak kell bemennünk érte a sötét szobába, de errõl majd legközelebb. -
#535
3. Tekintélyelvû megközelítés
A társadalmi munkamegosztás elkényezteti az embert. Bármire van is szükségünk, tudjuk, hol keressük. A tájékozatlanokat kiokosítja a mélyértelmû reklám: "cipõt a cipõboltból!" Hasonlóképpen, ha éhesek vagyunk, vendéglõbe, menzára, élelmiszerboltba megyünk, ha betegek vagyunk, orvoshoz fordulunk, ha unatkozni kívánunk, bekapcsoljuk a televíziót és így tovább - mindennek megvan a gazdája, a "felelõse".
És bármennyire morgunk is rájuk, tulajdonképpen megbízunk bennük (hiszen mi mást tehetnénk). A gazda, a "felelõs" általában szaktekintéllyé növi ki magát, nem ritkán azért, mert annak szeretnénk látni. Hogy mindig legyen kire hárítani a felelõsséget.
A mi hobbink sem kivétel. Szaktekintély kerestetik, mert nyomaszt bennünket a hiánya. Namármost, a High Fidelity több szakterületbõl tevõdik össze, vagy még inkább: több szakterület közötti senkiföldjén terül el, hívei tehát sokféle szaktekintélyhez fordulhatnak. El kéne dönteni, melyik az igazi, melyikben bízhatunk meg fenntartás nélkül. A High Fidelity "gazdái", "felelõsei" között nem hagyhatjuk majd említés nélkül a Hifi Magazint sem, mely fórum sokak elõtt bizonyos tekintélyre tett szert - másfelõl maga is kétségbeejtõen szükségét érzi, hogy szaktekintélyekhez folyamodhassék, tanácsaikat követhesse (és a felelõsséget is rájuk háríthassa). Hogy tisztázzunk egy félreértést: lapunkat mi sohasem neveztük szakfolyóiratnak. A Hifi Magazin: ismeretterjesztõ folyóirat.
Ki legyen hát az a tiszteletreméltó guru, aki jön, lát és dönt, és döntése mindig helytálló? Akinek tanácsát vakon követhetjük? Küldjük be jelöltjeinket a sötét szobába; nem, egyelõre még nem macskavadászatra, csupáncsak hogy megröntgenezzük õket.
Konstruktõrök
Kezdjük a sort a konstruktõrökkel, a hangreprodukáló készülékek tervezõivel. Elnézést a durva egyszerûsítésért, de én háromféle konstruktõrt különböztetek meg. Az egyik egy nagy "kommersz" cég, a másik valamely speciálcég alkalmazottja (esetleg õ maga a cég, egyszemélyben), a harmadik pedig kifejezetten stúdióhasználatra tervez készülékeket.
Az elsõ típust azért fizetik, hogy mindig valami újat, jól eladhatót fabrikáljon (ha még jól is szól: halleluja!). Nem akarok igazságtalan lenni: mindazt, amivel ebben a cikkben foglalkozunk, tehát a hifi mûszaki alapjait, mindig is a nagy gyárak tervezõcsoportjainak köszönhettük. De tudnunk kell, hogy nekik nagyon sok minden megköti a kezüket: figyelemmel kell lenniük a gyár technológiai színvonalára, a fõnökük utasításaira stb. A konstruktõrnek nemigen van módja "hifizni". Ha méghozzá Magyarországon tevékenykedik a boldogtalan, akkor éppenséggel azzal kell kezdenie a munkát, hogy kihúzgál a listáról minden nyugati alkatrészt; neki azok nélkül kell "korszerû" készüléket terveznie. Amiért is övé minden tiszteletem - de nem a bizalmam. Ehhez a munkához sok-sok technológiai leleményre, de csak nagyon kevés elektroakusztikai invencióra van szükség, a High Fidelity ismerete pedig úgyszólván felesleges hozzá.
És ezzel még csak nem is a hazai tervezõkre célzok. Nyugati szakírók idõrõl idõre ellátogatnak a kisebb-nagyobb cégekhez, és az õ beszámolóikból tudjuk, hogy az auditív vizsgálatokhoz a legtöbb cég kizárólag a saját gépeit használja: a saját erõsítõjét a saját hangsugárzójával minõsíti és megfordítva. Kommersz cég úgy érzi, blamálná magát, ha erõsítõi kifejlesztéséhez mondjuk egy
elektroakusztikus Quadot, hangsugárzói hangolásához egy Audio Research-öt rendelne. Azt hiszem, a konstruktõrök túlnyomó többsége egyáltalán nem tüntet széles látókörével. Kivételek természetesen akadnak, de én arra gyanakszom, hogy a Best Buy ("Elõnyös Vétel") modelleket többnyire a szerencse szüli, s csak ritkán a tervezõk fölényes tudása. Mellesleg, minden cég azt állítja, hogy az õ masinája
a Best Buy.
Méginkább a saját lovukat dicsérik a speciálcégek konstruktõrei. Az õ egzisztenciájuk fölöttébb ingatag. Hiszen viszonylag kevés készüléktípusra, esetleg egyetlen mûszaki megoldásra építenek, s azt gyakran még szabadalmaztatni sem lehet vagy nem érdemes. Legfõbb
gondjuk: hogyan propagálják termékeiket hatékonyan, de anélkül, hogy egyszersmind a lényeget is elárulnák. Az õ attitüdjük mégis más, mint a többieké. Aki semmi mással sem foglalkozik, mint erõsítõkkel (vagy: hangsugárzókkal), annak nem csorbul a tekintélye, ha a mások hangsugárzójával (vagy erõsítõjével) dolgozik. Éppen ellenkezõleg, neki az az érdeke, hogy gyártmányát a lehetõ legértékesebb
rendszerekkel tesztelje és a lehetõ legtöbb berendezésbe beillessze - sõt: hogy hivatkozzon is erre! Kóklerek és fuserek persze mindenütt akadnak, de a speciál-konstruktõrökrõl (akik mindent egyetlen lapra, azaz egyetlen készülékre tesznek fel!) legalábbis joggal
feltételezhetjük, hogy lényegesen szélesebb látókörûek és összehasonlíthatatlanul nagyobb tapasztalattal bírnak, mint a kommersz cégeknél dolgozó kollégáik többsége, a beosztott tervezõmérnöktõl a fõkonstruktõrig. Namármost, a cigánytól fölösleges volna megkérdezni, hogy kinek a lovát vegyük meg - hiszen úgyis azt mondaná, hogy az övét! -, viszont igenis érdemes megtudakolni tõle, hogy õ vajon milyen
kocsi elé fogná azt a lovat, és hogy milyen fajta lószerszámot rakna rá. Megintcsak a példa kedvéért: a nagytekintélyû erõsítõ-konstruktõrök jobbára elektro- vagy magnetosztatikus, újabban ribbon hangsugárzókkal minõsítik gyártmányaikat, és ez a tény megbízható, minden manipulációtól mentes értékítéletet szolgáltat - de értelemszerûen csakis a hangsugárzók élvonaláról, nem pedig a hétköznapi, nekünk szánt hangdobozokról.
A harmadik konstruktõrtípusról kevés a mondanivalóm. A stúdiógépek persze jobbak az átlagosnál, de - ellentétben a közhiedelemmel - gyakran meg sem közelítik az elit készülékeket. (Kivétel: a stúdiómagnó, ez minden szempontból etalon.) A stúdióknak nem High Fidelityre, hanem robusztus, megbízható, jól kezelhetõ munkaeszközökre van szükségük. A legjobb példa erre a stúdió-lemezjátszók legújabb generációja, amelyben a végletekig viszik a közvetlenhajtás eszméjét: a tányérnak szinte nincs is nyomatéka, teljes mértékig az elektronika vezérlése alatt áll. Ez jól hangzik - maga a lemezjátszó már kevésbé... Ami pedig a szokványos stúdiómonitorokat illeti, ezek
úgyszólván alkalmatlanok az elmélyült zenehallgatásra. Szóval, a stúdiógépek tervezõit sem arra rendelte a sors, hogy nehéz helyzetben hozzájuk fordulhassunk, s tõlük tudakoljuk meg a High Fidelity kritériumait.
Elméleti szakemberek
Az evilági, földhözragadt gondolkodású konstruktõrökre és a többi halandóra jóindulatú szánakozással tekintenek le sokkal alaposabb elméleti tudásuk elefántcsonttornyából az egyetemek, kutatóintézetek szakemberei - mi is minduntalan hozzájuk szaladnánk tanácsért. Nyugati elméleti szakembereket nemigen ismerek; akikre hivatkozhatnék, túlságosan is jó kapcsolatot tartanak fenn a hifi-iparral, nem lehetnek elfogulatlanok. Idehaza viszont éppen az a baj, hogy elméleti szakembereink egyáltalán nem állnak kapcsolatban a hifi-iparral, pontosabban: nem is érdekli õket a High Fidelity, a nívós zenehallgatás. Õk kizárólag a matematika nyelvét beszélik, számukra semmiféle jelentéstartalma sincs azoknak a szavaknak-kifejezéseknek, amelyekkel a zenehallgató ember az auditív jelenségeket próbálja megragadni. Így hát borzasztóan nehéz kommunikálni velük - avagy inkább velünk nehéz? Mindegy, tolmácsra volna szükség, de attól tartok, a tolmácsnak az õ soraikból kéne kikerülnie...
Hasonlóképpen elidegenedett emberek az akusztikusok is, az õ körükbõl sem tudok hifistát, és a hiányérzetem bizony fájdalmas.
Némelyikük már évtizedekkel ezelõtt elveszítette kapcsolatát a reprodukált zenével. Hogy illusztráljam mondanivalómat, elmesélem egy esetemet. Nemrég egy nagytekintélyû akusztikussal beszélgettem, szóbakerültek a hangsugárzók. Õ csak legyintett: "Hangszórók! Ezek
mindig csak hangszórók maradnak, két ablak, két elkülönített pont a szobában." Hivatkoztam az újkeletû (azaz tíz-tizenöt éves) hangsugárzókra, általában a saját mindennapos tapasztalatomra, nevezetesen, hogy a hangsugárzók igenis képesek rá, hogy összefüggõ
teret fessenek, s eközben úgyszólván észrevehetetlenek maradjanak. Nem hitte el. "Kizárt dolog. Majd mindjárt leveszek a háta mögül, a szekrénybõl egy tanulmányt, abból Maga is meg fogja érteni, hogy az ilyesmi nem lehetséges." Még megkérdeztem, milyen hangsugárzókat ismer, egyáltalán, ismer-e valami tényleg jóminõségû típust. Nem tudott megnevezni egyetlen egyet sem. "Kinn a nyugatnémeteknél
mutattak mindenfélét. Elképzelhetetlennek tartom, hogy nekik rosszabb volna, mint a többieknek." Ekkor értettem meg, hogy nemcsak én járkálok elsötétített szobában és nemcsak én kergetek fekete macskát.
Hangmesterek* (* A hangmester szót én a hangmérnök szinonímájaként használom: szép, jó, találó kifejezésnek tartom. A stúdiószakmában néhol mást jelent, diploma nélküli hangmérnököt értenek rajta. Én itt nem szeretném fenntartani ezt e megkülönböztetést. D. L.)
Reményeimet - hogy megbízható lelkiatyára találok - leginkább a hangmesterekbe vetettem, hiszen õk azok, akik a leggyakrabban hasonlíthatják össze az élõ hangot a reprodukcióval, õk ismerik fel legkönnyebben a hibát, a hamisítást. Sok tekintetben ez biztosan így is van. Például a frekvenciaátvitelen a hangmérnök füle biztonsággal megérzi a kiemeléseket-beszakadásokat. (Hogy ez mennyire nem egyszerû és magától értetõdõ dolog, azt bárki megérti, ha egyszer eljátszadozhat egy tercsávszûrõvel. Rá fog jönni, hogy a "magas" és a "mély" hangok nem pontosan abba a sávba, gyakran még csak nem is abba az oktávba esnek, ahová gondolnánk. A laikus zenebarát "magashang-igényét" nemritkán nagyon jól ki lehet elégíteni a 6-8kHz-es tartomány kiemelésével stb.) Azt is tapasztaltam, hogy a
hangmesterekben afféle biológiai riasztóberendezés mûködik, és jelzi az összes típushibát, mint amilyen az erõsítõ vagy a hangsugárzó torzítása, szokatlan zaja.
Sajnos, a hangmesterek is mintha Brechtet idéznék a Koldusoperából: "Mi jók volnánk, nem komiszok - dehát a körülmények, azok nem olyanok." A körülmények bizony nem olyanok. A hangmérnökök (tudom, nem fognak megsértõdni ezért) alulfizetett, agyonhajszolt emberek. Örülnek, ha becsülettel elvégzik a munkájukat, és akkor aznapra tökéletesen elég nekik a zenébõl. Akadnak kivételek: Ujházy
László kamarazenekarban játszik, Cs. Kádár Péter hangtechnikai mûsort szerkeszt a Rádióban - de megintcsak oda kell kilyukadnom, hogy a magyar hangmesterek között egyetlen audiofilt sem találok. Attól tartok, a hangmesterek elsõsorban a hangfelvétel, s csak másodsorban a
visszajátszás hibáira érzékenyek, és a hifi-berendezések hangjában jelentkezõ jellegzetes anomáliák õket is megtévesztik. (A hifi-berendezések, mint tudjuk, egyébként is eltérnek a stúdióberendezésektõl.) Mellesleg, nekem így is igen jók a tapasztalataim a hangmérnökökkel, gyakran sikerült egy-egy hangképet az õ segítségükkel helyesen minõsíteni. De õk sem ítélnek következetesen, és - sajnos - egységesen sem. Márpedig ha két megbízható hangmérnök ellentétesen ítél, akkor ott tartunk, ahol a part szakad.
Mint tudjuk, a hangmérnök nem passzív, hanem nagyonis aktív láncszem a hangátviteli láncban, megvan a maga "sajáthangja". Nem reprodukál, hanem kreál: egy sajátmaga alkotta hangképet szeretne újrateremteni. Errõl a filozófiáról már többször is szó esett a Hifi Magazinban, a legpregnánsabban Peller Károly fogalmazta meg ("Hûséges hûtlenség", HFM 16). Itt most elárulom, hogy azt a cikket én
ambivalens érzelmekkel fogadtam. Mint szerkesztõ, nagyon örültem neki, mert okosan és meggyõzõen fejti ki a szakemberek álláspontját. Mint zenehallgatót, nem tudott megnyerni. Hiszem, hogy végsõ soron igenis az élõ zenéhez viszonyítunk, és hogy a High Fidelity legfõbb
kritériuma mégiscsak a természethûség - bármennyire rugalmasan kell is értelmeznünk a "természethûség" fogalmát. Ha nem így volna, nem bíznék annyira a hangmesterekben, mint amennyire pedig bízok bennük. -
#534
2. Mûszaki megközelítés
A mérnök nem spekulál, a mérnök mér. A mérésnek szigorú szabályok szerint kell végbemennie. Szabványok írják elõ a mérés körülményeit, a méréshez használt mûszerek tulajdonságait stb. és természetesen azt is, hogy a mérés eredményét hogyan kell interpretálni, számokba és
ítéletekbe foglalni. Mindezen elõírásoknak az az értelmük, hogy a mérés reprodukálható legyen (holnapután is a tegnapelõtti eredményt adja), és össze lehessen vetni a más készülékekrõl, más laboratóriumokban kapott mérési eredményekkel. A valóságban ugyan ez nem megy annyira gördülékenyen, mint az én golyóstollam a papíron (különösen a hangszedõ- és hangsugárzó-méréseket nehéz pontosan
reprodukálni, azonkívül sok visszaélésre ad alkalmat a szabványok sokfélesége is, mint ezt Sólymos Antal, a szabványok szigorú õre annyiszor kifejtette a Hifi Magazin hasábjain), de ne hasogassuk a fekete macska szõrszálait: a mûszeres mérés a lehetõségek szerint precíz, reprodukálható, elfogulatlan. Tehát méltán (avagy: jobb híján) tekintik a High Fidelity legfõbb kritériumának.
Ha viszont hívek akarunk maradni a tudományosság eszméjéhez - és ez nem nagyképûsködés, hiszen a Technika nem más, mint a Tudomány hétköznapi vetülete, mindkettõ ugyanazokhoz a módszerekhez ragaszkodik, a "reprodukálhatóság" is jellegzetes tudományos
követelmény! -, akkor azt is el kell várnunk, hogy a mérések elõrejelezzék az auditív minõséget! vagyis "papírból" meg kell tudni jósolni, hogyan fog szólni egy-egy készülék, s még inkább: hogy két készülék közül melyik szól majd jobban.
Az elsõ követelménynek talán eleget tehetünk. Ha egy masinán durva hibákat mérünk, akkor szinte biztosra vehetjük, hogy szólni is macskajajosan fog. Teljesen nyilvánvaló, hogy hangsugárzó frekvenciagörbéjén nem szabad 10-12 decibeles tüskének mutatkoznia; erõsítõnek nem szabad 2-3 százalékot torzítania; magnó jel-zaj arányának nem szabad 40 decibel alá süllyednie és így tovább. Ha
viszont valamely készülék 20-30 fontosabb paramétere többé-kevésbé elfogadható, akkor azt mondjuk rá: korszerû... És ekkor szennyezi be objektivitásunkat az elsõ szubjektív elem, ugyanis a "korszerû" kifejezés tökéletesen definiálhatatlan. Sohasem határozzuk meg, mekkora idõt ölel fel az a bizonyos kor, amelyhez viszonyítunk. Vajon korszerû volt-e az ötvenes évek Quad elektrosztatikus hangsugárzója, a hatvanas évek EMT hangszedõje?
Vagy ezek éppenséggel megelõzték korukat? Korszerû-e a Direct Drive lemezjátszó? És vajon mennyire korszerû a DIN (oszauruszok korában rögzített) 45500-as "Hi-Fi" szabvány?
Mindegy, szûrjük ki a mezõnybõl a selejtet - a Hifi Magazinnak végülis ez a legfontosabb dolga! -, és aztán maradjunk meg azon készülékek körében, amelyeknek nincsenek durva hibáik. Közöttük a legdrágább legalább tízszer annyiba kerül, mint a legolcsóbb. Nézzük, meg lehet-e jósolni a diagramokból és adattáblázatokból, hogy két gép közül melyiknek tetszetõsebb a hangja, melyiket érdemes megvásárolni.
Haladjunk készülékfajták szerint. Elõször mindig felmérem, majd egy-egy példával illusztrálom a helyzetet.
Hangszedõ. A mérés és a hangminõség között csak minimális a korreláció. "Papírból" is fel lehet ugyan ismerni az MM és az MC típusokat, de alig-alig lehet megjósolni, melyiknek szebb a hangja. (Mellesleg: a gyári szórás néha nagyobb, mint az egyes típusok közötti különbség!) Méréseink alapján a 9 ezer forintos Ortofon MC20 Super jobbnak látszik, mint a 30 ezer forintos és kétségtelenül szebb hangú MC 2000.
Lemezjátszó futómû és hangkar. Semmiféle biztos támpontunk sincs, a korreláció úgyszólván a nullához konvergál. Komplikált, nehezen interpretálható rezonanciavizsgálatokkal talán szét lehet választani az átlagmezõnyt és az élcsoportot, de egyrészt a kétcsoport között nem lesz éles az átmenet, másrészt az egyes csoportokon belüli, számottevõ auditív különbségekre már végképp nincs mûszaki magyarázat. Az a megfigyelés, hogy a lemezjátszók hangminõsége nagymértékben függ alátámasztásuk módjától, szinte kilátástalanná teszi a helyzetet.
Méréseink alapján a NAD 5120 semmivel sem jobb, inkább még rosszabb is a szokványos, olcsó japán gépeknél - mégis szebben szól amazoknál.
CD-játszó. Fõleg olvasmányaimra kell hagyatkoznom A CD-játszók hangminõsége sokkal egységesebb, mint a lemezjátszóké, de azért van közöttük eltérés. A mérések csalhatatlanul elõrejelezték, hogy a Philips-típusú készülékek szebben szólnak a korai Sonyknál (lásd
"Szûrõvizsgálat" és "Bemutatjuk", HFM 20.), de a második-harmadik generációs készülékek között már nem mutatnak ki szignifikáns különbséget, és egyáltalán nem indokolják, miért szól szebben az alapfokú gépeknél a dupla árú Meridian, a tripla-árú "nagy" Sony és a hatszorosra árazott Cambridge Audio. Ha igaz, hogy az auditív különbségért a CD-játszó analóg áramkörei a felelõsek, akkor: innen kezdve lásd az "erõsítõ" címszónál.
Analóg magnó. Magasfokú korreláció a mérések és a hangminõség között, mindaddig, amíg a kommersz gépeket kell elkülöníteni a félprofiktól. A két csoporton belül már nehéz elõrejelezni a hangminõséget. (Példák: az Aiwa AD-F220 versenye az Orionokkal, illetve Revox G-36 az A-700, valamint a Technics RS-1700 ellenében.)
Erõsítõ. Felemás helyzet. Ha két erõsítõ eltérõen szól, utólag gyakran akad valami mûszaki magyarázat. Elõrejelezni azonban ritkán sikerül az erõsítõ hangminõségét. Azt tapasztaltam, hogy a szakértõk szívesebben jósolnak, ha a diagramokkal együtt a készülék kapcsolási rajzát is megkaparinthatják. Idõnként egészen meglepõ dolgok történnek, azonos specifikációjú készülékek eltérõen, eltérõ
specifikációjúak hasonló karakterrel szólnak - lásd "Negyedik Dimenzió", HFM 20.
Hangsugárzó. Mûszaki paramétereit tekintve kétségtelenül ez a "leggyengébb láncszem", ráadásul ezt a komponenst még elvben sem elegendõ csupán a laboratóriumban vizsgálni, hiszen késõbb kiszámíthatatlan körülmények között használják. A mûszaki-auditív korreláció gyakran rendkívül gyenge. A 20. számunkban tesztelt, az etalonnal együtt összesen 7 típus közül mérési adatai alapján az S-30 akár csoportelsõ is lehetett volna, de (hogy a fekete macska karmolja meg!), az egyik legrosszabbnak bizonyult. A 14. számunkban szereplõ 4 brit típus négyféleképpen szól, holott a specifikációjuk legalábbis egyenrangú. És ha valaki a kifinomultabb méréseket kéri számon, akkor hadd mondjam el, hogy a nyugati magazinok agyba-fõbe dicsérnek egy-egy kitûnõ impulzusátvitelû modellt (noha a frekvenciagörbéje csúnya), és megfordítva: néha olyan modellekre esküsznek, amelyeknek a frekvenciaátvitele kiegyenlített, az impulzusátvitele viszont gyatra.
Ezeket az ellentmondásokat - ti. hogy a mérés nem modellezi eléggé a hangminõséget szerintem soha nem lehet feloldani teljesen. Mielõtt Olvasóim felhördülnének és idealistának bélyegeznének, kérem, hagyjanak idõt, hogy kifejthessem a véleményemet, összesen három pontban.
Nem vagyok idealista, jól tudom, hogy minden szubjektív (auditív) effektust okvetlenül vissza lehet vezetni mûszaki paraméterekre - ha nagyon akarjuk. De akarjuk-e eléggé? A neves scifi-írót, A. C. Clarke-ot idézem: minden megvalósítható, ha nem ütközik természeti törvénybe és ha van rá társadalmi igény. Hát ez az: nem hiszem, hogy a Társadalmat különösképpen érdekelné, miért szól másképpen egy JBL, mint egy Heybrook. Ez az elsõ számú ellenvetésem. Talán még a digitális hangtechnika az, amely arra vall, hogy a Társadalom mégiscsak figyelmére méltatja a High Fidelityt. Még ha ez a technika csupán más iparágak mellékterméke is: ez volt az elsõ eset, hogy a hangtechnika fejlesztésére tényleg horribilis összegeket áldoztak.
Második ellenvetésemmel a mûszaki paraméterek valóságtartalmába vetett hitet szeretném megingatni egy kicsit. A legtöbb hifista azt képzeli, hogy az egyes paraméterek éppolyan öröktõl rendelt, önmagukban létezõ kategóriák, mint a tér és idõ Kant filozófiájában.
Tehát (igazán csak a példa kedvéért): az intermodulációs torzítás mérésekor azt állapítjuk meg, hogy mekkora az intermodulációs torzítás. Hát ez nem egészen így van. Minden paraméter: kérdés a Természethez. A Természet azonban nem beszél sem magyarul, sem angolul, semmilyen nyelven sem beszél, nekünk kell kitalálnunk, hogyan kommunikáljunk vele. Ha jól kérdezünk, értelmes választ kapunk, ha rosszul: a válasz sem lesz különb - és még csak nem is fognak felvilágosítani bennünket az ügyetlenségünkrõl! Párbeszédünk a Természettel valahogy így zajlik le:
Mi: Mekkora az intermodulációs torzítás?
Természet (nem érti, a füléhez illeszti a tenyerét): Há?
Mi (ingerültebben): Azt akarjuk megtudni, hogy ha a masinába beadunk egy 60 és egy 7000Hz-es mérõjelet, melyeknek amplitúdó-aránya 4:1, és az eredményt az IEC szabvány szerint értékeljük, akkor hány százalékot kapunk?!
Természet (megvonja a vállát): Hát, ha erre vagytok kíváncsiak: 0,1-et.
Mi (féllábon ugrálva az örömtõl): Az intermoduláció csak 0,1 százalék! Csak 0,1 százalék!...
Természet (szánakozva legyint egyet és elhallgat).
Nem tudom, sikerült-e érzékeltetnem ezzel a kis dramolettel, hogy a paraméterek nem "léteznek", hanem mi találjuk ki õket azért, hogy jellemezni tudjuk a készülékek egy-egy tulajdonságát. Persze, nem úgy, hogy a hasunkra ütünk. Hogy a két mérõjel frekvenciája éppen 60 és 7000Hz (vagy hasonló két frekvencia), azzal tudatosan modellezünk valamit. Sajnos, más dolgokat viszont egyáltalán nem modellezünk vele.
Ezért próbálkoznak aztán egyesek másféle mérõfrekvenciákkal, például 19 és 20kHz-cel (egyenlõ vagy nem egyenlõ amplitúdóval - vigyázat, ez mind-mind egy más paraméter!), és ezért kellett kiagyalni egészen különleges méréseket, hogy a tranziens körülmények között fellépõ
intermodulációról is valamiféle képet nyerhessünk. De bárhogy definiáljuk is paramétereinket: amit mérni fogunk, az sohasem maga az intermoduláció an und für sich, hanem a komplex valóságnak egy önkényesen kiragadott szelete, sõt, annak is csak egy vetülete.* (* A paramétereket végülis azért kellett kitalálni, hogy megpróbáljuk kézbentartani azokat a fõbb mûszaki jellemzõket, amelyek minél szorosabb korrelációban állnak szubjektív értékítéletünkkel - és éppen itt van a baj: még ma sem ismerjük az emberi hallás mechanizmusát, sem pedig azt a folyamatot, ahogyan ítéletûnk kialakul. Fel kellene kutatni, feltérképezni, rögzíteni a támpontokat, hogy tudjuk, mit miért és hogyan ítélünk meg. Akkor felülvizsgálhatnánk méréseink lényegét, szétválaszthatnánk a fontos és a kevésbé fontos
paramétereket, és megalkothatnánk a hiányzó módszereket. Egy rendkívül komplex ismeretanyagra volna szükségünk - annak hiányában sok a bizonytalankodás, a hibás következtetés. Akárcsak az idõjárás elõrejelzésében. (Mint minden hasonlat, ez is sántít, de megvilágítja a dolog lényegét.) A várható idõjárás kiszámításához hihetetlen sok adat áll rendelkezésünkre (hõmérséklet, légnedvesség, légmozgások, mûholdas térképek stb.); nagyteljesítményû számítógépek dolgozzák fel az adatokat, azok készítik a prognózist. Az elõrejelzés biztonsága egyre növekszik, de a saját bõrünkön tapasztalhatjuk, hogy idõnként hiba csúszik a számításokba. Nyilvánvaló, hogy továbbra is javulni fog
a helyzet, ahogy mindjobban kiismerjük a természetben lezajló folyamatokat, és megfelelõen interpretáljuk õket. Valami hasonló történik a mi területünkön is, csak a fejlõdés nem látszik túl gyorsnak. Egyszerû a magyarázat: egészen más a társadalom igénye, ha a mindennapi idõjárásról, illetve ha csak a hifisták kedvtelésérõl van szó. - S. A. megjegyzése.)
Valahányszor annak a sejtésünknek adunk kifejezést, hogy "lennie kell itt egy rejtett paraméternek", a szakemberek általában ingerültek lesznek, holott ezzel egyáltalán nem arra biztatjuk õket, hogy ráolvasáshoz folyamodjanak és égessenek macskaszõrt, hanem csak hogy
intézzenek okosabb kérdéseket a Természethez.
Harmadik ellenvetésem szorosan kapcsolódik az elõzõhöz: máris túlságosan sok a paraméter, és emiatt nem lehet pontosan rangsorolni a készülékeket. Hobbinkon kívülálló mûszaki emberek (például az a docens barátom, akire már jóegypárszor hivatkoztam ezeken a hasábokon) azzal
szokták elutasítani az egész "hifizgetést", hogy a hangátvitel folyamatát matematikailag tökéletesen modellezni lehet, márpedig akkor fehéren-feketével el kell tudni dönteni, melyik készülék a jobbik. Jól van: tegyük fel, hogy meghatároztuk két hifi-készülék összes
elképzelhetõ paraméterét, és most már mindent tudunk róluk. Vajon azt is tudjuk-e, melyik szól szebben? Igen - feltéve, hogy a kettõ közül az egyik minden tekintetben különb a másiknál: egyenletesebb a frekvenciaátvitele, hûségesebb a fázisgörbéje, kisebb a torzítása, alacsonyabb a zaja, és így tovább, végig vagy 50 paraméteren. Ebben - és csakis ebben - az esetben biztosra vehetjük, hogy a hangja is tetszetõsebb. De hogy ez az eset bekövetkezzék, arra gyakorlatilag semmi esélyünk sincs.
A való világban ugyanis nem léteznek félelem és gáncs, akarom mondani hiba nélküli készülékek. Ha léteznének, nem lehetne megfizetni õket. A konstruktõrök (és a velük szorosan együttmûködõ kereskedõk) már eleve kompromisszumra kényszerülnek, és a mérési táblázatok is ezt a kompromisszumot tükrözik. A vásárlónak (és a tesztelõnek) többé-kevésbé azonos kategóriájú masinák között kell döntenie, s ezeknek paramétereit legfeljebb statisztikailag lehet összevetni, mint ha versenyszámok volnának egy "ötvenpróba-bajnokságban". Ki fog derülni, hogy az egyik készülék 32, a másik csak 18 versenyszámban gyõz, az eredmény tehát 32-18. De azt is játszhatjuk, hogy csak a
nagyobb arányú (?) gyõzelmeket számoljuk, és akkor esetleg egészen más eredmény jön ki. Nyilván súlyozhatjuk is a paramétereket, ahogyan a nyugatnémetek csinálták egy idõben, tehát például több pontot adhatunk az alacsonyabb torzításért, mint amennyi a csekélyebb zajért jár stb.
Dehát ezek viszonylag egyszerû paraméterek. Vannak sokkal bonyolultabbak is. Nagyon szeretném tudni, mi nyom többet a latban: 2 fokkal kisebb fázishiba 20kHz-en, vagy inkább 1 decibellel nagyobb "headroom" (dinamikatartalék); másfél százalékkal kisebb különbségihang-torzítás, vagy inkább egy kicsit nagyobb túlvezérlés-állóság a fono-bemeneten?
És akkor, visszakanyarodva az elsõ fejezethez, most már elvileg is megindokolható, miért nem mûködik a lánc-analógia. Azért nem mûködik, mert a közönséges láncnak csak egyetlen paramétere van: az erõssége, és ezért mindig meg lehet határozni, melyik láncszeme a leggyengébb. A
hangátviteli rendszerben viszont nem egyetlen, hanem számtalan lánc húzódik párhuzamosan, és ezek mindegyikét egy-egy paraméter testesíti meg. Mindegyik láncnak, azaz paraméternek máshová esik a leggyengébb pontja. Hogy tényleg csak a legtriviálisabb példát mondjam: a
hangsugárzó igen sok szempontból tényleg a leggyengébb komponens, de a jel-zaj aránya és a csatornaelválasztása fenomenális... (Túlságosan messzire vezet, de muszáj szóba hoznom a készülékek összekapcsolásakor fellépõ, úgynevezett interface jelenségeket is. Ha egy hifi-lánc azért szól rosszul, mert az erõsítõt zavarja a hangsugárzó túlságosan is reaktív viselkedése, akkor most ez melyik láncszem gyöngeségét bizonyítja: a hangsugárzóét-e, avagy az erõsítõét?) Hogy aztán a hangsugárzó, a maga jókora torzítása és impulzusátviteli gyatrasága ellenére hogyan tudja mégis kimutatni az erõsítõk hasonló természetû, de nagyságrenddel csekélyebb mértékû anomáliáit, az továbbra is
rejtély. Valószínû, hogy a paramétereket még annál is dialektikusabban kell felfogni, mint amennyire én szeretném. -
#533
Darvas László - - A High Fidelity kritériumai - I.
Hobbink neve angol eredetû, olyasfélét jelent, hogy "magasfokú hûség a természeteshez". Elegáns, szuggesztív kifejezés, azt sugallja, minek ide sok beszéd, úgyis mindnyájan tudjuk, mit értsünk rajta. Mintha csak annyi volna a dolgunk, hogy fogunk két darab természethûséget, és összehasonlítjuk õket, melyik a magasabbik...
Sajnos, amikor az elvet át akarjuk ültetni a gyakorlatba (összehasonlítjuk két hifi-berendezés hangminõségét), rádöbbenünk, hogy a fogalmak nincsenek tisztázva, és egyáltalán nem világos, mit is kell érteni akár azon, hogy magasfokú, akár azon, hogy hûség vagy hogy természetes. Ijedtünkben segítségül kiabáljuk a mérnököket, az akusztikusokat, a zenészeket, az elszánt élõzenehallgatókat (sõt, a végén már azokat is, akik azt se tudják, mi fán terem a zene - abban a reményben, hogy "az õ fülük legalább nincs elrontva"). Kapunk is tõlük annyi definíciót, hogy csak gyõzzük feljegyezni. De ezek a meghatározások, amikor közelebbrõl megvizsgáljuk, s különösen, amikor használni akarjuk õket, bizony, összeroppannak a kezünkben. Kiderül, hogy nincs tartásuk: egyik érvük a másikra, a másik pedig az egyikre épül, az egész okoskodás körben forog, s önnönmagát akarja bizonyítani. Amikor a tanácsadók elvonulnak, s magunkra hagynak bennünket az érvek és definíciók e romhalmazával, az az érzésünk támad, mintha elsötétített szobában kergetnénk egy fekete macskát. A
baljós állat hol erre, hol arra surran, a szõrével meg-megsimítja a lábunk szárát, de bárhogy kapkodunk is utána, sehogyan sem tudjuk megragadni a farkát. A kishitûek (ezek általában kívülállók, nem vesznek részt a macskavadászatban, csak odakünn hallgatódznak az ajtó mögött) azt állítják, hogy macskánk nem is létezik. Szerintük az egész hifi reménytelen vállalkozás, merthogy a reprodukált hang úgysem közelítheti meg az eredetit, és egyébként is: ízlés dolga az egész. Nézetüket akár tiszteletben is tarthatnánk, ha ezeknek az embereknek
legalább halvány fogalmuk volna róla, mirõl beszélnek. De kérdezzetek csak rá, mire alapozzák véleményüket! Ki fog derülni, hogy soha életükben nem hallottak különbet valami suta japán Direct Drive lemezjátszónál, szomszéd-hozta nyugatnémet (de inkább hongkongi) midi-toronynál...
Biztos vagyok benne, hogy a hajsza nem értelmetlen, a macska itt dorombol körülöttünk. De szörnyen nehéz fülöncsípni, definíciók közé zárni. Hogy érthetõbbé tegyem, mire gondolok, fölöttébb kritikus szemmel fogom nézni a dolgokat, sõt, a kötözködéstõl sem riadok vissza, egyáltalán: igyekszem minél sötétebb képet festeni az elsötétített szobáról. A végén majd leteszem a sötét szemüveget (bocsánat a képzavarért), és felvillantok egy-két reménysugarat, hogy megvilágítsam a fekete macskának legalább a körvonalait.
Mint a komikus címbõl nyilván kiderült, esszét írok, nem tanulmányt; sok mindent érintek benne, s mert nem szeretek összevissza csapongani, gondolataimat fejezetekbe foglalom - de ezek inkább csak afféle lélegzetvételek lesznek, nem pedig németes alapossággal körülhatárolt gondolatkörök. Tehát nem módszertant kreálok ("Hogyan fogjunk sötét szobában fekete macskát?"), hanem csupán a probléma
megközelítésének módozatait veszem számba ("Hogyan szokás megközelíteni sötét szobában a fekete macskát?"). A dialektikus tanulságot akár elõre is összefoglalhatom: külön-külön egyik módszerrel sem megyünk sokra, de ha minden szempontot figyelembe veszünk, akkor...akkor majd meglátjuk. (Talán még a macskát is.)
1. Spekulatív megközelítés
Ez az úgynevezett lánc-analógia. Klasszikus formájában úgy hangzik, hogy "minden lánc csak annyira erõs, mint a saját leggyengébb láncszeme". A feladatunk eszerint abból áll, hogy megkeressük hangátviteli láncunk mindenkori leggyengébb láncszemét, és azt lehetõség szerint erõsebbre cseréljük. Eközben a hangátvitel nyilván egyre természethûbb lesz. Hogy melyik a leggyengébb láncszem, azt hol mûszaki, hol szubjektív szempontok szerint, hol pedig találomra döntik el. Vigyázat: most nem csak arról van szó, hogy például a hangsugárzót általában gyengébb láncszemnek tekintik az erõsítõnél! Hangsugárzóra mindenképpen szükség van, nem használhatunk õhelyette is egy erõsítõt!
A kérdés inkább úgy merül fel, hogy: "gyengébb-e a hangsugárzóm hangsugárzónak, mint az erõsítõm erõsítõnek?" Mellesleg, mint látni fogjuk, az egyes láncszemek hierarchiája távolról sem annyira egyértelmû, hogy bármelyiket - tehát akár a hangsugárzót is! - fenntartás nélkül a leggyengébbnek ítélhessük!
A lánc-analógia egyetlen egy esetben tökéletesen helytálló: ha a hifi-berendezésbõl a szó szoros értelmében láncot készítünk, vagyis a lemezjátszót, erõsítõt, hangsugárzót a hozzájuk tartozó kábelekkel együtt általvetjük egy folyó fölött, és megpróbálunk száraz lábbal
átkelni rajta. Ilyenkor tényleg azt fogjuk tapasztalni, hogy a lánc a leggyengébb pontjánál, valószínûleg valamelyik csatlakozókábel nyakrészénél szakad el. Ezzel azonban nemcsak a láncnak, hanem az egész analógiának is végeszakad, ugyanis a hangátviteli berendezés csak nagyon kevéssé lánc, sokkal inkább valami egészen másféle objektum, és hangminõségét nem feltétlenül a leggyengébb komponense határozza meg. Hacsak nem iktatunk Mambó magnetofont vagy hasonlót egy szuperberendezésbe - de ne vezessük ad absurdum a dolgot, maradjunk meg az ésszerû példáknál.
Egyszer régen, nagyon régen, a következõ értéktárgyak voltak a birtokomban: kazánlemezre épített fusi lemezjátszó, Shure M55E hangszedõvel, BEAG AET 250 erõsítõ, két Videoton Minimax. Történetesen módom volt rá, hogy próbaképpen minden komponensét értékesebb típusra
cseréljem. Semmi kétség: amikor a Minimax helyett megszólalt a kölcsönkapott B&O, a zene feléledt. Viszont a Minimaxon is nagyon jól meg lehetett hallani, mennyivel jobb a Shure M55E-nél az új V15 (késõbb meg is vásároltam). Ami pedig az erõsítõt illeti, elõzõleg egy Acoustic Research-öm volt, csak (ismerõs szituáció?) el kellett adnom, és azt reméltem, hogy a mérve kitûnõ AET 250 tökéletesen pótolni fogja. Hát nem pótolta! A hangminõség ugyanannyit romlott, mint amennyivel az M55E volt gyengébb a V15-nél vagy a Minimax a B&O-nál.
Namármost, azt még csak-csak hajlandó vagyok elfogadni, hogy egy mindössze háromtagú láncnak két leggyengébb láncszeme is lehet - de hogy három legyen! Mai fejemmel egyébként ennek a háromtagú láncnak a negyedik láncszemét: a kazánlemezre épített futómûvet gondolnám a legrosszabbnak. Dehát akkoriban még mit sem tudtunk a lemezjátszók sajáthangjáról.
Nézzünk egy másik láncot, azt, amelyet jelenleg használok: NAD 5120, Ortofon MC20S, T-30 transzformátor, Naim NAIT erõsítõ, Spendor hangsugárzók. Ez a rendszer abszolút értelemben legfeljebb ha közepes, de még ebben a berendezésben is meg lehet hallani bármelyik láncszem
cseréjét (csõkar - lapos kar; MC10S MC20S - MC 2000; T-20 T-30 - T-2000; Naim - HFM I/Quad - NAD 3020; Spendor - bármiféle más hangsugárzó), ezenkívül azt is észre lehet venni, ha jobb minõségûre cserélem a lemezjátszó-állványt, a hangsugárzó-lábazatot, az alátétet a hangsugárzó és lábazata közt, valamint bármelyik kábelt. Pedig a lánc-elmélet értelmében az összes, fentebb felsorolt változtatás közül kizárólag egyet volna szabad füllel is kimutatni: a leggyengébb láncszem cseréjét...
A klasszikus lánc-analógia teljes csõdje akkor következik be, amikor van egy középszerû berendezésünk, tengelyében egy jóminõségû erõsítõvel (mely utóbbit tehát minden szempontból a legerõsebb láncszemnek kell minõsítenünk!); kicseréljük az erõsítõt egy tízszerte drágábbra és ordítóan nagy különbséget hallunk! Brit szakírók az Audio Research elektroncsöves erõsítõirõl írnak olyasmit, hogy (szó szerint
idézem) "a különbség még egy Videoton Minimaxon is átjön". Jómagam szintén átéltem már hasonló kalandokat, szintén csöves erõsítõkkel.
Ruccanjunk át egy kicsit a stúdióba. Forradalmi változás tanúi vagyunk, az analóg hangtechnikát felváltja a digitális. Eközben az analóg magnót úgy tekintik, mint a leggyengébb láncszemet a hangrögzítés folyamatában. Igen ám, de hangrögzítés önmagában véve értelmetlenség, a felvételt elõbb-utóbb le is kell játszani - akkor pedig a végén megintcsak nem ússzuk meg hangsugárzó nélkül. Akkor most melyik a leggyengébb láncszem?!
A lánc-elv egy korszerûbb változatának foghatjuk fel a Linn-féle tézist (sajtószemle-rovatunkban már többször is szóba hoztuk). Ebben az elméletben információs láncról, az információt átbocsátó készülékek hierarchiájáról beszélnek. A mûsoranyagot információáradatnak tekintik. Ami információ elvész, végleg elvész: minden készülék legfeljebb annyit adhat tovább, amennyit õ maga kap az elõzõtõl. Minél
elõbb helyezkedik el valamely készülék az információs láncban, annál fontosabb a szerepe. Tehát, mondja a Linn cég, a legfontosabb láncszem a lemezjátszó-futómû, aztán a hangkar, aztán a hangszedõ. (Alternatíve pedig nyilván a CD-játszó, de persze az antidigitalista Linn nem számol ezzel az eshetõséggel.) A fontossági sorrendben az erõsítõ következik, majd legvégül (!) a hangsugárzó. A Linn-elv szerint "a jobb minõségû futómû gyöngébb hangkarral-hangszedõvel szebben szól, mint a gyöngébb futómû drága hangkarral-hangszedõvel". Ebben tényleg sok az igazság. Viszont magam is tapasztaltam, hogy akár egy komplett Linn lemezjátszó hangminõségét is mennyire leronthatja egy cifrán
muzsikáló erõsítõ vagy hangsugárzó. Ha abból indulunk ki, hogy a konstruktõrök viszonylag késõn (túlságosan is késõn!) figyeltek fel az analóg lemezjátszó "sajáthangjára", s mulasztásuk következtében a futómû és a hangkar a leggyengébb láncszemmé "nõtte ki magát", akkor a Linn-teóriát félig-meddig a klasszikus láncelméletre redukáltuk.
A lánc-analógia az úgynevezett józan ész terméke, ösztönösen ragaszkodunk hozzá, sajnáljuk elvetni - vagy legalább szeretnénk látni rá valami nem-gyakorlati, hanem elvi cáfolatot is. Ez azonban már átvezet bennünket a következõ fejezetbe. Addig is nyugodtan megtarthatjuk a lánc-analógiát, mint olyan életbölcsességet, amely ha nem használ, hát nem is árt, és ér annyit, mint a többi közmondás: csalánba nem üt a mennykõ, sötétben minden macska fekete stb. stb.
-
#532
-
#531
na ja 
nem mindenki komálja a löttyöket..
helyettük nyomj inkább döcköket
vagyis deckeket
-
#530
Akkora energiát adtam a topiknak, hogy kómába esett!
-
#529
Adok egy kis energiát a topiknak, magam részéről pedig a jó kis szerb söröcskét ittam meg...
![]()
-
#528
jártam ma csabán a media marktba, hogy személyesen kipróbáljam a passzív és az aktív 3d-s tévék közti különbséget.
játék közben a passzív szebb képet ad, de filmnézés közben az aktív a nyerő
a passzívon a film 3d-ben szaggat
hiába a 400 hz-es képfrissítés.
döntöttem: aktív 3d
és ha már ott jártam, a hi-fi részlegbe is bekukkantottam..
egy kis dolby true hd:
![]()
és egy 60 rongyos marantz, természetesen dual tűvel
látom, azért másoknak is akad még szépérzéke
![]()
-
#527
még nem. nagyon szép
van egy szerbiai magyar ismerősöm.
hétvégente hazajár, úgyhogy majd hozatok vele.
megtaláltad a gyengémet
-
#526
Dedicated to Z.R., habár csak képen.
Igaz nem hi-fi cucc, de asszem szereted az energia italokat és nem tom találkoztál-e már ezzel a fajtával. Szerb.
![]()
-
#525
wescone kollégának ajánlom:
![]()
erölködő: woo audio wes :) fülhallgató erősítő
és hozzá mondjuk egy stax sr 007 mk2 :) füles
ezek egy ideje már megállják a helyüket.
kérdés, hogy mindez megér-e közel 7000 dollárt
-
#524
egy kis szub, hogy legyen basszus..
sal :)
a hs 200-as..
![]()
és egy dsp-s 5.1-es aiwa..
![]()
csináltam még pár fotót a bill koncerten is, de teljesen feleslegesen törtem magam
a kárai team :) (katt) megelőzött
friss fotók a galéria menüpont alatt
-
#523
#521-re:
részben uff!
magánvélemény, lehet más véleményen bárki...
az orion, akár ma már világhírű erős magyar cég is lehetne.. (kremeneczky jani bácsi is büszke lenne ránk)
akárcsak a videoton, ahol egy- két egész jó minőségű erősítőt, és hangfalat is gyártottak valaha. (manapság miért nem?)
sokkal szebb és boldogabb országban is élhetnénk,
ha gyártanánk még (vagy újra)
a csepel és pannónia motorokat. persze korszerűbbeket..mint ahogy a danuvia is elképzeli a tanulmánymotorjaival..
egy kissé elanyátlanodtunk..
de sosem késő.
egyszer felnyílik a szemünk, és észrevesszük az értékeket is magunk körül..
uff!
