Multiplexekbe tart a magaskultúra

A klasszikus zenevel es pl. a jazzel az a baj, hogy tanulni kell hallgatni.
Nem olyan, mint a popzene. Nem art a muveltseg, hattertanulmany egy-egy munel, zeneszerzonel. Az sem art, ha az ember ert egy kicsit a zenehez, sot ha jobban ert hozza, mar nem is hallgat nagyon popzenet. ;)
Bar neked ajanlottam konyveket is, azokutan nem hiszem, hogy erdekelne a zenei ajanlatom, de eloszor hallgass Vivaldit, Ravel-t, Rossini-t.. nehany ev mulva: Wagnert, Bartokot, Stockhausent es modernebbeket akar.

Kicsit off, de én nagyon bírom az ilyen zenéket:
Mychael & Jeff Danna - The Blood of Cuchulainn
csak az a baj, hogy nehezen találok hasonlókat. Esetleg tudna valaki iránymutatást adni, hogy merre kéne keresgélnem (milyen zeneszerzõktõl stb) hasonlókért ?

tessék
kicsit beteg, dehát a szerzõ se normális <#nyes>

kérdésem lényege az lenne, hogy olyat keresek ami közelebb áll a komolyzenéhez, de hasonlóan modern, mint a linkeltek :)

szép példa a klasszikus és a modern ötvözésére
Tudom hatásvadász, de engem az nem zavar. :)

Ok, nyertél :)
Nem tudsz amúgy olyan zeneszerzõt aki komplex (sok szólamú, és/vagy zenekari hangzás szerû) zenét játszik de nem "elhanyagolva", sõt inkább hangsúlyozva a modern hangszereket? Vannak az ismertek, mint a Jean Michel Jarre, a Vangelis, Mike Oldfield, meg hasonlók. Õk jók, bár sok számukban elég gyakran ismételnek.
Ilyenre gondolok, jó példa:
Jean Michel Jarre - Chronologie Part 3

folytatás

Ez pedig ma már közhely az elektronikus kortárs klasszikus zenében:
http://www.youtube.com/watch?v=JQRxTGLp8AY&feature=related

Oscar Sala (õ írta a régi Delta c. zenéjét az '50-es években, legalább is azt a zenét hallhattuk tõleg legtöbbször+Hitchcock filmjeiben is tevékenykedett):
http://www.youtube.com/watch?v=a5e1CBpDch0&feature=related

<#alien2>

Vannak igényes komolyzene feldolgozások is, az Emerson Lake & Palmer-t én például nagyon csípem: példa
Mondjuk ez már az igényesebb könnyûzene kedvelõknek is sok néhol. Pedig kb. így kéne kinéznie a könnyûzenének - az igényeseknek.

didgeridoo írta:
http://www.youtube.com/watch?v=wxYCLbbW12c&feature=related
"Ma már ez is a múlté, mert ez a zene helyenként bár érdekes hangzású, túlságosan elidegenedett a beidegzõdéseinktõl"

Szerintem inkább így néz ki az ami elrugaszkodott a beidegzõdéseinktõl. Kb. 2:00-tól, de fõleg 2:30-tól:
http://www.youtube.com/watch?v=O6vN9nadqtQ&feature=related
Elborult, de jó :) Pedig ez "csak" könnyûzene, abból is a "butábbik": metál. Na jó, progresszív metál :)

Lehet, hogy ehhez milliárd élet is kevés.
Egyébként úgy érzem, hogy muzealitás szempontjából kivételes korban élünk. Bár a régi zenékkel való elõhozakodás emlékeim szerint úgy 1830 körül (Felix Mendelssohn-Bartholdy Máté-passió elõadása) kezdõdött meg, a XX. századra mind az elérhetõ korábbi zenék, mind az elérhetõ szakirodalmak mennyisége kinõtte magát a korábbi keretek közül. Mára természetessé vált a régi dolgokkal való elõhozakodás, ami nem is baj, mert a jelen korántsem olyan rózsás...

Ehhez kapcsolódóan:

Valaki korábban írt a 100 éves zenék elõcitálásáról:
Zenei ideálok tekintetében azért már korábban is megesett, hogy a maguk módján próbáltak visszanyúlni pl. az ókorba: lásd (bécsi) k l a s s z i k u s stílus. Brahms, a romantikus zeneszerzõ például (kinek) nyilvánvalóan beethovenkedett, stb. Na itt jön a képbe a zenei hagyományok egymásra épülésének története...

"nem feltétlenül kell történetet kitalálni egy adott zene mögé"

persze, csak vannak olyan zenei térdzoknik akiket valahogy rá kell vezetni a dolgokra...<#nevetes1>

"Filmzene" egy hazai szerzõtõl (John Williams többek között innen táplálkozott):
http://www.youtube.com/watch?v=27kgmoldh9E&feature=related

Szerintem nem feltétlenül kell történetet kitalálni egy adott zene mögé ("eleinte" miért ne?), a zene törvényszerûségei úgyis törvényt bontanak; ha jó a zene, átjön a "történet", illetve a zene által közölt érzelmek.

Én pl mindent befogadok szinte..... mert mindenben van valami, ami nagyon kiemelkedõ tud lenni.
Magaskultúra, akkor van alacsony is ??? NINCS !! Ezt a szót egy hülye találta ki !!
Zene van, és stílusok..... és azok korai, múlt/jelen/jövõ...

OFF

na én is offolok, de elõtte azért azt hagy jegyezzem meg, hogy ha valaki bármilyen stílusban arcoskodik (film, zene, irodalom, akármi), azt ne írjuk már a mûvészet számlájára. ha arra veri, hogy õ csak és kizárólag "magaskultúrát" hajlandó befogadni, az ugyanolyan péklapátos hátbaverést érdemel mint pákó és tsai. <#nevetes1>

szerintem az a legegyszerûbb válasz, hogy a klasszikus zene szerzése kiment a divatból, ennyi. ahogy mozart se írt görög hárfazenét, beethoven se írt középkori lantmûveket, ma sem nagyon születnek 2-300 évvel ezelõtti stílusú zenék. ma a filmzenék töltik be ezeket a szerepeket.
én tényleg csak azt tudom mondani, hogy le kell ülni, be kell rakni a lejátszóba egy híres filmzenei albumot, pl. gladiátor, meghallgatod és kb tudod, hogy éppen milyen jelenet ment a zene alatt. aztán meghallgatsz valami klásszikot és figyelsz rá, ha van képzelõerõd akkor aláképzelhetsz akármilyen film akármilyen jelenetét, legközelebb már arra fogsz figyelni, hogy te milyen saját filmet forgatnál az épp hallgatott zenemûre.

Az adott koroknak megvannak a maga zenéi, és ezzel is tisztába kell lenni.
Ma mivan, holnap mi lesz....... és mi változik, mi marad..... mibõl lopnak, stb.

Magam is zenész vagyok, zene közelben mozgok.... klasszikus, jazz, könnyû, modern.... elektronikus...
A legtöbb jobb elektronikus zenét író tanult klasszikus zenét, vagy játszik valamilyen hangszeren.... és ez nem véletlen....

Nehéz ezt tehetségtelen és tudatlan embereknek elmagyarázni...... idehaza egyébként is a feketepákó kell meg a hasonlóak... nem is vagyok hajlandó senkivel vitába szállni emiatt, mert semmi értelme!
OFF comment a zenei vita... mindenki maga dönti el mit szeret.

Vagy egy köztes stílus:
http://www.youtube.com/watch?v=TbxnnC22gwY
A példáim jól szemléltetik, hogy VAN mai komolyzene (itt az évtizedek gyakorlatilag nem számítanak!) és a mai zeneszerzõk dolgoznak. Bár a hangzásviszonyok nem ugyanazok, az alapállás megmaradt, így a ma írott komolyzene is komolyzene.

Vagy egy ellenpélda az iméntihez 1948-ból. Ilyen zenéket kb. MA írnak filmzeneként:
http://www.youtube.com/watch?v=ExUosomc8Uc

no de a maguk korában se a hozzájuk képest 100 éves zenét játszották.<#papakacsint>
megaztán ki mondja meg, hogy pl. strauss magaskultúra-e? a maga korában megõrültek érte a népek, igazi tánczene volt, alig várták a polgárok, hogy új keringõt/polkát írjon a mester.mondhatni popzene volt. nem lehet egy vonalat húzni, hogy na innentõl ez már csak a sznobokat meg a gazdagokat érdekli, mert csak nekik tetszik(ja nem is, csak irígy fasz vagyok, hogy van aki havonta 4x el tud menni egy hangversenyre mert annyit keres, amennyit én sose fogok találni).

mert 2 féle zene van: JÓ és ROSSZ.

a befogadótól függ, hogy mennyit képes magába engedni, mennyire burkolózik be a saját korlátai közé, mennyire hagyja, hogy új zenei impulzusok érjék. pláne most, amikor a net miatt egymás után tud élvezni bármilyen stílusokat és elõadókat, autechre-tõl beethovenen át a meshuggah-ig. de ez már kezd elmenni valami ízlésvitába, az meg teljesen haszontalan, tudod, segglyuk és clint eastwood.


zárójelben hagy jegyezzem meg, azért a fröcsögéstõl egy kicsit messze áll az ausztrál kolléga kommentje. ritka, hogy nem valami agyhalott osztja a saját nem létezõ eszét...<#integet2>

Igen, az egy másik kérdés, hogy mi a fészkes fenéért játszanak állandóan régi zenéket- azon túl, hogy nagyon jók. Egyébként ma is írnak komolyzenét, de nincs egységes stílus, hangzásvilág: mindenki a saját stílusú nótáját, vagy nem éppen nótáját fújja. A válság totális, még a komolyzenén belül is mellõzött lett a mai zene. Aki operába jár, általában magasról tesz arra, amit ma írnak, mert még komolyzenei szinten is bonyolultak a legújabb zenék (már amelyik). Vannak kísérletek a harmonikusabb, "dallamosabb" hangzás visszaszerzésére. Errõl a csõdrõl mondjuk egyikünk sem tehet. A hagyományosabb harmonizálás visszahozása ebben a mûfajban retrográdnak hat, mert kemény hangzások terén sokkal messzebbre ment (nevesincs "akkordok" egész sora), mint mondjuk a metálzene.

Még egy jellegzetesség, ami megkülönbözteti az itt tárgyalt két fõcsapást:
a könnyûzene többnyire azokat az akkordokat rakosgatja egymás után (természetesen sajátos sorrendben), amelyeket a komolyzene kb. a XX. század elsõ negyedében használt, míg ez utóbbi disszonancia tekintetében elment a legvégsõkig (volt rá párszáz éve, hogy idáig "fajuljon"). Egy példa:
http://www.youtube.com/watch?v=wxYCLbbW12c&feature=related
Ma már ez is a múlté, mert ez a zene helyenként bár érdekes hangzású, túlságosan elidegenedett a beidegzõdéseinktõl.

Felesleges itt fröcsögni ezeken....... a zenei mûfajok között különbség van, ezt kell tudomásul venni.
És azt, hogy sok ma már nem írnak zenét, maximum a filmzeneszerzõk.
1 kedves DJ ismerõsöm szórakozik a MIDI keyboardon.... de fingja nincs mit üt le..... NO COMMENT
Azt hiszi, hogy a Steinway hangminta egy vacak progiban megold mindent...... TÉVED :-)

A Klasszikus zenét sokan szeretik, meglepõen sok fiatal is...... kinek mi kell....
Jó és neves mûvészektõl sokminden fent van a neten is.

Egy szuperkoncert pedig mindig értékes... vagy egy koncertfilm, ha jól csinálták meg - mûfajtól függetlenül.

Aki ezeket nem fogja fel, az egy droid....nincs mit tenni !

Spec én a dallamos metálzenét kedvelem leginkább, ami szintén rétegzene, de ha valami más stílusban van és jó az is tetszik. Szóval nem kell mindjárt a piacról, meg agymosáról fröcsögni. Ha ma lennének fiatalok a régi nagy zeneszerzõk, mit gondolsz milyen zenét játszanának? Nem százéveset az biztos.

Egy kis csemege mégtöbb betûvel a témakörben, a google dobta ki:
http://csabrendeki.blogspot.com/2009/01/mejegyzsek-knnyzenrl.html

Nem, nincs kedved OLVASNI. <#wave>

na, elvetted szegény gyerek medzsijét.

Te ugye képtelen vagy 1 kurva kommentbe válaszolni?!

Innentõl nincs kedvem vitatkozni veled.

Félre ne értsetek, nem kell komolyzenét hallgatni, de ismeretek nélkül finnyogni sem: akkor már jobb a hallgatás. Még egyszer mondom: a kultúra NEM EGYENLÕ a szórakoztatóiparral- még ha ez utóbbi próbál kultúraként viselkedni= torzulás---->olyan szubkultúra, ami átvette a valódi kultúra helyét. Mivel a "zene" árucikk, azt tudják és fogják eladni, amit a leginkább megvásárolnak. Az eladáshoz pedig népszerûség szükségeltetik. Népszerû pedig csak az lehet, a kulturálisan megzombított tömegekben, amit mindenfajta ellenállás nélkül, a legõsibb ösztönökre hatva tudnak beadni a tömegeknek. A klasszikus zene jellemzõje, hogy jó az, ha tetszik, de minél inkább érted, annál inkább szereted és élvezed.

A képzetlen fülû csak egy unalmas, jellegtelen szürke masszát hall, akinek kinyílt a füle, olyan harmóniai finomságokat is képes észrevenni, amelyeknek a könnyûzenében legeslegjobb esetben is csak a nyomait találjuk meg, abból is csak kis szeleteket, azokat is 1000x leegyszerûsítve és megismételve.

Akit tehát nem hall semmit a néhányunk számára igencsak kedves zenékben, az ne legyen túl nagyra magával, mert a zenei hallása bizonyos tekintetben gyermeki szinten maradt. Ritmus, zúzás és sokszor szarul összekötött, bombasztikus akkordok, lekonyuló, effektekkel, futamokkal újraélesztett zenei fokozások, patchwork-technikával összetákolt pszeudozenék, ez van ma. yeah
A könnyûzenének nem is feladata, hogy ennél többet tudjon, csak erre kár arcoskodni, mert még nem haltak ki azok az emberek, akik látják, hogy kilóg a lóláb.

Aha, ja mindenbe bele és 6000 év... A probléma csak ott van, hogy az általunk ütköztetett két fõ zenei világlátásmód egymásból nemigen eredeztethetõ, ráadásul párhuzamosan létezik mindkettõ. Arról nem is beszélve, hogy a korábbi (tánc)zenék kompatibilisa/ek voltak a saját koruk komolyzenéjével, míg a maiak gyakorlatilag nem azok. Akadnak határterületek, de az ilyesfajta próbálkozások jelentõsége minimálisnak mondható. ... Végül is az x+1 Michelin-csillagos világbajnok ételeket feltálaló étteremben nyugodtan felszolgálhatjuk a "mekis kaja" után (eleve hogy néz ki, hol van belõle a VALÓDI hús és a VALÓDI, míves, egyedi készítésû hozzávalók) szóval nyugodtan felszolgálhatjuk az étterem legnívósabb összetételû és kivitelezésû ételeit is, némi friss salátával, hiszen egy súlycsoportban vannak. Tévedés ne essék, mindkettõbõl bírok enni, de azért a különbség ég és föld. Na most a zenére nem kell azt az összeget kifizetni, mint arra bizonyos képzeletbeli ételre és különleges tálalás sem feltétlenül szükséges hozzá.

Egyébként örülök, hogy többen vagyunk, akik védjük a komolyzenét, mert kifejezetten RÁFÉR a sok tudatlan gúnyolódás és hazudozás után.

mindenbe bele lehet magyarázni mindent, és ti ezt jól csináljátok.

És azt tudtátok, hogy a mai ember pontosan ugyan olyan módon beszél mint a 6000 évvel ezelõtti csak más szavakkal?

"Egy-egy komolyzenei ötletcsírára majdhogynem egész számok szoktak épülni, ami azért elgondolkodtató- ezért is "könnyûzene" a neve"

hah! Errõl eszembe jutott egy japán énekesnõ (neve lényegtelen), aki egy Gustav Holst mûvel futott be. Ugye én elõször a könnyûzenei változatot hallottam és csak utána néztem utána, hogy mi is ez valójában. Meg is lepõdtem, hogy a komolyzenei változatban mennyivel több van, csak egy kis részét vették át.
http://dai.ly/cQnHu8
http://youtu.be/3B49N46I39Y (a karmester külön poén xD)


Ezt is érdemes meghallgatni, aztán pedig elolvasni a bejegyzést alatta. Amikor elõször hallottam, nem is gondoltam volna hogy milyen erõs koncepció és átgondoltság van mögötte. Tök érdekes volt újrahallgatni a mûvet elolvasás után. Ilyet könnyûzenében ritkán hallani.
http://youtu.be/91YHq-ayIvc
http://music.blog.hu/2010/04/27/sergei_rachmaninoff_prelude_in_c_sharp_minor

nincs annyi csillag az égen ahányat most adnék erre a pár kommentedre...<#eljen>

egyszerûbb lelkû embereknek szoktam tanácsolni, hogy képzeljék el, hogy a komolyzene=filmzene. a mai fimzeneszerzõk ugyanazzal az elvve szerzik a zenéiket mint klasszikus elõdeik, mindannyian egy történetet, egy érzést zenésítenek meg, épp csak a technika más. akkor színpadra, koncertterembe, a király vagy pápa beavatására meg hasonló eseményekre írtak, ma filmvászonra. nem mellesleg sok mai könnyûzenei elõadó kezdi klasszikus zenével a pályáját, így elég visszásan néz ki amikor a saját rajongóik derogálják így le a "magaskultúrát". hogy mást ne mondjak, chris.su magyar dnb arc 12 évig csellózott...

az meg egy baromság, hogy csak a gazdagoké ez az "úri muri", a gazdagék meg természetesen sznobok. az operaházba a jegy 500ft-tól 15800ft-ig terjed, míg egy mai gépzenei buliba 1000-5000, nem beszélve egy sor koncertrõl, ami simán 10000 körül van...

Olyan rétegzene, aminek a klasszikus zenékhez, zeneszerzõkhöz képest nincs múltja. A piacnak mára sikerült elérnie, hogy az értékek a feje tetejére álljanak: nagyon gáz lesz az a "bizonyítvány", amit a XX. század kap majd az utókortól. Nem lehetetlen, hogy fennmaradnak a legjobb "könnyûzenei" produkciók, de sehogyan sem lehet majd összekötni a korábbi dolgokkal. Ez pedig nem túl jó. Érdekes, hogy kulturálisan, technikailag, politikailag, ... még ma is tombol a XX. század: nem nõttünk ki belõle; a reklám, a piac mindent visz.

Egyébként aki elmélyed a "komolyzenében", látja-hallja mirõl beszélek: nem szívózásból írom a "nyesedéket" és a többi kifejezést, hanem mert a hangzó dolgokat analitikusan szemlélve kiderül, hogy a könnyûzenében nagy számnak tûnõ, "új" zenei ötletek a klasszikus zenében ütemenként elõfordulhatnak, illetve telítve vannak ilyesmikkel, még ha a képzetlen fül számára elsõ hallásra nem is olyan vérpezsdítõek, nem "pörgõsek", nem ilyenek, nem olyanok. Egy-egy komolyzenei ötletcsírára majdhogynem egész számok szoktak épülni, ami azért elgondolkodtató- ezért is "könnyûzene" a neve: a zenei ötletek változatosság szempontjából idõben szétterülnek, amitõl jóval emészthetõbbé válnak sûrûbb szövedékû, zenei koncentrációjú társuknál. Ettõl még a könnyebb zenének is megvan a maga bája és funkciója, de a "magaskultúrát" is vissza kell tenni a helyére. Az életünk része kellene, hogy legyen. Nem feltétlenül opera formájában (magam sem rajongok érte túlzottan, de olykor kis szeletekben adagolva még tetszik is), de ide sûrûsödik az európai kultúra legjava: nem lehet csak úgy kikukázni. Szép és jó dolog a pörgés, a lázadás, a vagányság, meg a Holdra vonyítós kamu-Stevie Wonder stílus, de ez csak szórakoztatóipar, nem kultúra. Az azért furcsa, hogy igazi (valódi) kulturális "termékekkel" is találkozni, csak azzal, amiért rajongtok. Nem olyan ez, mint a sci-fikben? A többség zombul, és páran látják az igazságot? Félreértés ne essék: a magaskultúrától még nem lesz valaki jó ember, de jobbá, érzékenyebbé, intelligensebbé tehet; egy mindennapi éles helyzetben "esetleg" nem megy Neked fizikailag, hanem inkább érvel, vagy elgondolkodik azon, amit hallott, mert bizonyos zene által kifejlesztett gondolkodásmódok segítenek neki abban, hogy normális mederbe terelje az érzelmeit és a gondolatait.
Elég ha megnézzük, hogyan vezet autót mondjuk egy technós, mi van akkor, ha összeszólalkoztok...

Igen biztosan, egy Ac/Dc, Metallica, Judas Priest, Elvis, Bad Religion egy gyorskaja, amire több száz év múlva is emlékezni fognak mert akkorát alkottak.

http://www.youtube.com/watch?v=Q5Mv3T3ANjY

http://www.youtube.com/watch?v=3RjebdVKIAM

http://www.youtube.com/watch?v=qIv5jLjN0Qs

Folytathanám a sort a Goldberg-variációkkal (Glenn Goulddal alapmû)és a többi, és a többi...
Aki ezekben a felvételekben nem hall semmit...<#wave>

Mellesleg- hogy a cikkhez kapcsolódóan is írja valamit -ez az ember "már akkor" megmondta, hogy a médiában van koncertezés jövõje...

Hja, és nem vagyok gazdag, szoktam torrentrõl komolyzenét tölteni, és szerintem a Youtube is tele van olyan komolyzenei csemegékkel, amelyek nem szorulnak arra, hogy feltétlenül HQ-ban hallgassuk õket, máskülönben oda a "zenék" hangulata.
Különc pedig annyiban vagyok, hogy nem tartok a pocsék közízléssel. A közízlés maga az ördögi kör, mert követeli azt a szart, amit lenyomnak a torkán, és szentül meg van gyõzõdve róla, hogy a jó úton jár, pedig egy frászt. Amit hallgattok, csak ócska nyesedéke az igazi kultúrának. Ha nincs egy hiteles elõadó (ha egyáltalán szükség van még ilyenre), semmit nem ér az a szutyok, amit mikrofonnal felerõsített, stúdió által felturbózott mikrohangon stílusosan krákog keresztül a torkán.

Keress rá erre a rég halott, elborult szertárosra a Youtube-on, vagy hallgasd végig ezt a felvételét:
http://www.youtube.com/watch?v=Q5Mv3T3ANjY

Már megbocsáss, de éppen azért "életképtelen" a 'magaskultúra', mert mindenki a könnyebb ellenállás irányába megy és a szarokat eszi-veszi. Hadd jegyezzem meg, hogy akik szerinted 100 éve voltak nagy arcok (egyébként akár többszáz éve is voltak ilyenek), ma is tisztességgel végzik a dolgukat, és akkor is dolgoznak majd, amikor már nyoma sem lesz a "dobkultúrának". Más kérdés, hogy az üzleti élet által szétcseszett ízlésûeket nem fogja érdekelni a végtermék, csak azokat, akik nem adják el a fülüket egy tál lencséért, talmi csillogásért.

Szinte tudtam, hogy ilyen nívós hozzászólások születnek majd a témában: a fórum általános mentális színvonalát tekintve ez nem is meglepõ.
ZENE (a többi mûvészeti ágra nem térek ki).
Bizony, hogy vannak, akik igényt tartanak az ilyesmire és még szeretik is! Nem mindenki ici-pici lelkecskéjét mozgatja meg az a fajta "zene", ami leginkább arra való, hogy az ici-pici popódat ütemre riszáld, döngessél egyet a dizsiben, majd az ágyban (párzás). Igen, VAN MÁS is az életben, mint a bulizás, a trógerelés életérzésének kiterjesztése a mindennapokra. Amit ti hallgattok az McDonald's szintû "gyorskaja" (abból is a legalja), a magaskultúra pedig egy többcsillagos étteremnek felel meg. Tudom, ezt ma már magyarázni kell, mert a VV-n és Megasztáron edzett konzumagyak képtelenek befogadni az ilyesmit- mármint a magaskultúrát- kissé fellengzõs ez a kifejezés, de igaz. Már csak azért is, mert a konzumkultúrával szemben a "termékei" újra és újra meghallgathatóak, és a jobb alkotások soha sem évülnek el, túlélik a divatokat, politikai rendszereket, mindent. Egy-egy igazi remekmû komoly érzelmi és szellemi kalandok elé állítja a hallgatókat, nem yeah-zés és ritmusra kérõdzés-vonaglásból áll, ami bizonyos mértékig szintén lehet jó, de nem minden, fõleg nem "(A) zene". Valószínûleg nem is sejtitek, mennyivel maradtok szegényebbek, amikor kizárjátok az életetekbõl a kultúrát, de nyilván jó ez így nektek. Semmi felfedezés, csak az újabb és újabb ingerek keresése, állandó pörgés és bulizás és szellemi-lelki nyomor és üresség és persze lift-zene minden mennyiségben, mert az olyan hangulatos.

Jól leszólsz itt mindenkit, akinek nem az a véleménye, mint neked. Nem bántásból, de lehet, hogy ez a réteg túl "mélyen" van hozzád képest. A "magaskultúra" általában a gazdagabb népek szórakoztatását szolgálja. Sajnos sok mai fiatal nem olyan szerencsés, hogy ilyen közegbe kerüljön. Jómagam kedvelek pár komolyzenét, de ennyi. Akik, pedig rajongank a "magaskultúráért" legtöbbször sznobok, vagy csak szimplán különbnek érzik magukat. Valószínûleg ezért sem szeretik páran (sokan) a "magaskultúrát". Ami pedig végképp gáz, hogy kemény adómilliárdokat csesznek el ilyen témák támogatására, mivel képtelen magát finanszírozni a "magaskultúra". Kivételesen ez még torrenten azaz ingyen se kell a kutyának se :), szóval a szememben életképtelen. Amúgy max respect a régi nagy arc zeneszerzõknek, a maguk idejében igazi zsenik voltak azaz 100 éve.

Ejha, te nagyon buta ember lehetsz. Nem azért, mert nem érdekel a magaskultúra, hanem mert annyi sem fér a piciny, tükörsima agyadba, hogy van, aki komolyan rajong ilyen dolgokért. De hát õket is kompenzálni kell valahogy. (A vicces, hogy egy másik írásképtelen, mutogatással mg azt is jelzi, hogy õ is ilyen buta.)

<#eljen>

Nem te én is.
Hidd el õk sem szeretik, csak bemennek és elhitetik magukkal hogy ez milyen jó mert olyan "szinten" vannak.

Magaskultúra :) ez tetszik. Sajnos valamiért mindíg rühelltem a "magaskultúrát", de biztos az én hibám.

Ha tényleg profin megoldják, akkor tetszik az ötlet. Még fizetnék is érte.
Viszont ha egy The Riders of Rohan közben a pofámba csámcsogna valaki a moziban, kitépném az állkapcsát! Szóval akkor mégsem annyira jó ötlet. :)
http://www.youtube.com/watch?v=_UuyeYdQnI4#t=1m30s