Túl nyíltak az interneten a fiatalok

Na jó, elég a hülyeségbõl.

Hülye tinik, felelõsségérzet nélkül, kiadnak ingyenesen regisztrált e-mail címeket, ingyenes ICQ vagy MSN vagy Skype account-okat.

És akkor mi van? Semmi.

Telesírják a párnájukat, aztán újra regisztrálnak, nagy dolog.
Aki nem volt még életében egy kicsit sem felelõtlen, az nem is élt.
Az ilyen kapcsolja le saját magát, mert az ilyen nem is ember, csak egy gép.

A gyereket meg kell tanítani, hogy azt, ami számít, azt ne legyen hajlandó kiadni idegeneknek. Ennyi a lényeg. Értem ez alatt a lakcímet, mobilszámot, nevet, bankszámlaszámot PIN kóddal, sok egyéb mást.

Hát igen, itt következik a rideg valóság. Ha a szülõnek nincs alapvetõ digitális kulturális szintje, akkor inkább ne engedje a gyerekét digitális eszközök közelébe. Én, speciel, még a szülõt is eltiltanám.

Mert a gyermekével a pedofil állatok akarnak majd chat-elni, vele meg a gerontofil állatok. LOL

Az élet veszélyes, ne mozduljunk ki otthonról.
És most mindenkit megkérek, hogy ijedjen meg, vagy különben azt mondom, hogy SAVANYÚCUKOR! LOL

Persze egyes konkrét esetekben a kommentelõk felelõssége sem zárható ki, de ebben meg semmi új nincs. Fenyegetõ levelekért, bombariadóért, rágalmazásért, üzleti kár okozásáért eddig is lehetett komoly büntetéseket kapni, ez nem az amerikaiak mostani találmánya. Ha valaki bizonyítottan sérülést akar okozni, és okoz is, és ez igazolható, és a szabályozás beleilleszthetõ a jogállamiság kereteibe, akkor miért ne kapjon büntetést?

Nem értem, miért ne lenne valóságos történés ami az interneten történik. Elég sok, kb. nyolc napiszar-áldozatnak írtam már élõben, nagyjából van képem a tipikus tünetekrõl. Iskolából való kimaradás, depresszió, értelmetlenség érzése...., szóval a klasszikus poszttraumás tünetek, tényleg úgy, ahogy az amerikai irodalom is írja, szóval az amerikaiak tényleg nem kamuztak, ezt saját tapasztalatomból is megerõsíthetem. Ryan Halligan öngyilkossága is éppen elég valóságos volt, nem virtuális. Az angol wiki nagyon jó tömörséggel írja:

,,Cyber-bullying has become a major problem in the world, some victims have committed suicide''

Az a baj, hogy öngyilkosság akár minálunk is lehetett, csak hála a nálunk uralgó kollektív-szemérmetes hallgatásnak, és a rosszul felfogott szégyen-fogalomnak, minderrõl semmit sem tudni. Sohasem fogjuk megtudni, mi van azokkal, akik nem Budapesten élték meg a napszar ,,jótéteményeit'', hanem egy kis borsodi faluban, mondjuk egy olyanban, ahol mindenki ismeri egymást, ezentúl esetleg még amúgy is harapós a közösség hangulata a válság miatt, nagy a kivetítés veszélye, esetleg a bûnbakképzésé is. A Gyakorikérdések.hu-n tényleg le is írja az egyik érintett, hogy néz ki a dolog egy faluban: a teljes családot kinézték, de nemcsak magát az érintettet, hanem annak anyját-testvérét is. És nemcsak a fiatalok, de az öregek, sõt még a tanárok is.

Ennek a szégyenfogalomnak már semmi köze az erkölcshöz, ez inkább afféle mágia, olyasmi, mint a természeti népeknél volt, hasonló mint az eszkimó ,,kajnga'' és a cigány ,,lazsavo'' fogalom, ezek afféle ,,mechanisztikus-mágikus'' szégyenfogalmak (az idézett eszkimó mesében látszik is, hogy még a gyilkosság is elfogadható a kajnga-szégyen miatt, bár ezt már a mesei igazságszolgáltatás is túlzásnak tartja végül, a gyilkos szülõk a végén megbûnhõdnek).

A napiszar tehát nem az erkölcsöt, hanem ezt, a vadnépektõl örökölt mágikus-primitív szégyenfogalmat lovagolja meg, ez afféle ,,erkölcstelen erkölcs''. Ezt azért is teheti meg, mert a kamaszok ún. ,,következményetikával'' gondolkoznak (nem az erkölcsi háttér számít, hanem fordítva: közvetlenül a következmények határozzák meg, definiálják az erkölcsöt).

Nem keverendõ össze a mezei kommentelõ felelõssége Magyarország 31. legnagyobb forgalmú honlapjának üzemeltetõinek felelõsséggel. Márpedig egy jól meghozott kiberzaklatás elleni törvény elsõsorban az anyagi hasznot húzó érdekeltségeket célozná meg (bulletproof hosting szolgáltatók, üzemeltetõk, szerkesztõk), másodsorban pedig a ,,kibicelõ'' infrastruktúrát (pl. az eleve kiberzaklatási profilú weblapon hirdetést megjelentetõ, feladó vállalkozókat).

Elég sokat figyeltem a napszart ahhoz, hogy tudjam, hogy nem elsõsorban a kommentelõket kell büntetni (többnyire õk maguk is megvezetett áldozatok, valójában a napiszar õket éppúgy alantas módon eszközként használja fel, mint a kitett embereket).

Az amerikai szakirodalomból is kiderül, hogy a kiberzaklatók jórésze szerencsétlen, zaklatott ember. Szakmailag jól elõkészített törvényekre gondolok, ami elsõsorban a ráépülõ üzleti-bûnözõi infrastruktúrát lehetetlenítené el. Nyilván nem Eszti és Fityma menne a dutyiba, de Bozó, Anus és a SWI Kft felelõsségét már érdemes lenne vizsgálni (ebbõl egyelõre a SWI elérhetõ), meg persze a hirdetõk.

"születnek már törvények a kiberzaklatás ellen".
Tök jó. Csukjanak le 50 évre börtönbe ha esetleg valakinek írok egy levelet.
Great.

Szerintem az internetbe pont az a jó,hogy anonimitás van és ami itt történik az nem valóságban történik meg.

az amerikaiak mitõl nem félnek?
paranoiás egy ország az

Nem nem lesznek,már az 5 évvel ezelöttit is nehezen találod,nemhogy 25éveset.....

"... 43 százaléka a keresztnevét ..."
Szia, Géza vagyok. Ha ebbõl megtalálsz akkor <#guluszem1>

Garett27: tök mindegy, a jobbik is elfog tûnni lassan, mert értelmét veszti. A munkáspártok meg máris kihaltak.

Az lenne a kérdésem, hogy az amerikai napiszar (ha létezik egyáltalán), az is az ottani felnõtt társadalom szemérmetes-félrefordulós-cinikus-öszakaccsintós-kibicelõ elismerése mellett mûködik, mint nálunk, vagy ott azért jobban marginalizálva vannak ezek az oldalak?

Ezek különös oldalak. Nem igazán fikablogok (fikablog a vastagbõr meg a subba). Inkább afféle kombinált kiberbûnözõi (warez-phising-kiberzaklató) oldalak. Azt, hogy polgári jogi jogsértéseket igenis megvalósítanak, azt már tudjuk (hiszen egy más, de összemérhetõ ügyben világosan kimondta ezt a Fõvárosi Bíróság: UD Zrt vs Hvg per, 2009, az indoklás részben az iwiw jelszóvédettségére, részben pedig a felhasználói szabályzatára hivatkozott).

Ez a részét tehát megtudtuk a dolognak (polgári jogsértések ténye igazolva), de vajon bûncselekményt (Btk-ba ütközõ dolgot) követnek-e ezek a kombinált oldalak? Zugügyvéd megpróbálta feltenni ezt a kérdést a blogján, a jogászok válasza azonban nem egységes (ld. kommentek). Esetleg valóban lehet beszélni Btk-t is érintõ dolgokról is, ez azonban csak feltételezésként van megfogalmazva a jogász kommentelõ által:

,,A "cyberbullying" bizonyos eseteit lazán magába foglalja a hatályos magyar Btk. zaklatás tényállása. Az iwiw-en keresztül egy darab levelet írók viszont nem, mert tényállási elem a rendszeresség vagy tartósság. Ebben az esetben a zaklatási vonal nem áll meg, a személyhez fûzõdõ jogsérelem viszont igen, ennek büntetõjogi vetülete talán.''

Azért kérdezem, mert valahogy nem találtam még amerikai mintáját ezeknek az oldalaknak, ebbõl pedig azt sejtem, hogy ott a felnõtt társadalom nem kibicel annyira szemérmetes-félrefordulós-szemlesütõ módon az efféle oldalaknak, mint nálunk. Amerikában azért születnek már törvények a kiberzaklatás ellen (ugyanis több országos botrányt felkavart kamasz-öngyilkosság is volt bizonyítottan kiberzaklatás miatt, pl Ryan Haligan öngyilkossága). Tudom, hogy az immár bizonyított társadalmi veszélyesség ellenére is nehéz a fellépés az árnyékoldalak ellen, de valahogy mégsem láttam még pontosan, van-e a napiszarnak jólismert amerikai megfelelõje (vagy ha van is, ennyire nagysúlyú lenne ez ott, mint nálunk).

A cikkírótól kérdezném, hogy "2010. július 9. 11:34, Péntek - ELTE Társadalomtudományi Kar hírlevél" ez mit jelent pontosan, vagy hogy ?

"Túl nyíltak az interneten a fiatalok"
"Csak kevesen foglalkoznak vele, hogy a személyes adataikkal nagyon durván vissza lehet élni a fotókról nem is beszélve.
"
regi bolcseseg: Aki hulye haljon meg !!

...vagy a hajrázókat, vagy a vörösimádókat, vagy a punkosokat, stb...

Addig nincs gond, míg valaki vissza nem akar élni az információval. Ugye van egy olyan mondás: "A tudás hatalom."
Azt meg naívság gondolni, hogy minden ember pusztán kiváncsiságból és baráti szeretetbõl akar infót megtudni egy emberrõl. Mindig is voltak, mindig lesznek rossz indulatú emberek, akik rosszra használják a tudást.

A probléma az, hogy ma a fiatalok 90% minden infót megoszt magáról a közösségi oldalakon, felelõtlenül mindenkit bejelölget. Csak kevesen foglalkoznak vele, hogy a személyes adataikkal nagyon durván vissza lehet élni a fotókról nem is beszélve.

Nekem mai napig megvannak azok a barátaim internetrõl akiket 10 évvel ezelõtt ismertem meg a 56kbps-es modemes idõszakba. Nem árultam el soha semmi konkrétat,csak beszélgettem velük.
Nem vágom tiniknek miért kell mindenkivel egybõl megosztani mindent,meg mindenkivel dugni a netrõl. Érdekes világ 😄

Hmm... Most nem azért, de ezek a "félelmetes" adatok egyrészt hûde nagyon konkrétok - "hol vagy" alatt nyilván nem az utca-házszámot adják meg hanem ország/várost. Johnból vagy Jessicából is hány lehet az USA-ban, nyilván nem 4-5. Másrészt ha nem is adja ki magáról nyilvános bázisokból leszedhetõek (akinek van gyereke, biztos hogy kapott már a gyereke nevére szóló postán érkezõ spam-et...) Harmadrészt pedig: emlékeim szerint ha valaki nagyon be akart tenni valaki másnak akkor legfeljebb egy fél délután alatt kikerültek fórumokra személyes adatok, beleértve a barátok, rokonok és üzletfelek adatait.

Ezzel nem azt mondom, hogy ez nem veszélyes. Azt mondom, hogy HA letiltják a netrõl, akkor semmivel nincs kevesebb információ róla. Sõt, bármilyen meglepõ: internet elõtt is volt lakcímnyilvántartó és telefonkönyv is.

Ez igaz, lásd pl. 14 éves szebbjövõzõket.

A napiszar meg a purutty tökéletes példája ennek. Aztán majd 5 év múlva rájönnek, hogy hülyék voltak. De 25 év múlva is megtalálhatóak lesznek a neten ezek a bejegyzéseik.