Football Manager topik

A végtelenbe és tovább

Az olasz virág és az angol beteg
Keith Richards 1943. december 18-án született Dartofrdban Angliában. Barátjával Mick Jaggerrel 1962-ben megalapították a Rolling Stonest. Minden idõk egy legsikeresebb rock bandája lett. Aztán Richards 2009-ben úgy döntött, hogy máshol is megveti a lábát – bár már az is csodálatra méltó volt, hogy még mindig életben volt. Gyorstalpalón FIFA lincences edzõ lett belõle és nem sokat váratot magára az elsõ lehetõség. Ami – meglepõ módon – az olasz Fiorentina személyében jelentkezett. A cél egyértelmû volt. Bejutni az Európa Ligába és minél jobb eredményeket elérni. Ehhez adott volt egy jó keret, jó játékosokkal. Ám a várva várt sikerek nem jöttek és a végjátékban lemaradtak. Végül a 7. helyet szerezték meg a bajnokságban, aminek eredménye az volt, hogy Della Valle elnök megköszönte a közremûködést és 1 szezon után kipenderítette az ex-gitárost.
Ezután nem kellett sokat várnia a lehetõségre, mivel közelgett a 2012-es londoni olimpia és a Team GB pedig edzõt keresett. Az angol beadta jelentkezését és türelmesen várt a válaszra. Nem sokkal késõbb megérkezett a pozitív válasz, tehát õ irányíthatta Nagy Brittania csapatát a hazai olimpián. A tornán olyan játékosok alkották a keretet, mint Gareth Bale, Theo Walcott vagy Jack Wilshere. Így joggal vághattak neki esélyesként.
Elõször a Ghána, Uruguay, D-Kórea csoportból kellett továbbjutniuk, amit – meglepetés eredménnyel – abszolváltak is. A meglepõ a dologban az volt, hogy ezt 1 gyõzelemmel és 2 döntetlennel sikerült elérniük és még így is õk voltak az elsõk. A folytatásban Spanyolország következett, akiket egy szoros 3-2-es eredménnyel küldtek végül haza. Az elõdöntõben pedig egy akár elõrehozott döntõnek is nevezhetõ Anglia-Brazília meccset rendeztek. A brazilok nem adták könnyen magukat, de egy 2-1-gyel végül õk is hazakullogtak. A másik oldalon meglepetésre Marokkó fiataljai jutottak a döntõbe, aminek eredménye szintén 2-1 lett a hazai csapat számára. Ezzel a gyõzelemmel ünnepelhette Richards élete elsõ – de nem utolsó – kupáját.

A spanyol kaland

Az olimpia befejeztével az angol mester csapat nélkül maradt. Várakozással teltek a hónapok, mikor aztán az Espanyol csapata felvette fel a kapcsolatot. A katalánok ekkor a Liga Adalantéban – azaz a másod osztályban – küzdöttek a feljutásért, de nem sok sikerrel. Aztán 2012 novemberének közepén átvette a csapat irányítását és a feljutást tûzte ki célul az alsóházban verõgõdõ csapat számára. Nagy csodát hajtott végre – és nem utoljára karrierje során – azzal, hogy a végére a 4. helyre kormányozta az alakulatot, ami azt jelentette, hogy megküzdhetnek a 3. feljutó helyért. Ellenfelk a Valladolid, Las Palmas és az Elche volt. A katalánok elõbb a Las Palmason majd a play-off döntõben a Valladolidon is könnyen túljutottak, így 1 éves szünet után újra a legmagasabb osztályban folytathatták a küzdelmeket. A nyár a keret megerõsítésével telt, mivel az elsõ osztály erõsebb csapatot igényel és nagyobb merítési lehetõséget. Richards mindig is ambíciózus ember volt, így nem érte be kevéssel, ezért azonnal magasra tette a lécet csapata számára. Lehet, hogy ez a nagy tét volt, ami visszafogta a csapatot, mivel az utolsó 5 hely valamelyikén vesztegelt a csapat 6 forduló után is. Ekkor az õsz mester úgy érezvén, hogy megrekedt önként felállt a kispadról. Így alig 1 év után újfent csapat nélkül találta magát.

A hattyú évei

Richards most nem várt sokat és még 1 hónap sem telt, mikor újra csapatot talált magának. Ekkor már hazájában angliában. Talán ez a pár nap a futball történelem legfurcsább és egyben legvitatottabb napjai. Történt úgyanis, hogy 2013 novemberének elején a Leeds United csapata megkereste Richardsot. Viszont õ elõtte már kifejezte érdeklõdését a Swansea csapata felé is, akik szintén ugyanekkor kerestek edzõt maguknak. Aztán 2013. november 8-án a Leeds elnöke bejelentette, hogy Richards a csapat új menedzsere. Ezt mindenki tényként könyvelte el, hisz nem tudták mi történik a háttérben. A mai napig nem lehet tudni, hogy milyen okok késztették Richardst, hogy így döntsön (talán a rossz anyagi körülmények), de alig 1 napra rá, hogy aláírta 2 éves szerzõdését a Leeds csapatával elfogadta a Swansea csapatának – akik ekkor szintén a Championshipben voltak – szerzõdés ajánlatát. Így esett meg, hogy Keith Richards Guiness recordba illõen 1 napra a Leeds United menedzsere lett, majd átvette a Swansea irányítását. Természetesen a Leeds nem hagyta annyiban a dolgott és elõször az FA-hoz (Football Association) fordult jogorvoslatért, de miután ellenük itéltek az UEFA-hoz vitte az ügyet, ahol szintén ellenük döntöttek. A mai napig beszélnek errõl a fordulatról és csak Richards-trükként emlegetik.
Miután lenyugodtak a kedélyek megkezdõdhetett Richards elsõ komolyabb munkája. Alapvetõen nem ért el igazán kiemelkedõ sikereket a Hattyúkkal, de mind a klub, mind õ szívesen gondol vissza erre az idõszakra. „Szerettem a Swanseanál dolgozni, mivel kiváló körülmények voltak ehhez és fantasztikus játékosok álltak rendelkezésre. Az elnök úr mindenben támogatott és ott volt velem barátom Stephen (Purches – a szerk.) is. Lehet, hogy nem értünk el nagy sikereket, de minden egyes évre szívesen gondolok. Egyik álmom, hogy újra ott dolgozhassak még egyszer.” – nyilatkozta Richards egy interjúban.
Stephen Purches, akivel itt dolgoztak együtt elõször – de nem utoljára – 1998-ban kezdte játékos karrierjét a West Ham Unitedben. Nem tudott igazán nagy karriert befutni és pályafutása nagy részét a League One-ban szereplõ Bournemouthban töltötte. Pont az elõzõ szezonban 2013-ban akaszotta szögre a cipõt és Richards kinevezésével került a Swansea csapatához, mint másod edzõ. Egy jó képességû és jó intuicióval mágoldott edzõrõl van szó. Nagy csalódás, hogy nem lett belõle menedzser.
Richards jó körülmények közt vette át a gyengélkedõ csapatot. Nem tétlenkedett sokáig és még abban az évben feljuttatta a csapatot. Méghozzá egészen a 2. helyig repítette a csapatot, ami azt jelentette, hogy egyenes ágon jutottak fel a Premier Leaguebe. Ezek voltak Richards elsõ évei az angol bajnokságban. Nyáron megerõsítette és saját stílusára formálta a csapatot. De nem csak kívülrõl érkezett segítség, hanem a csapat utánpótlásából. Ekkor tûnt fel ugyanis a késõbbi angol (egész pontosan walesi, de az angol válogatottat választotta) szupersztár Steve Cottrell is, aki azonnal a csapat vezéregyénisége lett és vállán vitte a csapatot. Richards távozása után nem sokkal a Manchester Unitedhez igazolt.
Elsõ évükben a Hattyú a bentmaradásért harcolt, amit sikeresen kivívott a 17. hely megszerzésével az éles végjátékban. Az elkövetkezendõ két évben Richards folyamatosan megerõsítette a csapatot, de komoly elõrelépést nem tudott kieszközölni, és egy 15. hely volt a maximum tõle. Így várható volt, hogy valami nagyott kell dobniuk vagy Richards távozni fog. És ez végül bekövetkezett, bár a siker is megérkezett az utolsó évre. Az utolsó 2016-17-es szezon végén a döntõben tizenegyesekkel felülmúlták a Manchester Unitedet, ezzel megnyerve a Liga Kupát.
„Bár tudtuk, hogy a Liga Kupa nem tartozik a legnagyobb kupákhoz, de ennek a csapatnak és számomra is nagy öröm volt megnyerni ezt a sorozatot. És úgymond megkoronázhattam a csapatnál eltöltött éveket. Úgy éreztem megcsömörlöttem és tovább kell lépnem, hogy ne fásuljak bele.”

A liverpooli blitzkrieg

Alig félévvel a walesi-i távozása után eggyel feljebb lépett és a szintén gyengélkedõ Liverpoolnál talált állást. A Pool az alsóházban vergõdött az angol érkezésekor, de a már idõs Suarez segítségével kihúzta a klubbot a csávából. A bajnokságban hatalmas visszatérést produkáltak és az 5. helyen fejezték be a bajnokságot. Emellett Richards besétált az FA Kupa döntõjébe is, ahol a Middlesbrough várt rájuk. Mindenki Pool sikert várt és nem is vallottak kudarcot. Egy letaglózó 5-0-lal küldték haza a Borot.
„Fantasztikus lehetõség volt irányítani akkor a Vörösöket. Soha nem tagadtam, hogy nem vagyok a legnagyobb rajongójuk, de a munka az munka, félre kell tenni az ellenszenvet. És bár ez teljesen szembe megy azzal a ténnyel, hogy egy fantasztikusan sikeres fél szezon után távoztam az Anfield roadról, de mindig próbáltam ehhez tartani magam.” – mesélte Richards visszavonulás után.
Ahogy közeledett a szezon vége a Pool vezetõsége folyamatosan szerette volna meghosszabbítani edzõje szerzõdését, de õ hajthatatlan volt. Így aztán június 30-án aztán elváltak útjaik. A csodálatos vagy furcsa az egészben, hogy a Pool a következõ szezonban megnyerte az Európa Ligát.

Kalandozások

Az FA Kupa gyõzelem után – ami az elsõ magasan jegyzett gyõzelme volt – egy rövidebb útkeresés folyt. Elõször 2018 novemberében (hatszor is ebben a hónapban nevezték új klubja élére, tehát többnyire tûzoltáshoz hívják) nevezték ki az akkor a másodosztályban vitézkedõ Recreativo élére. Nem tudta megváltani a spanyol bajnokságot. Újfent. A következõ év februárjában tovább állt. Májusban a szezon befejeztével a Hull City megvált edzõjétõl és jött Richards, hogy gyõzelmekhez segítse újdonsült csapatát. Látszott rajta, hogy kész egy nagy csapatot létrehozni az elkövetkezõ évek során. Ám ekkor egy meglepõ fordulat következett. Megjelent a színen a Genoa…
„a Recreativo csapatánál nem igazán találtam a helyem, de próbáltam kihozni magamból a legjobbat. Mikor láttam, hogy nem tudunk sehogy se elõre lépni, hisz több forduló után is ugyanott voltunk, pedig addigra már meg kellett volna indulni a feljutást érõ helyekért. Tudom, hogy nem szép, de jobbnak láttam, hogyha pakolok. Ezután ugye a Hullnál próbáltam szerencsét. Én tényleg elkötelezett voltam a klubbal szemben és szerettem volna sikereket hozni a Circlere, de azon a novemberi napon bejelentekezett az éppen gyengélkedõ Genoa. Régóta kedvelem a csapatukat, így nem tudtam nemet mondani erre…”

A genovai sikerek
Mind Richards számára, mind a szurkolók számára 2019. november 8.-a egy történelmi dátum. Nem másnak az idõpontja ez, mint a Genoa csapatának felemelkedéséé. Egész pontosan annak a kezdete. Richards nagy reményekkel érkezett ahhoz a csapathoz, amit mindig is kedvelt. Ez már a kezdetekben is meglátszott. Éjjel-nappal, megállás nélkül dolgozott, elemezte a meccseket, játékosokat és nem volt kivétel. Ennek eredménye már az elsõ évben meglátszott. Elõször megnyerték az Olasz Kupát a Juventus ellenében 2-0-ra, majd az Európa Ligát – méghozzá elsõ ízben - is a Real Sociedad ellen. A Stadium of Lightban rendezett mérkõzést 2-1-re nyerték meg és ezzel a Sociedad sorozatban másodszor bukott el a gyõzelem kapujában. Emellett a bajnokságban viszont csak a 7. helyen végzett a csapat. Új szezon, új játokosok. Mindig ez jellemezte a veterán mester hozzáállását. Rengeteg játékos érkezett a csapathoz, de egyik sem kimondottan híres játékos. Ezen a nyáron húzott nagyon nagyott Richards, mikor hatalmas meglepetésre leigazolta az akkor még alig 20 éves Sergio Ramúat nem kevesebb, mint 25 millió €-ért az Argentín River Platetõl. Akkor még senki nem gondolta, hogy ez a játékos lesz a Genoa szíve – és hatalmas szupersztár - az elkövetkezendõ 15 évben. Nem egy ilyen transzfer jellemzi Richards zsenialitását. Az év augusztusában megrendezett Olasz Szuperkupával folytatták a nagy menetelést. Az akkor az olasz bajnokságot uraló Napoli gárdáját sikerült legyõzni tizenegyesekkel. Természetesen ebbõl is ez volt az elsõ gyõzelmük. Alig 1 hónappal késõbb következett az Európai Szuperkupa, ahol a BL gyõztes Chelseavel találkoztak. Hosszabbításban 2-1-re legyõzték a kéket, hogy egy újabb trófeával gyarapítsák a vitrint. Ünnepelték az angolt, pedig még 1 éve sem volt ott, de máris 4 kupával gyarapította csapatukat. A következõ szezonra még nagyon hosszú ideig fognak emlékezni Genova kék-piros felén, mivel 97 év után megnyerte nekik a bajnokságot. A szezon keménységét mutatja, hogy alig 1 ponttal voltak csak jobbak a szintént nagy szezont játszó Napolinál. Nagy ünneplés lett volna, ha 3 nappal késõbb nem nyeri meg másodjára is az EL-t. Ezzel beírta magát a Genoa történelem könyvébe, de itt még mindig nem állt meg. A nyáron nem volt nagy játékos mozgás, csak néhány kiegészítõ játékos érkezett a csapathoz. A nyáron megint dupláztak, Olasz és Európai szuperkupa. Ezekkel együtt alig 2 év alatt 8 kupát zsebelt be. Fantasztikus teljesítmény. Ekkor következett a nagy megmérettetés a BL. Egyértelmû volt, hogy mit akarnak és ez meglátszott a teljesítményükön. A bajnokságban folyamatos gyengélkedés ment, míg a BL-ben remekeltek. Ennek eredménye képp újabb 7. hellyel gazdagodott a csapat, viszont megnyerhette fennállása elsõ BL trófeáját. Olasz döntõt rendeztek, ahol a másik fél az óriássá váló Napoli volt. Egy végletekig kiélezett meccsen egy 1-0-lal elhozták a trófeát. Hatalmas ünneplés vette kezdetét és már nem tudták, hogy milyen szuperlatívuszokban beszéljenek a zsenirõl, aki mindezt elérte. 2022 nyarán két játékos érkezett a klubhoz, akik akkor nem is sejthették, hogy mekkora szerepük lesz a Genoa még magasabbra való felemelkedésében. Az egyikük az angol Liam Gracey, míg a másik a francia-olasz kettõs állampolgár Salvatore Soli vagy, ahogy Richards hívta a Keresztapa. Késõbb 2022 decemberében a Klub VB döntõjében a Sao Paulo csapatával csaptak össze, ahol egy könnyed 3-1-gyel hódították el elõször a trófeát. Ez a szezon volt az, amikor újra felülhettek a bajnokság tetejére. Ezúttal a Fiorentinát sikerült megelõzni egy kellemesnek mondható 5 pontos elõnnyel értek be elsõnek a célba. A nyarat egy újabb Olasz szuper kupa zárta a Cesena ellenében, akiket 11-esekkel vertek meg. És ezzel elérkeztünk Richards utolsó genovai évéhez, ami egy megfelelõnek mondható 5. hellyel zárult. Ettõl függetlenül igazi legendaként távozott a klubtól, de elõtte még megalapozta a további sikereket, hisz genovai évei alatt drasztikusan lecsökkentette a játékosai életkorát és olyan játékosokat bebetonozva a csapatba, akik hosszú évekre biztosíthatják a sikereket. Így is történt. Utódja bajnokságok sorát, BL-t és kupákat nyert a csapatnak nagyban alapozva a Richards által behozott játékosokra. Természetesen nem övé az igazi érdem, de benne volt a keze. 2024. május 20-án véget ért ez a mesébe illõ kaland, hogy új irányok felé vegye útját…
„a Genoa… imádtam azokat az éveket. És talán a legsikeresebbek is voltak mindközül. Olyan emberek lettek a futtbal nagyjai, akikrõl nem gondoltuk volna. Hogy melyik év volt a legjobb? Talán a 22-es év. Fantasztikus menetelés a BL-ben, majd gyõzelem a Napoli felett. Feledhetetlen élmény volt. Talán mindközül a legnagyobb… Azt viszont meg kell vallanom, hogy a sikerben nem egyedül nekem van csak részem. Pont mielõtt kinevztek a csapat élére beszélgettem a magyarbarátommal, Lassú Györggyel, aki a magyar Budapest Honvéd csapatának volt kiváló edzõje. Egy általa kivitelezett taktikáról is szó esett, és akkor megígértem, hogy majd kipróbálom majd. És hát elsõre bevált. Fantasztikus edzõ volt nagy jövõvel elõtte. Kár, hogy ilyen korán meghalt… Önszántamból távoztam, mert más irányokban is szerettem volna próbára tenni magam. De tudtam, hogy a csapat jó kezekben lesz. Évekre elõre megalapozottnak véltem a sikereket és ez be is igazodott, mert Gianluca Atzori személyében biztos kezekben volt a klub.”

Genoaán túl

Mialatt Genovában sikert sikerre halmozott más területeken is próbára tette magát. Elõször 2020 nyarán a Spanyol válogatottal az Olimpián próbált szerencsét, hátha meglehet a 2. érem velük, de a keserves döntõbe jutás után a brazilok könnyedén elbántak velük. Természetesen nem volt utána maradása.
Utána 2021 nyarán következett a kanadai válogatott. Miután kijutott velük a VB-re, ami már önmagában nagy szó, megpróbált továbbjutni a csoportból. Olyan csapatok álltak elõtte, mint Marokkó, Német- és Franciaország. Az eredmény kitalálása nem nehéz. A két nagy nemzettõl kikapott simán, de Marokkó ellen volt keresni valója a csapatnak, ám mégis kikaptak. Így 3 sima vereséggel kiestek. Itt sem maradt tovább.
Még ennek az évnek a nyarán átvette az Angol válogatottat, ami minden angol edzõ álma. Õ is nagyra vágyó volt. Sima útjuk volt az EB-re. Ott viszont már Izrael, Hollandia és Olaszország is próbálta elütni õket, de nem sikerült. Végül a döntõben a nagy riválissal a franciákkal küzdöttek meg, ahol egy könnyed 3-0-lal behúzták az elsõ EB gyõzelmüket. Meglepetésre innen is távozott.

Válogatott sikerek

2025-ben a Brighton Hove and Albion csapatánál próbálkozott, de az év októberére már csapatot kereset magának. Ghána válogtatottjában meg is találta azt. Itt elõször csõdött mondott, hisz a 2027-es kontinens kupára nem tudott kijutni. A Szövetség kegyelmén múlt, hogy maradhatott, és áldhatják is az eget, hogy így tettek. A 2029-es viadalra már könnyedén kijutott a csapat. Olyan csapatokkal száltak szembe, mint Nigéria, Elefántcsontpart vagy a döntõben Egyiptom. Sikert sikerre halmoztak, pedig a keret többsége már közelebb volt a 30-hoz, mint a 20-hoz. A döntõben Egyiptomot 2-1-re lépték le, így 47 év után újra megnyerték a tornát. De ezután még nagyobb siker következett. A 2030-as VB-re már, mint esélyes mentek, és éltek is ezzel a lehetõséggel. Nem nagyon változott a keret az egy évvel ezelõtti gyõztes csapathoz képest. A döntõben a korábbi csoport ellenfél (akkor 3-1-re nyertek, de az a meccs már mindegy volt) Hollandia várt rájuk. Hatalmas taktikai csatában végül egy hiba döntött. Bas Simons a holland válogatott védõje egy beadás során rosszul ért a labdába, ami végül a hálóban kötött ki. Ez a hiba végül végzetesnek bizonyult, mivel nem változott az eredmény és Ghána 1-0-ra nyert. Ezzel az ország és Afrika elsõ Világbajnoki címét megszerezve.
„Örültem, hogy egy afrikai országban is kipróbálhattam magam. Tudom azt mondják, hogy így nem vagyok a szem elõtt, de ez engem akkor nem érdekelt. Láttam a lehetõséget a csapatban és sikerült is ezt kihozni. Úgy vélem, hogyha más játékosok álltak volna a rendelkezésemre nem sikerült volna. Ezek a játékosok már karrierjük csúcsán túl voltak – legalábbis sokan – de bíznom kellett bennük és így is tettem. Kofi Amoah, aki egyértelmûen a csapat legnagyobb sztárja volt (hisz a Real Madrid kulcsjátékosa volt), annak ellenére is nagy szerepet játszott mindkét gyõzelemben, hogy sérülékeny volt. Ugyanígy Ransford Gyan, aki 30 éves korára már nem volt olyan gyors, de mindig ott volt, ahol kellett. Feledhetetlen élmény megnyerni a Világbajnokságot. Nem gondoltam, hogy valaha megadatik.”
Siker? Kudarc?
Miközben Ghánával történelmet írt, addig a világ másik pontján elõször felemelkedett majd nagyot esett. 2028 októberében a gyengélkedõ West Ham United hívta, hogy húzza ki a szószból. A Championship 13. helyén szerénykedõ klub többet érdemelt. Richards pedig jött, látott és gyõzött. Vagyis mindenki azt hitte. A szezon tökéletesen zárult. Az 5. helyig mentek elõre, amivel biztosította a play-offt csapatának. Miután sikeresen megtörtént a feljutás jöhetett a csapat megerõsítése a Premier Leagure. Mivel sok játékos hagyta el a csapatot, sok játékosra volt szüksége ehhez. Ez kockázatos játék volt, tudta õ is. De nem gondolta, hogy így ér véget. Katasztrófa volt. Mind a West Hamnek, mind neki. A csapat történelme legrosszabb szezon kezdetét produkálta. Tíz mérközésen tíz vereség. Richards a végsõkig kitartott, de novemberben elfogyott a türelem és menesztették a szakembert.
„Bevallom õszintén nem tudom mi volt. Tudom, hogy ennyi játékos (16 egész pontosan – a szerk.) beépítése nem megy egyik pillanatról a másikra. De pont ezért gyorsan próbáltam megszerezni mindenkit, hogy legyen idõ mindenre. Gondoltam, hogy lehetnek nehézségek, de ez mindenen túltett. Nem találkoztam még ilyennel, így kicsit idegesen próbáltam megoldani. Mielõtt menesztettek a támadó taktikánk helyett megpróbáltam egy védekezõbbet a Norwich ellen, de nem jártam sikerrel. Elfogadhatatlan teljesítmény volt és az egész az én felelõsségem. Fekete folt a karrieremben.”
Végsõ állomás
A VB gyõzelem után elköszönt az afrikai csapattól, hogy átvegyen egy Dél-Amerikait. Nem másikat, mint az addigra már nyolc szoros VB gyõztes Brazíliát. A Copa America állt elõttük és nem lehetett más cél, mint megnyerni. Richards a kezdetektõl fogva a fiatlakora épített. Minden 30 vagy afeletti játékost mellõzött a válogatottból és csak a 20-28 évesekre épített. Még ha ez ellenszenvet is váltott ki, hisz világsztárokat mellõzõtt. A viadalon végül játszi könnyedséggel ment be a döntõbe és nyerte meg azt a vendég csapat Mexikó ellen.
„Így vissza gondolva, akkor még nem gondoltam, hogy azzal ér véget a pályafutásom. Szép gyõzelem volt, de valami hiányzott. Az országban rengeteg tehetséges játékos van. Választani is alig lehet. Tudatosan hagytam, ki a 30 éves játékosokat. Tudom, hogy lehet rájuk számítani, de valami mást akartam. Így is, még ennél is drasztikusabb változásokat akartam, de barátom Stephen (Purches – a szerk.) meggyõzõtt, hogy az nem lenne bölcs. Meglepõ volt Mexikó ellen vívni a döntõt, mert szívesebben csaptam volna össze Argentínával helyettük. De így sem volt rossz. „
Keith Richards 2031. július 27-én, alig egy nappal a Copa America gyõzelme után jelentette be visszavonulását. Egy végletekig taktikus edzõ volt, aki mindig a támadást részesítette elõnyben. Sosem riadt vissza a drasztikus újításoktól. És bár lehet, hogy nem voltak sikeres próbálkozások, de mindig megtalálta a sikerhez vezetõ utat.