Rímfaragás
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
mindenhol kilógott gondolat.
Keresi lelkét szökött
könnyekbõl lopott igék között,
de csak ígéret láza mindnek,
s nem falak mögött.
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
ha neked nem fáj,
nekem sem fog..
de érzem,
hogy veled vagyok..
curse the stars with vertigo!
aludni nem merek.
Hátha elragadnak magamtól
kéklõ kísértetek.
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
öröklétig kárhozatot
mert félek látni a fényt,
menekülni éjre éj
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
énem és félelmem
nem emberi, csak játék
és kérkedés
mégse fáj,
hát ne csodáld
ha szeretni nem tudok
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
sem életed, sem végzeted
sem mindened
se lényed
ha elfogadnám,
neked volna rossz
mert szívem konok
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
kell semmi sem?
Tied lényem,
mindenem,
értelmem
és végzetem..
curse the stars with vertigo!
nem kell semmi sem
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
két szemem,
melyekben õrzöm
mindenem
curse the stars with vertigo!
s én nem ismerlek,
nem tudod titkaim
s én se ma tiéd
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
semmiért egészen,
mert nem csak
kedvesem vagy,
de az én részem..
magamban õrzöm
minden lépted,
sorod, szavad,
könnyed,
nevetésed..
curse the stars with vertigo!
de nem enegedem,
ölellek tovább,
nem számít a fagy,
az értelem,
nem hagylak soha,
amíg csak élhetem -
mindenem neked adom,
álmaim és két karom,
mert én vagyok,
mert én vagyok..
curse the stars with vertigo!
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
Nem számít ölelésed
kihült szívemnek...
Fáj a lelkem hidegségemen,
bár ha meleg is lehelletem,
nincsen testemben, csak illem
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
én nem engedem,
szakadjon inkább
bennem a végtelen -
ölellek még,
csak ölellek,
nem számít a lét,
én érted vagyok,
ha semmi sem ragyog,
akkor is..
curse the stars with vertigo!
de nem tudok..
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
ha csak kicsi ölelés,
én nagyot is kaphatok,
köszönetet mégse tudok,
mert hideg maradok,
rosszabb, mint a jég,
mert szívem úgy érezné melegét,
de mi vall ellene??
Hogy fogadnom nem lehet,
mert nem tehetek róla,
de melegét nem érzem soha!
Most már ezt is siratom,
ilyen lenni hogy tudok?
Érezni akarok
üres hangok
hagyjatok!
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
ha elér egy ölelés?
<#rinya><#rinya><#rinya>
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
nem érzem melegét,
nem kell védelem,
abban is elveszek
<#rinya>
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
csak a szép tárgyak ragyogása,
gazdag álmok vihogása
szüntelen
<#sir>
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
csak hadd legyek
egy védõ öl..
curse the stars with vertigo!
attól boldog nem leszek,
mert nem tudom mi az,
szerelem
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
s jöjj, karjaimba,
hozzám..
nem számítson most
semmi más.
curse the stars with vertigo!
Aki fösvény felnevet
s ha mind utálják
tovább nevet
és mindnek élve szép,
s veszik a semmiért!
Aki lusta kétkedik,
de ezer barát jut neki!
Aki fázik meg didereg,
ahhoz az emberek is hidegek
melegség helyett!
Aki fél, abba belerúgnak
s ha ronda vagy, kigúnyolnak
s nem a kezük adják
mint vérbeli igazság!
Ha sírsz, csak odaszólnak,
várd meg mit hoz a holnap,
úgy is tudják, övék a reggel,
mit vesz el egy szomorú este?
Segítség helyett!
Aki magányos? Azt hagyják lukba
éhezve és félve bújni!
Aki buta? Azt de jó kigúnyolni!
De még jobb szemet hunyni!
Ez a világ teteje is, hogy vágja
az ember tekintetét
Mégse tesz semmit!
Aki rút az az is marad,
jaj akkor annak
élni se szabad!
Aki nem lát, az már gyenge
s nem ember ember felett
ugye??
Nekem a vak az gondolat
és a tánc az arany fonal
s barátságban azt kívánom,
mindig szóljon zongora
s ne hegedû sikolya
Nekem a rút csak szép ember
szeretõ szívvel és reménnyel,
a magányost kihúzom barlangjából
s nem hagyom reszketni örökké
nekem nem kék az ég
de látom mások szemét!
Mért vak a többi
s nem lát létezni???
Rúgj belém ha fáradok,
s a pofámba hányjatok!
De ne mögöttem!
Ide ni! A szemembe!
Ennyit merjetek,
ha szeretni féltek!!!!!!!!!!!!
Rúgj belém ha fáradok,
s a pofámba hányjatok!
De ne mögöttem!
Ide ni! A SZEMEMBE!
Ennyit merjetek,
ha szeretni féltek!!!!!!!!!!!!
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
rossz területen állok
mert ide allllig érkeznek
az a-ra tenni ékezetet,
kettõspontot bontani,
véleményt mondani
bárkinek
különös játék a sors,
felnõttnek sem való
illúzió
s itt vagyok árván
az órában s a percben
kivetettek szememben
jelenleg a lelkek,
elveszek
csak mondom, mert
be nem láttom,
már megtettem
S ha elveszek? Mi van?
Semmi sem, mert mindegy
a szomszédnak, a kutyának,
a sosevolt anyámnak,
a barátnak
a világnak
miként ébredek,
míg õk jól alszanak éjjel,
csak nekem nem mindegy,
s az mért számítson
mikor nagy a végtelen?
s végtelen könny fér bele
Kit érdekel
Csak mosoly, ez öntörvényem,
hogy el nem esek börtönében!!!
Hogy el nem esek börtönében!!!
<#sir>
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
mint amilyennek álmodom..
<#rinya>
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
és döntéseim
lehet-
de ettõl még angyali
ember nem lehetek,
sok tett van,
ha van köztük jó,
az még nem mindenható.
Van, hogy rossz vagyok
és nem képviselem a jogot,
hogy mindenkit megillet..
csak próbálok helyesen
de nem vagyok ettõl sem
teljesen tiszta lelkû angyal..
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
nagyon büszke vagyok rád,
mert öröm ezt hallani.
Milyen furcsa,
vajon mennyi ember vár?
Olyan nagy a világ.
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
máshol is segítesz álmaiddal
és reményed végtelen szerte
elég mindnekinek
honnan az erõd? Mond
honnan a vágyad? Szólj,
hogy lehet arcod idill
annak is ki idegen rím?
Gyönyörû
Látni kell, hogy szép vagy
feledhetetlen gondolataiddal
Ha mindig figyelsz a lélekre, és túlléped látásodat, eléd tárul a pillanat.
kiültem egy parkba és vittem magammal tollat meg papírt és írtam...
2007.jan.08
sNaKe - mert van remény
úgy éreztem vége
most mindent feladok
de az égbõl jelet kaptam
isten meghallgatott
küldött egy jelet most
emberi formában megmutatkozott,
és amit mondott nekem
az életben tartott.
igézõ szavaival éledben tartott
megáldott figyelmével,megáldott
törõdése egy ujjabb reménnyel
amik szikrát pattintott
a szívem mélyéig hatolt
és lángot gyújtott,
ezt neki köszönhetem hogy,
még veletek vagyok
az erõm elhagyott
de pont idõben rámtalált
így elkerültem a halált.
az utólsó pillanatban,
végül megérkezett
mibaj?mibánt?
csak ennyit kérdezett
vígasszal ellátott
és mondta nekem,
valamire kell még várnod.
életben tartott jenny
mondta nekem hogy,
ez nem lehet csak ennyi
mondta már hogy,
õ is feladhatta volna
de harcol velem együtt
igazra tartva.
refrén:2x
úgy éreztem vége
most mindent feladok
de az égbõl jelet kaptam
isten meghallgatott
küldött egy jelet most
emberi formában megmutatkozott,
és amit mondott nekem
az életben tartott.
egy újtársa találva
küzdünk már ketten
már van egy társam aki kiáll,
mellettem
így a gonosz erõk nem fognak felettem
uralkodni,a magamura leszek
meggondolom kétszer is
hogy mit miért is teszek,
többé nem fognak rajtam uralkodni
többé már nem,már nem...
refrén:2x
úgy éreztem vége
most mindent feladok
de az égbõl jelet kaptam
isten meghallgatott
küldött egy jelet most
emberi formában megmutatkozott,
és amit mondott nekem
az életben tartott.
befejezõ soraimmal
hálát adok az úrnak
hogy nem hagyott meghalni,
elíndított újabb céltudattal,
hogy jobbá tegyem mindazt
amit elrontottam,
mostmár a sarkamra állok
és nem hagyom magam
mert tudom megtalálom
amire vágyom,ha úgy csinálom
csak erõ kell,és kitartás
mostmár féllábon is kiállom...
Tekintetem hajtja a képzelet
képei ölelnek egy eget
a az égben egy reggelt
s abban a Napot,
takarják szárnyaim sugarát,
hogy álmodj tovább,
szerelmes világ.
Ha mindig figyelsz a lélekre, és túlléped látásodat, eléd tárul a pillanat.
melybõl annyi ábránd tovaszáll
hogy új képzeletek vessék szárnyát
annyi képnek tudatát
a valóság fölé terjesztve
valamennyi szép szavát
Itt leszek ma is veled,
várlak kilenckor e szentélyben,
ezúttal mond el, ha bántja
valami szíved ritmusát.
Figyelek rád, s féltelek,
hogy álmodba ne vesszen
egyetlen igaz éned
Jössz-e hát kilenckor
kicsi lány?
Ha mindig figyelsz a lélekre, és túlléped látásodat, eléd tárul a pillanat.
hogy lemondj arról,
amit szeretsz s szerettél!
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
ha te is követed hangjaim szavát!
Másképp mért tenném, ha te meg
ráhúzol szavamra több leplet,
csakhogy szenvedj még, hogy elérd
ami fajult rögeszméddé
ne bántsd a lelkedet, ha már
úgy is fáradt, de van láza
amit nem engedsz világra,
kérlek ne tedd, neszed még
világra hajló hang lehet!
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
amelyet a porban találni vélsz,
csak azért, mert már nem kap levegõt
S ha szemed nagyra nyitnád, vélnéd
te másképp, hogy az a virág kér,
vedd észre szirmai mellett tövét,
amely még a földben kapaszkodik
ha feje a földre is ér
s így kap levegõt lopva küszködõn,
semmiért nem adná fel!
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
figyelj rám de nagyon
bekövetkezett amitõl féltem
fázom,a végsõ hangot már hallom
hideg járja át a testem
élet szívó nyálkás dögök
rágják már a testem
úgyérzem most vége
már minden kötél szakadt
az hogy boldoságra lelek
már végleg el maradt,
nem maradt már reményem
felemésztett a várakozás
de békét lelek remélem.
ebben a pársorban próbálok
most végleg elköszönni
vegyétek komolyan
ez most nem csak szavak lenni
azt mondom ennyi,ennyi szenvedés már elégvolt
pár perc gondolkodás az élet örömeire elégvolt
nekem nem sok jutott belõle
de már nem is bánom jobb lesz nekem látom
már a túlvilágon.
szeretteim itthagyom,
és az egykét barátom
õk biztos nemértik majd
de már nem is bánom
ha megteszem erõs leszek
végre békét lelek
ha nem következik be mégsem a halálom
tudni fogom legalább
hogy kell valamire még várnom...
nappal rejtõztem
igen csak az éjben éltem,
reméltem,egy újabb napot
egy újabb lehetõséget
arcom üres tekintetete
a mosoly fogalmát
még csak messzirõl sem imserte
elfeledte az érzelmeket
kimutatni,szimpla bánat
kerestem az értelmet
szûntelenül keresem
azt aki megérthet.
a sötét árnyék mélyén
egy maszkal takaróztam
de a szívem mélyén már
régen halott voltam
darabokra zúzták már a
reményt és a bizalmat
elvették tõlem a,
test fölötti uralmat.
kínok között élek
de még mindig néha remélek
és várom azt a napot mikor
ebbõl végre kilépek,
álmaimban szólok éjjel vagy nappal
élek a világon szívemben borzalmas haraggal...
Mert álmodom világom
amelyben másként van
végtelen és határ..
addig volna míg pillangó
fedi szárnyát?
nem..
addig, míg a föld nem ér
a tengerhölgy lelke elé?
nem..
addig, míg táncba kezd
a szél ezer képpel kezében?
nem..
Meddig?
Csak még folyik vérem
csak még könnyem ég
lelkem szemében
mikor zenél a Hold
álomléptem élem
s feledi hajnalom
minden emlékképem
csak még izzik a létemben
ezernyi gondolat,
lángolok velük
akár egy pillanat
s ha véget ér? ...
nem is veszem észre
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
Bár nem ismerlek,
esténként itt kereslek
olvasva elhagyott soraid
a bánatról
Látva lelked mélységét
ismeretlennek mondalak
versem elején,
versem végén,
mégis, közel vagy
Szavaid fogtak meg,
nem kérted, de ölelem
fáradt tagjait a betüknek
melyek erednek tõled
olyan világból
mely
felölel annyi végtelent,
kicsi lány, honnan ered
belõled ennyi képzelet?
Lelkedet megszeretem
Ha mindig figyelsz a lélekre, és túlléped látásodat, eléd tárul a pillanat.
Bár nem ismerlek,
esténként itt kereslek
olvasva elhagyott soraid
a bánatról
Látva lelked mélységét
ismeretlennek mondalak
versem elején,
versem végén,
mégis, közel vagy
Szavaid fogtak meg,
nem kérted, de ölelem
fáradt tagjait a betüknek
melyek erednek tõled
olyan világból
mely
felölel annyi végtelent,
kicsi lány, honnan ered
belõled ennyi képzelet?
Lelkedet megszeretem
Ha mindig figyelsz a lélekre, és túlléped látásodat, eléd tárul a pillanat.
Mennyire furcsa,
az élet csak szét
szerte és összevissza
de mindig ugyan ott
s ugyanakkor.
Gondolatok kínzása
ne verje szíved,
ne engedd csak fénynek
ölelését benned,
ártalom kórja ne tépje
s vágja lelkedet,
kínjait ne szeresd!
erõs az ki nevetni képes
hibás gondolatok téves
képeszméi között,
de mennyire kár,
e nevetés csupán árnyék,
maszkot alkotó lázrém,
mert nem igaz az,
hogy boldog a Nap alatt
ki az éjben él
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
a szívembõl szoltam,
nem tagadom,
néha már feladtam
megadtam magamat,
furcsa gondolatok írányították
az agyamat,
de nem hagytam hogy elemésszen
hogy minden elvesszen
feláltam és harcoltam
tettre készen
köszönöm a szándékod
neked is boldogságot
kívánok,de hamár
rá leltél az igazra,
ami mindenben vigasztal
örömöd leld benne
szíved találjon vigaszra.
a szerelem fölé hatalmad
könnyen terjeszted,
ha látomásból bizalmad
nem adod ingyen
mint, olcsó kenyeret
amit a polcról leszedsz
s ha romlott,
nem veszed,
csak félreteszed
romlani tovább
Nem rossz a világ,
csak amiben lakozik az árny
az könnyû falat már
annak aki hangjától fulladva
nem kap levegõt
Legyen jobb a világod,
szívembõl kívánom,
ha soraid igazak
Nem tudom, mit hoz a holnap,de álmaimnak láza ébreszt minden nap. Már nem ébredek fel,tudom.De ne hidd, hogy nem látom a világ kínjait,s minden virágot, mely a kínok mellett is virít!
sNaKe - amit érzek!
yo,most kitárom a lelkem nektek,
elétek tárom most mi, szétfeszíti testem...
Leültem és átgondoltam
az egész életem
megkérdeztem magamtól,hogy mit miért is tettem.
Elõször nemértettem,
hogy az élet miért ilyen kegyetlen,
hát tollat ragadtam,és egy papírra vetettem,
az életemet,soronként átnéztem.
a tekintetem megfagyott,mikor végül rádöbbentem,
nemvolt senkim,
aki igazán szeretne
vagy egyszerûen csak,
rám figyelne,
és amit mondok neki,nem csak a semmibe veszne.
de sajna rákellet jönnöm hogy,mindenki csak kerül
hidd el nekem,ez nagyon fájt is legbelül,
egyedül maradtam,nem számíthattam már senkire
csakis magamara amég nem löktek végül félre
félre vonultam,és sokszor kiborultam sokat sírtam
nem bírtam,az érzelmek gyötörtek,
és a lelkem haldoklott
ettõl mitõl nagyon féltem elõtõrtek
a sötétbõl,démonok vártak körbevettek,
magukkal vittek,amitõl sokan féltek
mégis reméltek hiába nem csillapodtak a kedélyek
egy újabb harc kezdõdött és,
elvesztek a remények.
refrén 2x
Az életem során,
én nagyon sokat szenvedtem
egy sötétszellem vett körül,és elrabolta lelkem
eltakarta szemem,elémtárta a valóságot
minden amit láttam a szörnyû haldoklásom volt.
a harcba beszálltam,és aggódva vártam
csatlósok démonok,a-a túlvilágban
várnak,csatába szállnak,igen várnak
igazságtalanul,mindenkinek ártanak
magukkal ragadnak a sötétbe a semmibe
hiába kapálozól nem mész vele semmire
csak akkor érsz el valamit,ha megerõsödsz legbelül,
és akkor rossz mind a gonosz,holtan fekve elterül
legbelül megérzed a gyõzelem gyümölcsét,
mert nekik ez szolgált éltetõül.
a lelked erõsseblett eloszlott a vétség
felbomlott a csapat,elmúlt a gonosz kacaj
nem szorul belém kétség,
a rossz gyorsan eltávozott,a fény elérte testem
elszállt minden harag,többet a reményt el nem eresztem.
Refrén:2x
Az életem során,
én nagyon sokat szenvedtem
egy sötétszellem vett körül,és elrabolta lelkem
eltakarta szemem,elémtárta a valóságot
minden amit láttam a szörnyû haldoklásom volt.
kitörtem a ködbõl mibe a rossz berántott
mosoly az arcomon a bú már el szállott
és úgy érzem végre,hogy újra élhetek
az érzéseim újra feléledtek,
a lelkemben egy újabb tûz szikra fel pattant
akire vágytam egy hû társa végre meg kaptam.
mellettem ál végre õszinteség végre végre
boldogságra találtam,benne meg találtam ami engem
életben tarthat õszinteség szeretet velem van a bajban
õszintén megmondja nekem hogyha valami bajvan
kitartmellettem szeret,most mindenem megvan.
a csókja erõt öntbelém,ez az érzés olyan jó
és érzem most minden rendben elindult egy új hajó...
refrén 1x
Az életem során,
én nagyon sokat szenvedtem
egy sötétszellem vett körül,és elrabolta lelkem
eltakarta szemem,elémtárta a valóságot
minden amit láttam a szörnyû haldoklásom volt.
de valahogy jobban tetszett a másik kép.
Mert az inkább hasonlít arra amit itt teszünk,
Hogy egy papirra irjuk le tollal rimekben, hogy mikor leszünk😊
bár csibusz nem ezt kérte
legalább változatos lesz
és lesz okunk a cserére 😄
u dont have to listen anybody else but me
a modik talán meglátják a bannert amit mi kívánunk
és hogy milyen volt az álmom?
furcsa kérdés barátom😄
arról szólt, h iskolába kell menni máma
nem is akárhova, : a Szaharába!
(amugy tényleg ezt álmodtam😄)
Pain is inevitable. Suffering is optional.
ja és a rím,,, milyen volt az álmod? 😄
u dont have to listen anybody else but me