Behemoth

Behemoth- Grom -1996

Behemoth- Conjuration -2003

😊
Nem vagy egyedül,
Amugy nekem bejön a mostani black/death es stílusuk is

Kira zenét nyomnak! nekem bejön! 😊

a korai blackesebb albumaik (pl: And the Forests Dream Eternally) még elég jók voltak, de az új death-es témák nagyon nem jönnek be <#shakehead>

a Thelema.6 annyira nem pörgõs, de azis jó
de a Slave Shall Serve album nekem nagyon a top-on van most😊

igen, régen sem volt tiszta black , de ami volt azt kinõtték

na eléggé összetett lett a zenéjük és inkább death metal ,de minõségi az tuti, gyors-brutál

demigod arcletépõ album, a többihez még nekem sem nagyon volt szerencsém, csak egykét számhoz. bár régebben tényleg inkább blackmetal-t játszottak ha jol rémlik, éppen ezért olvastam pár olyat, h a black szcénában áruloknak tartják õket! :|
néhányan túlságosan komolyan veszik a zenét... 😊

most meghallgatom ezt a Demigodot
de az Pandemonic Incantation-ra esküszöm😊

nekem a mostani is tecik😊

nagyon jó kis brigád , bár a régebbi dolgaik jobban bejöttek

Lengyelországból származik a Behemoth, akik leginkább szélvészként támadó zenéjükkel lettek nevesek. A Demigod a csapat nyolcadik lemeze. Számomra az elsõ, valahogy elkerültük egymást az évek alatt. Black/death metalt játszanak, bár régen inkább black volt, ahogy látom. Ma már inkább death-es, helyenként meglepõen dallamos gitárszólókkal. A hörgés elég furcsa, mintha teljesen zárt szájszerkezettel köpködné a szavakat Nergal. A gitárokat sajnos eléggé elnyomja a lemez uralkodó hangszere, a dob, amit viszont agyontriggereltek, és ettõl túlságosan gépies hatást kap, pedig ebben a zenében nem ártana egy kis koszosság, húzósság. Ezt most jól kiölték innen. A gitártémák elég technikásak, nem ragadtak le az alap death témáknál. Néha hoznak egy kis északi ízt, csak a régmúlt kedvéért, hogy honnan is indultak.
A sebességbõl néha visszavesznek, középtempóig, ami jót is tesz a zenének, amúgy elég egyhangú és egyforma lenne a zene. A gitárszólókat újfent meg kell említenem, színt visznek a zenébe dallamosságukkal, elég kontrasztos is lesz így a hatás. Mondjuk nem baj. Néha meglepõ módon egy-egy rövid flamenco gitártéma is felbukkan a dalokban, tetszetõs.
A szövegek ultrabuta sátánisa vackok, de hát mindig van sok tizenkét éves, aki még besz.pja az ilyesmit és õ is az ördög gyermekének hiszi magát.
Nergal hörgése hosszú távon fárasztóan egysíkú, a zene nem lenne rossz, kicsit zeneibbé kellene tenni, így csak az elvakult fanoknak fog tetszeni. Igaz, van belõlük épp elég. Pedig kifejezetten vannak izgalmas, jó pillanatok a lemezen, de egyvégtében kifejezetten fárasztó.
(az utolsó pár mondatot megcáfolnám, szerintem nagyon jóó)




kép1
kép2



Szinte alig ismertek, de a zenéjük jó...
videó