Abszolute tarantino-s volt, nekem is azonnal beugrott! :)

Na hát az a kertvárosi jelenet, mintha egy Tarantino filmet néztem volna .A kopasz "Fester" bácsi nem szarozott :D

A szkanderes jelenetet se hagyjuk ki... az is hatalmas volt. A hátam borsózott, mikor az ál-Cooper úgy játszadozott a két méteres kopasz gyurma gyurkával, mint macska az egérrel. Egyszerűen akkora volt az erőfölénye hogy kimondhatatlan. Szerencsétlen vadbarom nem tudta, hogy egy természetfeletti lénnyel szórakozik. Aztán amilyet az arcába kapott, azt is tanítani kellene. Badass ez a fake Cooper nagyon.

Jaja, és nemcsak ő volt durva, hanem Diane... de a kertvárosi könyvelő terminátor is óriási volt, a Michumék kommentjén pedig hangosan felröhögtem, ami ritka manapság..
"- Micsoda elbaszott környék ez??
- Sok a stressz manapság, nehezen bírják az emberek."
:D :D

he's BACK!!!! :D

Nekem a legdurvább Sarah Palmer volt....

"A második évad végén Bob (talán átmenetileg) győzedelmeskedik felette..."

Mikor lement a második évad mindenki azt hitte hogy Cooper is megőrült, pedig dehogy, hiszen nem ő jutott ki a barlangból, hanem a gonosz alteregója, aki szorosan kötődik Bobhoz... Coopert nem kaparintotta meg Bob, egyszerűen csak a hosszú évtizedekig tartó tanyázás az Előszobában kicsit megtrötymesztette az agyát, és szellemi fogyatékosként tért vissza... 25 év szociális ingerek és emberi kommunikáció nélkül nem múlt el nyomtalanul.

Laura valamiért romlott lett. A sorozat onnan indul, hogy már nagy a gebasz, sőt, ugyebár végzetes lett, de előtte mindenki imádta, önzetlen volt, Ben Horn mentális problémás fiához járt, a szintén bajos Harolddal is nagyon jó barátságban volt (persze Harold szerelmes volt belé), kaját hordott az időseknek, és nagyjából az összes ember, akivel találkozott, csodálta, nagyon szerette, vagy férfi esetén szerelmes lett belé, vagy csak meg akarta kúrni. A sorozatból is lejön a totál kettősség az életében.
Emlékeim szerint a Laura Palmer Naplója könyvből az derül ki, hogy kamaszodásával jönnek a problémái. Elkezd cigizni, mert izgi, elkezd magához nyúlni, mert izgi, néha terhes neki az, hogy mindenki imádja, és jónak "kell" lennie. De van benne egy alapvető rendkívüli jóság,
együttérzés, segíteni akarás. Halála előtt ez teljesen kettészakítja. Megmarad a rendes énje, a kis tündér, de ott van a piszkos fantáziájú, mindenkivel dugni akaró cafka, aki mindent kipróbál, bárkivel elmegy, bármire képes, (meg)csal, lop, hazudik. Bob ekkor kezdi kísérteni (ahogy apját Lelandet is már fiatalon megkörnyékezi), amitől csak még rosszabb lesz minden. Laurát nem tudja megkaparintani, ezért apja bőrébe bújva rontja meg...
A züllésben egy szintig egyébként társa lesz Donna is, de ő nem megy olyan messzire, mint Laura, ezért nincs ott harmadikként Ronette és Laura mellett a végzetes éjszakán.
Dale Cooper Naplójából kiderül, hogy Dalet is már gyerekkorában megkísérti Bob - akkor még sikertelenül.
Arra gondolok, hogy esetleg Cooper is a határtalan jóból született (erre eddig sehol semmilyen utalást nem láttam), ahogy Laura. Ugyanis Cooper talpig becsületes, sziklaszilárd morális értékekkel, Buddhista elvek szerint él. Egyetlen botlása, hogy szerelmes lett Carolineba, Windom Earl feleségébe, amibe Windom bele is őrült, és igen csúnya vége lett. A második évad végén Bob (talán átmenetileg) győzedelmeskedik felette, azt hamarosan meglátjuk, hogy milyen végkifejlettel.
A Diane-es szál érdekesnek tűnik, szerintem hatalmas húzás, hogy végre láthatjuk, és hogy Laura Dern játssza, az megintcsak óriási.

Szerintem a rész alapgondolata óriási. '45-ben, az atombombák ledobálása során születik meg Bob, a tisztán gonosz lény. Ezt érzékeli az jóságos Óriás, és válaszul/ellensúlyozásképpen megteremti a későbbi Laura lényét, aki a tiszta ártatlanság/szeretet/akármi.
Igen erős lett Bob születése, az egész képsorozat, és persze a zene idegtépő, hipnotikus.

Harry Dean Stantonnak nagyon örültem, durva hogy 90 évesen is milyen jól játszik. Nem semmi. Azért a gyereket elgázolós részt egy kisfiú apukájaként elég durva volt végignézni :( :(