174
  • BiroAndras
    #161
    "Tehát egy űrhajó pl.: a Földhöz _mérve_ valóban nem lépheti túl a fénysebességet, de CSAK a Földhöz mérve. A valóságban szerintem igen, és nem hinném, hogy az űrhajón is lehetne tapasztalni a tömegnövekedést."

    Pontosan erről szól a relativitás. Azért "relatív", mert amáshonnan mérve más eredményt kapunk. Az űrhajó utasai azt fogják tapasztalni, hogy a külvilágban az idő felgyorsul, a távolságok pedig egyre rövidebbek.
  • BiroAndras
    #162
    "Ha két foton egy lézersugárban egymás mellett halad hogyan haladhatnak egymáshoz képest is fénysebességgel? Lehet hogy a fotonokra nem vonatkozik?"

    A foton számára az idő és a távolság nem létezik. Bármerre megy, 0 hosszúnak látja az utat, és 0 idő alatt megy végig rajta. Ezért két fénysugarat nehéz összemérni. Határérték számítással lehet meghatározni a relatív sebességüket, és abból ki is jön, hogy egymáshoz képest is épp fénysebességgel mennek.
  • BiroAndras
    #163
    "Ha 2 foton megy egymással szemben akkor a sebességük egymáshoz viszonyítva bizony 2c !"

    Nem egészen. A rel. elm. szerint a sebességeket nem lehet így összeadni. A Lorentz trafót kell használni, ami szerint c+c=c.
  • BiroAndras
    #164
    "Ha a fény betéved egy fekete lyuk vonzásába akkor nem kéne fénysebesség fölé gyorsulnia?"

    Nem gyorsul. Az energia, amit kap a gravitációtól a frekvencia növelésére fordítódik. Kívülről viszont az idő torzulása miatt épp ellenkezőleg, csökkenő frekvenciájúnak látszik.
    A jelenség fordítottja jobban megfigyelhető. Amikor egy nagy csillag fénye elhagyja a felszínt a grav. ellenében kell mozognia, amitől energiát veszít, vagyis csökken a frekvenciája. Ezt hívják gravitációs vöröseltolódásnak.
  • BiroAndras
    #165
    "3 test probléma. A dolog úgy áll hogy valóban nem megoldható hagyományos matematikai úton, főleg mert ez tipikus káosz probléma!!!!!"

    Nem ezt mondtam?

    "Viszont a káoszelmélet és a nagyteljesítményű számítógépek segíthetnek"

    Természetesen. De egzakt megoldást nem adnak. Csak azt akartam mondani, hogy analitikusan kezelhetetlen problémákért nem kell a kvantumfizikáig elmenni.

    "Az EPR nem tiszta elvont valószínűségi probléma, hanem olyan probléma ami vastagon érinti a kvantummchanika alapvető elemeit pl a Planc állandót, mint tapasztalati értéket."

    A Plank állandó pusztán egy konstans paraméter, az egyenletek lényegét nem befolyásolja (csak ha nulla). Olvasd el a levezetéseket. A klasszikus fizikához csupán 1-2 apró kiegészítés kell, ami kísérletileg egyszerűen igazolható, és máris megkapjuk az EPR paradoxont. Nem szükséges a kísérlet részletes leírása, csupán a bemenő és a kijövő jel klasszikus fizikában is értelmezhető és mérhető tulajdonságait vizsgáljuk. Sőt, ha polarizált fénnyel végezzük a kísérletet, akkor semmi kvantum nem kell hozzá.

    "Csak egy kérdés: változik a Planck állandó nagy tömegek hatására?"

    A csillagászok ezt is megmondják. A csillagokból illetve nagy tömegő feketelyukak közeléből érkező fény spektruma nem tér el a földi körülmények közt előállított fényétől, ha az ismert effektusokat levonjuk (doppler effektus, grav. vöröseltolódás, stb.). A spektrum rendkívül pontosan megmondja, hogy mi folyik arrafelé. A spektrumvonalak ugyanis az atomok/molekulák lehetséges energiaszintjeinek felelnek meg, ami pedig mindenféle kölcsönhatástól függ. A Planck állandótól pl. függ az atomok mérete, amitől meg pl. az atommag és az elektonok közti kölcsönhatás erőssége függ.

    "És itt jön a képbe az hogy a QED is, egyrészt maga is félig meddig tapasztalati és nem egzakt elmélet (renormálás ugye)"

    A renormálásról mindenki tudja, hogy nem jó. A húrelméletek éppen azért születtek, hogy ezt a hibát kiküszöböljék. Egyébként bizonyos mértékik minden elmélet tapasztalati. Sokféle állandó értékét állapítják meg kísérletileg. Akkor van bajban az elmélet, ha nem 1-2 paramétert kell mérni, hanem sokkal többet.

    "másrészt az alapja a perturbáció számítás."

    Nem, nem az. Csak konkrét problémák megoldására használják, és akkor is főleg akkor, ha papíron kell megoldani. Számítógéppel lehet pontos képlettel számolni.

    "Csak éppen az a gond, hogy a különböző matematikai elméletek a vizsgált paraméter zónán túl tök más eredményeket adnak!"

    A vizsgált tartományon túl minden közelítő módszer értelmetlen eredményt ad. Ez alapvető dolog, és nem a kvantumfizika sajátja.
  • BiroAndras
    #166
    "Nem a relativitásra van szükség a gyorsuló rendszerek leírásához, hanem a tehetetlenségi erőket kell bevezetni, onnan megy sima Newtoni mechanikával meg Galilei-féle relativitással."

    Ez csak addig müxik, amíg a gyorsulás nem túl nagy. Kísérletileg igazolták, hogy a newtoni mechanika nem ad pontos eredményt, a rel. elm. viszont igen. Még gyakorlati alkalmazása is van, a GPS műholdak atomórái egy egészen picit pontatlanul járnak a Föld forgása miatt, és ezt korrigálni kell.

    "De két szembehaladó foton egymáshoz képest nem létezik, mert nincsen egymásról információjuk. Csak akkor látják egymást, mikor találkoznak."

    Nem számít, hogy látják-e egymást, attól számolni még lehet.

    "A doppler-effektus magyarázható azzal is, ha a fény mégiscsak gyorsabban ér oda, ha gyorsabb forrásból származik!"

    Hiába magyarázható, ha a mérések az ellenkezőjét igazolják.

    "ha hullám, akkor a közegben terjed."

    Vagy nem. Csak azért, mert a mechanikus hulámok közegben terjednek, nem feltétlen igaz ez más hullámokra. De mivel a tér dohasem üres, akár közegnek is tekinthetjük. De nem olyan egyszerűen viselkedik ez a közeg, mint egy rugalmas anyag.

    "De azért én megnézném azt a kísérletet, hogy pontosan hogy is ment.
    Ha valami hiba lenne benne, akkor nekem lenne igazam :)"

    Mivel a rel. elm. a kísérlet eredményére épül, és számtalan mérés igazolja az előrejelzéseit, eléggé nehéz elképzelni, hogy hibás lett volna a mérés.
  • pimplike
    #167
    "(a fékező ejtőernyő mellett)" Most fékezőernyő, vagy ejtőernyő?
    Amúgy egyiket sem használját anyahajókon, túl sok idő kellene az összeszedésükhöz, és addig a kötelég többi tagja krónikus üzemanyaghiány miatt a vizbe pottyan.
  • Tiberius B
    #168
    Bocs, elismerem. Nem tom mi ütött belém. Gondolom vmiért párhuzamvonásként elszúrtam vmit, én is tom, hogy a tömeg egy energiafajta, az energia pedig nő a sebességgel... Csak kicsit voltam. Szerintem.
  • Tiberius B
    #169
    Sajnos előfordul az ilyesmi.
  • Tiberius B
    #170
    Egyre okosodom, bár ezt már mondtam.
  • DEXTER92
    #171
    Komolyan egy-két év múlva olyan lesz a technika, mint a '80-as évekbeli sci-fi, fantasztikus könyvekbe. Amit most olvasok, 'A hosszú szafari', az is jövőbe játszódik, és űrkutatással kapcsoltaos, csak nem mennék most bele, nem akarok a könyvről dumálni.
  • pepii
    #172
    nezd meg ezeket az oldalakat a fekuttal kapcsolatban
    http://autoweb.drive.com.au/cms/A_100868/newsarticle.html
    http://mynrma.com.au/suzuki_swift_05_ds.asp
  • zsozsoo
    #173
    Arra azért kiváncsi lennék, hogy a jelenleg használt rakétákkal indított űrhajóban lévő személyek, hogy fogják bírni azt az iszonyatos sebesség növekedést..
    Vagy talán szép apránként fog gyorsulni?
    Ha azt nézzük, hogy hány G hat ilyenkor egy emberi szervezetre... palacsinta effektus :)
  • mrzool
    #174
    "iszonyatos sebesség növekedést.."

    ??? A mai ionhajtóművek _nagyon_ messze vannak az iszonyatos gyorsulás fogalmától, valszeg meg sem éreznék az utasok, hogy működik a hajtómű.