Accept

Accpet for 2 win az télelg joag. de accpet már nicns csak udo

Pizsta.

😄D Én is csak úgy nézhettem meg hogy teljesen a szélét fogva nagyon óvatosan 😄 Ereklye ^^

Nem akarta kiadni a kezébõl, így alig láttam, de nekem kesztyû kellet volna😄

Az én ismerõsöm is megszerezte az egyik gitáros pengetõjét 😄 Nagyon állatul néz ki.

De az ám. Két napig nem volt hangom. Az egyik ismerõsöm szerzett pengetõt. Udo a kesztyüit dobálta be😊

Egyik ismerõsöm volt kinnt. Azt mondta hogy brutáljó volt.

Szigeten ki volt kinn az Accepten? Qva nagy hangulat volt. Ennek örömére megszereztem tõlük pár albumot.

Fogalmam sincs 😊

mé elfogad a nevük? 😛

Sztem nem. Az 1996-ban megjelent Predator albumuk elég ütõs volt még. Igaz, az volt az utolsó lemezük 😊

ez ok, de kb. 15 évvel ezelõtt nekik leáldozott 😊

Csodálkozom hogy nem volt még Accept-topik, pedig eléggé nagy név 😊 Fantasztikus zenéik vannak.

"Az igazi solingeni penge. Az Accept még a hetvenes években alakult Udo Dirkschneider énekes vezetésével, hogy aztán a nyolcvanas évek elejére kialakuljon az a védjegyszerû hangzás, amely sok tekintetben a német heavy metal szinonimája lett. Udo szétsmirglizett Bon Scott-hangja, a Judas Priest British Steel-korszakát idézõ gyors, egyszerû gitárriffek, brutális slágerek, folyamatos turnézás: a Restless and Wild (1982) és a Balls to the Wall (1983) album máig a heavy metal alaplemezei közé tartozik, mint ahogy a nyolcvanas évek közepén világsikert indukáló, a korábbiaknál kipolírozottabb Metal Heart. Az Accept története során jó néhány muzsikust fogyasztott el, el is tûnt, míg a törpösített Rob Halford-külsejû Udo szólókarriert kezdett U.D.O. néven, ám a kilencvenes évek lassan megérlelték a visszatérést és az Accept visszafoglalta helyét a heavy metal Olümposzon."

Hivatalos Accept-oldal: http://www.acceptarchive.com/

Kép az együttesrõl. További képek az oldalon.