16
ide mindent, amit tudtok róla :)
-
kasika #16 más későőő :) -
#15
Szedjé antinövekedés hormont -
#14
szerintm nem fog beleférni...vagy elvérzik vagy túl nagy darab...;) -
Aspyrin #13 kb 20cm-ként darabold föl magad, talán sikerül ha sietsz -
kasika #12 1,5 oldalba bele KELL férnem...
ezt kaptam utasításnak... -
#11
Én már meg sem szólalok. [ő már meg sem szólal] -
#10
sztem ne próbáld összecsapni! ha már ilyen mákod van, hogy csak ki kell copyzni az infókat, írjál sok mindent és menj biztosra:) -
kasika #9 :DDD loál
igenis szétnéztem, ezek nagy részét megtaláltam én is.
de nekem vmi sokkal egyszerűbb kéne.
egy rövid összefoglalás és kész.
de gondoltam segítséggel fordulok Hozzátok :)
rég olvastam errefelé, elfelejtkeztema hozzáállásról :)
köszi a segítjéget, lol -
#8
tipikus freemail-es...:Ð -
#7
Egész könyvet írhatnál,nem három oldalt ha tényleg szét nézel...
Nézd! -
#6
Van az auxin a növényekben ami meghatározó a csíra fejlődésében...ebbek a hormonnak a segítségével nő a csírából a szár felfele és a gyökér rendszer lefele de még máshol is segédkezik...ez is egy példa -
Garfield #5 Hozzá sem szagoltál a Gúglihoz, legalább ne kamuzz, jó?
Ha ugyanis bepötyögted volna a "hormonális rendszer működése" szavakat, akkor kijött volna ez az oldal, a "hormonrendszer működése" szavakra meg ez.
U.i.: Ha legközelebb bárki, bárhol a magyar oktatási rendszer fikázásába kezd, jussanak az eszébe az ilyen "írjátok-meg-helyettem-a-leckét-mert-én-lusta-vagyok-utánajárni" típusú topikok, amelyekből az SG-n is van jópár... Szóval korántsem biztos, hogy az oktatási rendszer a legfőbb probléma. -
#4
Tessék ...
Ez több mint 1.5 oldal. Egyébként nem hiszem, hogy vetted a fáratságot és rákerestél a google.ben... -
#3
Információáramlás a sejtek között
Az élő szervezet részei közötti együttműködést, a szövetek, szervek s az őket alkotó sejtek működésének összehangolását, környezethez való alkalmazkodását a sejtközi információs rendszer biztosítja. A rendszer két, viszonylag autonóm alrendszerből áll - valamikor külön rendszernek is tekintették őket - az idegrendszerből és a hormonális rendszerből. Az egészet neuro-endokrin rendszernek nevezzük.
A két rendszer közötti hasonlóságokat és különbségeket röviden és vázlatosan a következőkben foglalhatjuk össze:
mindkét rendszerben a hírvivők, az információ hordozói kémiai vegyületek, s nem egy esetben ugyanazok;
a hírvivők mindkét rendszerben a sejtek receptorain keresztül hatnak s változtatják meg, irányítják működésüket;
lényeges különbség a két rendszer között, hogy az egyik - az idegrendszer - elsősorban sejtről sejtre közvetlenül, egyenesen a címzett szervhez juttatja el az üzenetet. A másik - a hormonális rendszer - a hírvivőket bejuttatja a véráramba, s onnan választódnak ki a célsejteken; az előbbi különbséggel függ össze, hogy az idegrendszer elsősorban a gyors üzenetek közvetítésére alkalmas, míg az endokrin rendszerben az üzenetek sokkal lassabban, néha több óra alatt jutnak el a címzetthez.
A két rendszer nem választható el egymástól: a hormonok befolyásolják az idegrendszert, ez utóbbi pedig részt vesz a hormontermelés szabályozásában, sőt magában a hormontermelésben is. (Az előző két mondatban ezért szerepel az "elsősorban" szó.) Erről majd az idegrendszernél még teszünk említést.
Az endokrin rendszer
Az endokrin rendszer a hormonkiválasztó belső elválasztású mirigyekből és szabályozó központokból áll. A legfontosabbak a hipofízis, az epifízis, a pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy, timusz, a mellékvesék, a hasnyálmirigy, a petefészkek és a herék. Ezek mellett endokrin, hormontermelő sejtek találhatók még a bélcsőben, a májban, a vesében.
A hormonokat kémiai szempontból három csoportba osztjuk:
- aminosav-származékok, pl. adrenalin, tiroxin;
peptidek, polipeptidek, fehérjék, pl. a hipofízis hormonjai;
- koleszterolból származtatható szteroidok, pl. a mellékvesekéreg, petefészkek, herék hormonjai.
A polipeptid típusú hormonok fajspecifikusak, a szteroidok viszont nem.
Hatásuk szerint a hormonokat három csoportra oszthatjuk: egyes hormonok ingerlő vagy gátló hatással vannak az effektor sejtekre, szervekre, pl. a hipofízis trophormonjai. Ezeket kinetikus hormonoknak nevezzük. Mások az anyagcserét, a víz- és sóháztartást szabályozzák, pl. a tiroxin az alapanyagcserét. Ezek a metabolikus hormonok. S végül a morfogenetikus hormonok a növekedést és a szervdifferenciálódást szabályozzák.
Egyes hormonok rövid életűek (pl. az ACTH felezési ideje kb. 10 perc), vagy hamar távoznak a szervezetből, mások lassan bomlanak el (pl. a tiroxin felezési ideje 5-7 nap), vagy elraktározódnak a sejtekben, szövetekben. A gyorsan bomló hormonok szabályozó hatása nyilván operatívabb, a lassabban bomlóké tartósabb.
A szteroid hormonok közé tartoznak a kortizol és kortikoszteron, amelyek a glükózlebontást és más anyagcsere folyamatokat szabályoznak, az aldoszteron, amely a sóháztartást irányítja, a nemi hormonok, progeszteron, tesztoszteron és az ösztrogén hormonok.
A peptidhormonok közül a legfontosabbak egyike az inzulin, amely a sejtek glükózfelvevő képességének fokozásával csökkenti a vér cukorkoncentrációját, de hatással van a zsíranyagcserére is. A gasztrin a gyomorsav kiválasztását szabályozza.
A hormonok egy része csak néhány szervre gyakorol hatást (pl. a nemi hormonok, ösztrogén hormonok), mások viszont a test majdnem mindegyik szövetére vagy sejtjére hatnak (pl. az inzulin vagy a kortizol).
Hogyan működik a hormonális rendszer szabályozó mechanizmusa?
A belső elválasztású mirigyek központi irányító szerve az agyalapi mirigy - a hipofízis. Ez termeli azokat a trophormonokat, serkentő hormonokat, amelyek azután a különböző mirigyekbe jutva kiváltják azok hormontermelését. Az agyalapi mirigyet a központi idegrendszer a hipotalamuszon keresztül szabályozza. A hipotalamusz olyan anyagokat termel, amelyek a hipofízis tevékenységét serkentik vagy gátolják. Lássuk most ezt a folyamatot egy konkrét példán: Solomon H. Snydernek, a John Hopkins University School of Medicine neurológia professzorának cikke alapján a szteroid hormonok szabályozó körét mutatjuk be (Snyder ,1985).
16. ábra. A szteroid hormonok szabályozási köre. (Forrás: Snyder, 1985)
Az agyból jövő inger hatására a hipotalamusz úgynevezett kioldási faktort választ ki a vérbe. A kioldási faktor molekulái eljutnak az agyalapi mirigyhez (erre szakosított sejtjei a felszínükön levő receptorok révén kivonják a vérből), s arra késztetik, hogy serkentő trophormonokat termeljen és válasszon ki. A véráram a trophormont eljuttatja a megfelelő periferiális mirigyhez, s abban megindítja a szteroid hormon termelését. A hormon a vérbe kerül, s eljut ahhoz a szövethez, amely az információ címzettje. A vérben a hormon megfelelő koncentrációját több visszacsatolási hurok szabályozza. A végtermék hormon visszahat az agyalapi mirigyre és a hipotalamuszra, s gátolja a serkentő hormon, illetve kioldási faktor szintézisét. Az agyalapi serkentő hormon szintén hat a hipotalamuszra, s ugyancsak gátló hatást vált ki. A végtermék hormon ráadásul a hipotalamuszban gátló faktor termelését is megindítja, amely aztán visszahat az agyalapi mirigyre.
Az endokrin rendszer és az idegrendszer közötti együttműködés három szinten valósul meg:
az idegsejt által termelt, ún. neurohormonok - ezekről majd az idegsejtek tárgyalásánál ejtünk néhány szót - közvetlen hormonhatást fejtenek ki;
a neurohormonok szabályozzák a belső elválasztású mirigyek működését azáltal, hogy serkentik a hormontermelést, illetve serkentik vagy gátolják a hormon kiürülését (leasing, illetve release inhibiting hatás);
a hipotalamusz neurohormonjai a hipofízisen keresztül befolyásolják az endokrin mirigyek működését.
A hormonok, mint mondtuk, a vérbe kerülnek, s az érrendszeren keresztül jutnak el a test minden részébe. A különböző szövetek és sejtek receptoraik segítségével ismerik fel a nekik szóló üzenetet hozó hírvivőket. A szteroid típusú hormonok és a pajzsmirigy hormonjai átjutnak a sejthártyán, és a citoplazmában a citoszol receptorokhoz kötődve bekerülnek a sejtmagba, s ott fejtik ki hatásukat a kromatinra. A többiek - a peptidhormonok - a sejtmembrán receptorain keresztül az előző fejezetben ismertetett módon juttatják el információikat a "címzettekhez". Az újabb kutatások kimutatták, hogy a szteroid hormonok is megkötődnek a sejthártyán, tehát hatásmechanizmusuk többféle lehet.
Az idegrendszer és az agy
Génjeinktől alapvetően meghatározottan, de mégis viszonylag önállóan, a környezet információit, hatásait magába építve működik szervezetünk másik nagy azt is mondhatnánk, legemberibb - információs rendszere: az idegrendszer.
Legfontosabb feladata, hogy felvegye, feldolgozza, tárolja a külvilágból és a szervezet különböző részeiből jövő információkat, kidolgozza az adekvát, megfelelő válaszokat, s ezek által vezérelje és szabályozza a szervezet működését, biztosítsa alkalmazkodását az állandóan változó környezethez úgy, hogy közben megőrizze önmagát.
Már a legősibb, legprimitívebb egysejtűeknél megtalálható - hiszen az élet egyik fontos ismérve - az ingerlékenység. Természetesen ez is információs folyamat - információfelvétel és feldolgozás , de még nem idegi tevékenység. A többsejtű élőlények kialakulásával létrejönnek a különböző feladatokra specializált sejtek, s közöttük az idegsejtek is, az érző, majd a kizárólag ingerátadásra szakosodott motoros idegsejtek. Érdekes, hogy a Természet sokszor már a fejlődés valamely kezdeti szakaszában "megtalálja" egy-egy kérdésre a legmegfelelőbb megoldást, amelyet azután évmilliók során sem változtat meg. Ilyen a genetikai ábécé, s ilyen a kb. 700 millió éve kialakult idegsejt szerkezete is. A hidrának, ennek a primitív soksejtű állatnak az idegsejtje általános jellegzetességeiben nem különbözik az emberétől.
A neuron
Az idegsejtek, a neuronok nagyjából ugyanazokból az alkotórészekből épülnek fel, mint a test többi sejtje. A sejttestben, a szómában megtaláljuk a sejtmagot, a mitokondriumokat, a Golgi-apparátust, az endoplazmás retikulumot, a mikrotubulusokat.
17. ábra. Az idegsejt
Formailag az különbözteti meg őket más sejtektől, hogy a sejttestből vékonyabb és vastagabb nyúlványok ágaznak ki. A vékonyabb és rövidebb nyúlványok - a dendritek -, amelyek rendszerint a citoplazma folytatásai (plazmanyúlványok). A vastagabb és hosszabb nyúlványok neve axon. A dendritek hossza 0,01- 0,4 mm, az axonoké néhány mm-től több méterig terjedhet. (Az ember idegnyúlványainak összhossza a Föld-Hold távolság kétszerese.) Az axonok alkothatnak tömör kötegeket (pályákat) vagy ritkább, laza összeköttetéseket. Számos neuron axonja nem nyúlik ki távolabbi területekre, nem alkot pályákat, ezek a lokális, intrinsec neuronok.
A sejttestnek azt a részét, ahonnan az axonok elágaznak, axoneredési dombnak nevezik. A benne található membrán, amely az axont elválasztja a citoplazmától, az információátvitelben szűrőként viselkedik, magas ingerlési küszöbértékénél fogva kiszűri, megállítja a véletlen vagy téves információkat.
Az axonok többszörösen is elágazhatnak, több száz vagy több ezer kollaterálissal is rendelkezhetnek. Egy részüket, azokat, amelyek a sürgős információkat szállítják - izomreceptorok, mozgatóidegek axonjai velőshüvely (mielin) veszi körül; ez szigeteli az axon-"kábelt" a környezetétől, s nagyon meggyorsítja az ingerületvezetést.
Egy-egy idegsejten, illetve dendritjein nagyon sok, 1000-10000 más idegsejt nyúlványa is végződhet, s az axon is nagyon sok más idegsejthez kapcsolódhat. A kapcsolat az idegsejtek között nem közvetlen érintkezés útján valósul meg, hanem a szinapszisokon keresztül. Sherrington angol tudós nevezte így el az idegvégződések és a köztük levő 10-20 nm szélességű keskeny rés által alkotott ingerület-átviteli kapcsolatot. A klasszikus elképzelés szerint - s ez az esetek többségében helyes - a szinapszisban az axon végződése az ingerátadó (preszinapszis), és a szomszédos sejt dendritje vagy sejtteste az ingerátvevő (posztszinapszis) elem. Az utóbbi években azonban kiderült, hogy az axodendrikus szinapszis mellett léteznek dendrodendrikus, axoaxonális szinapszisok is, sőt az is előfordul, hogy két dendrit külön szinapszisokon egymásnak küldjön - két irányba - üzenetet. Vagy akár egy axon küldjön két dendritnek, amelyek egymás között is kommunikálnak. A kapcsolódási formáknak ez a változatossága is hozzájárul - sok más tényező mellett - ahhoz, hogy a magasabb rendű élőlényeknek s főleg az embernek az idegrendszerében olyan rendkívül bonyolult struktúrák alakulnak ki és működnek.
Hogyan közlekednek az információk az idegrendszerben?
A sejteket burkoló sejtmembrán külső és belső felülete között ioneloszlási különbségek vannak, s emiatt potenciálkülönbség jelentkezik a sejt belseje és külső környezete között. Ez a potenciálkülönbség különösen nagy az idegsejtek membránján - nyugalmi állapotban kb. - 70 mV. A nyugalmi potenciál ingerek hatására - s ezek lehetnek mechanikai, hő-, vegyi és elektromos ingerek - nagyon könnyen megváltozik: csökken (depolarizáció) vagy megnő (hiperpolarizáció). Megváltozik ugyanis a membrán áteresztőképessége, s ennek következtében megváltozik az ioneloszlás: K-ionok lépnek ki, illetve Na-ionok lépnek be a sejtbe.
Ha a potenciál bizonyos érték - a küszöbérték - alá csökken, a depolarizáció mértéke ugrásszerűen megnő, ún. működési vagy akciós potenciál jön létre. A potenciálcsúcs néhány ezredmásodpercig tart, s átadódik a membrán szomszédos területeire. A kisülés, vagy ahogy az angol fireing szóból újabban fordítják, tüzelés, független az inger természetétől és intenzitásától (ha elérte a küszöbértéket). Az idegsejt tehát a minden vagy semmi törvényének megfelelően viselkedik, csak két állapotot "ismer". (A matematikai információelméletről szóló fejezetben utaltunk arra, hogy az információs univerzumban a bináris jelleg az uralkodó, s ezért a gyakorlati
18. ábra. A potenciál változása az idegsejtben.
megfontolásokon túl mélyebb jelentősége van a kettesalapú logaritmus használatának. Íme az első példa.) Ez a működési elv teszi lehetővé a neuronok és neuronhálózatok matematikailogikai és fizikai modellezését. Az első matematikai modellt McCullach és Pilts készítette 1943ban. Ezek a modellek nagyon hasznosak az idegrendszer- és agykutatásban, de még hasznosabbak az automaták absztrakt általános logikai elméletének kidolgozásában. Minden döntési problémát meg lehet oldani egy elég nagy számú neuront tartalmazó mesterséges neuronhálózat segítségével elméletileg. Ezzel szemben gyakorlatilag még az egyszerűbb problémák megoldásához is túl nagy gép kellene.
A neuron viselkedésével kapcsolatban még három észrevételt kell tennünk.
Egy kisülés - tüzelés - után, amely néhány ezredmásodpercig tart, a neuron kb. 0,5 ezredmásodperc elteltéig nem ingerelhető, akármilyen nagy is legyen az inger intenzitása (abszolút refrakter periódus), majd egy kb. 0,1 mp-ig tartó időszak következik, amelyben nagyon erős ingerek már kisütik (relatív refrakter periódus).
Ha a küszöbértéknél kisebb ingerek érik az idegsejtet gyors egymásutánban, nagyon rövid időn belül, az idegsejt képes azokat összegezni, és ha elérték a küszöböt, létrejön a kisülés.
Az impulzus az axon mentén csökkenés nélkül halad végig, s az axonelágazásban, a szomszédos idegsejtekben szintén impulzust vált ki. A jelek terjedési sebessége az axonok mentén 0,5 és 120 m/s között változik.
A szinaptikus résen az impulzus nem tud átugrani (kivéve az alacsonyabbrendűek idegrendszerében előforduló 2 nm-es rést). Az információt tehát át kell kódolni. Az idegimpulzus az idegvégződésben kémiai jelhordozókat szabadít fel, s ezek kilépnek a szinaptikus résbe. A fogadó sejt - idegsejt vagy célsejt - membránjában található receptorok felismerik az ingerület átvivőt, transzmittert, időleges komplexet alkotnak vele, alakváltozás jön létre mind a receptor fehérjében, mind a vele kapcsolódó membrán fehérjében, s ennek az lesz a következménye, hogy megváltozik az ioncsatornák állapota, egyesek kinyílnak, mások bezárulnak, létrejön a potenciálváltozás. A szinapszis típusától függően a fogadó sejt vagy depolarizálódik, s az információ impulzusként terjed tovább a sejtmembránban (serkentő szinapszis), vagy hiperpolarizálódik (sokszor még 100 mV fölé is), s meggátolja az impulzusok továbbterjedését. A gátló szinapszisok, helyesebben a gátló idegsejtek, amelyek gátló ingerületátvivő anyagokat termelnek (a legfontosabb a gammaaminovajsav, GABA), s a belőlük felépülő gátló idegi hálózatok nagyon fontos szerepet töltenek be az idegrendszer működésének szabályozásában. Egyrészt fékező hatást fejtenek ki az egész idegrendszerre, nem engedik az idegsejtek tüzelését megszaladni, másrészt segítenek behangolni a serkentő ideghálózatok válaszkészségét. Nemcsak a szinapszisokban, hanem a neuron különböző pontjain, a dendritelágazásoknál, az axoneredési domb közelében is léphetnek fel gátlások, és megállíthatják a lényegtelen, hamis vagy káros információk terjedését.
Az ingerületátvivő anyagok a neuron endoplazmás retikulumában szintetizálódnak, a Golgi-apparátus vezikulákba "csomagolja" őket, s így kerülnek az ún. axonális áramlással a preszinaptikus végződésbe, az axon bunkószerű kidudorodásába. Ott raktározódnak, s a megfelelő inger hatására felszabadulnak.
Sokáig azt hitték, hogy az ingerületátvivő anyagok csak "ki-be" üzeneteket továbbítanak (ebben az esetben elegendő lenne egyetlen serkentő és egyetlen gátló hatású anyag), s hogy minden sejt csak egyféle, rá jellemző hírvivőt képes kibocsátani. Az elmúlt másfél évtized kutatásai azonban megváltoztatták ezt a véleményt. Kiderült, hogy nagyon sok ingerületátvivő létezik: aminosavak, aminszármazékok, peptidek (neuropeptidek). A legismertebbek az acetilkolin, noradrenalin, glicin, glutaminsav, adrenalin, dopamin, enkefalin. (Egy részük hormonként is működik.) Az is kiderült, hogy a legtöbb neuron két-három ingerületátvivőt képes szintetizálni. Az együtt ható ingerületátvivők valószínűleg hozzájárulnak az átvitt információk finomításához.
Hogy milyen bonyolult folyamatok játszódnak le a szinapszisokban, annak szemléltetésére álljon itt egy rövid idézet Solomon H. Snyder írásából: "Gondos elekrofiziológiai vizsgálatokkal sikerült kimutatni, hogy a különböző ingerületátvivők sokféle hatást gyakorolhatnak a szinapszisokra. A fogadó idegsejt hártyáján többfajta pórus vagy csatorna található. Az egy-egy ingerületátvivő molekula által kinyitható vagy elzárható csatornák képesek a klorid-, a nátrium-, a kálium- és a kalciumionok áteresztésére. A vizsgálatok azt mutatták, hogy minden ionhoz több csatornafajta tartozik, és a különböző csatornák eltérő típusú elektromos információt szállítanak. Az ingerületátvivők a csatornákat különféleképpen befolyásolják. Sőt: egyetlen ingerületátvivő is különböző hatásokat válthat ki az érintett szinapszis típusától függően" (Snyder, 1985). (A csatornatípusok száma a mai felfogás szerint 50 és 100 között van.)
Az ingerületátvivők természetesen csak rövid életű komplexeket alkotnak a receptor molekulákkal. Ha nem így lenne, nem impulzusok, hanem folyamatos ionáram jönne létre a fogadó molekula membránján. A transzmitterek vagy nagyon hamar elbomlanak, vagy az ún. molekuláris pumpák eltüntetik ezeket a szinapszisból. Érthető, hogy az idegsejtekben és körülöttük rendkívül intenzív szintetizáló tevékenység folyik. Erre egyébként azért is szükség van, mert a membránfehérjék a rendkívüli igénybevétel miatt állandó utánpótlásra szorulnak. "Egy idegsejt sejt körüli régiója 1 nap alatt a teljes térfogatában kimutatható fehérjéket húszszoros mennyiségben gyártja le. Ehhez persze rengeteg energiát is igényelnek az idegsejtek: a másfél kilónyi agyszövet egy 70 kiló súlyú ember teljes oxigénellátásának 20%-át használja fel az energiát felszabadító cukor elégetéséhez" (Hámori, 1982).
Az idegsejtek "termékei" között, mint már említettük, hormonhatású vegyületek is vannak. Ezek a vegyületek több aminosavból peptidkötéssel létrejött molekulák, peptidek, s mivel az idegsejtben szintetizálódnak, neuropeptideknek nevezik őket. Élettani szerepük kétféle lehet. Ha a neuropeptid bejut a keringésbe, és hatását a neurontól távol fejti ki, hatása hormonális, és mivel idegsejt termeli, neurohormonnak nevezzük. Ha a neuropeptid az idegvégződésből a szinaptikus membránon át szabadul fel, és egy másik idegsejtre hat, akkor az adott peptid neurotranszmitternek tekinthető. A két hatás nem választható el egymástól. Ugyanazon sejtben termelődő ugyanazon neuropeptid lehet hormon is, neurotranszmitter is. A ma ismert neuropeptidek száma meghaladja a harmincat. Bár a legnagyobb koncentrációban a hipotalamuszban és hipofízisben találhatók, jelen vannak a központi idegrendszer, sőt a perifériás idegrendszer sok más területén is. Feladatuk eddigi ismereteink szerint, mint arról már szó volt, az endokrin rendszer működésének szabályozása (Palkovits, 1986).
Különösen nagy jelentőségük van az ingerületátvivőknek és a neurohormonoknak az agyműködésben. Sok idegrendszeri és pszichés megbetegedés oka a rosszul működő neurokémiai rendszerben rejlik. Az utóbbi években a folyamatok felderítése nyomán sikerült olyan gyógyszereket előállítani, amelyek az ingerületátvivők serkentése vagy gátlása útján, illetve a neuropeptidek szintézisének, kiválasztásának, receptorhatásának befolyásolásával ezeket a betegségeket kezelhetővé tették.
Az ingerületátvivőkkel kapcsolatban még csak annyit: feltételezhető, hogy ezek az anyagok nem csak az ingerületek átvitelére szakosodtak, hanem az úgynevezett szinaptikus, rövidtávú emlékezésben is szerepük van.
A neuron az idegrendszer funkcionális egysége, s fő funkciója az idegimpulzusok továbbítása. De a neuronok nem csak szállítják az impulzusokat, hanem már ezen a szinten megkezdődik az információk feldolgozása, elsősorban a dendrikus-szomatikus régióban, de az axon mentén is. Az eredmény az impulzusok frekvenciamodulációjában nyilvánul meg. Emellett a neuronok a legritkább esetben működnek önálló egyedekként. Legtöbbször az idegimpulzusok szekvenciája sok ezer neuron együttműködésének eredménye.
(Meg kell jegyeznünk, hogy a magasabb rendű élőlények idegrendszere a neuronok mellett ún. gliasejteket is tartalmaz. Számuk nagyobb, mint a neuronoké, s feladatuk amazok megtámasztása és táplálása.)
-
#2
A hormonok olyan kémiai hírvivők, amelyek az élőlények életfolyamatait szabályozzák. Szabályozó hormon valamilyen állapotot próbál fenntartani (inzulin), vezérlő hormon az egyik állapotból a másikba vezérel (adrenalin). Neuro hormonális
rendszer
Inzulin:
Inzula (sziget), Langerhans német kutató megvizsgálta a hasnyálmirigy szövetét, észrevette, hogy a hasnyálmirigyen szigetek vannak (1%). Ha a hasnyálmirigyet egy állatból kivette, akkor a cukorbetegség tünetei jelentek meg. Kiderült, hogy a hasnyálmirigy szigetei termelik a cukorbetegség ellenszerét, az inzulint. Az inzulin serkenti a máj glikogénraktározását és a sejtek glükózfelvételét, így csökkenti a vércukorszintet
Glükagon:
Az inzulin ellenhormonja, a hasnyálmirigyben termelődik, serkenti a máj glikogén lebontását glükózzá, valamint a zsírok és fehérjék glükózzá alakítását.
Adrenalin:
Olyan mint a glükagon, de stresszhatásnál is növekszik, a mellékvese velőállományában termelődik. Izgalom vagy veszély esetén termelése fokozódik, segíti, hogy a májból a sejtbe juthasson glükóz, hogy sok energiát nyerjen, a vércukorszintet emeli, de ez csak mellékhatás, gyorsul a légzés, emelkedik a vérnyomás. Termeléséhez az információt idegi úton kapja. A stresszelméletet Selye János dolgozta ki.
Tiroxin:
A pajzsmirigyben termelődik, jód tartalmú aminosavszármazék. Általános hatású, a sejtek anyagcseréjét szabályozó hormon. Gyorsítja a lebontó folyamatokat, így fokozza az energiatermelést és emeli a testhőmérsékletet. Az STH-val (növekedési hormon) együtt szabályozza a fiatalok növekedését és fejlődését. Ha sérül az agyalapi mirigy, akkor a tiroxin hormon csökken.
TSH:
Pajzsmirigyserkentő hormon (tireoidestimuláló hormon), az agyalapi mirigy elülső lebenyében termelődik, a pajzsmirigy tiroxintermelését fokozza.
TRH:
TSH-t serkenti.
ADH:
Vízvisszaszívást serkentő hormon (antidiuretikus hormon), az agyalapi mirigy hátulsó lebenyében termelődik, az agyalapi mirigy elemzi a vér töménységét, ha túl tömény, akkor az ADH termelése nő, fokozza a vízvisszaszívást a vese másodlagos kanyarulatos csatornáiból a vérbe.
Parathormon:
A mellékpajzsmirigyben termelődik, növeli a vér kálciumszintjét azáltal, hogy serkenti a kálcium felszabadulását a csontokból. Csökkenti a vér foszfáttartalmát, ellenhormonja a kalcitonin.
-
kasika #1 nah, sajna nem nagyon találtam se itt, se gúglén, sem sehol megfelelő anyagot...
viszont írnom kéne egy olyan másfél oldalt erről és nincs bioszkönyvem meg bla bla... aki tud segíteni, esetleg linkez adni, az ne tétovázzon...
htx :)))