PRO EVOLUTION SOCCER kiegészítők
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
#31427
azt akartam írni de nem vok képbe a gamepados kombókban éncsak Q+E nek tudom :D
Heló szia remélem hogy vagy
#31424
Az elején még igen, de azóta elfelejtettem, most újra próbálkozok. :)
Ps3 ID: Gascoigne74
#31423
ez az r1+r2 nem? vna amikor néh ráakad a kezem de nem tudatosan haznáálom :D
Heló szia remélem hogy vagy
#31420
császtok
nemtudjátok mikor Lessz Superpatch?
nemtudjátok mikor Lessz Superpatch?
\"Yesterday is history. Today is a gift. Tomorrow is mystery\"
#31419
erre már én is gondoltam, csak a statok belövése lenne nehezebb feladat.
http://www.last.fm/user/kuci06 A valóssággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene...
#31418
skacok kéne csinálni egy aranycsapatot!!!!1954
#31417
nem semmi, eltelt 4 óra 30 eprc, és senki semmit nem írt ide
szítsak megint vitát a topic felpörgetése égett?
szítsak megint vitát a topic felpörgetése égett?
#31415
találtam asszem egy jót egy fájlos dkz-s cl a neve 314KB, hogy tegyemfel ugy, hogy minden stadionba betegye HD-s Bajnokok Ligája reklámtábla állitolag?
My CPU: AMD Athlon 64(tm) 3200+,2GB DDR Ram,Ati X1600Pro 512Mb, Genius 5.1(hangfal)BenQ FP737s-D 1W(80Gb)2W(120Gb)
#31414
bár nekem fenn van, de csak mer lusta vagyok letörölni :D
csak nekem csak a superpatch 4 van fenn, sorry
csak nekem csak a superpatch 4 van fenn, sorry
#31411
nem magától az adboardtól függ hol lesz hanem ahová beteszed
ezeket az odaillõ helyre kell rakni
ezeket az odaillõ helyre kell rakni
#31409
Aha láttom..Amuigy ha pl Arsenal Adboard akkor csak az Highburyba teszibe a reklámtáblákat vagy midnenhova nekem olyan kéne amit mindenhová betesz és semleges kéne ami bwin,heineken-psp-ps3 ami ugy szokott lenni...
My CPU: AMD Athlon 64(tm) 3200+,2GB DDR Ram,Ati X1600Pro 512Mb, Genius 5.1(hangfal)BenQ FP737s-D 1W(80Gb)2W(120Gb)
#31408
Kifejezetten PES6 hoz nincs stadion amit be lehet rakni a kitserverbe és nem fagy le 200-ból 50.
FORZA MILAN!!!
#31406
Én is berektem az stationokat a kitserverbe,de elég sok lefagy.Nem tudja valaki mitöl lehet?
FORZA MILAN!!!
#31403
Amikor irtad, hogy vannak hibák a gyepbe 1600-on is.. illetve valami ulyasmi reklámtábla csomag:)olyasmi kellenne ami az összesre egyet tenne be vagy nem tom:)
My CPU: AMD Athlon 64(tm) 3200+,2GB DDR Ram,Ati X1600Pro 512Mb, Genius 5.1(hangfal)BenQ FP737s-D 1W(80Gb)2W(120Gb)
#31401
van valakinél fönt még pes5-ös powerpatch?
a monaco stadium bin-je kéne ha estleg valaki megtenné, hogy feltölti
a monaco stadium bin-je kéne ha estleg valaki megtenné, hogy feltölti
#31399
kijött egy új Rotating Adboards 512*256*8-as
12*4 slot tehát 48 nagyméretû táblát lehet belerakni
12*4 slot tehát 48 nagyméretû táblát lehet belerakni
#31395
igen, arra<#vigyor5>
Hogy érted azt, hogy érdekes?
Hogy érted azt, hogy érdekes?
http://www.last.fm/user/kuci06 A valóssággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene...
#31393
Valaki be tudna linkelni egy sample mezt?(amit át lehet szerkeszteni)
http://www.last.fm/user/kuci06 A valóssággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene...
#31392
Help!
Kérdés lenne:
Honnan lehet leszedni a kapuskesztyûket kitserverhez?
Ezt a mezekhez kell bemásolni?
Nekem a K_patch-hez való mez csomag van fent és amikor Tab-ot nyomok tudok választani ugyebár kapusmezt és ott figyel a kesztyû is, de hogyan lehet váltani, de lehet hogy csak egy van, de akkor sem tudom mivel kéne váltani.
Köszi!
Kérdés lenne:
Honnan lehet leszedni a kapuskesztyûket kitserverhez?
Ezt a mezekhez kell bemásolni?
Nekem a K_patch-hez való mez csomag van fent és amikor Tab-ot nyomok tudok választani ugyebár kapusmezt és ott figyel a kesztyû is, de hogyan lehet váltani, de lehet hogy csak egy van, de akkor sem tudom mivel kéne váltani.
Köszi!
#31391
Nyugodj Békében Öcsi bácsi!
Remélem a másvilágon is varázsolni fogsz.
Remélem a másvilágon is varázsolni fogsz.
Dell Inspiron 1525, Intel Celeron 550 2 Ghz, 1 G Ram, Mobile Intel 965 Express Chipset Family
#31388
<#rinya>
http://www.last.fm/user/kuci06 A valóssággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene...
#31385
Nekem is ez van. Szerintem vsync probléma. Talán ha a videokártya driverben bekapcsolod, hogy force-olja a vsyncet, akkor megoldódik.
Xbox Live Gamertag: HUN Guardian PSN ID: HUN_Immortal jatekaim.hu: Guardian Hero
#31384
George Best
Az edzõ
Miután befejezõdött nálunk az 1991-92-es szezon, Denis Law meg én Ausztráliába repültünk; fiatal játékosok edzésére szerzõdtettek bennünket. Sydneytõl kicsit délre dolgoztunk, New South Walesben, a Tehetséges Futballisták Iskolájában, amely akkor vagy három éve mûködött. Az ausztrál fiatalok egy-két hetet töltöttek ott, és a munka éppúgy magában foglalta az alapok megtanítását a kisgyerekeknek és a technikai képzettség fejlesztését az idõsebbeknél.
A futball soha nem lesz annyira népszerû azokon az alsó fertályokon, mint a krikett, de azért rengetegen szeretik, sõt boldogan mondhatom, egyre többen. Amennyire meg tudom ítélni, ez három dolognak köszönhetõ: hogy jobb nevelõmunkát végeznek és buzgóbban népszerûsítik a futballt legalsó szinten; hogy nagy számban vannak futballrajongók az olyan országokból érkezett bevándorlók között, mint Olaszország, Görögország és Vietnam, akik erõs és virágzó közösségeket alkotnak; és hogy szép sikereket ért el az ausztrál nemzeti válogatott, és majdnem kijutott az 1994-es vb döntõjébe (Argentínától kaptak ki oda-visszavágón).
Denis és én négy hétre kötöttünk szerzõdést az iskolával. Az elsõ reggelen épp húztuk magunkra a melegítõt, amikor hallottuk, hogy egy csapat fiatal ausztrál teli torokból cikizi az iskola egyik edzõjét. Ki tudtuk venni a beszélgetésükbõl, hogy az illetõ, akárcsak mi magunk, épp most érkezett rövid idõre szóló szerzõdéssel. És szegény fickó rögtön a viccek céltáblája lett.
- Tudjátok, mit csináljunk? - hallottam az egyik fiú szavait. - Kérjük már meg, hogy szaladjon egy kicsit a labdával.
Hatalmas röhögés.
- Láttam, ahogy ment át a pályán ma reggel. Úgy caplatott, mint egy víziló. Ekkora pocakkal képtelenség focizni - mondta egy másik hang.
- Ja, az aztán a has - kiáltotta valaki más, és nevetett hozzá. - Én még ilyet nem is láttam - teljesen kitölti a melegítõt!
Újabb visongó nevetés.
- Na jól van, srácok - szólalt meg valamelyik. - Ma õ lesz az edzõnk, úgyhogy próbáljuk rávenni egy kis futásra a hájpacnit. Lefogadom, hogy a teste még vagy tíz percig kocogni fog, miután befejezi a futást.
Fékevesztett röhögés hallatszott a szomszédos öltözõbõl. Denis meg én áldottuk a szerencsénket. Egyikõnk sem lett volna szívesen annak a másik edzõnek a helyében - ezekkel a srácokkal. Mikor elcsitult a nevetés, egy mély, dörgõ hang hasított a levegõbe. - Ti nevethettek, de szerintem ez egyáltalán nem vicces.
Elõször azt hittük Denisszel, hogy az edzõ védelmezõre talált, de a dörgõ hang csak rátett egy lapáttal az elõzõekre.
- A szüleink szép pénzt fizettek érte, hogy idejöjjünk, és az iskola egy ilyen kövér balfácánt szerzõdtet edzõnek. Mi a frászt bír ez megtanítani nekünk a futballról?
Egyetértõ morgások.
- Tegnap is gyalázatos volt az egész - közölte Dörgõ Hang a többiekkel. - Nem is értjük, hogy mit mond, annyira rosszul beszél angolul, és kötve hiszem, hogy valaha is komoly focista volt. Egy hájpacni!
A többiek egyetértettek vele, és ami kemény, de vicces cikizésnek indult, az most kezdett komolyan eldurvulni. Féltettem azt a fickót, bárki legyen is.
Megjött az iskola egyik vezetõje, és kihívta a srácokat a pályára. Denis is kiment, hogy átvegye a csoportot, amelyet kijelöltek neki. Nekem csak késõbb kezdõdött az órám, ezért úgy döntöttem, sétálok egyet a pályák körül, hogy megérezzem a hely légkörét.
Az egész nagyon jól szervezettnek tûnt. A fiúk és lányok korcsoportok szerint tanulgatták a futballjáték legkülönfélébb elemeit. Minden gyereknek volt egy labdája, és csak arra tudtam, gondolni, hogy mennyire szerencsések. Ez aztán a csodálatos élet! Itt tanulhatják ezt a gyönyörû játékot a türkizkék ég alatt, egy olyan iskolában, amely legalább olyan jól fel van szerelve, mint a lilleshalli edzõtábor, ahol az angol válogatott szokott edzeni.
Ég és föld, ha visszagondolok rá, hogy én meg a belfasti utcákon tanultam meg focizni. Akkoriban ha valakinek akár csak egy mûbõr Frido labdája volt, már olyan népszerû lehetett a srácok között, mint különben csak a legnagyobb hõseink, mint Davey Crockett vagy Dick Barton. A labda birtokosa volt a nagyfõnök. Ha azt gondolta, hogy a lövése gól lett, pedig a többiek tisztán látták, hogy a kapufaként szolgáló kabátkupac mellé ment, akkor megadták neki a gólt. Mert ha nem, akkor fogja a labdáját és hazamegy. Mintha egy õrült diktátorral focizott volna az ember, akinek mindig a kedvében kell járni.
Akkoriban én a Wolvesnak szurkoltam, és karácsonykor új pár csukát kaptam - alig vártam, hogy fölvehessem. Sárga ingben - az hasonlított a legjobban a Wolves régi, aranysárga mezére -, fekete klottgatyában és szürke zokniban, aminek két zöld karika volt a visszahajtott részén, kirohantam a házból karácsony reggelén.
- Ma ki vagy? - kérdezte apám.
- Johnny Hancocks - feleltem, elképzelve, hogy én vagyok a trükkös Wolves-szélsõ, és rohantam megnézni, kapott-e új labdát Napóleon karácsonyra.
Ahogy sétálgattam a pazar pályák körül, összeszámoltam, hogy összesen hat csoportnak van éppen foglalkozása. A legtávolabbi csoport két részre oszlott. Amikor közelebb értem, azt is láttam, hogy mi okozta ezt a szakadást. Egy csapat fiú rá se hederített az edzõre, és céltalanul rugdosta a labdát egymás között.
Az edzõ egy labdát tartott a hóna alatt, és próbált elmagyarázni valamit a toporgó kölyköknek. Nem sok sikerrel.
Tény és való, nem volt valami sportos alkat: nagydarab, majdhogynem hájas fickó, hátrafésült haján több az olaj, mint egy autószerelõ törlõrongyán. Az arca petyhüdt és szürke, éles ellentétben tanítványainak napbarnított, friss ábrázatával. A jókora pocaktól majd' szétpattan rajta a melegítõalsó gumija.
Ahogy közelebb mentem, kis zúgás támadt a fiúk között, és hallottam, amint valaki a nevemet mondja, miközben már mindannyian rám figyeltek, nem az edzõjükre. Rámosolyogtam, és a labdákkal teli háló felé biccentettem, hogy szabad-e használnom õket. Visszamosolygott, amiben egyszerre volt bosszúság és megkönnyebbülés, mindenesetre jelezte, hogy csak tessék, bátran.
Kiszórtam a labdákat a smaragdzöld gyepre, és magamhoz hívtam a rebellis csoportot. Miután megint együtt volt az osztály, felállítottam tíz labdát egymás mellé, a kaputól körülbelül huszonöt méterre. - Meg fogom kérni az edzõtöket, hogy ilyen távolságról lõjön kapura, és próbálja eltalálni a felsõ kapufát. Mit gondoltok, hányszor fog sikerülni neki? - kérdeztem a fiúktól.
Vonogatták a vállukat, toporogtak, s végül Dörgõ Hang szólalt meg: - Egyszer! Ha szerencséje van - mondta, vádló ujjal az edzõre mutatva.
Aztán megkértem az edzõt a mutatványra. Odacaplatott a labdához. Fölpillantott, bemérte a távolságot, ballal fürgén kitámasztott, jobbal pedig finoman alányesett a labdának. A röppálya tökéletes parabola volt. A labda halk csattanással pattant meg a keresztléc tetején.
Miután így bemérte a távolságot, a második labdát már erõvel rúgta meg. A labda még a röppálya emelkedõ szakaszán volt, amikor a keresztlécnek csapódott, mintha csak egy hangvillát rezegtetne meg. A köpcös edzõ következõ nyolc lövése is mind eltalálta a felsõ kapufát. A srácok leesett állal bámulták.
Elszaladtam az egyik labdáért, és odanyestem az edzõnek. Mellel levette, s a labda azonnal a varázshatalmába került. Jobbal-ballal dekázott, a legkisebb erõfeszítés nélkül csinálta ezt vagy fél percig, aztán elindult a kapu felé. Odafelé jobb lábbal dekázott, visszafelé ballal, és egyszer sem érte a labda a gyepet.
Mikor az edzõ visszaért hozzánk, jobb kezemet felemelve jeleztem neki, hogy folytassa csak, ahogy neki tetszik.
Biccentett, még egy kicsit dekázott jobb lábbal, aztán felrúgta a labdát a levegõbe. Elõrehajolt, és a labda megpihent a tarkóján. Megfeszítette nyakizmait, amivel megint fölpattintotta a labdát a levegõbe, és elkezdett fejelgetni magában.
Mikor ezt megunta, enyhén hátradöntötte a fejét, és a labda most a homlokán pihent meg néhány másodpercre. Aztán megint megfeszítette nyakizmait, és a labda fölszökkent a levegõbe.
A srácok elismerõen ujjongtak és fütyültek, miközben az edzõ elõször a térdével pattintott egyet a labdán, aztán elõbb a cipõje külsõ élével, majd a sarkával kezdett dekázni, s végül megint fölrúgta magasra.
- Ottagól! - kiáltotta, mikor a labda esett lefelé. Elõredõlve, jó harminc méterrõl rárúgta. A lövés majdnem kiszakította a hálót. A srácok lelkesen ujjongtak és tapsoltak.
Az edzõre mosolyogtam, és felemeltem a kezem, jelezve, hogy most már magára hagyom. Méltóságteljes mosollyal megdöntötte a fejét, és egyetlen finom biccentéssel megköszönte a segítségemet. Már indultam tovább, amikor ismerõs hangot hallottam. - Ez fantasztikus volt! - mondta Dörgõ Hang. - Mondja, ki maga? Még a nevét se tudjuk.
Megfordultam. - Csak hogy tudd - mondtam szigorúan, fölemelve a mutatóujjamat. - Õ Mr. Puskás.
Igen, a köpcös edzõ nem más volt, mint Puskás Ferenc, annak a csodálatos magyar válogatottnak az esze, amelyik 6:3-ra megverte Angliát 1953-ban, a Wembleyben, ami az angol válogatott elsõ hazai pályán elszenvedett veresége volt. Aztán játszott a fantasztikus Real Madridban, amelyik ötször nyerte meg a Bajnokcsapatok Európa Kupáját 1956 és 1960 között, és úgy gondolom, ma is meg kell hajolnunk elõtte, mert a futball igazi géniusza volt.
Az edzõ
Miután befejezõdött nálunk az 1991-92-es szezon, Denis Law meg én Ausztráliába repültünk; fiatal játékosok edzésére szerzõdtettek bennünket. Sydneytõl kicsit délre dolgoztunk, New South Walesben, a Tehetséges Futballisták Iskolájában, amely akkor vagy három éve mûködött. Az ausztrál fiatalok egy-két hetet töltöttek ott, és a munka éppúgy magában foglalta az alapok megtanítását a kisgyerekeknek és a technikai képzettség fejlesztését az idõsebbeknél.
A futball soha nem lesz annyira népszerû azokon az alsó fertályokon, mint a krikett, de azért rengetegen szeretik, sõt boldogan mondhatom, egyre többen. Amennyire meg tudom ítélni, ez három dolognak köszönhetõ: hogy jobb nevelõmunkát végeznek és buzgóbban népszerûsítik a futballt legalsó szinten; hogy nagy számban vannak futballrajongók az olyan országokból érkezett bevándorlók között, mint Olaszország, Görögország és Vietnam, akik erõs és virágzó közösségeket alkotnak; és hogy szép sikereket ért el az ausztrál nemzeti válogatott, és majdnem kijutott az 1994-es vb döntõjébe (Argentínától kaptak ki oda-visszavágón).
Denis és én négy hétre kötöttünk szerzõdést az iskolával. Az elsõ reggelen épp húztuk magunkra a melegítõt, amikor hallottuk, hogy egy csapat fiatal ausztrál teli torokból cikizi az iskola egyik edzõjét. Ki tudtuk venni a beszélgetésükbõl, hogy az illetõ, akárcsak mi magunk, épp most érkezett rövid idõre szóló szerzõdéssel. És szegény fickó rögtön a viccek céltáblája lett.
- Tudjátok, mit csináljunk? - hallottam az egyik fiú szavait. - Kérjük már meg, hogy szaladjon egy kicsit a labdával.
Hatalmas röhögés.
- Láttam, ahogy ment át a pályán ma reggel. Úgy caplatott, mint egy víziló. Ekkora pocakkal képtelenség focizni - mondta egy másik hang.
- Ja, az aztán a has - kiáltotta valaki más, és nevetett hozzá. - Én még ilyet nem is láttam - teljesen kitölti a melegítõt!
Újabb visongó nevetés.
- Na jól van, srácok - szólalt meg valamelyik. - Ma õ lesz az edzõnk, úgyhogy próbáljuk rávenni egy kis futásra a hájpacnit. Lefogadom, hogy a teste még vagy tíz percig kocogni fog, miután befejezi a futást.
Fékevesztett röhögés hallatszott a szomszédos öltözõbõl. Denis meg én áldottuk a szerencsénket. Egyikõnk sem lett volna szívesen annak a másik edzõnek a helyében - ezekkel a srácokkal. Mikor elcsitult a nevetés, egy mély, dörgõ hang hasított a levegõbe. - Ti nevethettek, de szerintem ez egyáltalán nem vicces.
Elõször azt hittük Denisszel, hogy az edzõ védelmezõre talált, de a dörgõ hang csak rátett egy lapáttal az elõzõekre.
- A szüleink szép pénzt fizettek érte, hogy idejöjjünk, és az iskola egy ilyen kövér balfácánt szerzõdtet edzõnek. Mi a frászt bír ez megtanítani nekünk a futballról?
Egyetértõ morgások.
- Tegnap is gyalázatos volt az egész - közölte Dörgõ Hang a többiekkel. - Nem is értjük, hogy mit mond, annyira rosszul beszél angolul, és kötve hiszem, hogy valaha is komoly focista volt. Egy hájpacni!
A többiek egyetértettek vele, és ami kemény, de vicces cikizésnek indult, az most kezdett komolyan eldurvulni. Féltettem azt a fickót, bárki legyen is.
Megjött az iskola egyik vezetõje, és kihívta a srácokat a pályára. Denis is kiment, hogy átvegye a csoportot, amelyet kijelöltek neki. Nekem csak késõbb kezdõdött az órám, ezért úgy döntöttem, sétálok egyet a pályák körül, hogy megérezzem a hely légkörét.
Az egész nagyon jól szervezettnek tûnt. A fiúk és lányok korcsoportok szerint tanulgatták a futballjáték legkülönfélébb elemeit. Minden gyereknek volt egy labdája, és csak arra tudtam, gondolni, hogy mennyire szerencsések. Ez aztán a csodálatos élet! Itt tanulhatják ezt a gyönyörû játékot a türkizkék ég alatt, egy olyan iskolában, amely legalább olyan jól fel van szerelve, mint a lilleshalli edzõtábor, ahol az angol válogatott szokott edzeni.
Ég és föld, ha visszagondolok rá, hogy én meg a belfasti utcákon tanultam meg focizni. Akkoriban ha valakinek akár csak egy mûbõr Frido labdája volt, már olyan népszerû lehetett a srácok között, mint különben csak a legnagyobb hõseink, mint Davey Crockett vagy Dick Barton. A labda birtokosa volt a nagyfõnök. Ha azt gondolta, hogy a lövése gól lett, pedig a többiek tisztán látták, hogy a kapufaként szolgáló kabátkupac mellé ment, akkor megadták neki a gólt. Mert ha nem, akkor fogja a labdáját és hazamegy. Mintha egy õrült diktátorral focizott volna az ember, akinek mindig a kedvében kell járni.
Akkoriban én a Wolvesnak szurkoltam, és karácsonykor új pár csukát kaptam - alig vártam, hogy fölvehessem. Sárga ingben - az hasonlított a legjobban a Wolves régi, aranysárga mezére -, fekete klottgatyában és szürke zokniban, aminek két zöld karika volt a visszahajtott részén, kirohantam a házból karácsony reggelén.
- Ma ki vagy? - kérdezte apám.
- Johnny Hancocks - feleltem, elképzelve, hogy én vagyok a trükkös Wolves-szélsõ, és rohantam megnézni, kapott-e új labdát Napóleon karácsonyra.
Ahogy sétálgattam a pazar pályák körül, összeszámoltam, hogy összesen hat csoportnak van éppen foglalkozása. A legtávolabbi csoport két részre oszlott. Amikor közelebb értem, azt is láttam, hogy mi okozta ezt a szakadást. Egy csapat fiú rá se hederített az edzõre, és céltalanul rugdosta a labdát egymás között.
Az edzõ egy labdát tartott a hóna alatt, és próbált elmagyarázni valamit a toporgó kölyköknek. Nem sok sikerrel.
Tény és való, nem volt valami sportos alkat: nagydarab, majdhogynem hájas fickó, hátrafésült haján több az olaj, mint egy autószerelõ törlõrongyán. Az arca petyhüdt és szürke, éles ellentétben tanítványainak napbarnított, friss ábrázatával. A jókora pocaktól majd' szétpattan rajta a melegítõalsó gumija.
Ahogy közelebb mentem, kis zúgás támadt a fiúk között, és hallottam, amint valaki a nevemet mondja, miközben már mindannyian rám figyeltek, nem az edzõjükre. Rámosolyogtam, és a labdákkal teli háló felé biccentettem, hogy szabad-e használnom õket. Visszamosolygott, amiben egyszerre volt bosszúság és megkönnyebbülés, mindenesetre jelezte, hogy csak tessék, bátran.
Kiszórtam a labdákat a smaragdzöld gyepre, és magamhoz hívtam a rebellis csoportot. Miután megint együtt volt az osztály, felállítottam tíz labdát egymás mellé, a kaputól körülbelül huszonöt méterre. - Meg fogom kérni az edzõtöket, hogy ilyen távolságról lõjön kapura, és próbálja eltalálni a felsõ kapufát. Mit gondoltok, hányszor fog sikerülni neki? - kérdeztem a fiúktól.
Vonogatták a vállukat, toporogtak, s végül Dörgõ Hang szólalt meg: - Egyszer! Ha szerencséje van - mondta, vádló ujjal az edzõre mutatva.
Aztán megkértem az edzõt a mutatványra. Odacaplatott a labdához. Fölpillantott, bemérte a távolságot, ballal fürgén kitámasztott, jobbal pedig finoman alányesett a labdának. A röppálya tökéletes parabola volt. A labda halk csattanással pattant meg a keresztléc tetején.
Miután így bemérte a távolságot, a második labdát már erõvel rúgta meg. A labda még a röppálya emelkedõ szakaszán volt, amikor a keresztlécnek csapódott, mintha csak egy hangvillát rezegtetne meg. A köpcös edzõ következõ nyolc lövése is mind eltalálta a felsõ kapufát. A srácok leesett állal bámulták.
Elszaladtam az egyik labdáért, és odanyestem az edzõnek. Mellel levette, s a labda azonnal a varázshatalmába került. Jobbal-ballal dekázott, a legkisebb erõfeszítés nélkül csinálta ezt vagy fél percig, aztán elindult a kapu felé. Odafelé jobb lábbal dekázott, visszafelé ballal, és egyszer sem érte a labda a gyepet.
Mikor az edzõ visszaért hozzánk, jobb kezemet felemelve jeleztem neki, hogy folytassa csak, ahogy neki tetszik.
Biccentett, még egy kicsit dekázott jobb lábbal, aztán felrúgta a labdát a levegõbe. Elõrehajolt, és a labda megpihent a tarkóján. Megfeszítette nyakizmait, amivel megint fölpattintotta a labdát a levegõbe, és elkezdett fejelgetni magában.
Mikor ezt megunta, enyhén hátradöntötte a fejét, és a labda most a homlokán pihent meg néhány másodpercre. Aztán megint megfeszítette nyakizmait, és a labda fölszökkent a levegõbe.
A srácok elismerõen ujjongtak és fütyültek, miközben az edzõ elõször a térdével pattintott egyet a labdán, aztán elõbb a cipõje külsõ élével, majd a sarkával kezdett dekázni, s végül megint fölrúgta magasra.
- Ottagól! - kiáltotta, mikor a labda esett lefelé. Elõredõlve, jó harminc méterrõl rárúgta. A lövés majdnem kiszakította a hálót. A srácok lelkesen ujjongtak és tapsoltak.
Az edzõre mosolyogtam, és felemeltem a kezem, jelezve, hogy most már magára hagyom. Méltóságteljes mosollyal megdöntötte a fejét, és egyetlen finom biccentéssel megköszönte a segítségemet. Már indultam tovább, amikor ismerõs hangot hallottam. - Ez fantasztikus volt! - mondta Dörgõ Hang. - Mondja, ki maga? Még a nevét se tudjuk.
Megfordultam. - Csak hogy tudd - mondtam szigorúan, fölemelve a mutatóujjamat. - Õ Mr. Puskás.
Igen, a köpcös edzõ nem más volt, mint Puskás Ferenc, annak a csodálatos magyar válogatottnak az esze, amelyik 6:3-ra megverte Angliát 1953-ban, a Wembleyben, ami az angol válogatott elsõ hazai pályán elszenvedett veresége volt. Aztán játszott a fantasztikus Real Madridban, amelyik ötször nyerte meg a Bajnokcsapatok Európa Kupáját 1956 és 1960 között, és úgy gondolom, ma is meg kell hajolnunk elõtte, mert a futball igazi géniusza volt.
#31383
Nem gyenge, melyik játékos lõtte?
Xbox Live Gamertag: HUN Guardian PSN ID: HUN_Immortal jatekaim.hu: Guardian Hero
#31380
nyb. <#rinya>
#31378
ÉLetének 79. évében elhunyt a hosszabb ideje betegeskedõ Puskás Ferenc, mindenki Öcsi bácsija. Erre sajnos már régóta számítani lehetett, mégis mindenkit váratlanul ért a hír. Öcsi bácsi reggel 7-kor csatlakozott az égi pályákon játszó remek társakhoz.
Gyászolja õt az egész futballvilág... nyugodjék békében
Gyászolja õt az egész futballvilág... nyugodjék békében