2
-
pemga #2 Ez mindigis ilyen hullámzó volt, gondolj a réges-régi Bell felszabdalásra. A cégeknek alapvető törekvése a monopólium elérése, hiszen így absz. hatalmat tud gyakorolni. Ebben próbálja (helyes szabályzás esetén) megakadályozni az állam (kartell-ellenes, trösztellenes törvények, Versenyhivatal, stb.). Attól függően, hogy melyik oldal az erősebb (v. milyenek a hagyományok az adott országban) a trend úgy működik, hogy hízik-hízik ameddig csak tud, és utána vagy megragad egy határnál, amit állandóan próbál kitolni különféle módszerekkel (ld. Microsoft), vagy az állam durván beavatkozik és felszabdal. Ilyesmire egyre ritkábban kerül sor, régebben még voltak olyan esetek, hogy fuziót megakadályoztak, most is az AOL/Warner-nál engedélyezték ugyan, de erősen szivatják... Erre még rájön a globalizáció nevű izé, ami alatt én most azt értem, hogy a monstre ugye erősen kiterjedt, de kontinensenként eltérő kulturával találkozik, és ami pl. amerikában bevett és elfogadott, arra EU húzza a száját és osztogatja a csekkeket keményen. Ázsia pedig most fog a porondon valami nagyot csinálni, na nekik meg egy harmadik, teljesen más felfogásuk van az egészről :).
IMHO :). -
Cat #1 Neves utazók beszámolói szerint új állatfaj jelent meg a végtelen, hullámzó szavannákon: a telekonglomerátum. Nem a semmiből jött: ősei a régi távközlési vállalatok voltak. Ezek kezdetben jól éltek, de aztán fogyni kezdett körülöttük az élelem. Amikor a vadőrök lebontották a kerítéseket, egy darabig egymás orra elől igyekeztek elhalászni a zsákmányt, majd a későbbi utódok kénytelenek voltak néhány hasznos tulajdonságot kifejleszteni és új zsákmány után nézni.
Ami a legfeltűnőbb: a telekonglomerátumnak több lába van, mint őseinek. Azok tulajdonképpen egylábúak voltak, vagy ha a helyi hívásokon kívül távolsági szolgáltatásokat is nyújtottak, akkor kettő. Ilyen kevés lábbal nem lehetett messzire jutni, pláne testesebb patás növényevőkre vadászni. A kicsikre pedig sokan szemet vetettek: megbűvölte őket a mobiltelefon, a drótposta meg egy sor más eszköz. Elbújtak a csalitosban, nehéz volt őket megtalálni.
Szerencsére sorra kinőttek az új lábak: a rádiótelefon, az internet, az adattovábbítás. És ezzel még nincs is vége: jön a videó, az internetes telefon és televízió, jön a tartalom, jönnek a vállalati informatikai és távközlési szolgáltatások. Ennyi lábbal már gyorsan lehet futni, pláne ha sikerül a végtagok mozgását összehangolni, ami nem könnyű feladat. Ha ennyi láb van, az sem baj, ha egyik-másik néha megbotlik. A koordinációt megkönnyíti, hogy a lábak többsége ugyanazon a talajon áll: a digitális technológián.
Ez a soklábú új egyed mindenevő: magánemberekre, vállalatokra, kormányzati szervezetekre egyformán vadászik, vadászat közben mindegyik lábát használja, és a végén csak egy számlát küld. A nehéz időkre gondolva a vadászat mellett bölcsen állattenyésztéssel is foglalkozik: mindenféle tartalmas takarmányokkal igyekszik jó ügyfeleket nevelni magának.
A magas fűben a telekonglomerátumot egyre nehezebb megkülönböztetni néhány más nagyvadtól: a kábeltévés cégektől és az informatikai vállalatoktól. Az utóbbaknak is élelem kell, ezért ők is növesztik a lábaikat. A telekonglomerátumhoz hasonlóan diverzifikálással és akvizíciókkal szaporodnak. Köztük régi, kipróbált vadűzők is vannak, akiket nem könnyű lefutni, és olyan dolgokhoz is értenek, amiben a telekonglomerátum még kezdő. Egy szebb gazella vagy zebra után többen is nekiiramodnak. Kérdés, hogy a szavannák hány ilyen nagyragadozót tudnak eltartani. A vadőröknek is lesz dolguk, ha rendet akarnak tartani.