A 70-es és 80-as stb. évek zenéi

<#wave>

Hello

Szeva Mindenki!

KAptam privátban tegnap egy olyat, hogy tesztelés után törlõdött a DEmis Roussos második linkje

így felnyomtam mellé az eredetit

Demis Roussos - Greatest Hits.txt néven

A tesztelõk figyeljenek arra, hogy nehogy kivágással másolják ki a linkeket mert akkor utánna akkor ugye nem lesz bent.

Ezt általánosságban mondom a konkrét esetben bárki törölhette véletlenül nemcsak a tesztelõ

Delegation-The Classic Collection

Ace of Base - 12" Remixes

01. Ace Of Base - All That She Wants (12' Inch)
02. Ace Of Base - Don't Turn Around (Strech Version)
03. Ace Of Base - The Sign (Extended Remix)
04. Ace Of Base - Living In Danger (D-House Mix)
05. Ace Of Base - Happy Nation (12' Version)
06. Ace Of Base - Wheel Of Fortune (12' Mix)
07. Ace Of Base - Beautiful Life (Extended 12' Version)
08. Ace Of Base - Never Gonna Say I'm Sorry (Long Version)
09. Ace Of Base - Cruel Summer (Almost 12' Mix)
10. Ace Of Base - Mega-mix

DEAD OR ALIVE Nude Remade Remodelled Remixed Japan CD 1989

01 Come Home (With Me Baby) 6:47
02 Baby Don't Say Goodbye 6:30
03 Stop Kicking My Heart Around 5:49
04 I Don't Wanna Be Your Boyfriend 5:31
05 Give It Back (That Love Is Mine) 5:45
06 Turn Around & Count 2 Ten 6:33
07 Come Home (With Me Baby) (12-Inch Version) 6:22

Remade Remodelled and Remixed by Pete Burns and Steve Coy

Live AID DVD-t csak én szedem?

<#crazya><#eljen>

Indul FTP re :

Space - Best Of (1998) @320

01 - Magic Fly (Original Version)
02 - Running In The City
03 - Just Blue
04 - Carry On, Turn Me On
05 - Ballad For Space Lovers
06 - Air Force
07 - Blue Tears
08 - Secret Dreams
09 - Prison
10 - Let Me Know The Wonder
11 - Baby's Paradise
12 - Delivrance
13 - Symphony
14 - My Love Is Music
15 - Magic Fly (Remix)

Üdv <#wave> . Mindenkinek Yo 7et .

10 kor kezdek tegnap nem volt szerver volt viszont szabad vasárnapom!

Vicceltem !! Bocs!! <#hawaii>

Én meg vasútállomás mellett lakom PPP

DE jól néz ki, kiskoromban énis vágytam egy terepasztalra, de csak cseszkóbol hozott körpályás volt.

miért a hõse?

Ez a 4. hobym a fiammal!!
Megnéz

Szia! Munka höse hogy vagy?? <#mf2><#mf2>

<#integet2>

Szia!! <#wave>

#35290

hát most fejbõl nem tudom

sztem ha alul beirod a keresõbe hogy Yello The Eye megkapod a hozzászólást

Háátt nem!

Múúllaasszztás!!!!!!!!!!!!!!

Kérem a passt

Hello<#integet2>

FRenky pár hete a YEllo-The Eye-hez beírtam, hogy mi sztem a jelszó

még mindig a hibásnál látom nem próbáltad ki?

Bíztiiiiii

Jó reggelt

Nem tudom !?<#conf> Dolgoznak?? <#wow2>

Itt is mi történt???? Hova lettek az emberek??????????

CIÁNOZTAK???????????

Hello !!!

<#integet2><#integet2><#integet2>

Jó reggelt 80-as évek!!

Szépen vagyunk! 14-21:57 ig jött a zene Fantasztik rar 1 Cd átlag 5,5 Kbps el csodás!!<#falbav><#falbav><#falbav><#falbav><#falbav><#falbav><#falbav><#csodalk>

'JEAN MICHEL JARRE - COMPLETE OXYGENE'-t Átraktam a teszteltek közé.

Sziasztok
Nincs valakinek olyan Mike Mareen száma, amit napjainkban kevertek?

A We Will Rock You megírásának története a könyv alapján
--------------------------------------------------------------
(Az idézõjeles részek mind Ben Elton (a szövegíró) szavai.)

A bevezetõ arról szól, hogy milyen nagy siker lett a darab. (2004-ben adták ki a könyvet, 2 évvel a premier után.) Ben Eltonról szerepel annyi infó, hogy londoni komédia-szerzõ, sok bestseller és brit komédia-sorozat írója. És hogy a Webberrel közösen írt The Beautiful Game (Volt egyszer egy csapat 😊 címû darabja 2000-ben megkapta a londoni kritikusok díját legjobb új musical kategóriában. (Ez azért volt nagy dolog, mert Webberhez a kritikusok nem szoktak csak úgy díjakat hozzávágni. És egy kis kapcsolódás a Csapat-topikhoz: nagyon-nagyon szeretném, ha Ben Elton is jönne valamelyik premierre!!!!!!!!!!!)

Ben Elton gyerekkora óta Queen-rajongó volt, de nem az õ ötlete volt, hogy színpadi darabot kellene írni a Queen-dalok köré. A Queen menedzsere, Jim Beach, és a Queen-tagok viszont már a '90-es évek közepe óta eljátszottak a gondolattal, hogy musical készüljön az együttes dalaiból. Eredetileg Freddie Mercury életérõl szóló darabot szerettek volna írni.
"Valamikor 2000-ben hívott fel Paul Roberts, aki elõadta, hogy a Queen-tagok szeretnének találkozni velem, mert azt akarják, hogy én írjam meg a történetet és a szövegkönyvet. Párszor eszembe jutott, hogy Paul talán a producerek régi bevált trükkjét alkalmazta, és a Queen-tagok elé meg azzal a szöveggel állt oda, hogy 'Nem akartok találkozni Ben Eltonnal? Szeretne musicalt írni a dalaitokból!' Ha így is volt, mûködött a dolog, mert elõször találkoztam a menedzserükkel, végül a Queen-nel is."
Jim Beach elmondta, hogy Robert De Niro new york-i produkciós irodája (Tribeca) már elkezdett dolgozni egy Queen-musicalen, de a megszületett szövegkönyv használhatatlan volt. Megkérdezték Ben Eltont, hogy fel akarja-e használni ezt a szövegkönyvet, vagy egy teljesen újat akar írni Freddie életrajza alapján. Ben Elton nem volt elragadtatva az ötlettõl.
"Úgy gondoltam, hogy nem jó ötlet Freddie életébõl musicalt írni. Freddie egy óriási mûvész volt, de a Queen több, mint Freddie. A zenéjük pedig nem követi Freddie életútját. Egy Queen-musicalnek az egész zenekart kell tükröznie. Ezt megmondtam a menedzsernek, aki azt mondta 'OK, de akkor add elõ a te ötleteidet!'"

A menedzser és a szövegíró ez után majdnem egy évig nem léptek kapcsolatba. Ez alatt az idõ alatt Ben Elton a lehetséges történeteken agyalt. Tudta, hogy ahhoz, hogy a dalok passzoljanak a történethez, olyan történetet kell kitalálnia, ami valószínûtlen, "larger than life" (bocs, nem találtam jó kifejezést rá), fenséges és hõsies.
"Láttam a Mátrixot, és onnan jött egy olyan világ ötlete, ahol mindent egy számítógép irányít, az emberek pedig csak fogaskerekek a hatalmas gépezetben. Valami legenda-szerût akartam. Még azzal a gondolattal is eljátszottam, hogy az Artúr-történetet kellene a Queen-dalokhoz igazítani." (Ebben az esetben Tony Artúr király szerepét játszotta volna? 😄DDD) "Ezek az öteletek jártak a fejemben, amikor egyik délután a gyerekeimmel sétáltam a Regents Parkban. És ekkor egyszercsak elõttem volt a We Will Rock You teljes története! Haza rohantam, leírtam azonnal, és elküldtem a Queen-nek."
A történet meglehetõsen egyszerû. A 21. század közepén a Föld (új nevén Planet Mall) teljesen homogenizált. Teljes a globalizáció, a Globalsoft vállalat monopóliuma a kultúra. Csak számítógépek által generált zenéket lehet letölten az internetrõl. Hangszerek nem léteznek. Ekkor jelenik meg két boldogtalan, idealista tindézser, Galileo és Scaramouche. A félénk Galileo hallja a régi idõk rockdalainak sorait, és meg van róla gyõzõdva, hogy valami nagy célja van az életben. A barátságtalan és bizalmatlan Scaramouche lesz Galileo barátnõje, és õk ketten megtörik a Globalsoft uralmát.
"Minden történet valójában szerelmi történet. Ami a Will Rock You-nál az alapgondolat lett: 'két lázadó az egész világ ellen'. Galileo és Scaramouche tipikus tinédzserek, minden ok nélkül lázadók, magányosak, akiket kiközösítenek az iskolában. Feketébe öltöznek, utálják a divatot, ugyanakkor nagyon vonzó egyéniségek."
Miután megjött a Queen beleegyezése, Ben Elton elkezdte kidolgozni az öteletet.

"Ez teljesen más jellegû írói munka volt, mint amihez korábban hozzászoktam. A Queen-dalok óriási tömegével kellett dolgoznom. Tisztában voltam vele, hogy ezek a dalok mit jelentenek az embereknek, ugyanakkor hihetetlen lehetõségnek tartottam, hogy ezeket használhatom a darabban."
"A Queen-nel való elsõ találkozásomkor Brian May a következõket mondta: 'Queen-taggá kell válnod. Ez azt jelenti, hogy kaphatsz olyan dicséreteket, hogy 'Imádjuk a szövegeidet', ugyanakkor azt is meg fogjuk mondani, ha valami nem tetszik a szövegkönyvben.' Ez nekem tökéletesen megfelelt."
Ben-nek menet közben át kellett gondolnia jópár ötletét, a Queen-tagok ugyanis úgy gondolták, hogy túlságosan szabadon bánik a dalszövegekkel. "Túl sok dolgot átírtam a dalszövegekben, hogy jobban illeszkedjenek a történethez. Úgy gondoltam, hogy ennyi költõi szabadság megengedett. Amikor az elsõ vázlatot odaadtam Brian-nek és Rogernek, õk a következõt mondták: 'Ez õrület! Mi egy musicalt szeretnénk csinálni a dalainkból, nem pedig át akarjuk õket írni!' Ezen a ponton jöttem rá arra, hogy nem baj, ha nem illeszkedik minden egyes dal minden egyes sora pontosan a történethez"
A Queen-tagok is részt vettek a musicalbe bekerülõ dalok kiválogatásában. "Brian és Roger nagyon komolyan együttmûködött velem a dalok elhelyezésében. A darab írása során a dalok ide-oda vándoroltak a készülõ musicalben, a történet kívánalmainak megfelelõen."
Brian és Roger a történethez is adott egy-két jó ötletet. Ben Elton eredetileg úgy gondolta, hogy az elrejtett gitárt (a történet "Szent Grál"-ját) Galileo és Scaramouche Stonhenge-ben találja meg. "Ekkor vetette fel Brian, hogy a Genfi tó mellett van egy életnagyságú Freddie Mercury szobor. Azt ajánlotta, hogy legyen itt a 'The Place of Living Rock' (a gitár rejtekhelye), és ott meg is van a 'The Seven Seas os Rhye' (a foglyul ejtett lázadók számûzetésének helye), a folyó, ami a tóba ömlik. Ez remek ötlet volt, de úgy éreztem, hogy Svájc nem elég 'rockos' hely ahhoz, hogy az legyen 'az élõ rock helye'. (De hülyén hangzik ez magyarul 😊) Aztán úgy módosult az ötlet, hogy a tó partján lévõ Freddie-szobor kinyújtott karja fogja megmutatni Galileonak és Scaramouche-nak az utat a 'Place of Living Rock'-hoz, ami végül a legendás londoni Wembley Stadion lett, ahol a Queen oly sokszor adott koncertet. Bevettük a 'Fényes Csillag' (bright star) legendáját a történetbe, aki majd megmutatja az utat."
Csak néhány Ben Elton-féle dalszöveg-átírás élte túl a Queen-tagok cenzúráját. A modern technológiákat belevették a dalszövegekbe (e-mail, internet), amelyek elképzelhetetlenek voltak akkor, amikor Freddie megírta a dalokat. Brian és Roger rávezették Ben Eltont arra, hogy inkább a történetet kell a dalszövegkez igazítani, mint fordítva.
"Nagyon élveztem a munkát. Voltak részek, amik maguktól adódtak. Például, hogy amikor Scaramouche zavarodottan, lehangoltan keresi a kiutat, akkor a 'Somebody To Love'-ot énekli. Vagy hogy Galileo dala lesz az 'I Want To Break Free'. Õk a két fõszereplõ, és azt hiszem, hogy ez a két karakter sikerült a legjobban, és ezeket írtam a legnagyobb örömmel. Ha ki kellene választanom a kedvenc karakteremet, Scaramouche-t választanám. Egy olyan középkorú férfinak, mint én, nagy képzelõerõre van szüksége, hogy megírja egy zsémbes, lázadó tinédzserlány figuráját. Nehéz volt kitalálni, de megérte a fáradtságot." (Ehhez egy saját megjegyzés. Valamelyik cikkben azt olvastam, hogy a cikkíró szerint a My Fair Lady Elisa-ja óta ilyen nõi szerepet musical-színpadra nem írtak. Illetve ha wwry-fórumokon megszavaztatják, hogy melyik a rajongók kedvenc karaktere, Scaramouche utcahosszal szokott nyerni. Galileo elõtt természetesen.)

Ahogy a darab-írási procedúra 2001 közepén a végéhez közeledett, Ben kezdte úgy érezni, hogy sikerült a Queen-dalokat felfûznie egy élvezhetõ, abszurd történet köré. "Van némi szatírikus jellege a shownak. Manapság a populáris szórakoztatás túlságosan megtervezett, a globális cégek túlságosan nagy befolyással vannak arra, hogy milyen zenék, milyen filmek készüljenek." (Részletes kifejtése következik a témának, ettõl most mindenkit megkímélek.)

"Nem mondhatnám, hogy utálom a 'Pop Idol'-t (brit tv-s tehetségkutató/sztárcsináló mûsor), megnézek néhány epizódot, és egyáltalán semmi problémám nincs az olyan elõadókkal, mint Will Young vagy Gareth Gates. Nézzünk szembe a tényekkel. Mindig lesz helyük a világon az érzelmes balladákat éneklõ vonzó embereknek. De kétségtelen, hogy a Pop Idol volt az egyik olyan dolog, ami segített abban, hogy elképzeljem a darab-beli GaGa School-t." (Egyen-emberek egyen-iskolája.) George Orwell 1984-e valójában 1948-ról szólt, a saját korának a szatíráját írta meg. Azt gondolom, hogy ebbõl a szempontból van némi hasonlóság - bár soha nem venném magamnak a bátorságot, hogy Orwellhez hasonlítsam magam -, hiszen a wwry a mai kor szatírája."

Ahogy a Queen és Ben Elton megegyezett a szövegkönyvrõl, elkezdték a szereplõválogatásokat. Brian és Roger Bennel együtt végigülték a végtelen hosszúságú castingokat. Természetesen a legnagyobb figyelmet a két fõszereplõ, Galileo és Scaramouche kiválasztásának szentelték. "A válogatás egy nagyon bonyolult dolog, és egy örökkévalóságig eltart. Hannah Jane Fox-ot Scaramouch szerepére már egészen korán sikerült megtalálni. Sokkal tovább tartott Galileo kiválasztása, de végül megtaláltuk Amerikában, Tony Vincent személyében." (Egy kis magyarázat: mindenképpen brit szereplõket akartak. Galileot hosszas keresés után sem nem találtak Nagy-Britanniában, így Amerikában is meghirdették a válogatást erre az egy szerepre. Tony kalandos úton került a képbe. Az ügynöke szólt neki, hogy van ez a válogatás New Yorkban. Tony viszont ekkor pont Londonban volt, így megszervezték neki, hogy ne videón keresztül, hanem személyesen a Queen és Ben Elton jelenlétében hallgassák meg.) "Nem kérdés, hogy megtaláltuk a megfelelõ embert. A fõszereplõk sokat segítettek a karakterek megírásában és feljesztésében. Nagyon jó munkát végeztek." (Megint egy megjegyzés. Mikor videón láttam az elõadást, teljesen az volt az érzésem, mintha a két fõszerepet direkt Hannah-ra meg Tonyra írták volna. Hát ezek szerint majdnem ez történt 😊)
Lehetetlen lett volna Tony Vincentnél megfelelõbb Galileot találni. (Ezek nem az én szavaim!! 😄) Énekes-dalszerzõ, aki három albumot adott ki Amerikában, és játszott mind a Rentben mind a Jézus Krisztus Szupersztárban New Yorkban. (Azt hiszem, sokan a két legnagyobb rockoperának tartják ezt a két darabot. Tony a Rentben mindkét férfi fõszerepet eljátszotta, a Szupersztárban pedig Júdás volt. Meg a dvd-n Simon.) Hannah Jane Fox korábban játszott a Rentben, a Rocky Horror Show-ban és a Hit Stuff címû musicalben. A We Will Rock You próbái alatt ráadásul az a megtiszteltetés érte, hogy Brian Maytõl vehetett gitár-leckét, hogy a gitáros résznél stílusos és korrekt legyen minden mozdulata. (Akik nem látták a darabot: végül megtalálják az elrejtett mágikus gitárt, és Scaramouche lesz az, aki játszani fog rajta.)
Egyetlen karakter volt, amelyik kimaradt a válogatási procedúrából. Pop, az ex-hippi. "Már a kezdetektõl azt akartam, hogy Nigel Planer játssza Pop szerepét. Tulajdonképpen õ járt a fejemben akkor is, amikor megírtam a karaktert. Pop volt az egyetlen, aki már akkor ki lett választva, amikor még meg sem volt írva a szerep. Nigel részt vett a korai workshop-elõadásokban is, és ott is úgy láttam, hogy remek Pop lesz belõle." (Workshop: a bemutató elõtt évekkel ki szokták próbálni a darabokat kis színpadon, meghívott szereplõkkel. Az itteni szereposztásoknak általában nem sok közük szokott lenni a késõbbi bemutató zereposztásához.) A szereplõválogatásokkal kapcsolatban mindenképpen meg kell még említeni a félemetes Sharon D Clarke-ot a Planet Mall uralkodójának, Killer Queen-nek a szerepében.

Amikor 2002 elején elkezdõdtek a próbák, Ben Elton más munkák miatt nem tudott rajtuk részt venni. Brian May és Roger Taylor voltak azok, akik ebben az idõszakban végigülték a próbákat, változtatásokat javasoltak és az egész folyamatot felügyelték, mígnem Ben visszatért, hogy átvegye az irányítást. (Ez odáig fajult, hogy most már minden wwry-produkcióhoz Ben Elton van kiírva rendezõnek, és nem Christopher Ranshaw, aki - ezek szerint csak névleg - a londoni produkció rendezõje volt.)
A próbák alatt is sokat változott a szöveg.

"Beletettem a történetbe egy mellékcselekményt, ami egészen a preview elõadások kezdetéig benne maradt a darabban. Khashoggi (Killer Queen biztonsági fõnöke) foglyul ejti Scaramouche-t. Galileo a keresésére indul, közben találkozik Meat Loaf-fal." (A félreértések elkerülése végett: a darabban Meat nõ 😊 Namost ha itt mindent jól értelmeztem, akkor Galileo Meat-tel megcsalja Scaramouche-t... Hát ezt jobb, hogy nem hagyták benne... Egyébként eredetileg ez lett volna az oka annak, hogy Galileo és Scaramouche összevesznek. A folytatás Ben Eltontól: "Ez egy meglehetõsen komplikált mellékszál volt, és úgy láttam, hogy nem is mûködik, ostobaság volt, úgyhogy kivettem a darabból." (Kíváncsi vagyok, hogy itt énekelt-e vajon valamit Galileo és Meat. Tony meg Kerry Ellis együtt... Hát jó lett volna meghallgatni.)
A próbák alatt sokat alakítottak a Bohémek karakterein is. Õk azok a rockerek, akik a föld alatt élnek, nem fogadják el a Globalsoft (csak nekem ugrik be errõl a Microsoft???) totális uralmát, a valódi zenét akarják visszahozni a földre, azt az aranykort, amit a "The Rhapsody" korának neveznek. Közben várják a messiásukat, egy képzeletbeli alakot, aki beteljesíti az álmaikat. (És megtalálja a Földön fellelhetõ egyetlen valódi hangszert, amit még a Queen rejtett el.)
"Rájönnek, hogy Galileo az, akire eddig vártak. De mivel a valódi zenét már csak másodkézbõl ismerik, történelmi feljegyzésekbõl, ezért mindent összekevernek. Így lehet, hogy a rockerfiúk olyan neveket válaszotanak maguknak, mint 'Britney Spears' vagy 'Cliff Richard', egy lányt pedig 'Meat Loaf'-nak hívnak."
A próbfolyamat alatt Ben, Brian és Roger ráébredtek, hogy valami különleges dolog alakul a munkájuk nyomán. Bár néhány nagyratörõ színpadi tervet el kellett vetniük ("El kellett fogadnunk, hogy színházban vagyunk és nem stadionban" - ismeri el Ben), de a We Will Rock You így is pazar és ragyogó produkció lett.

"Nagyon meglepõdtem, hogy már rögtön az elsõ preview elõadáson minden nagyon jól ment. Örültem neki, hogy a darab 'ült', a poénok azonnali reakciót váltottak ki a nézõkbõl. Amikor egy darabot próbálsz, mindig van egy olyan pont, amikor elbizonytalanodsz. Jó érzés volt, hogy már rögtön a preview-k elejétõl állótaps volt az elõadás végén. Minden fantasztikusnak tûnt, de ez nem jelentette azt, hogy nem változtattunk dolgokon. A preview-k során több helyen radikális változtatásokat eszközöltünk, és a közönség imádta ezeket az újdonságokat is. Volt némi probléma azzal, hogy a színészek akkor és ott jelenjenek meg a színpadon, amikor és ahol kell, de végül minden a helyére került."
"Behoztunk egy új elemet is, ami elõször egy kicsit giccsesnek tûnt, de végül nagyon jól mûködött. A darab a 'We Are The Champions'-szal ér véget, aztán jön a meghajlás, és a végén, mintegy ráadásként a Queen legnagyobb dala, a 'Bohemian Rhapsody'. Az egyik preview elõadás alatt azt mondtam 'Miért ne lehetne úgy behozni a Bohemian Rhapsody-t, hogy megkérdezzük a közönséget: "Akarjátok hallani a Bohém Rapszódiát?" ' A következõ alkalommal kipróbáltuk. A közönség reakciója egyértelmû volt, a tetõt is levitte a tapsvihar, úgy szólt. És ez azóta is, minden egyes este így történik." (Megjegyzés: a "Do you want Bohemian Rhapsody?" feliratként jelenik meg, mikor a meghajlás után már elsötétedett a színpad.)

A We Will Rock You elsõ elõadása (ez nem a premier, hanem az elsõ preview) 2002. május 14.-én, egy keddi napon volt. (A premier jún. 18.-án volt.) A nézõtéren ült többek között Sir Richard Branson, Chris Tarrant, Sir Tim Rice, Jamie Oliver, Stephen Berkoff, Ulrika Johanson és Donny Osmond is. Ugyanakkor a világsajtót leginkább Robert De Niro jelenléte foglalkoztatta, aki a show egyik legnagyobb támogatója volt. Az egyik újságíró megkérdezte De Nirotól, hogy mi a különbség a We Will Rock You, és az általa eddig támogatott többi produkció között. "Ebben vannak dalok" - hanzott a lakonikus válsz.
Ben Elton és a Queen el voltak ragadtatva az elõadás hatalmas sikerétõl. A közönségnek tetszett Galileos és Scaramouche fantasztikusan koreografált és megrendezett története, nem beszélve az elhangzó Queen-dalokról.

A legteljesebb diadal volt az elõadás, és úgy tûnt, hogy a We Will Rock You megállíthatatlanul halad afelé, hogy valódi sikermusical legyen. De a következõ reggel Nagy-Britannia országos napilapjai lehûtötték az ünneplõk kedélyét.
"Az összes kritika vadul támadott bennünket. Számítottam arra, hogy pár kritikus gúnyosan ír majd a darabról, de ezek egytõl egyig vitriolos mocskolódások voltak. Az újságírókat nem érdekelte a csodálatos elõadás, a produkció értékelése, a felhasznált technika, egyszerûen megtámadták a Queent és engem. A We Will Rock You állótapsot kapott a legelsõ elõadáson. Mindössze 10 ember volt a show ellen, sajnos õk mindannyian egy-egy országos napilapnál dolgoztak."
"Rober De Niro nem értette a kritikákat, ezért el kellett neki magyaráznom. 'Így mûködik Nagy-Britanniában a sajtó. Utálják a sikert.' Bár tisztában voltunk vele, hogy a show fantasztikus, ugyanakkor néhány ember felvetette, hogy talán le kellene venni a borzasztó kritikai fogadtatás miatt. Õk nem értették meg, hogy a normális emberek - szemben az újságírókkal - szívesen eljönnek megnézni a darabot."
A közönség viszont demonstrált a darab mellett. A premiert megelõzõ mind a 10 preview elõadás hatalmas siker volt, és állótapssal ért véget.
"Ez azt jelentette, hogy volt 2200 ember Londonban (ennyi a Dominion színház befogadóképessége), akik elmentek, és elmesélték a barátaiknak, hogy mennyire tetszett nekik a show. Egy vagy két hónapon belül a kétezerbõl 20ezer lett, a 20ezerbõl 200ezer, és megnyugodhattunk. Hogy mi mentett meg minket? Egyszerû. Az élõszó, az, hogy az emberek elmondták egymásnak, hogy 'Ezt látnod kell!' "
A kezdeti nehézségek és a ledorongoló kritikák ellenére a We Will Rock You egyike lett az elmúlt évek legnagyobb londoni kasszasikereknek, és a Mamma Mia óta a legsikeresebb rockmusical.

(Itt Ben Elton hosszú elemzése olvasható a szórakoztatásról 😊)

"A siker egyik titka, hogy sosem állunk le a munkával. Ott voltam a Dominionban minden héten egy éven keresztül (most irigykedjek?), és minden alkalommal, amikor megnéztem a showt, eszembe jutott valami új ötlet. Brian és Roger szintén ugyanígy tett. Imádjuk ezt a darabot, túlságosan is ahhoz, hogy befejezettnek tekintsük. Számunkra mindig egy folyamatban lévõ munka marad."
Bárki, aki egynél többször látta a We Will Rock You-t, észrevehetett kisebb-nagyobb változtatásokat. Például a Bohémekkel kapcsolatban. Folyamatos névváltozásokon mentek keresztül. (Cliff Richard, Madonna, Aretha Franklin, Bob The Builder, Charlotte Church stb.)
"Igen, bizonyos idõközönként változtatom a neveiket, hogy naprakész legyen a show. Ez az egyik szórakozásom, és ezzel frissen tudom tartani a showt."

Amint a londoni elõadás biztos siker lett, a Queen és Ben Elton elkezdett gondolkodni azon, hogy Anglián kívülre is elvigyék az elõadást. 2003. augusztus 7.-én mutatták be a darabot Melbourne-ben. Itt Ben már hasznosította a Londonban megtanult dolgokat.
"Elmentem néhány hónapra Ausztráliába, hogy végignézzem a szereplõválogatásokat, és megrendezzem a darabot. A londoni verzióhoz képest nagyon sok mindent átírtam. Arra törekedtem, hogy a poénok az ausztrálokhoz szóljanak, és ausztrál dolgokra vonatkozzanak. Az elõadás fantasztikus lett, el voltam ragadtatva. Ezúttal egyöntetûen lelkes kritikákat kaptunk, nyoma sem volt a brit sajtó fullánkjainak."
Azóta a We Will Rock You-t színpadra állították Madridban (Tony is ott volt a premieren, énekelt 3 dalt), és úgy tûnik, hogy a határ a csillagos ég. Már készül a kölni és a moszkvai bemutató (a könyv írásakor még csak készült, most már "kész van"), és úgy tûnik, hogy megvalósul egy amerikai turné, és egy las vegasi bemutató is. (Vegasban tavaly szeptemberben volt a bemutató - Tony Vincenttel a fõszerepben - , az amerikai turnéra pedig folynak a szereplõválogatások. 2002-ben tervezték, hogy bemutatják a Broadwayn is, de ebbõl végül semmi nem lett. Pedig már meg volt beszélve, hogy a két londoni fõszereplõ, Tony és Hannah Jane Fox fognak játszani New Yorkban is.)

(Itt arról beszél Ben Elton, hogy mennyire örül, hogy Londonban ekkora sikere lett az elõadásának, hogy hányan mennek oda hozzá az utcán, hogy gratuláljanak, és sokan azt mondják, hogy ez a legjobb show, amit életükban láttak.)

Végül a végszó:
"I'm touched when I reflect that over one-quarter of the people who come to see We Will Rock You later come back to see it again. We get people buying tickets twice, three tomes, ten times. (Mázlisták...) Now, I'm an entertainer - why wouldn't I be proud of that? It's a wonderful, wonderful thing."
Or, perhaps, A KIND OF MAGIC...!!

"We will rock you" (London cast)

2002
MP3, 320 kbps
91+65.2 MB

1. Innuendo
2. Radio Ga Ga
3. I Want To Break Free
4. Somebody To Love
5. Killer Queen
6. Play The Game
7. Under Pressure
8. A Kind Of Magic
9. I Want It All
10. Headlong
11. No-One But You (Only The Good Die Young)
12. Ogre Battle
13. One Vision
14. Who Wants To Live Forever
15. Flash
16. Seven Seas Of Rhye
17. Don't Stop Me Now
18. Another One Bites The Dust
19. Hammer To Fall
20. These Are The Days Of Our Lives
21. We Will Rock You
22. We Are The Champions
23. We Will Rock You
24. Bohemian Rhapsody

jól szól

Most vadásztam le.
Lee Marrow - Sayonara (12'' Version) 320

de egyik legjobb lejátszó

Ez egy picit fura oldal...<#taps>, de azért köszi<#wave>

Köszi!!

link

a jobb programok meg alapból tudják

pl vuplayer

JetAudio (direct link --->egybõl tölti)

És ebben átkonvertálhatod amire akarod!

1----> Konvertálás
2----> JetAudio feltelepítése és azzal lejátszod

Ezeket plííííííííííííííííííz

- Pato Barton - Rankip Roger
- Spanis Latina Dance mix (1. "89")
- Spanis Latina Dance mix (2. "89")
- VA - Italo mix
- Gregory Abbot - Crazy Overy you
- Whitney Houston - mix
- Stefan Bieri - Contact

Sziasztok!
Kérdés: az APE file-okkal nekem mi a teendõm, hogy valami lejátszható formátumot kapjak?? Nekem nem ismeri fel semmi...

Jobb gomb, cél mentése más néven... !!!<#smile>

Nagyon jó ez a Sebességteszt <#eljen>, én 11 várostteszteltem, változó eredménnyel! <#awink>

Na most inkább feladom

A vadászoknak( még egyszer)http://80asevek.tvn.hu\02_Hajtók dala

Bocs ez nem sikerültmég próbálkozom