963
vagy lány ,mire????
-
Jhon Balu #801 szeretetre és szerelemre. -
#800
egymásra ??? 
-
Jhon Balu #799 hát erre: ![]()
-
Jhon Balu #798 minden nő és lány másra vágyik! -
#797
-
#796
Bolbog Valentin Napot Lányok!! ![]()
-
#795
Hát ezt már azért sztem részletesen kiveséztük...:-))) -
#794
MIre vágyik a Nő?? vagy lány, mire???? -
#793
Sziasztok! -
#792
CSÁÁÁÁÁÁ! -
akos #791 LooooL! ![]()
Jézusom...
[Kínjában röhög...] -
#790
mindegy..
Lépek!
Csövi!
-
#789
??? -
#788
msnre?
tudod!
cset!
te nem akarsz jönni?
Le van nektek töltve?
én ma szedtem le!
-
#787
Hova megy az asszony? ![]()
![]()
-
#786
szia!
nem jösz msnre?
-
#785
Ej ,ha...:-) Szia legközelebb! -
#784
Szia!
Most nem igazán érek rá!
De azért neked is jó éjt! -
#783
Na cső, most megyek a barátommal biliárdozni...!
Szijjja!
Jó éjt!
-
#782
valóban....
én pl u.ilyen vok..
Szeretem a matekot is mega fizikát is, és jó is vok, de mégis humán tagozatos vok, rohadt sokat olvasok, és szeretem a művészeteket... -
#781
Ez van.Így jártál...:-) -
#780
Ez siralmas ...nem viszed tovább azt,amit a szüleid is művelnek?:-) -
akos #779 Igen... meg tudom érteni. Mióta csak elindultam az építészkedés útján, az én életem is egyfajta kettősség, megosztottság jellemzi. Nagyon szeretem az egészet, ezt a milliőt, az épületeket, a városokat... a tereket, ezt a szerves egészet. De 101%-ig humán vagyok. Így aztán meglehetősen nehéz az életem egy műszaki pályán. Illetve hát... egy műszaki szemléletű oktatásban.
Érdekes poén, hogy világ életemben bolondultam az építészetért, és a zenéért - a két művészeti ágért, aminek a világon a legtöbb köze van a matematikához. Miközben magához a matematikához - az abszolút reál tárgyhoz olyan hülye vagyok, mint a tök.
Nem hiába: a sorsnak van humorérzéke! -
#778
Látod ez egyből kitaláltam...:-))) -
#777
Én régebben megszálottan tervezgettem, belsőépítész akartam lenni 6 éves koromtól. olyan 11 éves koromig...Ezenkívül gondolkoztama kertépítőmérnökin is...(nem hiába születtem mérnöki családba...)
Aztán elegem lett mindenből, s hátatfordítottam a Műszakinak...:-) -
akos #776 Óóó! Hol van még bárminemű gratuláció ideje...! -
#775
GRAT!:-) -
akos #774 Hááát... annál egy kicsit nagyobbívűnek tartom magam :o)
Építőművészettel szeretnék foglalkozni. -
#773
köszi...
-
#772
belsőépítész leszel? -
#771
Van benne igazság...
Meg lehet kérdezni anyámat, vagy nagybátyám..
Ő pl a helyi legjobb hotel emeletén megtervezte az uszodát, valamint a mediterrán fűrdőt... -
akos #770 Ejgen... de én nem mérnök szeretnék lenni ;o)
Attól nekem is undorom van! :D -
#769
építész leszel?
A családom nagy része az...Vagy más mérnök...
Nagybáttyám statikus mérnök, anyu mélyépítő, apu gépészmérnök, nagynéném is, meg nem is tudom, de jó páran...
Uncsitesóim nagy része is..
Az egyik éppen most jár a Műszakira, a mésik meg már elvégezte, s tiszta technikai zseni...
Szép szakma-sok sikert!-, de nekem már 18 évesen undorom van tőle...;-)
(pedig nem is vok a szalmában...) -
akos #768 Igen, egy kicsit kötözködhetnékem volt :)
Amúgy elhiheted, egy yo építésznek nagyon is ismernie kell az embereket. Főleg a megrendelőjét. Minimális ismeretség alapján kell tudni felmérni, hogy milyen ember ő, milyen ház lesz neki yo. Nyilván másmilyen fürdőt tervezek annak, akinek a fogkeféje tüchtig áll a krómozott fogkefetartóban, sehol a csapokon egy fia vizcsepp rászáradva, a vécékagylóban és a kádban egy gramm vízkőnek... még a nyoma sem - mint annak, aki a két hetes mosatlan az egyik üres sarokban "tárolja" közte valahonnét kilóg a fogkeféje nyele, és még szappantartója sincs. Nem rosszabb egyik a másiknál, csak nekem fel kell mérnem, hogy melyik-melyik... és ennek szellemében kell újat terveznem neki. Kalkulálván azt is, hogy 5-10 év múlva hol fog ő tartani, milyen ember lesz... az a fajta, aki reggel ébredés után kávét főz félig vakon a konyhában vagy bevonul másfél órát szarni a vécébe, egy újsággal a kezében.
Uff! -
#767
Kötekedünk, kötekedünk?Csak azért mertem ezt gondolni,mert tényleg frappánsan és lényegében teljes igazsággal fogalmaztad meg.Az,hogy milyen építész leszel,hát bízok benne,hogy jó. -
akos #766 Komolyan Nóra - bennem volt pár perccel ezelőtt, hogy a Te kedvedért beleírom a hozzászólásba, hogy Te kivétel vagy. Mint oly sok más tekintetben, ebben is... :o)) Biztos voltam benne, hogy ha lesz valaki, aki nem fogja megállni kontrázás nélkül, akkor az Te leszel :D
Persze a hülyeséget félretéve én is nagyon yol tudom, hogy -mint minden- általánosítás, az alábbi eszmefuttatásom is csak egy bizonyos szeletét érinti a csodálatos és imádnivaló női nemnek... De ez a szelet bizony elég reprezentatívnak nevezhető, így tehát olyan, ami mellett érdemes nem elmenni... hanem rágódni rajta egy kicsit. -
#765
Szia!
Rég "láttalak"...;-)
Nos én nem látok bele más nők fejébe, de én sosem szerettem a "világi nőcsábászokat"...
Nos tény, h amikor még 13 voltam , tetszettek a "macsógrandék", de azóta kiforottabb az ízlésem...
Bizony, sokszor vonzóbbak az olyan pasik, akikért tenni kell valamit..
De ettől függetlenül az összhangot szeretem, harcoljak érte valamennyit, de ne legyen elérhetetlen..
A nyugodt, kedves és intelligens pasikat szeretem..
Lehetnek néha hülyességei, vagy más elfoglaltságai, vagy "mizériájai", de ne egy olyan legyen, akiről tudom, h képes lenne megcsalni,csak esetleg nem akarok róla tudomást venni!
Én jól választottam...(bld) -
akos #764 Miből gondolod, hogy pályát tévesztettem? Honnan tudod, építésznek mennyire leszek yo...? Vagy rossz. :-P -
#763
Köszi...Te pályát tévesztettél :-)))De bizonyos téren igazad van. -
akos #762 Csak ismételni tudom önmagam: sajnos.
Hozzáteszem: oda-vissza működik a dolog.
Engem is nagyon akart az a lányzó, akinek nem igazán adtam oda magam - kvázi gyötörtem, kínoztam őt. (Persze ez távol áll a megalázástól.) És az is tény, hogy számomra is vonzóbb az, ha valaki nem csak úgy odaadja magát, hanem küzdeni, kaparni kell érte. Azt hiszem, a szerelem (és ezáltal a másik ember vonzalmának, megbecsülésének, stb...) fenntartásának egyik módja, hogy néha egy kicsit megbántjuk, megsértjük, megkínozzuk a másik embert, a párunkat. A biztonságban elenyész a szerelem, a pezsgés, az izgalom... átveszi helyét a nyugodtság, a biztonság, a szeretet.
Mivel azonban a nők (többsége, általában) emócionálisabb a pasiknál, rájuk sokkal inkább jellemző, egyfajta női, freudi mazochizmus. Meg akarják kötni a pasit. Azt a pasit, aki egyébként egy nagyvilági nőcsábász, egy kurafi. Miért őt? Mert ő sokkal izgalmasabb, mint békés, otthonülő típus. A nők abban bíznak, hogy az izgalmas pasi mellett akkor is minden izgalmas marad, ha "megszelídítik". Pedig sajnos a két dolog kizárja egymást - de ebbe kevesen gondolnak bele... és az izgalmas hapsi az izgalmasságát pont a "megszelídíthetetlensége" által nyeri el. Amikor aztán jönnek a gondok, sértések, bántások, megcsalások, stb., a lányok szépen alárendelik magukat. Szenvednek. És azt remélik, hogy a szenvedésük által tudják majd a hapsit maguk mellé láncolni, mondván, hogy az a szemétláda előbb-utóbb csak felfedezi, hogy ők mennyi mindent lenyeltek/megtettek érte. Úgymond méltányosságot remélnek. És azt várják, hogy egyszercsak minden jóra fordul majd. De nem...
Ezzel van egyébként teli az összes női magazin: "32 éves vagyok, van egy gyerekem. A férjem gyakran megy más nők után, sokszor iszik. Ilyenkor erőszakos, és gyakran bánt. De szeretem... mit tegyek?!"
Na asszem ennyi. Uff!
