A cylonok és emberek körforgása
A tévésorozat alapjául szolgáló körkörös „történelemfilozófia” szerint a cylonok és az emberek bizonyos értelemben véve időtlen idők óta léteznek. Az emberek megteremtik a cylonokat, de önző természetük miatt rosszul bánnak velük, így a cylonok fellázadnak és elpusztítják őket, az emberek leverik a lázadást, és újra felépítik a civilizációjukat. Elegendő idő folytán, amikor az események már mítosszá lettek, gépesíteni kezdik tevékenységeiket, ezért újra megteremtik a cylonokat ... és minden kezdődik elölről. Ha esetleg a cylonok kerekednének felül, az sem jelenti a körforgás megszakadását, mivel a gépek evolúciójának természetes útja a teljes biologizáció, így ha a cylonok győznek, egy idő múlva alig megkülönböztethetővé válnak az emberektől, gyakorlatilag emberré válnak, így átveszik az addigi emberiség helyét, és a megfelelő időben megteremtik a saját gépi szolgáikat.

Ezt a sajátosan instabil rendszert írja le a sorozatban visszatérő mondás, miszerint „Mindez már megtörtént, és újra megtörténik majd.” Hogy megszakítható-e mégis valahogyan a gépiesedés és biológiasodás örök, mindig katasztrófába torkolló körforgása, ennek kérdését a sorozat utolsó epizódja explicite felveti, azonban igazából nyitva hagyja (bár a befejezés inkább optimizmust sugall).

Az „első” cylonok
Két-háromezer évvel a fő sorozat cselekménye előtt (amely kb. 150 000 évvel a jelen előtt játszódik) az emberiség mitikus ősbolygóján, Kobolon az emberiség megalkotta a cylonokat. Ezután - amint a szent szövegek sejtetik, tragikus körülmények között - megkezdődött a kivándorlás (ennek azonban nem volt köze a cylonok létrejöttéhez), vagy menekülés Kobol tizenkét kolóniájára, a bolygón lévő civilizáció eltűnt (bár a bolygó lakható maradt).

Egy kevesek által ismert mítosz szerint létezett egy tizenharmadik kolónia is, a Föld. Mint a sorozat záró évadában kiderül, a tizenharmadik törzs tagjai épp az ősi cylonok voltak, akik az elvándorlást választották, hogy egy tisztán cylonok alkotta társadalmat építsenek. Több ezer évig (legalább 2) éltek magukban A Földön, és annyira elemberiesedtek, hogy végül megalkották saját robotszolgáikat, a cylonok cylonjait, azok viszont fellázadtak és kiirtották őket, csak öt túlélő menekült meg (pontosabban, meghaltak, azonban egyikük újraépítette a már régóta nem használt feltámasztó technológiát, így egy, orbitális pályán várakozó űrhajón új testbe töltődtek le). A Föld emberi életre alkalmatlan pusztasággá változott.

A túlélő csoport, az "utolsó öt" az említett, FTL rendszerrel nem rendelkező űrhajón volt kénytelen menekülni, és az emberi kolóniák felé vették az irányt, hogy figyelmeztessék őket a mesterséges intelligenciával való rossz bánásmód veszélyére, és megakadályozzák a hasonló népirtást. Az ugróhajtóműves hajókhoz viszonyított lassú („pusztán” fénysebesség-közeli) utazósebesség és az ennek során fellépő relativisztikus időtorzulás miatt kb. kétezer évig utaztak, és majdnem késve érkeztek: már folyt az emberek által ismét megalkotott, lázadó, mechanoid, „kenyérpirítónak” csúfolt cylonokkal vívott első háború Kobol többi kolóniáján.