Szóld le az elötted írót!
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
Nem a pénz csinál engem, hanem én csinálom a pénzt. Az életet szeretem, és az fontosabb, mint a tuti üzlet.
na ez sem jön ide többet😄
A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert. Túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk.
Szeressük a zacskós tejet
Nem a pénz csinál engem, hanem én csinálom a pénzt. Az életet szeretem, és az fontosabb, mint a tuti üzlet.
A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert. Túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk.
Nem a pénz csinál engem, hanem én csinálom a pénzt. Az életet szeretem, és az fontosabb, mint a tuti üzlet.
A "legnépszerûbb" drog a könnyen beszerezhetõ, viszonylag feltûnés nélkül használható marihuána, mely egyfajta beavatást is jelent a tizenévesek számára.
Igen magas értékekkel bírnak azok a ténylegesen is a divathoz, méghozzá a zenei divathoz kapcsolódó kábítószerek, mint a Speed, az Extasy, az LSD, vagy az egyéb amfetamin származékok. Ezeknek a narkotimuknak a felhasználása a hétvégi droghasználókhoz kötõdik, ezek hatásukat ugyanis a legjobban a megfelelõ zene mellett fejtik ki.
Tipikus diszkó drogok, a kábítószerek közt olcsóak és zenefüggõk. Zenefüggõk azért, mert csakis a gyors ritmusú, felfokozott ütemû zenék alatt élvezhetõk igazán. Ezekben a zenékben nem lényeges sem a hangszerek megjelenési formája, sem a szöveg, sem tulajdonképpen a zene minõsége, csak egy a fontos: ritmus, a monotónia, és a ritmushoz jól alkalmazható fények, köd, valamint egyéb ilyen jellegû technikai újítások. Itt is fontos az egyéniség, sõt a megjelenésre is igen nagy hangsúlyt fektetnek, bár mint jól látható, ez a szubkultúra is megszabja a maga követendõ trendjét.
Bepillantást nyerni a hétvégi "pörgésbe" nem nehéz. A következõ interjú alanya, Tamás, egy "ismerõsöm ismerõse", aki szívesen beszélgetett velem kábítószeres jelenérõl és múltjáról. Mert szinte már csak ez van neki...
Tamással egy most divatos belvárosi klub késõ délutáni, éledezõ közegében találkoztam. A helyet és az idõpontot õ választotta. Nem sokat teketóriáztunk, nem futottunk udvariassági köröket: mindketten tudtuk, miért vagyunk ott, mirõl fog szólni a beszélgetésünk.
A 26 éves fiú, feltûnõ jelenség: haja rövid és vörösre festett, felsõteste látványosan kigyúrt, a kötelezõ feszülõs trikóban, amely természetesen vakítóan fehér, valamint bõrnadrágjában és hihetetlenül bumfordi cipõjében nem mindennapi látvány.
- Mitõl jön be egy buli a számodra?
- Beindulok a zenére és arra, hogy mindenki mosolyog körülöttem. Olyan földöntúli az egész. Egyszerûen mozog a lábad és a tested a zenére, mintha nem is te lennél.
- Az önkéntelen élmény a fontos?
- Tulajdonképpen igen. Ki tudok kapcsolni, egy idõ után semmi nem érdekel, csak az, hogy táncolhassak. Nem számít, hogy mi történik, hogy mi van.
- Az sem érdekel, hogy kik vannak egy ilyen buliban?
- "Anyagos" bulikra, amiket régebben acid partiknak hívtak, ma már ezer neve van a dolognak, általában mindig ugyan azok az arcok járnak. Látásból mindenkit ismerek és ennyi. Ez a zene nem arról szól, hogy együtt érezzük jól magunkat, hanem arról, hogy külön-külön jól ellegyünk. Némi hallucinogén segítséggel ez nem nehéz...
- A buliban szerzed be a szükséges drogot?
- Kezdetben ott vettem meg az anyagot, de utána változtattam, amikor már nagyobb tapasztalatom volt az egészben. Elõtte megveszem már, van egy pár biztos kapcsolatom, akik nem csapnak be. Partidrogokkal könnyen befürödhet az ember.
- Ezt hogy érted?
- Nem mindenkinél ugyanolyan a választék, a minõség, sõt sokszor a mennyiség sem.
- Te mit használsz a legszívesebben?
- LSD-t. Az ilyen utazások a legjobbak. Mostanában keményítettem egy kicsit. Szívtam kokaint is, de az nagyon drága. De nagyon bejött.
- Milyen, amikor beveszed, mi változik meg?
- Minden. Iszonyú erõt érzek magamban, ami szétfeszít, ami belülrõl jön, mint valami rejtetett tartalék. Új helyeken járhatsz, új színekben láthatod a világot, a környezeted és te magad is megváltozol.
- Olyan, mint valami film?
- Pontosan! Mint valamilyen nagyon színes mesefilm. Persze csak akkor, ha bejön a buli.
- Miért milyen, ha nem jön be a buli?
- Fejfájós, nyögdösõs borulás. Rosszul vagy, mert nem volt jó az anyag, vagy csak pörögsz, mert nem tudsz leállni, még órákkal buli vége után is. Nem táncolod ki, és még három nap múlva is megváltozott pupillával támolyogsz a világban. Mert aludni persze nem lehet gyorsító után. Ha okés a dolog, akkor az megváltoztatja az embert. Annyira, hogy utána nem is tudok olyanokkal beszélni, akik ezt nem élték már át. Csak anyagos haverjaim vannak!
- A bulikról ismered õket, vagy régebbrõl: iskolából, gyermekkorodból?
- Ugyan már! A gyermekkori és a sulis haverjaimról azt sem tudom, hogy élnek vagy halnak. Valahogy nem találok velük közös témákat. Úgy elmaradtak. Ahogy a régi csajok is.
- Szüleiddel hogy vagy?
- Nem igazán beszélünk. Olyan ritkásan találkozunk, nincs mit mondanom nekik sem. Nem igazán értik, hogy mi történik velem. Bár õk azt mondják, hogy én lettem szótlanabb, én nem akarok beszélgetni. Talán így van Amikor kisebb voltam, akkor õk nem értek rá. Akkor nem zavarta õket, hogy mindig mással lógok. Hajtottak, úgyhogy nem voltak otthon. Néha megszidtak, ha nem volt házim, vagy rend, esetleg részegen mentem haza, de semmi egyéb. Jó nagy veréseket kaptam, ha apám ráért, de anyám mindig adott pénzt utána, így vigasztalt. Bezzeg amióta kevesebb a melójuk, ráérnek a dolgaimon morfondírozni, nem veszik észre, hogy most már nagyfiú vagyok
Nem is figyel arra, amit mond. Az egyre erõsödõ dübörgõ zene ritmusára mozog lassan keze-lába, pedig ül. Közben mosolyog.
- Még õk tartanak el?
- Ja, anyám még mindig szokott pénzt adni, de azért keresek is valamennyit.
- Mi a foglalkozásod?
- Portás vagyok egy nagyobb szállodában. Elég unalmas meló. Semmi pörgés. Átlag.
- Most is van benned valami?
- Igen. Buli van nem?!
- Mit vettél be?
- LSD-t. Bélyeget.
- Kérlek, ne sértõdj meg a kérdésem miatt: kábítószeresnek tartod magad?
- Én? Dehogy? Akkor hagyom abba, amikor akarom! - mondja nagyon meggyõzõen, és elnézõ mosollyal indul a táncparkett felé. Azért még búcsúzóul odainteget.
Tamás vékony és impulzív alkat. Még nem látszanak rajta a rendszeres droghasználat látványos jelei, de a legrosszabb úton halad afelé, hogy úgy legyen. Családi háttere sokáig nem volt kiegyensúlyozott. Szülei sokat dolgoztak: számukra a karrier, illetve a már megteremtett egzisztencia emelése volt a fontos. Gyermekükkel nem foglalkoztak, elhanyagolták. Hiába tendencia, hogy a modern családokban tiszteletben kell tartani az egyén önállóságát, ez már tovább ment azon a bizonyos egészséges határon. A túlságosan is engedõ nevelés, majd késõbb idõvel a szigorítás nem éppen célra vezetõ.
Tamás és társai a huszadik századvégi magyar társadalom "aranyifjai". Nem tartoznak senkihez, sehova. Nem is akarnak. Nincsenek elvárásaik, elveik, céljaik. Élvezik a pillanat örömét, és pörögnek, ameddig tart az anyag hatása, nem törõdnek a holnappal. A hagyományos diszkók monoton techno-acid partikká való átalakulása már 1994-tõl megfigyelhetõ, az "anyag" jelenléte szinte azonnal összeforrott ezekkel a rendezvényekkel. A nyolctól akár negyvennyolc órán keresztül tartó partikat nem lehet bírni "gyorsító" nélkül, amelyhez tetemes mennyiségû ásványvíz elfogyasztása is társul. Mostanára pedig szinte kultusza van a drogfogyasztásnak.
Nem a pénz csinál engem, hanem én csinálom a pénzt. Az életet szeretem, és az fontosabb, mint a tuti üzlet.
A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert. Túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk.
A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert. Túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk.
A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert. Túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk.
Szeressük a zacskós tejet
\"A világegyetem és minden lakója mulandó. Különösen a lények élettartama olyan, akár egy buborék.\"
\"A világegyetem és minden lakója mulandó. Különösen a lények élettartama olyan, akár egy buborék.\"
Elvesztem a show útveszt?iben. Soha nem láttok többé tiszta lelketekkel. Tudod, mi múlunk, nem az id?.
A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert. Túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk.
A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert. Túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk.
\"A világegyetem és minden lakója mulandó. Különösen a lények élettartama olyan, akár egy buborék.\"
\"Inkább veszítsünk tisztességesen, mint hogy csalással nyerjünk.\"(Szophoklész)
ez valami súlyos szervi elváltozásra utal<#gonosz1>
|Származási hely: Degec|
Elvesztem a show útveszt?iben. Soha nem láttok többé tiszta lelketekkel. Tudod, mi múlunk, nem az id?.
Nem a pénz csinál engem, hanem én csinálom a pénzt. Az életet szeretem, és az fontosabb, mint a tuti üzlet.
\"A világegyetem és minden lakója mulandó. Különösen a lények élettartama olyan, akár egy buborék.\"
Nem a pénz csinál engem, hanem én csinálom a pénzt. Az életet szeretem, és az fontosabb, mint a tuti üzlet.
A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert. Túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk.
Nem a pénz csinál engem, hanem én csinálom a pénzt. Az életet szeretem, és az fontosabb, mint a tuti üzlet.
\"A világegyetem és minden lakója mulandó. Különösen a lények élettartama olyan, akár egy buborék.\"
Nem a pénz csinál engem, hanem én csinálom a pénzt. Az életet szeretem, és az fontosabb, mint a tuti üzlet.
Nem a pénz csinál engem, hanem én csinálom a pénzt. Az életet szeretem, és az fontosabb, mint a tuti üzlet.
\"A világegyetem és minden lakója mulandó. Különösen a lények élettartama olyan, akár egy buborék.\"
\"A világegyetem és minden lakója mulandó. Különösen a lények élettartama olyan, akár egy buborék.\"
A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert. Túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk.
Elvesztem a show útveszt?iben. Soha nem láttok többé tiszta lelketekkel. Tudod, mi múlunk, nem az id?.
A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert. Túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk.
\"Inkább veszítsünk tisztességesen, mint hogy csalással nyerjünk.\"(Szophoklész)
\"A világegyetem és minden lakója mulandó. Különösen a lények élettartama olyan, akár egy buborék.\"
A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert. Túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk.
\"Inkább veszítsünk tisztességesen, mint hogy csalással nyerjünk.\"(Szophoklész)
A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert. Túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk.
thx
de most egy ideig nemmek bulizni😞
\"Inkább veszítsünk tisztességesen, mint hogy csalással nyerjünk.\"(Szophoklész)
A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert. Túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk.
Nem a pénz csinál engem, hanem én csinálom a pénzt. Az életet szeretem, és az fontosabb, mint a tuti üzlet.
A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert. Túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk.
Nem a pénz csinál engem, hanem én csinálom a pénzt. Az életet szeretem, és az fontosabb, mint a tuti üzlet.
Nem a pénz csinál engem, hanem én csinálom a pénzt. Az életet szeretem, és az fontosabb, mint a tuti üzlet.
Nem a pénz csinál engem, hanem én csinálom a pénzt. Az életet szeretem, és az fontosabb, mint a tuti üzlet.