95112
-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
Madmaxx #1335 Najó de szegény hogy a rákba nézett már ki. Mint egy szögletes A-7 Corsair :) igazából nem volt túl áramvonalas. :) -
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#1334
(opp, azt elfelejtettem, hogy az "Assy:" utáni számnál a 96??2 annyit tesz, hogy a kérdőjeles résznél 0,6 vagy 9 lehet a szám (nem tudom egyértelműen eldönteni), a többi számot is fél centiről nézve tudtam úgy-ahogy elolvasni... :)) -
#1333
Beépített hangtompítója egyetlen M16/M4A1 verziónak sincs, a SOCOM egységeg M4A1 SOPMOD gépkarabélyára M4 QD hangtompítót lehet felcsavarni, ez kb. így néz ki:
A felirat:
Knight's Armament Co.
Vero Beach, FL.
Egy másik (egy könyvemben lévő képen) ez a felirat szerepel:
Knight's Armament Company Model: M4 QD Cal. 5,56mm
P/N:96084 of Assy: 96??2 CAGE No. 1S002
Az M4QD hangtoppító hossza 6,6 inch (kb. 16,7cm). -
#1332
HELLO!!!
Tudja valaki ,hogy M16-os hangtompítón lévő ,fehérrel írott szövegben mi áll? Ha igen írja le vagy küldjön képet.
És ,hogy milyen hosszú egy M4 Sopmod beépített hangtompítója? -
#1331
Az adatoknál egy érdekesség: az árak 1994-es árfolyamon számolva ennyik! :))
De nekem amúgy akkor is Northrop/Grumman/Douglas JSF terve tetszett, amely egy "összement" YF-23...
-
Yetike #1330 Na puff neked tördelés. -
Yetike #1329 X-35/F-35 JSF
Először is az elnevezésről: az X-sorozat 1947-től kezdve a NASA és a USAF kísérleti repülőgép-sorozata. Egy új típus prototípusának az YF, YB, stb. típusjelzést szokták adni. A JSF-program gépeinek ettől eltérően X-es típusjelzése van. A pályázó repülőgépgyártóknak ugyanis először nem igazi prototípust kellett készíteniük, hanem ún. "concept demonstrator"-t, amely bemutatja a technológia-elképzeléseiket, különösképpen is a függőleges fel- és leszállás megoldását. Ennyiben pedig kísérleti gépek.
A JSF program: 1993-ig két különböző harci repülőgép-program futott egymástól függetlenül: az Advanced Strike Aircraft (A/F-X -- fejlett csapásmérő repülőgép) és a Multi-Role Fighter (MRF -- többfeladatú harcigép). Akkor a hadügyminisztérium összevonta a kettőt, valamint a DARPA Advanced Short Take-off and Vertical Landing (ASTOVL) programját, amibe bevonták a brit haditengerészetet is, és a programnak a JAST (Joint Advanced Strike Technology) nevet adta. Ez a program 1993-ban a következő követelményeket fogalmazta meg az új harcigéppel szemben:
- képes legyen utánégető nélkül is hangsebesség fölötti sebességre (supercruise), de maximális sebessége 2 mach alatt lehet
- egy hajtóműve legyen (olcsóbb, kisebb lehet a gép)
- jobban manőverezzen, mint az F-16
- méretei és tömege nem lehet nagyobb, mint az F-18-asénak
- képes legyen két 900 kg-os bombát és két AMRAAM rakétát belső térben hordozni
- további 5,5 tonna fegyvert lehessen a szárnyai alá függeszteni
- radarvisszahngja -30 dB alatt legyen (mint egy golflabdának)
- szolgálati hatósugara belső fegyverzettel és póttartályok nélkül legyen több, mint 1000 km
- legyen képes a rövid felszállásra és a függőleges leszállásra (STOVL)
- sérülésállósága kisebb legyen, mint az A-10-esé
1995-ben az elképzeléseket tovább finomították és ismét átnevezték, innentől kezdve hívják JSF-nek (Joint Strike Fighter -- közös csapásmérő harcigép). A hadügyminisztérium legfőbb követelménye az alacsony ár volt, mivel a hidegháború végével minden évben jelentősen csökkentették a "védelmi" kiadásokat (ez 2004-től alaposan megváltozik). A vadászgépek fejlesztése és sorozatgyártása a 90-es évekre rendkívül drágává vált. Hogy csak két példát említsünk: az F-117 a 80-as években 45 millió dollárba került, az F-22 már több mint 100 millióba fog kerülni. Az alacsony ár érdekében a három fő fegyvernem számára -- légierő, haditengerészet, tengerészgyalogság -- ugyanazt a repülőgéptípust kellett választani, persze kisebb változtatásokkal. Ilyen gép utoljára az F-4 volt. A nagyszámú rendelés pedig lehetővé teszi az ár csökkentését. A gép egy sor jelenlegi harcigépet fog leváltani: F-16, A-10, F-14, F-18, A-6, AV-8B, ezen kívül exportra is szánják, tehát ha a típus sikeres lesz, továbbfejlesztéseivel együtt legalább 20-30 évig gyártani fogják.
Az előzetes pályáztatás során a McDonnell-Douglas, a Lockheed és a Boeing koncepciója volt a legígéretesebb, ezért ők kaptak megbízást a részletes tervek elkészítésére. Végül a Lockheed és a Boeing építhette meg "concept demonstrator"-ét, két gépet, amely bemutatja a USAF-nek, a USN-nek és a USMC-nek szánt verziókat. Közülük 2001. október 6-án az amerikai hadügyminisztérium a Lockheed repülőgépét nyilvánította győztesnek. A Boeing X-32-esét egy külön oldalon mutatjuk be, az X-35 itt következik.
X-32 és X-35
X-35
Fejlesztés: 1996-ban kezdték el készíteni a koncepció-bemutató gépeket. A Lockheed a versenytárs Boeing szokatlanul kinéző gépével szemben tulajdonképpen az F-22 kisebb testvérét készítette el, persze a speciális követelményeknek megfelelően. A hajtómű is az F-22 hajtóművén alapul, a levegőbeömlő nyílásai szintén a törzs két oldalán, alul vannak elhelyezve. Hogy a szerkezeti tömeget minimalizálják és az összeszerelést leegyszerűsítsék, a szárnyakat a törzzsel egybeépítették. A szerkezet legnagyobb része természetesen kompozit. A radarjel csökkentése érdekében a szárnyak és a vezérsíkok be- és kilépőéle azonos mértékben nyilazott. A pilótafülke és a törzs oldala hajlított. A pilótafülke, a futóműakna és a fegyverkamrák varratai fogazottak. A pilóta dolgát megkönnyítendő oldalra helyezték a botkormányt és a tolóerőszabályzót. Számos fejlett technológiát vettek át az F-22-estől, ennek ellenére egy viszonylag olcsó harcigép. Az igényeknek megfelelően három verzióban készítették el: A: hagyományos módon fel- és leszálló vadászgép a USAF részére; B: STOVL változat a USMC és a brit haditengerészet számára (az A-ból alakították át, miután végeztek annak tesztjeivel); C: hagyományosan fel- és leszálló változat a USN számára. A különböző típusok alkatrészei 70-90%-ban megegyeznek. A Lockheedon kívül főszerepe van a fejlesztésben a Northrop-Grummannek, amely nagy tapasztalatokkal rendelkezik a hajófedélzeti integrációban, az avionikában és a lopakodó technológiában, valamint számos fejlett gyártástechnológiában. A BAe a STOVL technológia szakértője, valamint a törzs és a szárnyak integrációjáért és a vezérsíkokért és a szárnyfelhajtó rendszerért felelős. A Pratt & Whitney és a Rolls Royce a hajtóműveket fejleszti. A General Electric is lehetőséget kapott egy hajtómű kifejlesztésére, amelyet F-136-GE-100 típusjelzéssel el is készítettek és tesztelnek. A gépek 2000-re készültek el. A koncepcióbemutató fázis (CDP) tesztjei 2000. október 24-én kezdődtek (az X-35A első felszállása) és 2001 augusztus 6-án fejeződtek be. Először az X-35A-t tesztelték, aztán amíg azt átépítették STOVL-képességűre, a C változatot, végül az elkészült B-t. MIndhárom változat rendkívül megbízhatónak bizonyult. Miután 2001. október 6-án kiválasztották az X-35-öst mint a JSF-program győztesét, elkezdődött a rendszerfejlesztő és bemutató fázis (SDD), amelyben 22 gépet gyártanak le földi és repülési tesztekre, valamint az elektronika, fegyverzet kifejlesztésére, tesztelésére. Ezek lesznek a tulajdonképpeni prototípusok. A tesztek 2005-ben kezdődnek az Edwardson. Ebben a szakaszban számos új ország is beszáll, többek között Ausztrália, Kanada, Olaszország, Norvégia, Törökország és várhatóan Izrael és Szingapúr.
Függőleges fel- és leszállás: a függőleges emelőerőt egészen új módszerrel hozza létre, amely ötvözi a Harrier, és a Jak-38, illetve Jak-141 megoldásait. A pilótafülke mögött egy nagyon elmés berendezést helyeztek el: egy légcsavart, amelyet a hajtómű hajt meg egy tengelykapcsolón keresztül. Lebegéshez kinyitják a modul felső és alsó ajtaját, rákapcsolják a hajtóművet a légcsavarra, ezzel együtt a hajtómű fúvókája is lefelé fordul, így hozza létre a szükséges lefelé irányuló tolóerőt. Természetesen van gázsugárkormány, amelynek a vezetékei a szárny végébe viszik az égésterméket és azzal irányítják a gépet a lebegő üzemmódban. A megoldás bonyolult, de kis helyet foglal és megbízható teljesítménytöbblete van, ami nagyon fontos a kis magasságú lebegésnél, hogy biztonságosan működjön. A rendszert a Rolls Royce fejlesztette (a Harrier hajtóművét ők tervezték).
Az X-35 hajtóműve az emelőszerkezettel.
Elektronika: az elektrooptikai célzórendszert (EOTS) a Lockheed a Northrop-Grummannel közösen fejleszti, amely a Northrop-Grumman hőképes rendszerével (DAS -- Distributed Aperture System) együtt nagytávolságú felderítő és pontos célzóképességű lesz. Az EOTS egyébként az F-15-öshöz és az F-16-oshoz fejlesztett Sniper XR konténerén alapul, amelyben egy közepes hullámhosszú 3. generációs FLIR, kétmódú lézer, CCD (digitális kamera), lézeres letapogató és célmegjelölő van. A DAS több infravörös kamerából áll, amelyek 360°-os szögben látnak. A DAS egyúttal a navigációt, rakétariasztást és infravörös keresés/célzást (IRST) is szolgál. Az EOTS a gép orra alatt lesz, a DAS kamerái a gép különböző pontjain. Radar: fejlett elektronikus letapogató tömb (AESA), az APG-77 radarsugáreltérítő rendszerével. Természetesen többfunkciós.
Fegyverzet: A légierő és a haditengerészet változatának lesz beépített gépágyúja, egy 27 mm-es, a tengerészgyalogságénak nem, viszont külső felfüggesztésű gépágyúval felszerelhető lesz. A törzsben két fegyverkamra lesz 2-2 felfüggesztési ponttal. A szárnyak alá is terveznek fegyvereket függeszteni lopakodást nem igénylő bevetésekhez, erről egyelőre nincsenek adatok.
Változatok
X-35A
Az amerikai légierő számára készített változat. Hagyományos módon száll fel és le. Jobban manőverezik, mint az F-16, nagyobb a hatósugara csak belső üzemanyagot szállítva, könnyebb kiszolgálni, nagyobb a túlélőképessége és lopakodó. Mivel kisebb tömegű fegyvert tud szállítani, mint az F-16, rendkívül fontos lesz a pontos és hatékony fegyverhasználat. Van beépített gépágyúja és a levegőben utántölthető, ehhez a fogadócsonk a törzs középső részén van, a pilótafülke mögött. Az F-16-osokat és az A-10-eseket váltja majd és kiegészíti az F-22-eseket. Egyelőre 1763 darabot rendelt belőle a USAF.
X-35B
A tengerészgyalogság és a brit haditengerészet és légierő számára készített változat STOVL képességekkel. A pilótafülke mögé beépített emelőlégcsavar miatt némileg kevesebb üzemanyagot szállíthat, mint az A változat, szerkezete ettől eltekintve gyakorlatilag megegyezik az A verzióéval. Nincs beépített gépágyúja, de felfüggeszthető külső, ha a bevetés igényli. A légi utántöltéshez a törzs első részébe, jobbra fogadócsövet építettek. Az elektronikája is megegyezik a légierő-változattal, csak természetesen van egy kapcsoló, amely a hajtóműveket átkapcsolja az emelő és a hagyományos üzemmód között. Az F/A-18A-D-asokat és az AV-8B Harriereket fogja felváltani. 480 darabot rendelt belőle a USAF és 60-at a brit haditengerészet.
X-35C
Hagyományos módon fel- és leszálló változat az amerikai haditengerészet számára. Elsőcsapásmérő harcigép. Jelentősen különbözik a többi JSF-variánstól. Megnövelt szárnyakkal és vízszintes vezérsíkokkal építik, hogy csökkentsék a fel- és leszállási sebességet. Szárnyai felhajthatók. Nagyobb a tömege, ezzel együtt a szállítható üzemanyag és fegyver mennyisége. Hatósugara a kétszerese az F-18C-nek. Szerkezetét és futóművét jelentősen erősebbre építik, hogy elviselje a keményebb igénybevételt. Természetesen fékezőhoroggal is fel van szerelve. Ez a változat is jobboldalra beépített üzemanyag-fogadócsővel van ellátva. Van beépített gépágyúja. Ez lesz a haditengerészet első lopakodó vadászgépe. Az F/A-18A-D-ket és az A-6-osokat váltja majd és kiegészíti az F/A-18E-F-eket. 480 darabot rendeltek belőle.
Műszaki adatok : X-35A
Gyártó: Lockheed-Martin
Hosszúság: 15,4 m
Fesztáv: 10,6 m
Magasság: 4,6 m
Üres tömeg: 10 125 kg
Tankolható üzemanyag: 6750 kg
Maximális fegyverterhelés: 5850 kg
Maximális felszállótömeg: 22500 kg
Hajtómű típusa: P&W JSF-119-611
Hajtóművek száma: 1
Hajtómű teljesítménye: 164,6 kN
Maximális sebesség: 1,8 mach
Szolgálati magassági határ: ?
Szolgálati hatósugár: 1080 km
Fegyverfelfüggesztési pontok: 4 a két bombakamrában + ? a szárnyak alatt
Személyzet: 1
Hadrendbe állítják: 2008
Üzemeltető országok: USA, majd exportálják
Ára: 28 millió USD
Műszaki adatok : X-35B
Gyártó: Lockheed-Martin
Hosszúság: 15,4 m
Fesztáv: 10,6 m
Magasság: 4,6 m
Üres tömeg: 10 125 kg
Tankolható üzemanyag: 6750 kg
Maximális fegyverterhelés: 5850 kg
Maximális felszállótömeg: 22500 kg
Hajtómű típusa: P&W JSF-119-611
Hajtóművek száma: 1
Hajtómű teljesítménye: 164,6 kN
Maximális sebesség: 1,8 mach
Szolgálati magassági határ: ?
Szolgálati hatósugár: 1080 km
Fegyverfelfüggesztési pontok: 4 a két bombakamrában + ? a szárnyak alatt
Személyzet: 1
Hadrendbe állítják: 2010
Üzemeltető országok: USA, majd exportálják
Ára: 35 millió USD
Műszaki adatok : X-35C
Gyártó: Lockheed-Martin
Hosszúság: 15,5 m
Fesztáv: 13,1 m; felhajtva 9,1 m
Magasság: 4,6 m
Üres tömeg: 10 800 kg
Tankolható üzemanyag: 7200 kg
Maximális fegyverterhelés: 7650 kg
Maximális felszállótömeg: ?
Hajtómű típusa: P&W JSF-119-611
Hajtóművek száma: 1
Hajtómű teljesítménye: 164,6 kN
Maximális sebesség: 1,8 mach
Szolgálati magassági határ: ?
Szolgálati hatósugár: ?
Fegyverfelfüggesztési pontok: 4 a két bombakamrában + ? a szárnyak alatt
Személyzet: 1
Hadrendbe állítják: 2012
Üzemeltető országok: USA, majd exportálják
Ára: 38 millió USD
X-35A
X-35B
X-35C
forrás :
F-35 -
#1328
Nagy-nagy tévedés!!! A repülőgéphordozó fedélzeti változat (F-35C) sokkal nagyobb szárnyakkal és vezérsíkokkal rendelkezik mint a két másik változat, ráadásul a félszárnyakat felhajthatóra kell készíteni. A STOVL változat (F-35B) esetén viszont a pilóta mögöt ott a függőleges leszálláshoz szükséges csőlégcsavar, valamint a fúvócső és a farokkialakítása is más, mivel meg kellet teremteni a fúvócső lefordordításának a feltételeit.
A három F-35 változat, és a fő különbségek:
látható, hogy az F-35C mennyivel nagyobb szárnyakkal rendelkezik, illetve az F-35B esetén az emelő-légcsavar a pilótafülke mögött. -
#1327
LizardX-nek igaza van, te kevered az ATF tendert a JSF tenderrel. Az ATF tenderen az Lockheed-Martin YF-22 "csatázott" a Northrop YF-23-al - ezek konvencionális légifölény vadászgépek, eredetileg az F-15C leváltására lettek tervezve. A JSF tender sokkal összetetebb volt, a fő kritérium a viszonylag alacsony ár, és az, hogy a három légi haderőnem számára megfelelő gépeket készítsenek, egy konvencionális változatot az USAF számára, az F-16 leváltására, egy repülőgép-hordozó fedélzeti változat az US NAVY-nek, az F/A-18 leváltására és egy STOVL (rövid nekifutásos felszállásra és helyben leszállásra képes) változat az US MARINES-nek, az AV-8B leváltására. Ezen a tenderen a Boeing X-32 és a Lockheed-Martin X-35 vívott meg. Mindkét tendert a Lockheed gép nyerte. -
#1326
Nana, pont fordítva volt a dolog, ahoz, hogy hangsebesség felett repüljön, szüksége volt a beömlőnyílás elötti "szájra" (egy áramlásterelő lap), illetve pár egyébb kiegészítőre, a helyből le- és felszálláshoz viszont ezeket le kellett szerelni, mivel súlyproblémák léptek fel (ezek egyik oka a filmben is szerepelt, történetesen a szárnyborítást egy nehezebb anyagból készítették időhiány miatt, mint amelyet eredetileg terveztek). Egyébként a Boeing eredeti terve nagyonis átgondolot volt, azt helyezték az első helyre, hogy minél egyszerűbb szerkezetű legyen, hogy minél olcsóbb és könyebb legyen a gyártása és a karbantartása. Ezen a téren nem is vallotak szégyent - hogy ettől a gép kinézete nem volt olyan megnyerő, az egy másik kérdés. De egy harci gépnél nem a megnyerő külső, hanem a jó harcképesség a lényeg... -
LizardX #1325 Kevered, komám. Az F-22 sosem szállt fel/le függőlegesen, meg az YF-23-as sem, ezeknél nem volt ilyen követelmény. A VTOL-képességet a X-35-nek és az X-32-nek kellett megoldania. -
#1324
Ugyanaz a két modell, csak más a neve. Tök ugyanúgy néz ki. -
Cat #1323 és a gond nem a hangsebesség feletti repülés volt, hanem a függőleges fel és leszállás ÉS a hangsebesség feletti repülés együtt, a két üzemmod között át kellett szerelni, mig az F22-est (ami ugye győzött) azt nem - de ismétlem, prototipusok voltak, szóval egyáltalán nem akkora gáz -
Cat #1322 kevered, az más volt, az az xf22 vs. xf23 film -
Madmaxx #1321 Nemrég volt a JSF-ről egy dokufilm a Discoveryn. Elég érdekes volt, hogy pl. a Boeing milyen idióta formájú gépet tervezet ami még a hangsebességet se tudta átlépni annélkül, hogy leszereltek volna róla pár dolgot. -
#1320
Én már régóta úgy csinálom, hogy folyton Copy-zom a beírt szöveget elküldés elött, a biztonság kedvéért, nem egyszer jártam már én is így... -
#1319
Ez valóban F-35C, de az a repülőgép-hordozóról üzemeltethető, és nem a STOVL változat - ha megnézed, ott a hajtómű alatt a fekete-fehérre lefestett fékezőhorog.
Ez a "harrier"-utód, az F-35B. -
Madmaxx #1318 Ez már nem X mivel hanem F mivel már nem kisérleti gép. A Joint Strike Fighter programm gyöztese. Állitólag ez lesz az utolsó pilóta által vezetett vadászgép. -
#1317
Most hallottam, hogy az USA-nak csak 450 F-15-öse van. -
#1316
Hátsó hajtóművét írányítani tudja mint gy ormányt. -
#1315
Új Harrier:
X-35C
-
Yetike #1314 Szerinted ha így lett volna akkor paráznék...? -
#1313
Megnyomod IE-n a BACK gombot, és ott az üzeneted. -
Yetike #1312 ÁHÁHHÁHáááhh most állítottam össze egy részletes leírást, erre visszadobja hogy túl hosszú.. .HÁHÁÁÁHÁHÁH
Most tördelhetem újra.
-
Yetike #1311 Egy s pár kép az AH-1 Cobra - ról:
Itt épp egy Hellfire - t indít.
AH-1 W/Z Super Cobra
A csonkaszárnyak alatt Tow rakéták.
Itt egy Maverick - et indít.
forrás : http://www.harcirepulo.hu/AH-1/index.html -
#1310
Nem magamnak nyitottam a topicot, ennyire egoistának azért ne nézz! 
Amíg normális hangnemben folyik értelmes társalgás, addig nyema problema, minden hozzászólni szándékozót szivesen fogadunk - megeshet, hogy éppen az én forrásom nem pontos, és akkor meg aztán pironkodhatok ;) -
LizardX #1309 Azér ez kemény, te nyitod a topikot, írsz bele nagy cikkeket, aztán meg mindenféle okostojások folyton bedumálnak... 
-
#1308
Nem azt írtam, hogy döntő többségét, csak hogy jó részét (én olyan 450-500 Észek-Vietnami légi győzelemről tudok, ami a 3322-höz viszonyítva nem olyan sok, de azért mindenképpen jelentős). -
LizardX #1307 Bocs, hogy már megint kötözködök, de bizony nem az észak-vietnami légierő, hanem a légvédelem volt a felelős az amerikai veszteségek döntő részéért. Nem kerestem nagy hirtelen egész pontos adatokat, de pl. az acig.org 164 db vietnami légigyőzelmet említ (ebben benne vannak a nem 100%-osan megerősített lelövések is, pl. azok a bizonyos B-52-esek), ez meg azért a több mint 3000 lelőtt géphez képest nem túl sok.
Szólíts szőrözőnek!
-
#1306
Akkor nézd meg a "Leclerc" leírást, amelynél folyamatosan AMX-32-ként hivatkoznak rá... 
Két perc lett volna utánanézni a neten, pontosan mit is takar az "AMX-32", és mit az "AMX Leclerc" név... -
Yetike #1305 Van néhány érdekes 'megfogalmazás' is...
"A Leopard 2-est a Rheinmetall, 120 mm-es simacsövű löveggel szerelték fel. Ez alkalmas a HEAT-MP-T (romboló) és az APFSDS-T (páncéltörő) lövedékek kilövésére. Utóbbi képes a jelenleg ismert összes páncélon - így az orosz T-64 és T-72 homlokpáncélján is - áthatolni. "
:) -
#1304
Ok, köszi, akkor szerelés, bár ezt akartam elkerülni. 
-
#1303
Én is arra gondolok amire Cifu, szerintem is az elsütőszerkezetben a rugó lehet hogy beakadt és a ravasz "folyton meg van húzva", vagy valami eltört belül. -
#1302
Mit értünk Európa alatt? :)
Ha a teljes (már bővített) EU tagságot nézzük (Norvégia és Svájc nélkül) akkor olyan 1400-1500 gép körül lehet, de iszonyú széles tipus skáláról van szó, az Osztrákok 1960-as évekből származó Saab J-35 Draken-jeitől és a legújabb Francia Rafale ill. a kooperációban készülő Német/Angol/Spanyol/Olasz Eurofighter-ig. -
#1301
Uhh... Toz-8 Kispuskánál, MCM pisztolynál még valamennyire képbe lennék, de a légpuska sajna nem az én asztalom... 
Az biztos, hogy valami az elsütő szerkezetnél (bár lehet, hogy a biztosító szerkezetnél) nem stimmel, de nem biztos hogy eltört. Az biztos, hogy szét kell szerelned (vagy valakinek, aki ért hozzá), itt egy robbantott ábra, talán ez valamit segít, hogy minek hol kell lennie - a kép alapján (amennyire én ezt meg tudom itélni) azt tudom elképzelni, hogy a felhúzásnál nem emeli ki az elsütőbillentyűt (pl.: kiesett, hiányzik vagy eltört az egyik csap), és az elsütőszerkezet alapból "meghúzott" állapotban marad.
Az új rugót hozzáértő ember rakta be? Mert lehet, hogy egyszerűen rosszul van összeszerelve. -
#1300
európa légi ereje kb. mekkora ? -
#1299
Egy kis help kéne, hátha itt a fegyverszakértők tudnának mondani vmit.
Szal van nekem egy 630-as Slavia légpuskám, új rugó és bőr van benne, távcső, meg tompítás. De van egy olyan problémája, hogy felhúzás után, a kibiztosítógomb benyomására elsül a puska, tehát a ravaszt nem kell / lehet meghúzni.
Mi lehet a baja, vmi el lehet kopva benne ? -
Yetike #1298 Akkor a továbbiakban a témáról úgy beszéljünk, mint "amerikai katonai dominencia" :). 
-
#1297
1.: Akkor a Vietnami háború sem tökéletes példa, hiszen akkoriban kezdték még csak kifejleszteni pl. a radarelhárító rakétákat, Wild Wiesel egységeket, preciziós fegyvereket, és a többi. A lelövések magas száma éppen azért történt, mivel a légicsapások jó részét kis magasságból hajtották végre, és akkor még nem volt rendes CAS feladatkörű gép (mint ma az A-10A). Amúgy én úgy tudom összesen 3,322db USAF, USMC és US NAVY merevszárnyú gépet lőttek le, de ezek jó részét a Vietnámi légierő, és nem a légvédelem.
A második világháború esetén értelemszerűen nem 1945-öt tekintem mintának, hanem pl. az angliai csatát vagy a keleti frontot 1943-ban.
2.: Koszovóban én csak e két lezuhant AH-64-ről tudok. Irakban mondjuk már legalább 3db vált selejtezés tárgyává (olyannyira rongálódtak, hogy nem éri meg megjavítani őket, ezért veszteséglistára kerültek).
3.-4.: Itt most van egy kis probléma - a légi háború "mítosza" ugye egybefort az amerikai légierő / haditengerészeti légierő / tengerészgyalogság nevével. "Egyenrangú" küzdelem már csak azért sem lehet, mert egyszerűen nincs olyan ország, amely légiereje felérhet az USA légierejével harci értékben. Még mennyiségben sem tudják az olyan országok sem megközelíteni, mint Kína (akinek összesen ~1300db gépe van), de a Kínai Népi Hadsereg légierejének gerincét is az elavult J-7 és J-8 tipusok adják, amelyek a MiG-21 alapján készültek, és a 70-es évek szinvonalát tükrözik. Oroszország is papíron ~900db géppel rendelkezik, ennek jó ha a fele valóban repképes. Ehez képest az USA aktív állományban rendelkezik ~474db F-15-el, ~924db F-16-al és ~300db F/A-18-al - és akkor csak a konvencionális vadász- és vadászbombázó gépeket számoltuk csak. Szóval azért nem igazán lehet beszélni "egyenlő" felállásról, mivel egyszerűen nem reális ilyesmiről beszélni :) -
#1296
ja és ettől függetlenül haza repült :)