95113
-Nem alkalmazunk jelzős szerkezetet. Még arra se, akivel nagyon nem értesz egyet.
-Nem gyűlölködünk!
-HADITECHNIKAI TOPIC, aki nem tudja értelmezni, az megy máshova!
[Légi Harcászati / Légvédelmi FAQ]
-
#13049
Az a-7 corsair II alapja a Crusader, ezért hasonlít annyira :) -
#13048
Ezek milyen kepek?! (Meg a Crusader torzse alatt csorgokigyo?!?!?) -
#13047
Nyehehe harompontnulla 
Toltam egy kort az elobb WoV-al...1db NVAF Mig-17 banta a velem talalkozast
![]()
-
#13046
HTX!!! 
Külsőre eléggé hasonlít a Crusaderre, mert ugye 1 a gyártója is a Vought, így én be is kevertem a 2őt:S -
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#13045
Kis türelmet, majd összedobok valamit. -
LizardX #13044 nyehehe 2
![]()
-
LizardX #13043 mármint nyehehehe
![]()
na -
LizardX #13042 nyehehehe
![]()
-
#13041
Corsair II-ről is tudnál némi infót dobni? -
#13040
Kicsit jobban keresgéltem és én is 12,000-et olvastam. Az durva. Köszi! -
#13039
Én valami 13,000 milliárd forint körüli összegről tudok. -
#13038
tudom, hogy nem ide tartozik, de megtudja valaki mondani, hogy mennyi Mo államadóssága? 5-8 ezer millárdra tippelek, de kéne megerősítés. Hivatalos adatot meg nem nagyon találtam :( -
#13037
Nagyon király mind a két írás és a képek is qrvajók. Különösen az XF8U-3-fól készült fotók.
-
#13036
Crusaderes cikk kint van BOP-on...+ kepekkel illusztralva! -
#13035
Nah elolvastam, amugy jo anyag! ;))) -
#13034
Nah ami kifejezetten a tipussal foglalkozik anyag az tomoritve 76 mega ;)))
(es ebben nincs benne a a jopar a korszakrol szolo US Navy-s anyagom!)
csak icuka lenne a jo....mert ekkorat mailben...hat tugya fene...5let esetleg?! -
#13033
jaja! ;)) (ossszeszamolom emkkora az anyag es kitalalunk valamit ;)))
![]()
-
#13032
En is nagyon kedvelem az 50-60-70-.es evek Navy tipusait ;))) -
#13031
Igen, a Zuni-indítók. :)
ICQ nem nyert, mert nem otthonról vagyok. :D -
#13030
Vagygere fel icukara es atkuldom az osszes nyagom es valogathatsz ;))) -
#13029
Oks, de beszeljuk meg milyen kepeket rakjak bele?! -
#13028
"A pilótafülke mögött közvetlen egy-egy indítósínt helyeztek el, melyekre AIM-9 Sidewinder légiharc rakétát lehetett függeszteni"
Ugytudom hogy ide nemiranyitot raketa is rakhato volt!
(mingyart uatananezek) -
#13027
Részemről semmi akadálya. :)
Rakjam fel a BoP-ra, te meg beszúrod a képeket? -
#13026
Az egyik kedvenc gépem, aztán meg még anno a "régi" BoP-ra elkezdtem írni egy ismertetőt, dehát (mint sokminden) ez is félbemaradt. Most volt másfél órám, hát gondoltam befejezem. :) -
#13025
(ehhez van egy csomo anyagom, tipusfuzetek kepeben...csomo tobnezeti rajz, kuloleges fotok bennuk..ne hazsnaljuk fel hozza?!)
-
#13024
(amugy ez most hogy?! csak ugy?
)
-
#13023
Vought F-8
![]()
Az amerikai haditengerészet a második világháború után alaposan rákapcsolt a fejlesztések terén – hiszen a hidegháború képe derengett fel, az Egyesült Államok pedig mindenáron szerette volna megtartani elsőségét a tengereken. A repülőgéphordozók fedélzetén egymás után tűntek fel az új sugárhajtóművek vadászgépek, de velük együtt a problémák is. A sugárhajtóműves gépek még nem voltak elég kiforrottak, ráadásul az egyre növekvő végsebesség ellentmondásba került a hordozókról való üzemeltetésnél létfontosságú alacsony felszálló és leszálló sebességgel. A nyilazott vagy deltaszárnyú gépek alkalmazása a hordozókon hazárdjátéknak tűnt, mivel alig tudták elérni a felszállósebességüket, és a leszállásnál is komoly problémákat okozottak a nagy sebességhez nélkülözhetetlen, kis felhajtóerőt termelő szárnyak. Ugyan megjelent a gőzkatapult és a ferde leszállófedélzet, de ezek alkalmazása mellett is komoly fejtörést okozott a mérnököknek, hogy tartsanak lépést a szárazföldi üzemeltetésű vadászgépekkel, amelyeknek akár két kilométeres kifutó is rendelkezésre állt, nem volt szükségük megerősített futóműre, felhajtható félszárnyakra és fékezőhorogra, stb. A haditengerészet számára kulcsfontosságú lett, hogy a szuperszonikus sebességű vadászgépek legyenek a hordozóikon, miután az 1950-es évek közepén elkezdtek megjelenni a szárazföldi szuperszonikus típusok. Az 1940-es évek végén, 50-es évek elején több szubszonikus típus is üzemben volt, de egyértelműen látszott, hogy a jövő a szuperszonikus gépeké, így az 1950-es évek elején elkezdődött a program, miszerint egy nappal bevethető, hordozóról üzemeltethető, szuperszonikus vadászgépre lenne szükség. A gyártóknak azonban komoly problémákkal kellett szembenézniük, a korai sugárhajtóművek túl gyengék voltak, és a megbízhatóságukkal is akadtak gondok. A rakétahajtóművek alkalmazását a haditengerészet nem pártolta, mivel az amúgy is igen tűzveszélyes hordozófedélzeti üzemeltetést csak további kockázatokkal terhelte volna (érdekesség: miután az 1960-as években komoly félelem volt, hogy az új szovjet bombázók akár 15km-nél is magasabbra emelkedhetnek, a Crusader-nél is elkezdték vizsgálni a rakétahajtómű beépítését, mely hidrogén-peroxid és kerozin keverékével működött, és (mintegy igazolva a félelmeket) az egyik prototípus a földön fel is robbant, megölve a Vought két technikusát). A haditengerészet elvárásai eléggé magasak voltak, tengerszinten Mach 0.9, 9000 méteren pedig Mach 1.2-es végsebesség, de mintössze 160km/h-s leszállósebesség. 1952-ben ez bizony még nagyon kemény dió volt. A Grumman cég az F11F-2 Tigerrel, a Tiger J79-es hajtóművel szerelt változatával, a McDonnell az F3H-G Demonnal, az F3H kéthajtóműves változatával, a North American a Super Furyval, amely az F-100 tengerészeti változata volt, a Vought pedig egy új tervel, az F8U-val indult. Egy év múlva a Vought céget hirdették meg győztesnek, miután az ő megoldása tudta csak bizonyítani a szélcsatorna tesztek, valamint a számítások alapján, hogy teljesíteni tudja az elvárásokat. A második az F11F-2 Tiger lett, amely viszont csak Mach 1.1-re lett volna képes. A Vought tervének kulcsmegoldása a szárny mozgathatósága volt. A két félszárnyat az összekötő elemmel együtt 5°-al fel lehetett emelni, amely így nagyobb felhajtóerőt jelent, illetve leszállásnál (ahol valójában a törzs bólint 5°-ot lefele) jobb kilátást nyújt a pilótának. A mozgatás hidraulikusan végezték, de rendelkezésre állt egy pneumatikus tartalék rendszer is, továbbá vészhelyzetben le lehetett szállni normális repülési helyzetben lévő szárnyal is – erre többször adódott is példa, noha kétségkívül elég veszélyes manőver volt.
![]()
Az F-8 háromnézeti rajza.
A gép érdekessége még, hogy a 42°-ban hátranyilazott szárnyak külső, a hordozón történő tároláshoz felhajtható külső felén nincsenek kormányszervek (csűrőlapok), így egyszerűbb szerkezetű és könnyebb lett. A törzs „darázsderekú”, vagyis a félszárnyaknál elkeskenyedik. Az orrkúp alatt elhelyezett beömlőnyílás ovális alakú, és a szívócsatorna a törzs alján végigfutva éri el a J57-es hajtóműveket. A leginkább igénybe vett környékeken, vagyis a törzs végén az utánégető körül és a törzs középső részén titániumot használtak. A törzs felső, bal oldali részébe légi utántöltést lehetővé tevő, behúzható töltőcsonk került, a gép jobb oldalára pedig egy kis kibocsátható generátor, amelynek kis propellerét a menetszél hajthatta, így elegendő energiát és hidraulikanyomást termelve a fedélzeti rendszereknek egy hajtóműleállás esetén.
![]()
Az üzemanyag a félszárnyak belső felében, valamint a törzsben voltak elhelyezve, és az első szériák esetén 5300 litert fogadtak be, amelyek három órányi repülést tettek lehetővé. Póttartályt csak nagyon ritkán vittek a gépek, de a légi utántöltés lehetősége adott volt.
Az F8U volt az utolsó vadászgép, amelynél gépágyú volt a fő fegyverzet: négy 20mm-es Colt Mk.12 gépágyú lett beépítve, kettő-kettő a törzs két oldalán, egyenként 144db lőszerrel. A pilótafülke mögött közvetlen egy-egy indítósínt helyeztek el, melyekre AIM-9 Sidewinder légiharc rakétát lehetett függeszteni. A törzs alsó részén egy kibocsátható tárolóban további 32db 2.75 hüvelykes irányítatlan rakétát vihetett még magával a gép, bombázók vagy földi célpontok elleni használatra (ez a rakétatár azonban a legtöbb esetben üresen volt hagyva, és le volt zárva – nem sok hasznát látták ugyanis a pilóták). Az orrba egy APG-30 távolságmérő radar került, amely a gépágyúk célzását segítette.
![]()
Az F-8E műszerfala
1953-ban, a tender eredményhirdetése után az US NAVY 3db prototípust rendelt meg, majd röviddel később az első szériagépeket is – az első F8U-1 jelű szériagép ugyanakkor tette meg szűzfelszállását, mint a második XF8U-1 prototípus: 1955 szeptember 30-án. Az első szériagépek 1956-ban kerültek a hordozófedélzeti századokhoz.
A gép képességei meglepően jók voltak, olyannyira, hogy elhódította 1650km/h-s eredménnyel a sebességrekordot az F-100C-től, legalábbis ami az amerikai vadászgépeket illette.
![]()
Francia F-8E(FN) felszállás elött
1962-ben az összefegyvernemi típusjelzés bevezetése után a gép az F-8 jelölést kapta.
Változatok:
XF8U-1: Az első három prototípus jelölése
F8U-1 / F-8A: Első sorozatváltozat, 218db készült belőle
F8U-1E / F-8B: AN/APS-67 radarral szerelt változat, egyéb téren megegyezik az előzővel. Az új radar már nem csak távolságmérésre, de korlátozott észlelésre/követésre is használható volt, korlátozott minden időben alkalmazható vadászgéppé téve a Crusadert.
F8U-1P / RF-8A: Fotófelderítő változat. Mindenféle fegyverzet és a tűzvezető rendszer hiányzik belőlük. 144db épült.
XF8U-2, F8U-1T / TF-8A: A kétüléses kiképzőváltozat prototípusa, amelyet egy széria XF8U-1-ből alakítottak át. A két felső gépágyú és lőszerük, valamint az alsó rakétatár el lett távolítva, hogy helyet csináljanak a második pilótának. Nem került sorozatgyártásba.
F8U-2 / F-8C: Komolyabb fejlesztésen átesett változat, új, erősebb J57-P-16 hajtómű, mely segítségével a repülési sebesség Mach 1.7-ig nőtt. A törzs hátulján, alulra két stabilizátor került, és lehetőség volt a törzs oldalán lévő tartókra „Y” rakétasínek felszerelésére, amely segítségével már 4db AIM-9 rakétát vihetett magával a gép. A pilóták azonban ritkán vették igénybe ezt a lehetőséget, mert a plusz tömeg miatt kevesebb üzemanyaggal szállhattak csak fel, és többre tartották az üzemanyagot, mint a plusz két rakétát.
F8U-2N / F-8D: „N” mint éjjeli vadász, AN/APQ-83 radarral felszerelve, még erősebb, J57-P-20 hajtóművel. Beépítésre került egy leszállást segítő automatika, amely a szárny felbillentésekor automatikusan üzembe lépett, és a hajtóművek teljesítményét a leszálláshoz ideális sebességhez igazította. A törzs alatti irányítatlan rakétatár meg lett szüntetve, helyette plusz üzemanyagtartály került beépítésre. 152db épült.
F8U-2NE (F-8E): Nagyobb antennával rendelkező AN/APQ-94 radarral ellátott változat, melynek már korlátozott csapásmérő képessége is volt. A szárnyak alá egy-egy, egyenként 2000 font (907kg) teherbírással. A törzs oldalán lévő tartókra 127mm-es Zuni rakétaindító konténerek kerültek. Képessé tettén az AGM-12 Bullpup irányított földi célok elleni rakéta hordozására is. 286db került átadásra 1963 é s 64 között.
F8U-1D / DF-8A: A Regulus I. és II. robotrepülőgépek irányítására átalakított F8U-1-ek.
F8U-1KD / QF-8A: A Regulus I. irányítására átalakított gép.
DF-8F: A QF-9F, QF-9G célgépek, valamint a BQM-34A, AQM-34B és AQM-34C robotgépek távirányítására átalakított gép.
RF-8G: Felújított RF-8A meghosszabbított üzemidővel és erősebb hajtóművekkel.
F-8H: 89dd F-8D gépet módosítottak F-8E szintre, szárny alatti függesztési pontok, Bullpup indításához szükséges berendezések, stb.
F-8J: 136db F-8E gépet J57-P-20A hajtóművel láttak el, továbbá a szárny alatti függesztési pontok „nedvesek” immár, tehát lehetőség van 300 gallonos póttartály felfüggesztésére rájuk.
F-8K: 87db felújított F-8C gép szárny alatti függesztési pontokkal.
F-8L: 61db felújított F-8B gép szárny alatti függesztési pontokkal.
F-8M: Csak papíron létező felújítási terv az F-8A gépekre.
F-8E(FN): 1962-ben a Francia Haditengerészet a két hordozójára (Foch és Clemenceau) vadászgépet keresett. A francia hadiipar nem tudott megfelelő típussal szolgálni, ezért az amerikai F-8 Crusader mellett döntöttek. A gép kisebb változtatásokon esett át, hogy a kisebb francia hordozókon is szolgálni tudjon, így példáúl a szárny bólintása 5°-ról 7-ra nőtt, és nagyobb lett a vízszintes vezérsík is. Összesen 42db gépet vásároltak, eredetileg vettek volna hat kétüléses kiképzőváltozatot is, de miután az amerikai haditengerészet erre nem tartott igényt, a körülmények miatt a franciák is lemondtak ezekről. A gépeket folyamatosan fejlesztették, így az eredeti („Y” tartóval) 4db AIM-9B hordozásán kívül hamarosan lehetővé vált a Matra R530 légiharc rakéta alkalmazása. Ebből kettőt hordozhatott, általában egy infravörös önirányítású változatot az egyik oldalon, és egy félaktív radarirányítású változatot a másik oldalon. A radarja AN/APQ-104 lett, és az AN/AWG-4 tűzvezető rendszer egy módosított változatával látták el. 1973-ban integrálták a fegyverzetébe az R550 Matra Magic rakétát is, majd 1989-ben, miután az R530-at kivonták az aktív szolgálatból, az F-8E(FN) fő fegyverzete a Magic 2 infravörös önirányítású légiharc rakéta lett. A gép igen népszerű volt a pilótái körében, noha kétségkívül idővel egyre problémásabb volt az üzemben tartása, ezért a Francia haditengerészet kénytelen volt az AMARC bázison lekonzervált US NAVY gépekből kiszerelt pótalkatrészeket igényelni, hogy a folyamatosan késő Rafale M gépek megérkezéséig repülni tudjanak a Crusaderek. Az F-8E(FN) 1964 és 2001 között volt hadrendben.
![]()
Egy francia F-8E(FN) éppen felhajtja szárnyait.
XF8U-3 Crusader III.: Noha még át sem adták az első széria F8U-1-et, a Voughtnál megkezdték egy továbbfejlesztett típus kidolgozását. A gép nagyobb és hegyesebb orrot kapott, melybe komolyabb radar került, a törzs és a szárnyak mérete is megnőtt, de megtartották a felbillenő szárnymegoldást. A hajtóműve egy J75-ös volt, mellyel a sebessége meghaladhatta a Mach 2-őt. A sorozatgépek AN/APQ-50-es radarral rendelkeztek volna, a fegyverzete pedig három, a törzs oldalán (egy-egy) illeve az alsó részén süllyesztve felfüggesztett AIM-7 Sparrow, illetve a gép oldalán „Y” tartókon összesen négy AIM-9 rakéta. Az első prototípus 1958-ban szállt fel, és a haditengerészet a McDonnell cég F4H Phantomja ellen versenyeztette. A gép igen jól teljesített, 27km-es repülési magasságot, valamint Mach 2.2-es sebességet ért el, amit csak az Akrylból készült szélvédő túlmelegedése korlátozott, ugyan a Vought áttervezte a szélvédőt (amelyel Mach 2.7-2.9-as végsebességet is elképzelhetőnek tartottak), de a haditengerészet az F4H mellett döntött.
![]()
XF8U-3
Akcióban a Crusader
Az első komolyabb bevetésre 1962-ben került sor, mégpedig Kuba felett: az U-2 képrepülőgépek nem tudtak elég részletes felvételeket készíteni a Kubába telepített szovjet erőkről, ezért bevetésre került az RF-8A, amely az egész konfliktus alatt végig átrepüléseket hajtott végre Kuba felett, egészen a szovjet erők kivonásáig. Komolyabb incidensre nem került sor ez alatt.
![]()
USMC F-8
A vietnami háború kirobbanása után az RF-8A gépek menetrend szerint térképezték fel az Észak-vietnami utánpótlási vonalakat, míg az F-8-as vadászok a csapásmérő gépeket kísérték. Egészen 1966-ig a vietnami MiG-17-esek és -19-eseket nem sikerült lelőni, nem utolsó sorban azért, mert az amerikai vadászok taktikája nem volt éppen ideális (a MiG-ek a csapásmérő gépekre koncentráltak, míg az amerikai vadászok „szabadon” vadászhattak), de a taktikát megváltoztatták 1966-ra (ezentúl a vadászok közvetlen közelről kisérték a csapásmérő gépeket, és megvárták, amíg a MiG-ek a közelbe nem jönnek), és ez drasztikusan javította az eredményeiket. Az első sikeres lelövésre 1966 június 12.-én került sor, amikor egy MiG-17-est lőtt le Harold L. Marr parancsnok Sidewinder rakétájával (mindkét rakétáját kilőtte rá, az első célt tévesztett, de a második telibe kapta a vietnami gépet). Nagy volt a versengés a Crusader és a Phantom pilóták között, és az elején az F-8-asok előnye megkérdőjelezhetetlen volt. A háború második felére viszont egyfelől az F-8-asok lassú kivonása, valamint az F-4-esek nagyobb volumenű használata miatt a haditengerészetnél egyértelműen az F-4-es volt a sikeresebb. A Crusadert a haditengerészet szinte kizárólag légifölény illetve kísérő feladatkörben használta, szemben a tengerészgyalogsággal, amely csapásmérő feladatkört szánt neki. A tengerészgyalogságnál a Crusaderek általános fegyverzete nyolc 227kg-os Mk.82 „SnakeEyes”' légibomba, és nyolc 127mm-es Zuni rakéta volt, amelyekkel a baráti csapatoknak nyújtott légitámogatást.
A Vietnami háborúban 18 ellenséges vadászgépet lőttek le Crusaderek, és noha általában kiemelik velük kapcsolatban, hogy főleg a gépágyúik miatt voltak előnyben a Phantomokkal szemben, valójában csupán 3 MiG-et lőttek le gépágyúval, a többi 15-ös AIM-9B Sidewinder légiharc rakétával küzdötték le. Megjegyzés: a Colt Mk.12 töltőrendszere igen megbizhatattlan volt, számtalan esetben történt elakadás a pneumatika miatt.
Összesen 4 Crusadert lőttek le Vietnam felett ellenséges vadászgépek, mindet 1966-ban, a többi elveszett gép a légvédelemnek esett áldozatul, de rengeteg veszett oda egyszerű balesetben, a Vietnami háború alatt összesen elveszett gépek:
Vadászgép által: 4db F-8 (US NAVY)
Csöves légvédelmi tűz által: 54db F-8 és 20db RF-8 (US NAVY 42db F-8 és 20db RF-8, US MARINES: 12db F-8)
Légvédelmi Rakéta által: 10db F-8 (US NAVY)
Földi csapatok tüze által: 2db F-8 (US MARINES)
Balesetekben: 66db F-8 és 10db RF-8 (US NAVY: 58db F-8, 9db RF-8, US MARINES: 8db F-8 és 1db RF-8)
Összese: 166db gép
Adatok (F-8E):
Szárnyfesztáv: 10.7 m
Hossz: 16.6 m
Magasság: 4.8 m
Üres tömege: 8,940 kg
Max. fegyverterhelése: 2,268 kg
Max. felszállótömege: 15,400 kg
CsúcssebességE: 1,860 Km/h (Mach 1.7)
Szolgálati csúcsmagasság: 17,700 m
Hatótávolsága: 2,250 km -
#13022
-
Ren #13021 Seaweed: ön nyert :)
-
#13020
Egyertelmuen Kala klon...de azert ennel tobbet kene latni belole....en yugo M76-ra tippelek... -
Ren #13019 Találós kérdés:
Milyen fegyver van az iraki katona kezében?
-
metlogen #13018 Remélem karácsonyra már én is dicsekedhetek egyel :) -
Cat #13017 Az indiai elnök szerint a google earth veszélyes eszköz a terroristák kezében
Indian President A.P.J. Abdul Kalam has joined the list of government officials charging that the geographic details provided by Google Earth's satellite imaging program pose a security risk. An intelligent mining of the data available on the Internet, according to Kalam, could give "indicators of preformation activities of terrorists groups and their origins and their supporters." -
#13016
Lál. :) -
#13015
2 kép az én M14-esemről (jó ha van egy fotós ismerős, nem? :P)
![]()
![]()
-
#13014
![]()
-
#13013
Cikk fent, kicsit még csiszoltam rajta.
metlogen: Nincs mit, volt már anno egy rövidebb anyagom róla, azt bővítettem egy kicsit ki. :) -
metlogen #13012 Húú köszi most aztán kielégíthettem minden kiváncsiságom,nem semmi cuccot raktál be róla!!!
mégegyszer köszönöm szépen!!!! -
#13011
joetvagyat
-
#13010
Kirakom, csak befejezem a vacsorám. :)
