Szerelmes versek
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
pl.:
Gyere babám a karomba,
a füledbe hagy nyaljak ma...
vagy...
pl.:
Csillagok tükrében õrzöm tekinteted
mint vágyaim sóhaját a végtelenben...
Írj valamit arról a szépséges leányzóról,aztán próbálkozom...
arról van szó, hogy borzasztóan szeretk egy lányt és õ is tudja, de õ valahogy nem így érez irántam. volt egy idõ amikor õ is viszonozta de már sajnos nem.:( szeretnék kérni tõletek egy olyan verset amiben benne van hogy nagyon szeretem, nem tudok nélküle élni, és mindent megadnék azért, hogy engedje hogy szeressem és viszonozza.
egyszerûen képtelen vagyok megírni ilyen lelki állapotban és nem mernék elé állni egy saját verssel.:(
komoly verset szeretnék, ami tényleg átadja ezt a hangulatot.
nagyon megköszönném ha valaki kedves versíró segítségemre lenne...
#903 ezt meg köszönöm szépen teljesen beleéltem magam mintha rólam szólna! köszönöm:)
hát csak ennyi...
hát csak ennyi...
\"meg fog azoknak a száma növekedni, akik bár minden rátermettség nélkül úgy érzik, hogy a nemzet vezéri szolgálatába kell állítaniuk \"halhatatlan\" erejüket\" Mein Kampf, Adolf Hitler
A legmerészebb álmok mindig a lehetetlent valósítják meg.
-nem jövök szívesen az SG-hez,csak úgy gondoltam,aki szereti a verseket,ha még amatõr versek is,szívesen elolvassa,mint én is más verseit
-a Miskolciaknál sem láttak szívesen,tudod:azt érzed,már oda sem lépek be
-logót sem csinálnak nekem,mivel bizta nem vagyok szívesen látott
hát ennyi...
remélem meg tudom állni,hogy nem lépek be az SG oldalaihoz...
...csak jó volt ezt leírni neked...
legyek méltó visszhangomhoz...hoz...hoz...te mit hoz...hoz...hoz...
A legmerészebb álmok mindig a lehetetlent valósítják meg.
Olyan világosan beszélek, hogy kiolthatod a lámpákat, ha én éjjel megszólalok!
Jó visszafelé olvasgatni...rájövök lassacskán dolgokra...míly átfedések vannak verses fórumok között...az ember örökké tanul...nagy igazság...
Angyal...
Nüxi sötétségben,mint Hekaté
ölemben tartott titkok ládikájának
tetejét felnyitom,
hallod?
a Musica Mondana neked szól
a távolban egy üstökös siklik
mint,amit Krónosz küldött sarlóként
így a Földre újra véresõ hullik,
itt ülök álmodat õrizve
melynek kelyhébe e vércseppekbõl
gyûjtöttem össze,
testedre e vérbõl vonalakat festek
létedben megérjen saját gyümölcse,
ignist kötöm vágyaidhoz
aquát kötöm értelmedhez
aert kötöm lelkedhez
terrát kötöm reményedhez,
kígyó vonalát égbõl hozott
aranyagancsú szarvas
vérével rajzolom,
adjon szerelmedhez
hallhatatlanságot,
látatlan mûvem lett:
unum corpus,
búcsúzom tõled Erebosz!
megszólalt a hajnal zenéje
...hallod?
Est Sularus oth Mithas!
Hát igen de akirõl írtam, az szomszédom is ráadásul, mármint szemközti házban laknak, és én szerkesztettem meg a honlapjukat, és a végén én voltam egy szemét és lealázott a blogjában azt hittem átmegyek és beléjük rugok. De tudod, most kapják vissza, mert sokan észrevették, hogy milyen szennyes rohadékok. Bocsánat, a szeretetrõl bezsélek mindig, de ilyen emberekrõl nem tudok máshogy beszélni.
Nem értem miért tudják ezt csinálni némely emberek.
Köszi,hogy jártál nálam, csak kb. 1 hónapja nem foglalkozom a lapommal, mert beteg voltam lelkileg nagyon.
Olyan világosan beszélek, hogy kiolthatod a lámpákat, ha én éjjel megszólalok!
Olvastam honlapodat,gyönyörû,csak lassacskán eljutok mindenfelé.
Verseidet,s balladádat míg nem teljes egészében.
Én is csalódtam a net bizonyos helyzeteiben,mint te,most kezdem összeszedni magam.
....úgyhogy dettó!!!!
További szép napot!
Olyan világosan beszélek, hogy kiolthatod a lámpákat, ha én éjjel megszólalok!
Aiolosz Ananké egyik érctábláját hozta el nekem
melyen rajta áll neved
Aisza Istennõ küldte ezt neked
melyet Apollón jóslatából vett
hangom,mint Khariszok dallama csobbanásban
Aithérrel küldöm az éjszakában.
Jer velem Olümposzi körtáncba,fogd meg kezünk:
Aglaiáét,ki adja neked ékességedet
...szíved boldogságban éljen
Eurhroszünéjét,ki adja neked örömödet
...lelked újra megtalálja a szerelmet
Thaleiáét,ki adja neked a virágzást
...életedet boldogság járja át.
Komosz Isten vendégei vagyunk
jer hát,együtt mulassunk
Pandora szelencéjét kezemben tartom
ennek fedelét most felnyitom
kiveszek belõle egy leheletet
s a remény fényét reád hintem
tudd:leszel te még nagyon boldog ember.
MSN-em rakétára váltottam
ha teheti jöjjön el értem
de bizta,õt ismerve
a Vénusz bekebelezte
vagy az ûrben rodeózik
rakétám tankjára legyint...
szerintem idefenn szellemek járnak
suttognak fülembe hajnal szavára
vannak itt hõs szerelmesek
életben csalódott árva szívek
kérik panaszukra én legyek a balzsam
de köben vizet én, hogy fakasszak?
egy tündöklõ csillag is meglátogatott
hozott nekem hajnal csillagot
azt mondta lelkemben mélyen elrejti
szomorúságomban ott virág nyílik
érzik azt majd érdemes lelkek
kik emberségben reám lelnek
...úgy érzem elsõnek téged küldtek.
sajnálom, hogy szíved kõvé vátozott,
sajnálom, hogy tested olykor lángokban él,
s sajnálom, hogy szíved már nem is remél.
törd meg a csendet, s lebegj magasan,
szívedbõl a követ ûzzd el gyorsan,
válassz agy másik marslakót magadnak,
s nem lesz értelme a lábad lógatásának.
Az Élet nem más mint egy hosszú Halál! \"Belül én már rég meg haltam csak a maszkom él.\" - Junkies Nyúljon meg a nyaka bogyokának, s legyen kék a nyelve!
tudod ez ilyen félig komoly,meg olyan félig fekete humoros...
de van ilyen lángszóróm...ilyen marsi...azzal szoktam könnyíteni magamon...felmelegítem szívemet...csak az a baj,hogy olyankor lángra kapok....na akkor az enyém a mindenség....
hát ennyi...
Az Élet nem más mint egy hosszú Halál! \"Belül én már rég meg haltam csak a maszkom él.\" - Junkies Nyúljon meg a nyaka bogyokának, s legyen kék a nyelve!
Olyan világosan beszélek, hogy kiolthatod a lámpákat, ha én éjjel megszólalok!
Olyan világosan beszélek, hogy kiolthatod a lámpákat, ha én éjjel megszólalok!
Oly sok kérdés melyre válaszolni nem tudok,
Oly sok érzés melyre reagálni sem akarok,
Oly sokan vagyunk s magam mégis egyedül érzem,
Veled de Nélküled élem csendes kis életem.
Ohh ha válaszolni tudnék kérdéseidre,
Vagy csak sarkalhatnálak a reménykedésre,
Vagy csak õszintén a szemedbe nézhetnék,
Vagy csak a közeledben lehetnék.
Hideg ágyban fekszem,
Némán lecsukom szemem,
Álmodni szeretnék valami szépet,
Melyben eljátszanád a fõszerepet.
De nem tudom mit álmodjak,
Nem tudom Neked mit adjak,
Egy csókot mely megnyugtat,
Vagy egy tõrt mi szívembe állhat.
Egyik álmomban boldogok vagyunk,
Mindig egymásról álmodozunk,
De vidáman tesszük,
Hiszen egymást szeretjük.
Álmomban tökéletes minden pillanat,
Hiszen beteljesülni látjuk álmunkat,
Boldogan egymás kezét fogjuk,
S a Másik álmát álmodjuk.
De másik álmom is boldog nekem,
Mert miattad ér véget életem,
Mert te ezt kéred tõlem,
S Neked odaadom életem.
Ekkor a tört a szívembe döföd,
Testembõl a lelket kilököd,
S boldogan élsz álmomban,
Nem élsz többet zaklatásban.
Mikor hideg ágyban ébredek,
Téged keresve szétnézek,
S rádöbbenek csak álmodtam,
S érintésed álmomban hagytam.
Tudom nem lehetsz velem,
Így meghasad a lelkem,
Melybõl már a remény is elköltözött,
S helyére a sötétség költözött.
Az Élet nem más mint egy hosszú Halál! \"Belül én már rég meg haltam csak a maszkom él.\" - Junkies Nyúljon meg a nyaka bogyokának, s legyen kék a nyelve!
Olyan világosan beszélek, hogy kiolthatod a lámpákat, ha én éjjel megszólalok!
Bájital nagyon szépek és jók a verseid csak gratulálni tudok <#wink>#wink>
Boratnak is nagy grat. <#taps>#taps>
Olyan világosan beszélek, hogy kiolthatod a lámpákat, ha én éjjel megszólalok!
Pestrõl Hazajövet mondtam magamban:Huzasd ki 4,5,6 padlógáz,pici fék vissza 5,4,3,2 éles jobbra,gáz 3,4,5,6 több gáz,nagyon gáz,vissza 5,4,3,2,1 másszunk ki a sóderból!
Az Élet nem más mint egy hosszú Halál! \"Belül én már rég meg haltam csak a maszkom él.\" - Junkies Nyúljon meg a nyaka bogyokának, s legyen kék a nyelve!
mondd el a fû mitõl nõ
adj nekem egy fénylõ csillagot
mondd el mitõl kerek a Hold
adj nekem egy mosolyt a hajnalból
mondd el a tücsök miért dalol
adj nekem egy csíkot a szivárványból
mondd el a holnapot miért várod
mondd el, s adj nekem hitet
szívem fájdalmát ne érezzem
mondd el, s adj nekem reményt
huncutul kacsinthassak az ég felé
felhõknek felhõtlenül mosolyogjak
álmodozva nézzem a lenyugvó fénysugarat
mondd el...adj nekem...
lelkeden át én is érezzem...
Szenvedek...mégis szeretlek!
Õszintén várom,míg kivárom s áldom,
A napot mikor meglátom õt,
Ki szívembe szerelmet önt,
És engem boldogság hullámával elönt.
A nap mikor megláttam,
Áldottam s bántam,
Szívemet bája ellopta,
Lelkemet nyomban tiporta.
Fáj a reggel,jobb lehetne,
A szerelmem mellett,szerelmem kelhetne.
De kereslek téged,mégse vagy velem,
Miért hagysz el életem,szerelmem?
Szenvedés a nappal,
Szemben állok a fehér,üres ablakkal.
E ablak is csak téged mutat,
S nem feledteti a fájdalmas múltat.
Kín az este,szíved rég másé,
Enyém pedig ismét örök magányé.
Ki kell mondanom mégsem tehetem.
E seb örökké rajtamarad szívemen.
Csak felejtek...de csókjaid kellenek,
Hisz szenvedek...mégis szeretlek!
Az Élet nem más mint egy hosszú Halál! \"Belül én már rég meg haltam csak a maszkom él.\" - Junkies Nyúljon meg a nyaka bogyokának, s legyen kék a nyelve!
Az Élet nem más mint egy hosszú Halál! \"Belül én már rég meg haltam csak a maszkom él.\" - Junkies Nyúljon meg a nyaka bogyokának, s legyen kék a nyelve!
Nem?????
Nézz rám!
látatlan világban
Akarj!
megfoghatatlan valóságban
Higgyj!
megtört álmaidban
Remélj!
kerek holdvilágban
Szeress!
könnyáztatta ajkakon
Álmodj!
fénysugaras hajnalon
Nézz rám!
õrizlek szívemben
Akarj!
kulcsold ár lelkemet
Higgyj!
hangomnak,testemnek
Remélj!
tekintetemben
Szeress!
érezd létemet
Álmodj!
mint én veled.
Remélem jól írtam,mert agyilag írtam,s nem papírról,így nem tudom,hogy pontosan írtam-e,de,ha nem,akkor a verseidnél van jól.
Olyan világosan beszélek, hogy kiolthatod a lámpákat, ha én éjjel megszólalok!
Küldök neked,ha gondolod.Jó sokat írtam. <#smile>#smile>
Én nem is tudtam, hogy a fiúk is ennyire szépeket tudnak, elvagyok ájjulva komolyan, de nagyon klassz így <#smile>#smile>
Olyan világosan beszélek, hogy kiolthatod a lámpákat, ha én éjjel megszólalok!
SZERELEM
Életem volt a szenvedés trónja,
Mindennapos munka,lelkem megrontója.
Szomorú a szívem,mert nincs vele a párja,
Kivel õt örök boldogság várja.
Egy nap,mi ugyanúgy indult,
A reggel bús,rossz kedvre virult.
Megláttam õt,kit szívem mindíg várt,
A reggeli napfényben kecsesen járt.
Szeme pillantása azonnal megigézett,
S úgy éreztem,nem érdekel a végzet.
Kecses lépteivel elindult felém,
Léte nyomban szerelmet öntött belém.
Lassan közeledett,majd megállt elõttem,
S a szenvedést nyomban kiûzte belõlem.
Bájos tekintetével kedvesen rám mosolygott,
S többé nem éreztem fájdalmat s gondot.
Gyengéden megragadta kezemet kezével,
Életem szenvedése nyomban itt ég el.
Szerelmes ölelése,lelkem örömének lénye,
Mint az életet adó áldott Nap fénye.
Szerelmes csókjai az égbe röpítettek,
Már akkor tudtam,hogy boldog vége vala ennek.
Szívünk s lelkünk e szent percben egyesült,
E napon boldog szerelmünk beteljesült.