1585
Segitsetek
-
Napibenji #1585 Ha szeret...
Ha szeret, így is szeret,
Kopottan, ütődötten,
Fázósan és nincstelen,
Rosszban, jóban, szép időben,
Borongósan, betegen.
Ha szeret, úgy is szeret,
Hogy nem vagyok mindig jó,
Tiszta, szép és rendezett,
Boldog, bátor megedzett,
Igazi kirakatba való!
Ha ő szeret, hát szeret,
Még ha szegény vagyok is,
Egy buta, jellemtelen,
Rég megroskadt idegen,
Ki nem látott még piramist.
Ha szeret, így is szeret,
Ütődötten, kopottan,
Nincstelen és fázósan,
Szép időben, jóban, rosszban,
Betegen s borongósan.
ha tetszett a vers támogass és olvasd a blogom: http://napibenji.blogspot.hu/ -
korodi77 #1584 LOOOOOL:
http://megverjukvvcristofelt.com
LOOOOOOL -
Steve Q #1583 Az alkony végén
Örökké nem lehettél enyém
Az édenkert kulcsát elvesztém
Éj adhat testet álmomnak
Áldozatban születtem
Vágyaidban ébredtem
Minden bűnöm ismered
Fogd a kezem, szállj velem
Bűbájom megpecsételem
Csak egy igaz kis csók és meghalsz
A napok, az évek csak teltek
Felszáradt könnyeid emlékek
Rabbá tett kínzó vágyam
(2x)
Enyém nem vagy
El nem hagylak
Nem érezlek
Vér ül elmémen
Oly távol vagy
De akarlak
Lelkünk immár közös máglyán ég
Jól emlékszem még, mit tettünk
Látod, mily' szörnyekké lettünk?
Nem is emlékszünk, éltünk-e egykor
Holt nap szülte szerelmünket
Felszáradt könnyeid emlékek
Rabbá tett kínzó vágyam
(2x)
Enyém nem vagy
El nem hagylak
Nem érezlek
Vér ül elmémen
Oly távol vagy
De akarlak
Lelkünk immár közös máglyán ég
Két világ szülötte
Vér által kötve él hát elveszve
Gyilkos ösztön támad bennünk
Szenvednünk kell titkos áldásban
Holt nap szülte szerelmünket
Felszáradt könnyeid emlékek
Rabbá tett kínzó vágyam
(2x)
Enyém nem vagy
El nem hagylak
Nem érezlek
Vér ül elmémen
Oly távol vagy
De akarlak
Lelkünk immár közös máglyán ég
Két világ szülötte
Vér által kötve él hát elveszve
Gyilkos ösztön támad bennünk
Szenvednünk kell titkos áldásban
-
#1582
Nyár vége közeledett mikor rájöttem, hogy vannak még önzetlenek kit szerethetek,
Adtam egy csókot és kaptam, a postaládák mellet szívemet bele dobtam, mint egy levelet.
Az egész történet szememben lepergett boldog lettem, olyanok voltunk, mint a gyerekek,
Azt a pillanatot magamba véstem, emlékezni fogok és kérlek Te se feledd.
Fogtuk egymás kezét, kimondatlan esküt tettünk, hogy egymást el nem engedjük,
Terveztünk, felfedtük egymás érzelmeit, mint új emberek egymásnak egymás emlékeit.
Szerettünk a levegő elkezdett szikrázni és mondtuk egymásnak, hogy nehéz volt itt várni.
Oly tökéletesnek ígérkezett, hogy el sem hittük: megtaláltuk azt aki keresett.
Hirtelen változások jöttek "szeret, nem szeret" egy érzés ami élve eltemet,
Gátakat emeltünk pedig oly egyszerű lett volna minden, hogy ilyen már több nincsen.
Hiába mondtam: szeretlek kincsem, választ nem kaptam... csak "jó lesz majd minden"
Lélekmarcangoló folytatás következett s az ördög az angyallal szövetkezett.
Hittem benned, hittem az egészben... a remény hal meg utoljára? Nem egészen...
Fájdalmas búcsúval tovább kell állnunk és bízni, hogy valahol egymásra találunk.
Egy folyó két partján könnyes szemmel állunk, de nem teszünk mást csak várunk s várunk.
S, ha majd kiszárad a folyó könnyedén át sétálunk, nem értjük majd miért vártunk.
Míg azon töprengünk, hogy hónapokig mit láttunk, egymás mellett simán elsétálunk,
Elfeledjük, kik voltunk, mi volt közös célunk s egymásra, mint két idegen úgy nézünk.
Visszhangja se lesz a szónak, hogy "szeretlek" az emberek ilyenek... gyorsan felednek.
Kívánom, hogy a következő jobb legyen majd mi nálunk, de gondoljunk egymásra, ha a tűznél is fázunk.
Elengedlek, menj utadra egy darabig még nézlek s majd eltaposok mindent mit érzek,
Soha nem feledlek, ha kék szemedbe nézek, felidézem az egyszer rég múlt szépet.
Vissza nem jövök már s kérlek ne is várj, mert nincs más előttem csak üres sivár táj,
Melyen elindulok, könnyeim utamon elégnek, minden állomásnál egy emléket ki tépek. -
#1581
hidd el sajnos nem mindig találnak rá az emberre. :-( -
#1580
ide is berakom. bocsi aki a másikon olvasta.
Elengedlek
Nem tudom hogyan is kezdjem,
Olyan zavaros minden érzelmem,
Szeretlek! De nem lehetek Veled,
Bármit teszek, nem lehetek melletted.
Fognám kezed, ha tehetném,
Életem már csak Veled élném,
Megkérném kezed, de nem tudom,
Így marad nekem a magányom.
Nekem Te vagy a Feleségem,
Nekem Te vagy a mindenem,
De mi együtt mégsem lehetünk,
Külön kell, hogy éljük életünk.
Kéz a kézben, szívünk együtt egymásért dobog,
Ha együtt vagyunk, a világ körülöttünk forog,
De a körülmények mindig ellenünk dolgoznak,
Hogy együtt legyünk ebben megakadályoznak.
Engem szüleid rettenetesen gyűlölnek,
Ha velem vagy nyugalmukból kitörnek,
Téged büntetnek, mert engem szeretsz,
Válaszút elé állítanak, s akár el is mehetsz.
Téged meg bátyám nem kedvel,
Hogy ne legyek veled azon érvel,
Ha rá nem hallgatok s Veled vagyok,
Hozzá normálisan egy szóval se szólhatok.
Ha találkozni akarunk valami közbejön,
A véletlen minden alkalommal beköszön,
Amit elterveztünk azt általában felejthetjük,
Terveink megvalósítását gyorsan elvethetjük.
Az életem úgy alakult, hogy nincs pénzem,
Hogy nélkülöznöd kelljen nem nézhetem,
Elhiszem, hogy pénzed nekem szívesen adod,
De ezzel a lehetőséggel élni nem akarok jól tudod.
Te nem tudod milyen csak kenyéren élni,
S valami kis dolgot ne tudjunk megvenni,
Nem tudhatod milyen nélkülözve élni,
S a melegről csak nagyon mélyen álmodozni.
Te Budapesten élnéd vígan az életed,
Ezt a nyüzsgést mi itt van ezt szereted,
De én a vidéket részesítem előnyben,
S tudod is hogy most muszáj lemennem.
De agyunk egy húron pendül,
Hiányunk van a másik nélkül,
Rengeteg szép pillanatot azért megéltünk,
De háborúban is volt sajnos elég sok részünk.
De tudnod kell kedves Szerelmem,
Mindörökre Tied lesz az én szívem,
Én már mást soha nem tudok szeretni,
Más nőre soha nem fogok ránézni.
Nekem Te vagy az egyetlen igaz feleségem,
De most elenged megvénült beteg kezem,
Ebben a helyzetben szemedbe nem nézhetek,
Hogy szebb jövőd legyen így most elengedlek.
De ha tudok valamit segíteni Neked,
Csak megkeresel, s az életem a Tied,
Amit lehet mindent megteszek Érted,
Csak legyen jó s boldog a Te Életed.
Most könnyes szemmel elbúcsúzom,
De hűséget így is egy életre fogadom,
Mindig szeretni foglak Egyetlen Szerelmem,
Elengedlek, mert jövődet így megmentem.
Szeretlek!
-
#1579
Mint zúgó gyorsvonat, vágtat az élet,
Néha szertelen kedvében elragad téged,
S formátlanná olvad az őszi táj...
De ne feledd:
Bármerre sodor a vak remény,
Bárhogy érzed, szíved tévútra tér,
Bármikor borítson ködbe a magány;
Nem kell, hogy félj:
Mindig lesz, ki rádtalál. -
interdit #1578 Hogyan találjuk meg egymást?
Minden jó szakács tudja,
hogy a húst nem elég
megfelelő módon irdalni,
azt - konyhanyelven szólva -
a viszcerális zsírtól (mely
közvetlenül az izomzat alatt
növekszik) is meg kell
tisztítani: így kaphatunk
igazán fogunkra való falatot.
Alkarodat - ha jól gondolom -
éppen ezért futtatnám meg
forró szűz olívaolaj gyöngyöző
habjain, s talán - bár ebben
nem vagyok egészen bizonyos -
ajkad nyers húsát - tengeri só
nemes kristályaiba forgatva -
ezért sütném
fokhagymagerezdekkel egybe,
számomra legkedvesebb testrészedet,
kecses ujjaidat, mellyel annyiszor
intettél csendre, szívverésem
ütemére gyújtanám cukormázba
bújtatott édes lángra.
Minden igazi szakács érzi,
s tudja, hogy a páratlan
éjszakák nyúlós testisége
helyett a valódi eggyé válás
okozhat csak
igazi
gyönyört. -
#1577
A piócás ember
Itt már csak ő segíthet, a piócás ember,
Mert ami itt zajlik, publikusnak lenni nem mer.
Sötét szobámban, néha megnyílok, s megpróbálom lezárni,
De nem létező szívem fájdalmát nem bírom megállni.
Piócás ember! Kérlek, keresd meg szívem!
S tégy rá öt állatkát, míg semmi gondja sincsen!
Szívjanak ki belőle minden fájdalmat, bús érzelmet,
Mert szív nélkül élni oly soká nem lehet!
Ha végeztek, köszönd meg oly nagy kegyességüket,
S mondd meg: nagyon köszönöm segítségüket.
Vérző szívem ez után lila kendőbe csomagolva
Sorsom irányítójának kezébe add oda!
Ő tudni fogja, mikor lesz gyógyult, képes újra érezni,
S akkor egy éjszaka helyére vissza fogja helyezni.
Piócás ember! Kérlek, tedd meg mindezt értem,
Így megmenekülhet szívem, és nem lesz veszélyben létem! -
#1576
Nincs Szó
Szertelen szív, égi láz,
Megborzongsz, ha rátalálsz;
Őrült játék, hasztalan.
Folytó könnyek, édes kín,
Köddé olvad minden szín;
A nézőtér itt hangtalan.
Néha persze célhoz érsz,
De onnan úgyis visszatérsz:
A remény mindig arctalan... -
fannika02 #1575 Egy némelyik vers tényleg "csodálatos".
Nem tudom megjósolni, hogy az elkövetkezendőkben, mikor lesz érettségi tétel?
SZERELEM RANDEVÚ -
#1574
Arany János:
Családi Kör
Este van, este van,
Ki ki meleg ágyban,
Feketén bólogat az
Anyád *******
Zúg az apád *****,
Nekimegy anyádnak,
S közös erővel
Gyereket csinálnak.
Mondjuk nem kifejezetten szerelmes témájú feldolgozás ez, de nagybátyámat ezért rúgták ki a Pannónia 4-es általános iskolából vagy 45 évvel ezelőtt, de előtte ezt így el kellett mondania az igazgatónak. -
Stupid Peach #1573 de rég járt erre az Orsi:( -
#1572
jo sok verset irtatok 
-
#1571
Romhányi József:Marhalevél
Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
minden vad bikának legvadabbikába.
Vonzalmát megírta egy marhalevélben
nagyjából ekképpen:
- Hatalmas Barom!
Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,
mégis tollat ragadott csülköm,
hogy amit a marhanyelv elbőgni restell,
így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet,
gondolatom egyre Ön körül őgyeleg.
Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb!
Midőn megláttam a legelő előtt,
elpirultam, elsápadtam,
vágy reszketett felsálamban,
s úgy éreztem, kéj oson
keresztül a rostélyoson.
Muú, hogy forrt a vér szívembe,
hogy tódult a bélszínembe!
Az a perc, mit Ön velem tölthet maholnap,
megrázza majd egész pörköltnekvalómat.
Ám míg Önről ábrándozom kérődzve,
vad féltés öl a szívemig férkőzve,
és átjárja ó mind a kín
velőscsontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
hisz Ön büszke tenyészállat,
csupa gőg,
mely után az egész tehéncsorda bőg.
De ne féljen Bikaságod!
Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
mert beállok leveshúsnak.
Ám, ha mégis kegyes szívvel veszi e levelet
és megszánja az Önért égő tehenet,
Válaszoljon hamar rája,
Üdvözli Önt a marhája.
Ím a levél. Ráírva a kelte.
Az úton a posta előtt le is pecsételte.
De a postáskisasszony nem vette fel...
-
#1570
nem veszed a poént pedig ti se vagytok komolyabbak... az ember a barátnőjénrk irogasson verset ne 1 fórumra, ahol a sok magamfajta érzéketlen paraszt bejöhet rendet bontani:D amugy a válasz gombra véletlenül kattantam bocsi:D -
#1569
No comment. -
Steve Q #1568 Szerelmem leáldozott
Férfiasságom feltámadott
Nem kell szerelem
Hagyjatok élni
Nem kell, hogy bőgjünk
Ki akarok férni
E tönkrevágott világból
A szerelem ártó, idényjellegű
Az élet ennél többrétű
A szív elvan, csukott ajtók
Mögött vígan borozgat
Míg az asztal alá hajolva
Sebeket nyalogat
Nem érzem szívemet
De nem is kell érzés
Így legalább eláll
Végre a vérzés
Haljon a mai nap, éljen a ma
Ne is gondolj soha a tegnapra
Vége van, ennyi volt, elég a múltból
Kelj fel, tüzes lélek, hűvös hamvadból
Égesd fel ezt a büdös világot
Kreálj belőle bűzös valóságot
Feledd el a valaha volt régi szép jóságot -
#1567
Radnóti Miklós:
Tétova Óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos és mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszu volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a terítőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúznóva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal.
Az egyik kedvencem szerelmes versek közül. -
#1566
Figyuzz, írd be, ok... De ne Joepherry szép versére válaszként... -
#1565
Áll a faszom mint a pózna
A pinádba belopózna
Hoztam neked virágot
Mutasd meg a pinádot
Hoztam neked vörös rózsát
Mutadsd meg az ánuszrózsád
-
Steve Q #1564 Tényleg fájdalmas... hhh, a szerelem árnyoldala.... -
#1563
-
#1562
Fájdalmasan, ezt meg tudom erősíteni... -
#1561
Fájdalmasan szép...:) -
#1560
-
#1559
Kereslek a hajnali napsugár aranyló fényében,
Hópelyhek táncában, éji ürességben.
Álmomban szüntelen téged tartalak karomban,
Arcod ragyog le rám a csillagokban.
S bár kétlem, hogy egyszer még visszatérsz;
Hangtalan szóval újra csak arra kérsz: várj még!
Bár tudnám, most merre jársz...
-
#1558
én spec a Tieidre lennék kíváncsi :-) ha egy művésznevet adnál úgy könnyebb lenne, vagy ide bemásolni az meg mégjobb :-)
én magam s bogyokát nem tartom oda érdemesnek. -
pandalany17 #1557 Nagyon szép verseket írtok, nagyon tetszenek. Találtam egy oldalt ahova fel lehet tölteni verseket, szerintem nektek is érdemes lenne én is töltöttem fel és meg is jelent az oldalon. Itt találjátok a verseket: szerelmes versek
Itt pedig ti is fel tudjátok tölteni: küldd el szerelmes versed -
#1556
Szakadék mélyéről szemlélem önmagam
Ajkam néma, a világ hangtalan
A csend orvul ejtett rabul.
Sziklabörtönömben ízek, színek, szagok
Megfakulnak, anyagtalan álomlény vagyok
Kinek messze még a pirkadat.
Felettem angyalt formál a holdsugár
Karom nyújtom, pedig árnyalak csupán...
Saját képzeletem szivárványa. -
#1555
Már nem
zenés vers
-
bcrics #1554 Akkor legyen Vmi.:
Mert Ez Evvel Teljes
Szerelmünk nevében
megszültél és gyilkosommá váltál
hogy védekezni tudjak, arra nem vártál
elhagytál, a szívem törted össze,
pedig hűséget fogadtál nekem örökre
szívem köré tövis koszorút fontál
megvártad hogy beledobbanjon, majd ott hagytál
nem emlékként őrizted köldök zsínorom,
hanem mint bitó kötelet hogy megfolytson
művészetté faragtál
majd felgyújtottál
darab kőböl szobrot formáltál,
majd porrá zúztál
hitet adtál
s megtagadtál
vértet adtál
s tőrként belém szúrtál
lendülő pallosként sújtottál tarkómra
égnek emeltél, s taszítottál padlóra
fájdalom könnyeimet meggúnyoltad
a sorsomat elvágtad
pedig csak élniakarás volt bennem
sajnálom hogy szerelemnek születtem
súlyos rögöket dobáltál rám, virág nem volt
temetésemen még a harang sem kondult
csak elkapartál-otthonom sekély sírhant
egyre szélesedő vértócsámban fürdesz boldogan
még koplyafát sem kaptam
azt akarod felejtsem el magam
és felejtsen mindenki
hihetnél bennem, de te el akarsz törölni
törött szárnyaimat levágtad,
nehogy begyógyúljon, nehpgy szárnyalhassak
megöltél,GYILKOSSÁ VÁLTÁL,
kiírtottál mindent, mi engem táplál
felém sem nézel, le sem köpöd a síromat
fájdalmas emlékként örzöm kínomat
majd abból kifaragom fejfámat
ha véletlenűl erre jársz akkor lássad
hogy mit tettél,
hogy mivel végeztél
hogy kínoztál is, nem csak megöltél
mit megöltél, kivégeztél.
utolsó kívánság?
szerinted baromság.
utolsó szó joga
nem volt enyém soha
némán csendben kellett meghalnom,
romok alatt-valamikor ez volt az én világom
és az a szerencsétlen: bárhová kap,
nem talál mást csak a darbjaimat
keservesen próbálja könnyeivel ragasztani
s a porból ismét az égbe magasztalni.
szerencsétlen hülye, tudja hogy lehetetlen
megmenteni halálba torkollott életem.
véres, könnyes verejték patakzik belőle,
szedegeti darabjaimat, s csak azt mormolja: "megölte...
-
#1553
Na írj jobbat egy jobbat :)
Annyira szertem az ilyen embereket hogy más munkáját úgy letudják szólni :D -
#1552
Köszi a kritikát! -
bcrics #1551 ez vmi szörnyű. -
#1550
Köszönöm!:) Címe: Lélekszakadás (akkor tényleg úgy éreztem magam) -
#1549
#1536-ra! -
#1548
tényleg nagyon szép lett!!! :) -
#1547
Sétálok az úton, szótlanul, egyedül
Egy név van, melyre lelkem megrendül.
Tudom, nem jó ez így, s tovább nem mehet,
Mert ami történik, felemészti lelkemet
Valamit bennem lángra gyújtott újra,
S szívemnek akkor nem volt oka búra.
Sütött a nap, az ég ragyogott
A két lélek akkor egymásért lobogott.
Később jött az éjjel, a rideg, komor
S én rájöttem: én voltam botor.
A sok-sok csalódás mindig csak bánatot szült
Egy gondolat volt, mely lelkemben felmerült:
Tudtam: még ha fáj is, de lépnem kell
Mert ezt a terhet lelkem nem viseli el.
Eldöntöttem hát, hogy is lesz tovább:
Ennek jövője nem lesz, lépnem kell, tovább… -
#1546
:D
akkor jó.